Zenevilág, 1900. szeptember-december (1. évfolyam, 2-8. szám)

1900-09-15 / 2. szám

Megjelenik minden hó 1. és 15. napján. SZERKESZTI Szerkesztőség és kiadóhivatal Előfizetési ár Budapest, VIIl. kerület, Rákóczy­ utcza 4. sz. egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. HACKL I. LAJOS Hirdetések felvétetnek a lap kiadóhivatalában. A m. kir. Opera új éve. Megszoktuk már, valahányszor az Opera kapui megnyílnak, hogy a művezető-igazgató közönsé­günknek magas stálban írott műsorral kedveskedik, előre is értesítve a napi sajtó útján hűséges abom­­­enseit a bekövetkező évad munkaprogrammjáról, egyszersmind ígéretet téve annak minden egyes pontjának a megvalósítására. Ugyanazon nyomon halad ezúttal Mészáros Imre igazgató, a­ki mindenesetre abban különbözik előd­jeitől, hogy válogatottabb műsorát nagyobb gond­dal s a magyar érdekeket illető nagyobb figyelem­mel állította össze. A hivatalos kommüniké három pontot érint: a karnagyi mizériát, a szereplő s a vendégül meg­hívott művészeket s a tervbe vett művek előadásá­nak sorát. Mióta Erkel Sándor az opera kötelékéből kivált, azóta hiába kerestek nálánál alkalmasabb s hiva­­tottabb karnagyot, Erkel helyét ezideig nem tud­ták még betölteni. A jelenleg aktív karnagyi minőségben levő diri­gensek — tisztelet kiváló zenei tudásuknak — az Opera zenekarát vajha arra a nívóra tudnák emelni, a­melyen az Nikisch, Mahler, Erkel korában állott. Mészáros igazgató maga is belátja e kérdés megoldásának szükséges voltát. Csakhogy itt nem használ a tekintély súlyával való hathatósabb támo­gatás, — mint ezt kommünikéjében felemlíti — a kérdés megoldása egyesegyedü­l egy vasmartai kar­nagy személyétől függ, kinek tudása s múltja elég biztosíték, hogy hazánk első műintézetét európai hírnévre emelje. Az Opera igazgatósága évről-évre kiválóbb éne­keseit ösztöndíjjal látja el továbbképzés czímén. Nem küldhetné kiválóbb zenészeinket, akár a jelen­legi dirigenseket is tanulmányozás czéljából a kül­föld nevesebb operáihoz, hogy azok hazatérve, érvényesíthetnék képességüket s tudásukat! Ezen karnagyok bizonyára megteremtenék azt a dirigens­iskolát, melyet Richter János vendégszereplésével az igazgató úr megvalósítani óhajt. Nagy tisztelője vagyunk Richter Jánosnak, el­ismerjük az ő kiváló zseniális képességét, csak­hogy az még sem járja, a szezon idejét annyira kinyújtani, mig Richter késő tavasszal az egyes darabokat betanítja s azokat eldirigálja. Ez nem felel meg sem a magyar királyi opera művészeti tekintélyének, sem a közönség iránt tartozó elő­zékenységnek. A személyváltozás két új tenorénekes (Broulik Ferencz, Alberti Werner) és két új nőtag (Bar­­tolucci Viktória és Kobler Elza) szerződtetését említi. A személyzetben még mutatkozó csorbákat néhány vendég fellépte fogja kiköszörülni: októ­berben Rogers Della amerikai mezzoszoprán (mint Carmen, Sába királynője, a Tannhäuser Erzsébetje, a Bolygó hollandi Sentája) és a magyar Bonomi Lujza (mint Az ezred leánya, a Rigoletto Gildája, a Windsori vng nők Fluthnéja), végre Festini

Next