Zenetudományi Dolgozatok, 1987
Kovalcsik Katalin: Egyéni életsorsokat elbeszélő cigány lassú dalok
Kovalcsik Katalin: EGYÉNI ÉLETSORSOKAT ELBESZÉLŐ CIGÁNY LASSÚ DALOK Köztudott, hogy a magyarországi cigány népköltészet — a népzenéhez hasonlóan — sok improvizatív elemet tartalmaz. Egyes szövegmotívumai mindig változó kombinációban jelennek meg, amelyben az egyéni varációs készségnek éppen olyan nagy szerepe van, mint a zenei megformálásban. Ezek az elemek, amelyek tulajdonképpen kódok, utalások, a zárt közösségekben élők életének közösen megélt eseményeit, történéseit elevenítik föl, illetve a közösségben élők egyéni, intim élethelyzeteit fogalmazzák meg. Az egyéni és az általános szövegelemek az elhangzó dal funkciója szerint változnak. Az énekes másképp kombinálja őket, ha társait kívánja szórakoztatni, ha valamelyik rokonát köszönti vagy ha éppen egyéni bánatát akarja elmondani. A lényeg csupán az, hogy ne lépje túl a műfaj kialakult kereteit, azaz ne sértse meg a hagyományt. A műfaj minden egyes darabjában szóba kerül a közösség és az egyén helyzete, életsorsa. Egy-egy dal elhangzása után a hallgatók gyakran elmondják, hogy az énekes a dalba „belemondta az életsorsát", hogy például „három gyermeke van, az ura meghalt, és árván nevelte őket" vagy „amíg távol volt, éhezett a családja" stb. Az ilyenfajta dalokban azonban az egyéni leleménynek viszonylag kis szerepe van. Az énekes ismeri az ezekre az élethelyzetekre vonatkozó általános szövegelemeket és csupán kombinációs készségétől függ, hogy mennyire tud belőlük egyéni változatot teremteni. Saját életére egyéníti az elemeket, például a sztereotip sorba saját gyermekeinek számát énekli be vagy saját rokonainak nevét fűzi a szövegbe. Az idők folyamán kialakultak azok a cigányság életét tükröző sztereotípiák, amelyekre az egyén támaszkodhat. Ezek azután rugalmasan átalakulnak az életforma kisebb változásaival. Zenetudományi dolgozatok 1987 Budapest Ez a fajta, az alábbiakban részletesebb ismertetésre kerülő szövegimprovizáció az egész magyar nyelvterület oláhcigányságára jellemző. Hasonló tapasztalatokat azonban több kelet- és délkeleteurópai országban élő oláh- és más cigány csoportok között is szereztem. „ Hajdú a cigány népdalok szövegeit „lírai halmazoknak nevezte. Ld. Hajdú András, Le folklore Tsigane. Etudes Tsiganes (Paris 1962) No. 1—2. 7. 3 Michael Stewart a lassú dalok szövegét „gesztusok egybegyűjtésének tartja, amelyek „a cigány lét meghatározó pillanatainak formalizált (művészi vagy rituális) újrafogalmazásai". Michael Stewart, „Igaz beszéd" — avagy miért énekelnek az oláh cigányok? Valóság (1987) 1. szám, 59— 60. 4 Michael Stewart három fontos, cigányok által megfogalmazott szabályt talált a lassú dalok előadására vonatkozóan: „a dal romani nyelven legyen, hogy romane, tehát tartalmában és stílusában is cigány legyen, és hogy csácse ('igaz') legyen abban az értelemben, hogy valóban megtörtént eseményekre vonatkozzon". Stewart, i.m. 52.