Zenetudományi dolgozatok, 2012 - 35 éves jubileumi kötet
Gombos László: Narratív elemek Hubay Romantikus szonátájában
NARRATÍV ELEMEK HUBAY JENŐ ROMANTIKUS SZONÁTÁJÁBAN 151 A Romantikus szonáta „életéből” a mű ősbemutatója (1890) és első magyarországi előadása (1894) illik az életrajzi fordulópontok periodikus rendjébe. Ha azonban figyelembe vesszük a műjegyzékek tipikus korábbra datálásait, akkor keletkezése a sorsdöntő budapesti letelepedéssel, azaz egy újabb beethoveni „nehezen meghozott elhatározás”-sá esik egybe. 1886-ban korábbi egzisztenciájának feladása mellett Hubaynak ismét a szeretett hölgyről kellett lemondania egy idős mester kedvéért: Liszt Ferenc hívásának elfogadása ugyanis egyet jelentett a brüsszeli kedves, Alice de Vigne elhagyásával.30 Ezzel a szonáta további értelmezési lehetősége nyílik meg, és közelebb juthatunk a mű eredeti koncepciójához, amelyhez talán csak négy, illetve nyolc év elteltével kapcsolódtak újabb, aktuális magyarázatok. A Beethoven-kvartett zárótételének elején feltett sorskérdés (Muss es sein?) és az arra adott válasz (Es muss sein!) egy kétpólusú világot hoz létre, amelyet a Romantikus szonáta első pillantásra kínálkozó ellentétpárjaival (pozitív és negatív, fent és lent stb.) azonosíthatunk. Ennek megfelelően a mű költői programját is leegyszerűsíthetnénk az együttlét és távollét vagy az elválás és hazatérés kettősségére. De a megkettőzött világ további dimenziókkal bővül azáltal, hogy nem csupán kérdés és felelet áll szemben egymással, hanem a válaszban rejlő igen és nem lehetőség, illetve mindkét döntésnek pozitív és negatív következménye is. Ennek megfelelően valamennyi motívum vagy egyéb zenei jelenség többrétegű és többértelmű lehet a mű komplex narratívájában. Csupán a kérdés és válasz ténye biztos, minden további viszonylagos, amint például az önmagában pozitív irányú elhatározás is fájdalmas következményekkel, a búcsúval és elválással jár együtt. Az első tétel főtémájában (3. kottapélda) a zongora és a hegedű dallama kérdés és felelet viszonyban állnak egymással, bár a motivikus rokonság és a karakterbeli azonosság miatt még szinte egylényegűek, de legalábbis egymás tükörképei. Ugyanakkor mindkét zenei mondat önmagában is kérdés-felelet jellegű, az a motívumra a b, a c-re a d (azon belül a d1-re a d2) válaszol, miközben az a2 és a h együttesen alkotja a c motívumot (d’-h-a / d’-e’-fisz után a hegedű átveszi a záróhangot és megismétli az előzőeket, csupán az első három hangot kvinttel feljebb transzponálja: a’-fisz’-e / d’-e-fisz). Az a3 a’-g’-fisz’ hangjai alig appercipiálhatóan, de megelőlegezik a b tükörfordításaként megjelenő d2-t, ami választ ad a zongora által feltett kérdésre. Mindezek a motívumok összefüggésbe hozhatóak a Hubay számára oly fontos Beethoven-kvartett zenei anyagával. A kapcsolat mindenképpen több véletlen egybeesésnél, mintha a komponista gondolataiban vissza-visszatérő emlékek alakultak volna át egy olyan folyamat részeként, melynek során a nehezen meghozott elhatározás megszületett. Nem kétséges, hogy Hubaynak a századforduló idején rögzített elbeszélése, amelyben a művész a beethoveni kérdés és a korai művek 30 Különös egybeesés, hogy Vieuxtemps-hez hasonlóan Liszt is néhány hónappal Hubay döntését követően hunyt el. De amíg előbbi pozícióját fél év után kapta meg, addig utóbbiéra 33 évig kellett várnia.