Állami gimnázium, Zenta, 1877
SAVOYAI EUGEN HERCZEG és a ZENTAI ÜTKÖZET. — Történelmi rajz. — (Horváth Mihály, Kerékgyártó Árpád, Bibáry Ferencz és főleg Ugróczi Ferencz: „Zentai ütközet“ czimü 1815-ben, s Csáky Miklós apát: „Topographia magni regni Hungáriáé“ czimü 1718-ban kelt munkája nyomán.) A tizenharmadik század első felében egy addig ismeretlen nemzet kezdett feltűnni Európa történetének láthatárán, mely győzelmes fegyvereivel folytonosan előbbre haladt keletről nyugat felé, letiporva az útjába akadt népeket. E harczedzett nemzet a török volt, melynek egyik törzsfőnöke, Osman, kinek nevét törzse viseli, hóditásai által jelentékeny államot szerzett magának s 1300- ban szultán nevet vett fel és fővárosává Kis-Ázsiában az Olymphegy éjszaki oldalán fekvő Brussát tette. Utódai szerencsés hóditásaik által nemsokára egész Kis-Ázsia birtokába jutván, csakhamar Európára veték szemeiket, hol a keleti császárságban folyton dúló viszálykodások kedvező alkalmat szolgáltattak előbb zsákmányszomjuk kielégítésére, utóbb pedig állandó foglalásokra. Hasztalan kértek segélyt Európától a megrettent görögök a vallási fanatismusukban megtörhetlen hősiességű törökök ellen; vesztőnek indult birodalmuk mindinkább szűkebb korlátok közé szorult, míg végre Konstantinápoly elestével 1453-ban a görög császárság romba dőlt. Míg Konstantinápolynak a törökök által történt elfoglalása egyrészről rémületbe ejte a keresztény Európát, addig másrészről büszkévé, felfuvalkodottakká tette a mohamedán vallású osmán fejedelmeket, kik vitéz seregeiknek diadalmas fegyvereiben elbizakodva egész Európa meghódítását tűzték ki czélul, fennen hirdetvén az általuk használt ama jelmondatot: „Valamint egy isten van a mennyben, Allah és prófétája Mohamed, úgy egy úr legyen a földön is.“