Zord Idő, 1920 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1920-01-01 / 1. szám
II. évf. 1. sz. ZORD IDŐ 1920. január 1. A SZÜRKÉK *** Már fuldokoltunk, a szánkig ért az ár, de jólétben úsztak a boldog kelesek. Mint az ég küldötte, jött a háború. Boldog reménnyel egy nép masírozott. S míg elmaradt a honi táj és egy pár férfi év, az öröm színében piroslott a jövő. Lázas menetek, vérverő izgalmak, éjjeli riadók, veszettül kergették az óramutatót s Ti küldtétek az üzenetet: „kitartani, csak kitartani, más világ lesz itt, mire visszatértek“. S mi hittük boldogan, hogy más lesz itt a világ. Hogy öröm lesz a munka fáradsága, mert nem lankaszt a gond : Jaj, két kéz nem elég, nem tud eltartani. Hogy lesz szerszám mit megmarkoljon kezünk, hogy lesz egy kevés öröm asszonyban, gyerekben, mert adhattunk nekik fedelet, kenyeret, ruhát. És hat napot dolgozván örülhetünk mi is, hogy kék az ég, hogy szól a dal és testvéreink a többi emberek. Mi kitartottunk, de Ti üzengetők, hűtlen hitegetők mit végeztetek? Számoljatok. De mégse. . . már elvégeztetett. Számoltunk mi magunk, múlttal jelennel, mindenekkel. Magunkkal s veletek, lm igy határozánk. Lóverseny játékaitokat beszüntetjük . Ördögi zsokék, snájdig gentleman lovasok isten veletek. Adieu zöld pázsit, útvesztő barrierek, csalárd bukmékerek, szép hazárd játék, hol vérünk volt a tét. Adieu színes gyönyörűség, mi már egy szürkébb világba indulunk. ... Szürkék elől ! Állóhelyek népes ember-milliók nyüzsögni kezdetlenek, soraik szétnyílnak és belőlük kilépnek a szürkék.