Zenelap, 1899 (13. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-05 / 1. szám

4 /. E­N­E­L­A­Y akinek áldozatkészsége lehetővé tette, hogy ez a pompás művecske megjelenhessék. A könyvet négy gyönyörű autotypia ékesíti a hozzá méltó diszes külsőben. Ára fűzve 1 frt 20, díszes egész vászonkötésben 1 frt 50, pompás bőrkötésben 2 frt 20 kr. Megrendelések Dr. Kiss Jánoshoz intézendők : Buda­pest, VII. Rottenbiller-utcza 5/A. III. em. 21. ajtó­szám alá. Melegen ajánljuk az ifjúságnak és vezetőinek figyelmébe. XI. aniiiiiiipHiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiii­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiii­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Odrjsseng. Előadta a „Budai zeneakadémia“ deczember 23-án. A főváros zenei életének igen nevezetes mozzanata folyt le múlt hó 23-án a Vigadóban. A budai zeneaka­démia ének- és zenekara Bruch Miksa Odysseus cz. orató­riumát adta elő. Osztatlan elismeréssel adózunk a nagy faladat megoldásáért az egyletnek, mely mostanában a dal­körök közt a vezetés zászlaját ragadta magához, s a­mely­nek nem utolsó érdeme az, hogy nem brillírozik kölcsön­vett nagyságokkal, hanem a nehezebb szerepeket is saját tagjai kitűnőbbjeivel tölti be. A jelenlegi szereposztásban Nausikaát Cathry E­­ur­­hölgy énekelte. Előadásának kedvességével, hajlékony, behí­zelgő, üde hangjának bájával osztatlan tetszést keltett. Va­lóban felidézte képzeletükke a klasszikus kor egyszerű királyleányát, a ki szolgálóival együtt más a patakban, a szűzies hajadont, kinek Athéné istennő erőt önt szívébe, hogy meghallgassa az esdeklő idegen könyörgését, a sze­mérmes leányzót, a ki felkéri a hajótörött Odysseust, hogy csak bizonyos távolból kövesse őt a városba, nehogy meg­szólják őket a rossznyelvű bámusok. A mily bájos epizódja a hatodik ének az Odysseiá­­nak, épp oly sikerült györigye ez a szerep a Bruch-féle oratóriumnak. Szőkellő 9/8 ütemekben kezdi meg énekét a pajzán Nausi­an, s miközben vígan folyik a lapdajáték, refram­szerűen tér vissza­­ vissza a Listesso tempóban a fülbemászó melódia: „Ne gondolj ma holnapra Csak a pillanatban élünk.“ Pénelopét Csáky L. úrhölgy énekelte. Telve van ez a szerep hatásos részletekkel és alakítójának nagyterjedelmű, erőteljes mezzosopránja kiválóan alkalmas a drámai accen­­tusok kidomborítására. A poetikus, mély bensőséggel elő­adott ima után, az énekesnőt zajos tapsokkal jutalmazta meg a publicum. A férfiszereplők közül Petrovics György nagy zenei intelligenciával adta a főszerepet, de Odysseusában még­sem volt meg a kellő melegség. Nem kellett volna felednie, hogy Odysseus igen heves széptevő volt ám, a­ki Nausicaá­­val való első találkozása alkalmával az irodalom egyik leg­szellemesebb bókjával hízelgett a bájos királyleánynak. Hermes kis szerepében Kéri úrtól egy kis ízelítőt hallot­tunk az ő fenomenális tenor hangjából. A női kar nemcsak a szemnek, hanem a fülnek is gyönyörűséget okozott. Biztosak vagyunk benne, hogy ezek a syrének vetekednek az ókor tündéreivel, és hogy ez estén számos frakkos és klakkos Odysseus szívén nagy sebeket ejtettek. Különben a vegyes kart úgy, mint a zenekart bámu­latos fegyelmezettség jellemzi. Meglátszik rajtuk, hogy az egylet buzgó karnagya, Szautner Zsigmond egész lelkese­dését, a mű iránt érzett szeretetét beléjük öntötte. A ten­geri vihar ecsetelése, a rhapsodok énekének kísérete, az Orcusi jelenet az instrumentálás megannyi fénypontjai