Zenetudományi Dolgozatok, 1999

Gombos László: „Hírhedett zenész” és „zeneéletünk nesztora". Párhuzamok Liszt és Hubay pályáján

Bartha Dénes még 1942-ben is Liszttel állította Hubayt párhuzamba: „A kultúra szomjúságának, a mindent asszimilálni akarásnak ez a türelmetlen mohó­sága... lehetetlenné teszi a népi-nemzeti sajátságok fokozottabb, elmélyítő kifejtését s vele az egyéni jellegű zenei kifejezésmód kialakítását... Hubay Jenővel is megtörtént mindaz, ami - nagyobb arányokban - egyszer már Liszt Ferenc tragikuma lett: lelkében is annyira elkötelezte magát a nyugatnak, a gall­espirit, az olasz dalolás, a német érzés­világ csábításának, hogy nem ért rá, nem sikerült teljes mértékben, lelke mélyéig ma­gyarnak lennie...". A nemzeti hovatartozás kérdése Hubay gondolatvilágának középpontjában állott mind önmaga, mind Liszt vonatkozásában, és ennek hangsúlyozását a tisztán zenei megnyilvánulásokon túl is fontosnak tartotta. Miskolci előadásában Liszt magyarságá­nak „százakra menő bizonyítéká"-ról tett említést, és idézte nyilatkozatát, melyet a gyermek Liszt párizsi útját megelőzően adott első pesti fellépése alkalmával: „... Ma­gyar vagyok s nem ismerek nagyobb szerencsét, [...] hogy kedves hazám díszének egy ágacskájává válhassak."10 Hubay előadóművészi pályája néhány évvel később kezdődött, mint példaképéé, bár karrierje szintén csodaszámba menően ívelt felfelé. Az édesapja által tanított gyermek nem 9, hanem 14 évesen lépett a nagy nyilvánosság elé, hangszere klasszikus hagyomá­nyait 15. és 18. életéve között sajátította el Joachim berlini iskolájában,a miként Liszt tette azt 11-12 évesen a Beethoven-tanítvány Czerny bécsi műhelyében. (Talán nem puszta véletlen, hogy Hubay visszaemlékezéseiben hol 9, hol 11 éves korára tette debü­tálásának időpontját, ami Liszt soproni, ill. bécsi bemutatkozására rímel.) Majd ahelyett, hogy elvállalta volna a düsseldorfi zenekar hangversenymesteri tisztét, hazatért Buda­pestre, hogy a Zeneakadémia matinéján (1877 februárjában) valóságosan is átvehesse Liszt ajkáról Beethoven csókját. Az eseményről az újságok is említést tettek, és az ifjút a Magyarországon tartózkodó Wieniawskival és Sarasaiéval hasonlították össze.12 Ezt követően gyakran lépett fel a budapesti szalonokban Liszt társaságában, több alkalom­mal adták elő nyilvánosan a 12. rapszódia Joachim-féle átiratát és a Kreutzer-szonátát, valamint Hubay visszaemlékezése szerint Beethoven valamennyi hegedűszonátáját el­játszották Liszt otthonában. Közös fellépéseik folytatására néhány évvel később Brüsz­szelben és Antwerpenben került sor. Párizs meghódítására is Liszt tanácsára indult el 1878 tavaszán, zsebében a mester ajánlóleveleivel, aki egy hónappal később személyesen is bevezette az ifjút az előkelő társaság szalonjaiba. Hubay finom modorával, kiváló kapcsolatteremtő képességével, az irodalom és képzőművészet iránti rajongásával igen közel állt mesteréhez. Justh Zsig­mond így jellemezte naplójában: 9 Magyar Zenei Szemle, 1942. október (II. évf. 10. szám) 243-244. 10 Liszt nyilatkozatát az eredeti, német nyelven közli Peter Raabe: Franz Liszt. Erstes Buch: Liszts Leben, Zweites Buch: Liszts Schaffen. Stuttgart und Berlin, 1931,1./230. 13. jegyzet.­­ Berlini tanulmányaihoz az állami ösztöndíjat Liszt javaslatára kapta meg. 12 Fővárosi Lapok, 1877. február 28. és március 3.

Next