Zenevilág, 1900. szeptember-december (1. évfolyam, 2-8. szám)
1900-09-15 / 2. szám
1900 ZENEVILÁG Mondhatni, hogy ő balladáiban elérte művészetének legmagasabb elérhető csúcsait (A Kevlaari búcsú, Tannhäuser stb.). Manap a legjobb svéd dalszerző E. Sjögren A népdal jellege tükröződik a négyszólamú énekekben is. Noha nagyon hatott reájuk a német művészet, mégis épségben megőrizték svéd nemzeti hangjukat. A számos e téren működött zeneszerző közt — a jelesebbek: O. Lindblad (1809—1864), J. A. Josephson (1818—1880), Gustaf királyi herczeg (1825—1852), II. Oszkár testvérbátyja.— G. Wennersberget (szül. 1817) illeti meg az elsőség. A Gluntarne czímű gyűjteményben halhatatlan hangokban énekelte meg a víg diákéletet. Az operában annál nehezebben lelt otthont a nemzeti szellem. A nagy opera, melyet III. Gustaf egy rendelete 1773-ban teremtett meg, nem bírt gyökeret verni. Műsora szinte kizárólag idegen volt; nagyon sokáig nem akadt hazai zeneszerző e műfajban. Az elsők, akik említésre méltót alkottak : A. Lindblad (Az elégületlenek) és Frans Bernald (1796—1868, Estrella de Soria). Ezeknek idézett dalműveivel nyitották meg a stockholmi új operaházat (1898. szept. 19.). Voltaképen Ivar Hallström (szül. 1826.) óta bővebb a termelés ; ő első szőtt operáiba népéneket (pl. A gnom arája czíműbe). Ezért illeti meg őt a svéd dalmű történetben az a hely, a mely a magyarban Erkelt, az oroszban Glinkát, a csehben Smetanát. De az ő stilja mindenütt franczia ; egyaránt követi Meyerbeert és Gounod-t. Andr. Halén (szül. 1846.; Harald Viking, Valdemar kincse), IV. Stenhammar (szül. 1871.; Tirfing) és O. V. Peterson-Berger (szül. 1867.; Svengaldrar) tárgyaikat ugyan az ősi északi életből vették, de zenei irányuk nem épen svéd ; a wagneri zenés drámát vették mintául. Utóbbi időkben Wagner meghonosodott a svéd színpadon, műveivel gyakran találkozhatni a műsoron Mozart, Beethoven, Gluck és más, franczia s olasz operák közt. Olyan színművekben, amelyekben előfordul zene is, sokkal könnyebben lelt talajra a svéd stíl, amint a dalokban és balladákban nyilvánul. E nemben az összes szerzők közt Södermann mindnyájuk mestere. A csupán hangszerekre irt zene Svédországban magas fokon áll. F. Bernald és Ludv. Norman (1831—85.) itt nagy nevek. A Liszt nyomdokait követő szimfonikus költeményt elsősorban Halén ápolta. A zongora, hegedű és zenekar számára legbecsesebb műveket alkottak: Sjögren, R. Henneberg (szül. 1853.), T. Aulin (szül. 1866.), Stenhammar, H. Alfvén (szül. 1872.) és mások, orgonára G. Mankelt (1812—80.), a német eredetű G. W. Heintze (1849—95.) és mások. Az említettek nagyrészt különféle énnekkari műveket is alkottak ; kívülük még F. Arlberg (1830— 1896.), V. Seedbom (szül. 1843.), I. Hedenblad (szül. 1851.), E. Akerberg (szül. 1860.) és mások. Azonban a svédek nemcsak mint alkotó művészek s főleg mint énekszerzők kiválók. Mint előadó művészek s főkép mint énekesek sokan tettek szert nagy hírre. A női négyeskar, a diákkarok dicsőséget szereztek mindenütt, ahol csak megfordultak , az utóbbiak a párisi világkiállítások alatt (1867., 1878.) is. Nem egy svéd énekesnő halhatatlanná tette nevét a világ zenetörténetében. Kiki tudja, hogy Jenny Lind (1820—87.) a valaha élt legnagyobbak egyike, s bizonyos, hogy Michaeli asszony (1830 — 75.) és Kristina Nilsson (szül. 1843.) a maguk dicsőségének tetőpontján ugyanazt a hírnevet élvezték. Újabb időkben nagy nevet vívott ki Sigrid Arnoldson (szül. 1861.), egy nagy tenorénekes leánya, valamint Ellen Gulbranson (szül. 1863.). Zenei, csengő, dallamos hangokban Svédország mindig gazdag volt, de miután művészeinek legnagyobb része hazájának szentelte képességeit, hírük nem terjedt a határon túl. Működésük középpontja az opera, melynek ma legelső hangjai: Carolina Östberg (szül. 1853.), továbbá C. F. Lundqvist (szül. 1841.), A. Ödmann (szül. 1850.) és J. Forsell (szül. 1868.). Az opera kiváló drámai tehetségei: Mathilda Jungstedt (szül. 1869.) és J. Elmblad (szül. 1853.). HAZAI HÍREK. Gróf Zichy Géza jubileuma. Gróf Zichy Géza, a nagynevű zeneköltő huszonöt éve elnöke a Nemzeti Zenedének. Ez alkalomból nevezett intézet Zichy gróf tiszteletére fényes jubileumi ünneplést rendez, melyen elő fogják adni a szerzőnek újabb szimfóniás művét. Az Országos m. kir. zeneakadémián a vallási közoktatásügyi miniszter Popper tanár mellé, rendkívüli tanári minőségben, Schiffer Adolfot, a mester volt tanítványát nevezte ki. Tehát külföldit, akinek paedagogiai erényeit ugyan nem kívánjuk csorbítani, de művészet dolgában az a magyar Perényi István alatt áll. 13