Zenész, 2010 (18. évfolyam, 164-173. szám)

2010-01-01 / 164. szám

ain­torjíj A mostani zenekar hogyan állt össze? Van ennek előtörténete: több mint másfél évtizedig baráti zenész társasággal játszot­tam, ezt a zenekart Shabu-Shabunak nevezte el a zenekar vezetője, Jávori Vili, Foga­­rasi János, László Attila, Lattmann Béla, szóval csupa nagyon nagy zenész alkotta a ze­nekart. Sokat játszottunk együtt, egy alkalommal egy klubban odajött hozzám egy férfi , és azt mondta, hogy szerelmes belém... (nevet) Azt mondta ne értsem félre, bemutatta a feleségét és a gyerekeit, de szerelmes abba, amit csinálok. Nagy kaliberű ügyvéd, és ki szeretné adni egy szerzői lemezemet. Igazából arra gondolt, hogy a két szerzői le­mezem válogatását adná ki. Gyakorlatilag pontosan azt, amit néhány héttel korábban a Hungaroton felajánlott és meg is jelent. Mondtam neki, hogy sajnos ezt nem lehet, alá­írtam a szerződést. De a Shabu-Shabu éppen ott volt. Ő pedig nem teketóriázott, ki­adta, én pedig mélyen meg voltam hatva és meg vagyok azóta is hatva. Dávid Gyula (hangsúlyosan), ügyvédről van szó... (nevet). Amikor a legújabb lemezem szponzorá­lása előtérbe került, írtam neki is egy mailt viccből, hogy ő már megcselekedte, amit megkövetelt a haza, de készül az új lemezem. Abszolút nem gondoltam volna, hogy újra támogatna, de másnap csöngött telefon! Az az igazság, hogy nagyon ritkán jön ki belő­lem dal akkor, ha nem tudom mire. Ha nincs egy konkrét cél. De ha kiderül, hogy van le­hetőség, készülhet a lemez, felmegy a zsilip és kifolynak a dalok. Ráadásul ez a felál­lás nagyon erős, éreztem, hogy van még benne egy lemezre való biztosan, lehet hogy többre is. Az az alapvető ha­bitusa a zenekarnak, hogy inspirálni tudjuk egymást. Óriási feszültség van a zene­karban, amikor játszunk, ter­mészetesen pozitív értelem­ben, itt van Tóth Viktor, aki egy avangard szaxofonos, az ő megszólalása merőben el­tér a zenekar alaphangzásá­tól. Őt a jazztanszakon szúr­tam ki magamnak, a Sárik Peti pedig, aki vendégként szerepelt az előző lemezen is annyira sokat ad a színe­ivel a dalokhoz, hogy a ter­vezett egy-két számos ven­dégeskedése helyett szinte az egész lemezen játszik. A Mohai Tomi pedig egy csoda, ahogy ő játszik az teljesen egyedi, emlékszem a Muck­ Show zenekarnak voltam többször vendége, abban a zenekarban játszott a Tomi is, és amikor éppen nem éne­keltem, leültem elé, és hagy­tam, hogy legitározza a fe­jem. Akkor döntöttem el, hogyha lesz egy új zeneka­rom, őt mindenképpen sze­retném, ha játszana benne. Plútóval pedig a Shabu-Sha­­buban keveredtem össze, aki egy tündéri ember, közben pedig káprázatos dolgokat játszik. Szólózik valaki a ze­nekarban, Ő meg bejátszik valamit alá, ami annyira fel­villanyoz, hogy folyton hát­ranézek és összekacsintunk. Soha nem öncélú, Ő muzsi­kál. És miután ez a zenekar 16 zenész 2009. december - 2010. január

Next