Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1889
A görög nyelv kérdése. — Székfoglaló beszéd. — TARTOTTA IILA HON, 1889. SZEPT. JÓIKÉN KINCS GYULA, a classica philologia rendes tanára. A mikor ünnepélyesen foglalom el azt a tanszéket, melyet előttem 36 éven keresztül oly férfiú töltött be, ki professor volt a szó legigazabb, legnemesebb értelmében, aki oly biztos, erős és tapintatos kezekkel vezette jó ideig egy magára e sok megpróbáltatáson keresztül ment iskola ügyeit, aki előtt tisztelettel hajolt meg e falak között és azokon kívül mindenki, aki ismerte; amikor — ismétlem — az erdélyi reform, egyházkerület azzal tisztelt meg, hogy egy ily előd nyomdokaiba állított, s viszont azt a nehéz feladatot szabta elém, ami egy ily hely betöltésével jár: jobban érzem erőtelenségemet, mint valaha. S mégis, ami a reám váró nehéz munkához erőt ad nekem, az éppen e feladat nagyságának tudata, aztán a hála érzete, mely e collegium, mint alma materem iránt lelkemben él, mindenek felett pedig az a bizalom, melylyel e collegium méltóságos t. t. elöljárósága engem megajándékozott, s melynek következtében az erdélyi evang. reform, egyházkerület főtiszteletű közgyűlése e tanszékre megválasztott. E bizalom lesz az én erőforrásom jövőre is. Fogadja érte a méltóságos elöljáróság hálás, alázatos köszönetemet! — E kedves kötelességem teljesítése után — az 1881-dik évi kerületi közgyűlés amaz intézkedéséhez képest, hogy a megválasztott tanárnak ünnepélyes beiktatása alkalmával szakmája köréből beköszöntő előadást kell tartania — legyen szabad székfoglaló beszédemhez oly tárgyat választanom, mely a class, philologiát, mint szaktudományt, csak külsőleg érdekli ugyan, de e tudomány körnek gymnasiumi tanítására nézve igen fontos.