Zord Idő, 1919 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1919-08-31 / 1. szám
W0Q,0 1919. aug. 31. ZORD IDŐ I. évf. 1. sz. Pater peccavi Uram vétkeztünk, méltán sújt minket haragod ostora. Nem az uszítok, nem a csüggesztők — akik itt éltünk mindannyian voltunk bűnösök. Uram vétkeztünk, tiszta tudással is ezt cselekedtük: koldust ha láttunk, nem könyörültünk, özvegyet, árvát eltaszítottunk, süketek voltunk amikor a jajszó már égre kiáltott. Ravaszság, erőszak minden este tort ült, éhesen, ruhátlan, sírtak a gyengék. Szállott a tömjén, orgonahang szólt, papok kántáltak, zsolozsmák zengtek, csak a szív volt néma. Ám ezt cselekedtük. Törvény tekert útján banditák leskedtek, gyanutalan embert hurokkal ejtettek, fosztottak, osztottak, hencegtek, nevettek. Sikolt az áldozat, törvényt, jogot kiált . .. hiába, hiába, mély álmát alussza a Hivatalbéli. Ám ezt cselekedtük. Sok kicsi emberek a nagy folyó partján nagy házat emeltünk, kit is nevezének az ország házának. Kit is épitenek, hogy ott a legjobbak ország dolgát vinnék. . . Törvényerőszakkal oda begyülének ötszázan daliák s maguk dolgát vitték. lm ezt cselekedtük. Középszerűséget egekig emeltünk, igaz tehetséget durván kiröhögtünk, kínoztunk, elűztünk. Becsülete nem volt tisztának, nemesnek, tisztelete nem volt, csak újfajtának, bárónak, bankárnak. Erénynek, tudásnak ágyat nem vetettünk, ágyasunkká tettünk erényt és tudományt. Ám ezt cselekedtük.