Állami gimnázium, Zenta, 1877

SAVOY­AI EUGEN HERCZEG és a­ ZENTAI ÜTKÖZET. — Történelmi rajz. — (Horváth Mihály, Kerékgyártó Árpád, Bibáry Ferencz és főleg Ugróczi Ferencz: „Zentai ütközet“ czimü 1815-ben, s Csáky Miklós apát: „Topographia magni regni Hungáriáé“ czim­ü 1718-ban kelt munkája nyomán.) A tizenharmadik század első felében egy addig ismeretlen nemzet kezdett feltűnni Európa történetének láthatárán, mely győzelmes fegyvereivel folytonosan előbbre haladt keletről nyugat felé, letiporva az útjába akadt népeket. E harczedzett nemzet a török volt, melynek egyik törzsfőnöke, Osman, kinek nevét törzse viseli, hóditásai által jelentékeny államot szerzett magának s 1300- ban szultán nevet vett fel és fővárosává Kis-Ázsiában az Olymp­­hegy éjszaki oldalán fekvő Brussát tette. Utódai szerencsés hódi­­tásaik által nemsokára egész Kis-Ázsia birtokába jutván, csakha­mar Európára veték szemeiket, hol a keleti császárságban folyton dúló viszálykodások kedvező alkalmat szolgáltattak előbb zsák­­mányszomjuk kielégítésére, utóbb pedig állandó foglalásokra. Hasztalan kértek segélyt Európától a megrettent görögök a vallási fanatismusukban megtörhetlen hősiességű törökök ellen; vesztőnek indult birodalmuk mindinkább szűkebb korlátok közé szorult, míg végre Konstantinápoly elestével 1453-ban a görög császárság romba dőlt. Míg Konstantinápolynak a törökök által történt elfoglalása egyrészről rémületbe ejte a keresztény Európát, addig másrészről büszkévé, felfuvalkodottakká tette a mohamedán vallású osmán fejedelmeket, kik vitéz seregeiknek diadalmas fegyvereiben elbi­zakodva egész Európa meghódítását tűzték ki czélul, fennen hir­detvén az általuk használt ama jelmondatot: „Valamint egy isten van a mennyben, Allah és prófétája Mohamed, úgy egy úr le­gyen a földön is.“

Next