Elemi népiskolai tanítóképző intézet, Zilah, 1914

I. A II. iskolai év története. 1. Intézetünk és a háború. Az egész művelt világot megrendítő, a magyar nemzet lelkületét legélesebb fájdalommal betöltő eseményt jelzett az iskolai év első napján az intézet homlokzatán legelső ízben kitűzött gyászlobogónk. Ferencz Ferdinánd fenséges trónörö­kösünknek és áldott hitvesének orrgyilkos merénylet által Sara­­jevóban, jún. 28-án történt gyászos elhunytát hirdette. A nemzetet kínosan érintő eme bűncselekmény csakhamar egy egész erkölcstelen világot tárt fel előttünk ; a nemzet nevel­és terén mindezideig mintaképekül tartott, kultúrintézmé­nyeik, emberi alkotásaik által kiemelkedő, bennünket sokszor csodálatra ragadó nagy nemzetek velünk szemben viselt álar­cát szakította föl. Most ott látjuk őket igaz mivoltukban, a népek millióinak végtelen szenvedést, fájdalmat és nyomort okozó önzésük emberek tömegeit pusztító fertőjében vergődni. A rossz és a jó, a nemzeti bűnök és a nemzeti erények világ­háborúja ez a háború, mely a sarajevói gaz merénylet óta felettünk pusztít. A háború kitörésekor számbeli kisebbségben volt az erény, a jó, a világok fentartója, óriási többségben a rossz, a bűn, az élet megrontója. S így volt ez mindig. Ámde végső győzelmet mindig az igazság, a jóság aratott. Megingat­hatatlan a hitünk, hogy előbb-utóbb, bár rettentő szenvedések árán, ez lesz az eredmény most is, mert ez isteni törvény. Azé a nemzeté az élet, akié az erkölcs, az igazság, mert a fejlődés éltető ereje, az igazi kitartó lelkesedés csak ezekből táplálkozhatik; s azé a romlás, megsemmisülés, a halál, aki erkölcstelen, bűnös és igazságtalan. A bűnös szerb kormányzat ellen monarchiánk által július végén indított büntető háborúból néhány nap alatt az európai hatalmak rettegett háborúja fejlődött ki. 1*

Next