Zenetudományi dolgozatok, 2015-2016

Régi zenetörténet - Gilányi Gabriella: Használatitól a műremekig: a 15. századi hangjelzett esztergom-budai kódexek

HASZNÁLATITÓL A MŰREMEKIG­ ­ának megfelelően.14 A hagyományos és metzigót notáció asszimilációból Ma­gyarországon két forma: egy praktikus, használati gyorsírás, és a professzionális kódexírás kristályosodott ki - forráscsoportunk mindkettőt reprezentálja. A zenét csak másodlagosan tartalmazó kéziratok általában nem kódexírással, hanem használati notációval íródtak, ahogy a miseliturgia rendjét és szövegeit rögzítő Pálóczi György érsek-féle missale az 1430-as évekből,15 amelyben — műfa­jánál fogva — csak szórványos kottás bejegyzéseket találunk.16 A kottázás egyéb­iránt gondos, e notációban a neumák gotizálása, hangokra bontása már elkezdődik: a pes neumák egy része például régiesen kötött, de tagolt punctum+virga összeté­telben is megjelennek. (A források alapneumáit és kiegészítő jeleit az l.a és l.b táblázat mutatja.) A lefelé futó hangsorozatok itt még az évszázados írásmintának megfelelően többé-kevésbé egyenes, függőleges vonalban maradnak. Ugyanez a gördülékeny használati keveréknotáció más, zenét csak másodlagosan tartalmazó korabeli kódexben is felbukkan: kissé hanyagabb formája látható az Esztergomi Passionáléban,17 ahol az elemek tagolása már nem csak a pest, hanem a többi neumatípust is érinti. A forrás írásszerkezetileg a gotizálásban előrébb jár, határozottabban tagol, továbbá már ferdén jelentkezik írásképében a climacus és annak összetételei. A használati keverékírásnak a maga nemében tökéletesre csiszolt formáját kép­viseli a Budai Psalterium 18 kottája — elegáns, mértéktartó, ugyanakkor könnyed, kódexkotta-írásban is jártas kezek munkája, mely kiforrott, tagolt neumaszerkeze­­teket alkalmaz lejegyzésében. A tisztán kottát tartalmazó fő zenei kódexek közül az Esztergomi Főszékesegy­házi Könyvtárban őrzött Esztergomi Antifonálék 19 az új 15. századi reform-kó­­dexnotáció első kidolgozott emlékei, amelyek grafikailag tetszetős kottaképben mutatják a metzigót-magyar keverékírást. Ez már messze áll az aprólékos, gördülé- 14 Maradtak fenn metzigót notációval készült, de a központi magyar liturgikus hagyományt követő kódexek is, melyek között nevezetesek a pozsonyi társaskáptalan esztergomi rítust őrző, összetar­tozó 15. századi antifonáléi. A metzigót notáció az ország idegen hatásokkal élénkebben érintke­ző északi és keleti peremvidékein terjedt el, forrásait elsősorban a Felvidékről és Erdély szász többségű vidékéről dokumentálhatjuk. A metzigót-magyar keverékhangjelzés viszont az ország központi szkriptóriumainak találmánya és kedvelt írástípusa a 15. századtól. 15 Lásd 9. jegyzet. 16 Mind a kézzel másolt, mind a nyomtatott missálék hangjegy nélküliek, viszont bizonyos recitatív tételek fölött (Exsultet, a prefációk, intonációk, genealógia) zenei notáció is szerepelhet. Ezek általában emlékeztető jellegű, kurzív használati lejegyzések voltak, nem fejlett zenei kódexírások. 17 Lásd 9. jegyzet. 18 Lásd 9. jegyzet. 19 I. Esztergomi Antifonále I. H-Erkö Ms. I. 3. d. A kódexből származó töredékeket őriz az ELTE Egyetemi Könyvtár (Fragm. lat. 41, 1 fólió), valamint az MTA Könyvtára (MTA T 308, 1 fólió + 5 fél fólió). II. Esztergomi Antifonále: H-Erkö Ms. 1. 3. c. A közelmúltban a nagyszombati városi könyvtárban fedezte fel e kódex töredékét TR MMT Ilid/599 jelzettel Éva Veselovská, lásd uő., Catalogus fragmentorum cum notis musicis medii aevi e civitate Tyrnaviensi. Tomus IV (Bratislava: Institut für Musikwissenschaft der Slowakischen Akademie der Wissenschaften, 2015), 50-51, 111.

Next