Elemi népiskolai tanítóképző intézet, Zilah, 1914
I. A II. iskolai év története. 1. Intézetünk és a háború. Az egész művelt világot megrendítő, a magyar nemzet lelkületét legélesebb fájdalommal betöltő eseményt jelzett az iskolai év első napján az intézet homlokzatán legelső ízben kitűzött gyászlobogónk. Ferencz Ferdinánd fenséges trónörökösünknek és áldott hitvesének orrgyilkos merénylet által Sarajevóban, jún. 28-án történt gyászos elhunytát hirdette. A nemzetet kínosan érintő eme bűncselekmény csakhamar egy egész erkölcstelen világot tárt fel előttünk ; a nemzet nevelés terén mindezideig mintaképekül tartott, kultúrintézményeik, emberi alkotásaik által kiemelkedő, bennünket sokszor csodálatra ragadó nagy nemzetek velünk szemben viselt álarcát szakította föl. Most ott látjuk őket igaz mivoltukban, a népek millióinak végtelen szenvedést, fájdalmat és nyomort okozó önzésük emberek tömegeit pusztító fertőjében vergődni. A rossz és a jó, a nemzeti bűnök és a nemzeti erények világháborúja ez a háború, mely a sarajevói gaz merénylet óta felettünk pusztít. A háború kitörésekor számbeli kisebbségben volt az erény, a jó, a világok fentartója, óriási többségben a rossz, a bűn, az élet megrontója. S így volt ez mindig. Ámde végső győzelmet mindig az igazság, a jóság aratott. Megingathatatlan a hitünk, hogy előbb-utóbb, bár rettentő szenvedések árán, ez lesz az eredmény most is, mert ez isteni törvény. Azé a nemzeté az élet, akié az erkölcs, az igazság, mert a fejlődés éltető ereje, az igazi kitartó lelkesedés csak ezekből táplálkozhatik; s azé a romlás, megsemmisülés, a halál, aki erkölcstelen, bűnös és igazságtalan. A bűnös szerb kormányzat ellen monarchiánk által július végén indított büntető háborúból néhány nap alatt az európai hatalmak rettegett háborúja fejlődött ki. 1*