Zenetudományi Dolgozatok, 1981
Szendrei Janka: Újabb azonosított hangjegyes töredék
Szendrei Janka: ÚJABB AZONOSÍTOTT HANGJEGYES TÖREDÉK Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának kódex-töredékei között a T 44 jelzetű tétel egy nagyformátumú, XV. század végi hangjegyes kódex öt kisebb darabja. A darabok között négy szabálytalan alakú keskeny csíkot s egy viszonylag nagyobb — mintegy három csík terjedelmű, ám az eredeti fóliónak még mindig csak kisebb részletét képező — lapot találunk. A csíkok közül az egyik nem tartalmaz írást: egy hatalmas fólió széléről, valószínűleg alsó feléről való. A fennmaradó három csík közül a leghosszabb (T 44a, maximális mérete 303x72 mm) egy kottasort és némi csonka szövegírást tartalmaz, széltében nem éri el az eredeti méretet: (1—2. facsimile). Ennél valamivel kisebb a T 44b (248x60 mm) töredék, csak egyetlen, szöveg nélküli kottasort őriz: (3—4. facsimile). A harmadik beírt csíkon (T 44c, 130x80 mm) szintén csak hangjegyírás van, betűk nélkül (5—6. facsimile). A gyűjtemény legnagyobb darabja (T 44d, cca 210x260 mm) négy szöveg- ill. három kottasorból ad viszonylag keskeny metszetet: (7-8. facsimile). Vajon egy kódexből származnak e töredékek? A közös jelzeten kívül erre utal azonos betű-és kottaírásuk, a hangjelzésben egységesen alkalmazott négy piros vonal, a custosnak és a betűkulcsnak alakja, a tükör 11 mm-es kerete. Zavarólag csak az hat, hogy a T 44d írása — a teljesen azonos formák mellett is — arányosan kisebb a három csík írásánál. Magyarázatot ad azonban erre is a helyszíni vizsgálat. A méretek változását e legnagyobb darabnál a pergamen állapota, összezsugorodott, hullámosodó anyaga magyarázza. A formai jegyek tehát közösek: úgy látszik, hogy a T 44 részletei egy kódexből, mégpedig nagyformájú, díszes kóruskönyvből származnak. A töredék anyagának elolvasása után ennél többet állíthatunk: az eredeti kódex Graduále volt, s a megmaradt darabok egyetlen fóliójának részletei. Noha betűírás e csíkokon alig maradt ránk, a dallamolvasat lehetővé teszi, hogy az egyes töredékek közti összefüggést és sorrendet megállapítsuk, s a részleteket így egy nagy fólió alsó felének maradványaiként lássuk. (9—10. facsimile) A fólió-részlet (folytonossági hiányokkal) a Dedicatio Ecclesiae mise anyagát tartalmazza. A recto-n a Graduate Locus iste verzusának (Deuscui adstant) vége maradt fenn, részben csak szöveggel, részben csak dallammal; ezt követi az Alleluja Vox exultationis egy része, majd a verso-n egy másik idevágó Alleluja: Benedic domine verzusa- 1 A három keskeny csíknál (T 44a—c) a négyvonalas kottasor több, mint 4 cm széles (41 mm), a T 44d-nél viszont az első sor 33 mm, a második 3 cm, a harmadik helyenként csak 29 mm. A vonalak görbülnek, a pergamen gyűrött, zsugorodott, áttetsző. Zenetudományi dolgozatok 1981 Budapest