Állami gimnázium, Zenta, 1887
Kirándulás a tengerhez. I. Előszóféle. Az idei programm értekezésünk tárgyának megválasztásában ugyanolyan czél vezérelt bennünket, mint fiumei és velenczei kirándulásunk elhatározásában. Ugyanis az ember, mint társadalmi lény, folytonosan és állandóan az őt környező természet, társadalom és kiképeztetésének eszközéül választott olvasmányok, vagy egyéb tanulmányi eszközök nevelő, képző hatása alatt áll. Minél többoldalúak az ember nevelésének, kiképzésének tényezői, annál tökéletesebb a nevelés, az embernek emberré képzése. Puszta könyvbölcseség az életnek tanulmányozása, tapasztalati ismeretek nélkül nagyon egyoldalúvá, félszeg tudóssá teszi az embert. Legtökéletesebb ennélfogva azon képzettség, minek létrehozásában elmélet és gyakorlat, könyv- és életismeret egymást áthatva működtek. Hogy mily nagy fontosságúak e szempontból a tanulmányozási czéllal összekötött utazások, mondani is fölösleges. Ennek élénk tudatában örömmel ragadtuk meg most esztendeje az alkalmat, mely hazánk gyönyörű tengermellékének, Fiuménak és az egykor hatalmas, büszke velenczei köztársaságnak, ma Olaszhon kevésbbé jelentékeny városának s mindezek nevezetességeinek megszemlélésére kínálkozott. Az általunk látott s tapasztalt dolgok csak megerősítettek bennünket azon tudatban, hogy a tanulmányozással összekötött utazások az önképzésnek leghatalmasabb eszközei. S boldog azon ember, ki akár anyagi helyzeténél fogva, akár