és zenészei ezt caracteristikusan érvényre juttatták. A sikerült concert után nagy élvezettel gyarapodva hagyta el a szép közönség a Vigadó kistermét. Polgár Jenő: Az Énekek fcarcásról, különös tekintettel az elemi nép­iskolákról. Az ének a szív beszéde, nemesebb érzéseinek han­gokban való kifejezése. Nemesebb érzéseket említek, mert a durvább érzés nem keresi, nem használja az ének, a dal hangjait, — ezek csakis a nemesebb, mélyebb érzés kife­jezésére alkalmasak. — Az emberi torok ama productuma, melyben a durva érzés tör ki, — az éneknek, a dalnak nevét nem érdemli. Hogy gondolatait közölhesse, megtanul az ember be­szélni , — hogy túláradó érzéseit kifejezze, — megtanulja az éneklést. De ha valamit tanulni kell, azt tanítani is szükséges. Tanítani kell az éneket is, és­pedig már a népiskolában ; már akkor, a­mikor a gyermek beszélni, olvasni, gondol­kodni, nemesen érezni tanul,­­ a tanítás és nevelés kezdő korszakában. Természetesen nem arról az énekről szólunk, a­mely művészet számba megy, mert ez a népiskolai oktatás kere­tébe nem tartozik. I. Az énektanítás méltán foglal helyet a népiskolai ok­tatás tárgyai között, mint a nevelésnek, a gyermek szellemi, sőt testi fejlődésének is hatalmas eszköze. A legelső kérdés, mely a népiskolai énektanítás tekin­tetében fölmerül : mi a népiskolai énektanítás czélja. Az énektanítás czélja általán : a gyermek szellemi és testi fejlesztése, a többi tudnivalók közlése és a nevelés körül úgy szolgálni eszközül, a­mint azt a gyermek igényei megkívánják. Az énektanítás tehát a nevelés egyik eszköze , a­miből önként következik, hogy czélja : a gyermek nevelésé­ben, fejlesztésében segédkezni. És a jól kezelt énektanítás, e hivatását be is tölti. Az ének képezi a kedélyt. — A gyermek szive, lelke, kedélye, minden behatás iránt fogékony. Ki ne tudná, hogy az ének különös behatással van a gyermek szellemi valójára ? Fölemeli őt, kedélyét vidámmá teszi, örömre han­golja, — s benne életre ébreszti az érzések sejtett mag­vait ! Mikor a kedélyre hat, — nemesíti az erkölcsöt is. A dal, — újra mondom — a nemesebb érzések kifejező hangja, mely a durvább erkölcsökre hajló kedélyt, szivet is befolyásolja. Az ének, a dal, egymagában még nem ta­nít jó erkölcsökre, — de a jó tanító kezében jobb erköl­csök eszközévé nemesülhet. Hogy a vallásos érzést is fejleszti, — alig szükséges fölemlítenem. A vallásos, a templomi dal fölkelti és fogva­­tartja a gyermeki szív áhítatát, melynek szárnyain emelke­dik a gyermek ártatlan szíve, a dal erejével, a föl­­­te­remtő, gondviselő Istenéhez. Nem hagyhatom említés nélkül, azon mélyreható, hogy ne mondjam egész életre szóló befolyást, melyet az énekoktatás a hazafias érzés és lelkesedés fölébresztése és ébrentartása által a gyermek kedélyvilágára gyakorol. Ki ne emlékeznék a gyermekkora idején eltanult hazafias da­lokra, é­s ki ne érezné még felnőtt korában is e dalok lelkesítő, vérpezsdítő erejét ? -­ Nem utolsó czélja tehát a népiskolai énekoktatásnak, hogy szolgálja a gyermek haza­fias nevelését, — oly mértékben, a mint az csak lehetsé­ges ; különösen az idegen ajkú inaknál, kiknek szivébe a dal szava könnyebben viszi be a magyar szót, — minden nyelvtani oktatásnál. Az ének, a dal arra is szolgál, hogy a gyermeknek a tanulás fáradalmai közt elernyedt szelleme fölüdüljön. Az énektanítás tehát a szellemi erők felüdülésének egyik kitűnő eszközét, a dalt, az éneket szolgáltatja az iskolának.

Next