Református Wesselényi-kollégium, Zilah, 1918
г Évmegnyító beszéd. Pályaválasztás. Elmondotta Kerekes Ernő, igazgató, 1918. szeptember 8-án. Kedves Tanulók! Köszönetemet nyilvánítva a kedves szülőknek és a helybeli hatóságok képviselőinek megtisztelő megjelenésükért, amellyel mai ünnepélyünk jelentőségét és értékét emelik, atyai szeretetem teljes melegségével üdvözöllek benneteket az új iskolai év küszöbén és kérem a jó Istent, hogy adjon nektek kötelességeitek végzéséhez a jövőben is erőt, kitartást és nemes lelkületet. S mivel az a legfőbb törekvésem, hogy mindnyájan a lehető legnagyobb mértékben boldoguljatok, már ez első öszszejövetelünk alkalmát felhasználom arra, hogy benneteket egy időszerű és mindnyájatokat közelről érdeklő, fontos kérdésben tájékoztassalak. 30 évre terjedő tanárkodásom alatt számtalanszor csodálkoztam azon, hogy nagyon sok szülő csak az iskolai év vége felé s akkor is csak ötletszerűen döntött a pályaválasztás nehéz kérdésében, midőn gyermekét a négy alsóosztály elvégzése után valamelyik szakiskolába óhajtotta felvétetni a nélkül, hogy az ügyet megelőzően lelkiismeretesen tanulmányozta volna, vagy gyermeke hajlamai iránt kellőleg érdeklődött volna. Azt is gyakran tapasztaltam, hogy sok főgimnáziumot végzett ifjú még az érettségi vizsgálat idején sem tudja, hogy minő pályára lép s csak a legutolsó percben, a főiskolába való beiratkozás előtt jut elhatározásra. Leggyakrabban és legfőképen az anyagi szempont az irányadó. A legtöbben csak azt latolgatják, melyik iskolának az elvégzése jár legkevesebb anyagi áldozattal, megindul a levelezés és búcsújárás a befolyásos protektorokhoz a remélhető kedvezmények megszerzése, kijárása érdekében. Sok szülő viszont szívesen áldozna bármit is szeretett gyermeke boldogulásáért, de, nem lévén kellőleg tájékoztatva a különféle pályák természetéről, tapasztalatlanságból adja gyermekét a neki meg nem felelő pályára. 1