Zord Idő, 1919 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1919-08-31 / 1. szám
Valamikor régen egészen másképpen álmodta ezt a visszatérést. Ifjúi képzelete úgy látta akkor, hogy majd kincsekkel megrakodva fog hazatérni, most pedig kiszáll a hajóból, mint egy szegény utas, kinek a lelke ég a gondtól, hogy kicsiny családját ezután miből fogja eltartani. És mégis gazdag volt. Új, ismeretlen kincsekkel volt tele a lelke, amiket ott gyűjtött a messzi keleten, amiket most szét akart hinteni az emberek között. Sőt a lelki kincseknek ez aranyvetését előbbvalónak tartotta mint a kenyér keresést. Lázas sietséggel — mint akinek sok mulasztást kell helyre hozni. — Írni kezdett. Az egyszerű beamter, akinek az írásait eddigelé csak az asztalfiók ismerte, egyszerre a legelső szépirodalmi és publicisztikai írók közé emelkedett. Témája : a gyarmatok gazdasági politikája kimeríthetetlennek látszott, hiszen ő nyitotta meg a szépirodalom számára először ezt a bányát. Három év múlva ebben a bányában egy olyan kincset talált, amely biztosította számára a halhatatlanságot. 1860-ban jelent meg Max Havelaar c. regénye, amelynek a homlokán először használta a Multatuli írói nevet, idézetül Horatius Ars poeticájának ama híres sorából: Multa tulit fectique puer sudavit et alsit. Sokat szenvedett és fáradott már gyermekkorában, izzadt és fázott. Később állandóan ezt a nevet használta, s a holland közönség és irodalomtörténet is ezen a néven ismert. A Spinoza Tractatus theologico politicusa óta a holland irodalomban még nem okozott egyetlen munka sem akkora kavarodást, mint a Max Havelaar. A szépirodalmi és napilapok, a tudományos folyóiratok mind foglalkoztak vele; a politikai hatalom azon törte a fejét, hogy a legteljesebb sajtószabadság hazájában miképpen lehetne elkobozni a regényt, a közönség pedig olvasta. Akár megvette, akár kölcsönkérte, de legalább egyszer mindenkinek el kellett olvasnia a Max Havelaart. Új volt ebben a regényben a tárgy: a „die beiden kriegen einander“ helyett a jávaiak elnyomatása; új volt a gondolatmenet, amely minden régi sablontól elütően, teljesen eredeti módon építi fel a történetet, amely voltaképpen a saját maga története az írónak; új volt a stílus, amelyen ott izzott kelet ezerféle színe, s áradt belőle mint egy balzsamillat. Multatuli is, mint minden nagy művész induktive dolgozott. Ebben a regényében is először bemutat egy amsterdami nyárspolgárt, egy száraz kedélyű kávékereskedőt, akinek börze-spekulálása közepette eszébe sem jut, hogy az általa literált babkávé minden 4