Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)

1920-01-01 / 1. szám

II. évf. 1. sz. ZORD IDŐ 1920. január 1. A SZÜRKÉK *** Már fuldokoltunk, a szánkig ért az ár, de jólét­ben úsztak a boldog kelesek. Mint az ég küldötte, jött a háború. Boldog reménnyel egy nép masírozott. S m­íg elmaradt a honi táj és egy pár férfi év, az öröm színé­ben piroslott a jövő. Lázas menetek, vérverő izgalmak, éjjeli riadók, veszettül kergették az óramutatót s Ti küld­­tétek az üzenetet: „kitartani, csak kitartani, más világ lesz itt, mire vissza­tértek“. S mi hittük boldogan, hogy más lesz itt a világ. Hogy öröm lesz a munka fáradsága, mert nem lankaszt a gond : Jaj, két kéz nem elég, nem tud eltartani. Hogy lesz szerszám mit megmarkoljon ke­zünk, hogy lesz egy kevés öröm asszonyban, gyerekben, mert adhattunk nekik fedelet, kenyeret, ruhát. És hat na­pot dolgozván örülhetünk mi is, hogy kék az ég, hogy szól a dal és testvéreink a többi emberek. Mi kitartottunk, de Ti üzengetők, hűtlen hitegetők mit végeztetek? Számoljatok. De mégse. . . már elvégeztetett. Számoltunk mi magunk, múlttal jelennel, mindenekkel. Magunkkal s veletek, lm igy határozánk. Lóverseny játékaitokat beszün­tetjük . Ördögi zsokék, snájdig gentleman lovasok isten veletek. Adieu zöld pázsit, útvesztő barrierek, csalárd bukmékerek, szép hazárd játék, hol vérünk volt a tét. Adieu színes gyönyörűség, mi már egy szürkébb világba indulunk. ... Szürkék elől­ ! Állóhelyek népe­s ember-milliók nyüzsögni kezde­­tlenek, soraik szétnyílnak és belőlük kilépnek a szürkék.

Next