Zenész Híradó, 1956 (3. évfolyam, 1-9. szám)

1956-08 - 1956-09 / 8-9. szám

10 - A XX. Kongresszus és a mi munkánk... "Duke Ellington és Stan Kenton Elismeréssel olvas­tam a Zenész Híradó júliusi számában Monostori Gyulának, a MODESZ zenei ankétj­ához tett megjegyzéseit, valamint Tallér Gyulának "A KK. Kongresszus és a mi munkánk 11 címszó alatti" vit­ában közölt bátor és megala­pozott véleményét. Tallér ko­runk zenéjével kapcsolatban a disszonancia és­ a "melódia”sze­repéről beszélt, a könnyű zené­ben. S témakörön belül ..szeret­nék magam is a vitába kapcso­lódni. Mint tudjuk­ a század­forduló bágyadt szecesszióját,­­ a fáradt sz­inek, zsúfolt for­mák ás édes dallamok, petyhüdt búcsúját­­ elsöpörte­ a Világhá­ború és az azt követő világmé­retű nyomorúság. A művészek lá­zasan keresték az új utakat. Kisebb és nagyobb egyéniségek közül lassan kiem­elkedtek azok, akik leghívebben tükrözték a­­ kibontakozó XX. századot, akik­ kiutat mutattak a zűrzavarból.­­ így teljesedett ki Sztravinsz­kij , Picasso, Bartók"és Gersh­win művészete. Bartókkal, - aki a mi századunk leghatalmasabb zenei egyénisége -..vált valóra­­ az új zenei­­formanyelv és mon­danivaló, amely végre elvet minden képmutatóét, hazug,er­zelgést és tespedést. Bartók a legvalóságosab­b talajon állva harcol az igazságért és a ma emberéért, akihez mai nyelven beszél,­­ a mai életről. Zené­je vitathatatlanul örö­kbecsü és az út, amelyet minden zene­szerző számára nyitott meg, kö­vetésre érdemes. Nem szabad azonban­­figyelmen kívül hagynunk a könnyű zene útkeresőit "sem. Ilyenek Duke Ellington és Stan Kenton. Ellingtonról Bartók igen elismerően nyi­latkozott, (Taller Gy.) Ken­­gton pedig Bartók'leghívebb­­'követőjének vallotta magát és főleg az ő rendszere nyo­mán hang­ias rejt ,és harmoni­zált, nem is sikertelenül. Kenton egyébként több, mint 10 esztendeje igyekszik Ame­rikában a könnyű, zene nyel­vét megújítani, és az igényes­ség, melyről művei általá­­ban tanúskodnak - könnyűszer­rel meggyőzik a hozzáértő­­ hallgatót arról, hogy Stan Kenton és követői nem izgága "Szekadar”-ok, akik az újdon­­sághajhászás közben­­a néger­­hagyományok megcsúfolói len­nének, pH en ke­zel­eg­. Ezek a muzsikusok a kor zenei képe­inek szerves alkotóivá ki­v­án­­nnak vélni,, azért­,,tudatosan ■és felkészülten harcolnak a jellegtelen, szirupos, slá­­germűfaj ellen, melynek kü­lönösen Amerikában - de a vi­l­ág bármely más pontján is - l­­elke­serí­tően bő termése van. Ne hadakozzunk te­hát kiutat kereső, józan és­­jóhiszemű szerzők művei ellen, ■ de­ igenis vegyük észre a „d­iszkrét, halk zene”­­ jogán jelentkező, émelygős, a mai kor művészetétől idegen, a két világháború közötti se­lejtes, együgyű sláger-termés­re emlékeztető műveket,melyek szirupos természetüknél fog-

Next