Zenetudományi Dolgozatok, 1988
Zenetörténet — zenei muzeológia — zeneszociológia - Körmendy Kinga: Az ún. Zalka Antiphonale töredékei
36 Győr (1., 5., 20. sz.)3 Jankovich gyűjtemény (levéltár), (24. sz.) Graduate töredékek Győr (2. sz.) Pozsony (23. sz.) Nagyszombat (Pozsony?), (25. sz.) Magyarországi egybekötés 1711 után (22. sz.) Sequentionale töredékek Győr (6. sz.) Magyarországi possessor 1644-ből (21. sz.) Nem azonosítható töredékek Magyarországi bekötés (11., 17., 18., 19. sz.) Németújvár (9., 10. sz.) Győr (3., 4., 7. sz.) Ebből az összeállításból az látható, hogy a díszkódex mindegyik kötetéből, mind az antiphonaléból, mind a graduale-sequentionaléból kötöttek Győrben és Nagyszombat (Pozsony?)-ban levéltári iratokat a XVII. században. Tehát a kódexekből Győrben vagy a Győr környékén lévő, könyvkötő műhelyekkel rendelkező városokban (Nagyszombat, Pozsony) vágtak ki lapokat a XVII. század folyamán. A következőkben ugyanígy megkíséreljük a többi kódexlap lehetséges felhasználási helyét is meghatározni. Ebben az esetben sajnos nem támaszkodhatunk a szövegazonosítás eredményeire, mert a töredékek nem alkotnak összefüggő szövegegységet, valamint majdnem egyharmaduk azonosíthatatlan. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy nem folyamatosan nyírták széjjel a kódexeket, hanem esetlegesen vágták ki belőlük a lapokat. De tényként megemlítjük, hogy a legkorábbi levéltári borítólap (16. sz.), amely az evangélisták közös zsolozsmájának szövegét tartalmazza, Kassán került felhasználásra, a Nagyszombat (Pozsony?)-ban történt bekötésen (12. sz.) a mártírok közös zsolozsmája olvasható, az egyik győri töredék (1 .sz.) pedig a Szent Kereszt megtalálásának máj. 3-i ünnepét tartalmazza. Ez a jelen esetben azt mutatja, hogy a „végéről" való kódexlap Kassán volt, míg Győrben már „beljebb" vágtak ki az antiphonaléból lapot. Győrtől a földrajzilag legtávolabb eső töredéket Kolozsmonostoron (Kolozsvár) használták fel borítólapnak 1620 után (26.sz.). A hiteleshelyi protokollum kötésének 3 Győr és Pozsony szabad királyi városok között szoros volt a kapcsolat. A győri csizmadia céh Pozsonytól vette át a szabályait 1604-ben. Ezt a győri káptalan, mint hiteleshely adta ki. Ld. Győr, Xántus János Múzeum, Helytörténeti Gyűjtemény 53.11.10. Ez a tény kapcsolja össze a győri céhkönyvek borítóit a Püspökvár töredékeivel, de magyarázatát adja a 8. sz. alatt jelzett Pozsonyban lévő töredék felhasználási helyének is. Náprágyi püspöksége idején Nyéki Vörös Mátyás, mint győri kanonok (1611-től) hiteleshelyi munkaköreként másolta a győri céhleveleket. A káptalan jegyzőkönyveit és számadásait maga kötötte be. Ld. Régi magyar költők tára. XVII/2. Pécseli Imre: Miskolczi Csulyak István és Nyéki Vörös Mátyás versei. Sajtó alá rend. Jenei Ferenc. Bp. 1962. 402. Vö. Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak. Bp. 1973. MOL kiadványai. Levéltári leltárak 5. 125., 139.