Zenész Híradó, 1956 (3. évfolyam, 1-9. szám)
1956-08 - 1956-09 / 8-9. szám
10 - A XX. Kongresszus és a mi munkánk... "Duke Ellington és Stan Kenton Elismeréssel olvastam a Zenész Híradó júliusi számában Monostori Gyulának, a MODESZ zenei ankétjához tett megjegyzéseit, valamint Tallér Gyulának "A KK. Kongresszus és a mi munkánk 11 címszó alatti" vitában közölt bátor és megalapozott véleményét. Tallér korunk zenéjével kapcsolatban a disszonancia és a "melódia”szerepéről beszélt, a könnyű zenében. S témakörön belül ..szeretnék magam is a vitába kapcsolódni. Mint tudjuk a századforduló bágyadt szecesszióját, a fáradt szinek, zsúfolt formák ás édes dallamok, petyhüdt búcsúját elsöpörte a Világháború és az azt követő világméretű nyomorúság. A művészek lázasan keresték az új utakat. Kisebb és nagyobb egyéniségek közül lassan kiemelkedtek azok, akik leghívebben tükrözték a kibontakozó XX. századot, akik kiutat mutattak a zűrzavarból. így teljesedett ki Sztravinszkij , Picasso, Bartók"és Gershwin művészete. Bartókkal, - aki a mi századunk leghatalmasabb zenei egyénisége -..vált valóra az új zeneiformanyelv és mondanivaló, amely végre elvet minden képmutatóét, hazug,erzelgést és tespedést. Bartók a legvalóságosabb talajon állva harcol az igazságért és a ma emberéért, akihez mai nyelven beszél, a mai életről. Zenéje vitathatatlanul örökbecsü és az út, amelyet minden zeneszerző számára nyitott meg, követésre érdemes. Nem szabad azonbanfigyelmen kívül hagynunk a könnyű zene útkeresőit "sem. Ilyenek Duke Ellington és Stan Kenton. Ellingtonról Bartók igen elismerően nyilatkozott, (Taller Gy.) Kengton pedig Bartók'leghívebb'követőjének vallotta magát és főleg az ő rendszere nyomán hangias rejt ,és harmonizált, nem is sikertelenül. Kenton egyébként több, mint 10 esztendeje igyekszik Amerikában a könnyű, zene nyelvét megújítani, és az igényesség, melyről művei általában tanúskodnak - könnyűszerrel meggyőzik a hozzáértő hallgatót arról, hogy Stan Kenton és követői nem izgága "Szekadar”-ok, akik az újdonsághajhászás közbena négerhagyományok megcsúfolói lennének, pH en kezeleg. Ezek a muzsikusok a kor zenei képeinek szerves alkotóivá kivánnnak vélni,, azért,,tudatosan ■és felkészülten harcolnak a jellegtelen, szirupos, slágerműfaj ellen, melynek különösen Amerikában - de a világ bármely más pontján is - lelkeserítően bő termése van. Ne hadakozzunk tehát kiutat kereső, józan ésjóhiszemű szerzők művei ellen, ■ de igenis vegyük észre a „diszkrét, halk zene” jogán jelentkező, émelygős, a mai kor művészetétől idegen, a két világháború közötti selejtes, együgyű sláger-termésre emlékeztető műveket,melyek szirupos természetüknél fog-