Zenevilág, 1902. szeptember-december (3. évfolyam, 1-17. szám)
1902-09-01 / 1. szám
Megjelenik minden hét keddi napján. Előfizetési ár egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. SZERKESZTI HACKL II. LAJOS Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VIII. kerület, Rákóczy utcza 4. sz Hirdetések felvétetnek a lap kiadóhivatalában. Bayreuth és München, Akinek nincs tudomása a bajor főváros legújabb büszkeségéről, a Prinzregent-színházról, az nehezen fog logikai összefüggést találni a fenti egymás mellé állításban. A Prinzregent-színház nem más, mint a bayreuthi Festspielhaus szebb és tökéletesebb kiadásban. Itt is, mint ott, csak a nyári hónapokban, bizonyos előre meghatározott napokon tartanak előadásokat, és zenés műveket csak Wagnertől adnak elő. Lényeges különbség azonban a kettő között, hogy míg egyrészt Bayreuthnak 26 éves tapasztalatai, hagyományai és nemzetközi törzsközönsége van, a Prinzregent-színház ellenben egészen fiatal intézet (mindössze két éves), másrészt Bayreuthban minden évben alkalomszerűleg állítják össze a szereplőket, kart és zenekart (az igaz, hogy a műveit világ legkiválóbb művészei közül) a müncheni színház ellenben kiváló állandó zene- és énekkart kap készen a bajor udvari operától. Az előbbi tény Bayreuth, az utóbbi a Prinzregent-színház mellett szól és így a két intézet nemes szellemi versenye méltán felkelti nemcsak a wagneristák, hanem minden műveit zenész figyelmét. Óvatosságból használtam a »szellemi« jelzőt, de nehéz volna letagadni, hogy az adott körülmények mellett a két intézet között feltétlenül ki fog fejlődni, sőt talán máris kifejlődött az anyagi és üzleti verseny is. Aki tudja, hogy a két rendbeli előadások napjai részben összeesnek (Bayreuthben július 22-től augusztus 20-ig, Münchenben augusztus 9-től szeptember 12-ig), aki ismeri a Wagnerörökösök világszerte hírhedt üzleti szellemét és azt az élelmességét, amely nehezen egyeztethető össze Wagnernek a papíron sokat hangoztatott idealizmusával, végül aki tudja, hogy a müncheniek a hatvanas évek végén maguk dobták el maguktól az akkor még részben ismeretlen és a »fekete« klerikalizmus által üldözött Wagner »Festspielhaus«-ának eszméjét, az észre fogja venni, hogy a két különböző szellemi érdekszövetség és város versenye nem lehet ment minden anyagi vonatkozástól. Bayreuthot bántja, hogy nem maradhatott egyetlen a maga nemében, München pedig sem önmagának, sem Bayreuthnak nem bocsátja meg a megelőzést. Mikor most »München«-t említem, csak arra a derék seregre gondolok, mely felvilágosodás, a művészet és így a zene pártolásában vezetőszerepet visz, nem pedig arra az ultramontán bandára, mely annak idejében Wagnert kiüldözte, mely megkeserítette Lajos király életét, megkeseríti most Luitpoldét, a derék, tiszteletreméltó öreg régens herczegét, — mely a művészet szárnyait a »Lex Heinze«val akarta megnyirbálni, s amely okot adott a geniális német császár legújabb híres táviratára, melyet a művészettől megtagadott 100 000 márka tárgyában intézett Luitpold régenshez. Azt hisszük, e hosszú elmélkedéssel kellőképpen megindokoltuk e czikk czímét és kellemes szolgálatot vélünk tenni olvasóinknak akkor, mikor részletesen beszámolunk arról az öt előadásról, melyek közül egyet Bayreuthben és rögtön utána négyet Münchenben a Prinzregent-színházban végighall