Állami gimnázium, Zenta, 1892
Hogyan vethetjük meg gyermekeink jövő boldogságának alapjait? I. A gondviselés azon édes vágyat oltotta az ember szívébe,hogy gyermekeit boldognak, megelégedettnek, mások által tiszteltnek, becsültnek láthassa. Ezen tiszteletreméltó óhajtás indokolja a szülők azon törekvését, hogy gyermekeiknek a magukénál jobb sorsot, magasabb rendű életpályát biztosítsanak. Ez általánosságban helyeselhető felfogás ugyan, de gyakorlati alkalmazásában számtalan tévedésnek, és sok keserű csalódásnak szülője az által, hogy a hajlamok s tehetségek tekintetbe vétele nélkül alkalmaztatik, s még az által is, hogy a nevelésnek, minden tehetség kifejlődésére s minden pálya betölthetésére szükséges alaptételei a gyermekek nevelésénél nem alkalmaztatnak, mivel azok sok türelmet, sőt fáradtságot s szerfölötti finom tapintatot követelnek.. A csalódás sarkalata pedig az, hogy midőn a szülők a jobb sorsot akarják biztosítani szeretett gyermekeiknek, azt kivétel nélkül a magasabb életpályákon vélik elérhetőnek. Az egyszerűbb állapotú ember látja, hogy milyen tiszteletben részesülnek a papok, közigazgatási tisztviselők, bírák, ügyvédek stb . látja, hogy milyen úri módon élnek azok; hallomásból tudja, hogy azon kiváló tiszteletben részesülő egyének egyikemásika szintén szegény ember gyermeke. E gondolatokra megdobban a szegény ember jó szive, s készen áll a határozat: az ő !.