Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1905

— S — Egy pár egyszerű példában mutatom be. Egy kis, úton jött tanuló apjától mindjárt az év kezdete után levelet kapok, melyben fiának arról a panaszáról értesít az apa, hogy a szegény gyermekkel cipőt takaríttatnak. Megvizsgáltam a dolgot s kitűnt, hogy a panasz alapos volt. Csakugyan takaríttatták vele — a saját cipőit, miután e művelet elvégzésére sem a szoba­főnöke, sem lakótársai nem vállalkoztak. Hatolt el közvetve a fülemig ugyane tárgyban az elégedetlen­ségnek olyanféle hangja is, hogy miért nem állítjuk vissza a men­­dikánsok, a szolgatanulók régi intézményét, hogy az ilyen fajta munkákat szolgagyermekek végezzék el. No már most, magatok döntsétek el, nem szebb volt-e, hogy magunknak és egymásnak vizet hordtunk, tüzet raktunk, minthogy az urficskának derogáljon a saját cipőit rendbehozni, vagy éppen hogy más, vele hasonló takarítsa azokat helyette. Mert hiszen egyik tanuló olyan, mint a másik... Nem azokat hibáztatom, fiaim, akik effélét kívántak. Még tán azokat sem, akik őket így nevelték. De hibáztatom a mi társadal­munkat, amelyben ilyen avas eszmék még élhetnek, sőt itt-ott ural­kodhatnak. A vén Európa, úgy látszik, nem tudott még egészen megszabadulni ettől az ósdi felfogástól. Innen van, hogy azok, akik itt szebb napjaikban nagy vagyonok urai voltak, előkelő állásokban tündököltek, vagy tétlenkedtek, ha elszegényednek és munkára szánják el magukat. Amerikába vándorolnak bi dolgozni, ahol a a munka nem szégyen, nem szolgai és ki-ki annyit ér, amennyit dolgozik. És innen van egészen természetes visszahatásként, hogy az úgynevezett szolgai munkák ára nálunk is mindinkább drágul. Ha mindnyájan elvégeznék azt, amire ráérünk és képesek vagyunk, nem kellene e drágulás miatt panaszkodnunk. Ám aki a munkát szolgainak tartja, az csak hadd fizessen meg másoknak érette ! Visszatérve a mi iskolai, jelentéktelen példánkra: kollégiumi internátusunkban csak kettő volna olyan kötelesség, amit a henyeség, vagy elpuhultság szolgainak nevezhetne: a cipőtakarítás, meg — a vízvezeték beállításáig — a mosdóvízhozás. De mivel mindkettőt ki-ki csak magának végzi, okosan gondolkozó fővel nem lehet annak mondani. S igazán kíváncsi vagyok, hogy abban az egyénben, aki magának nem szívesen szolgál, az úr nézheti-e le nagyobb joggal a szolgát, vagy a szolga keveselheti-e az urat ?... Csak a helyzet behatóbb jellemzése céljából említem meg, hogy nálunk legfölebb 56 koronába kerül egy tanulónak az egész

Next