Katolikus polgári leányiskola és tanítóképző, Zsámbék, 1933
„Ime a jóság hatalma örök, világít a tévelygőnek mint az apai ház fénye a sötét éjszakában." — írja Förster és mi hálás szeretettel adunk neki igazat most, amikor köszönetet mondunk a mi jó Pártfogónknak, Shvoy Lajos megyéspüspök . Nagyméltóságának, intézetünk iránt tanúsított kitüntető gondos felügyeletéért, jóságáért. A lelki kultúrától a szellemi művelődés elválaszthatatlan. A történelem igazolja, hogy ahol a katolicizmus gyökeret vert a múltban, vagy napjainkban, ott karitatív intézmények mellett megtaláljuk az iskolákat is. Ezáltal volt az Egyház a nemzeti kultúra úttörője régen, s világító fáklyája, útjelzője most. Ezt a gondolatot teszi magáévá a mi szeretett jó Főpásztorunk is, aki nem szívességnek, hanem kötelességének tartja intézetünket atyai pártfogásában részesíteni. Mint pedagógus mélyenjáró meglátással karolja fel az iskolaügyet, látja, hogy a ma ifjúságának milyen sivár a jelenje és kilátástalan a jövője és szerető, óvó kézzel törekszik megvédeni a lelki dekadencia felé való zuhanástól. Növendékeinkkel való bánásmódjában a lelki motívumok, környezet, külső behatások determinálását mindig szem előtt tartja, s ezáltal a modern pedagógia egyik fő sajátosságának megvalósításában is példát ad nekünk. Hisz az igazi nevelő sohasem ítélhet a látszat, a külsőségek alapján a gyermek egyénisége felett. A serdülő fiatal lélek természetes idealizmusát, ambícióit növelte a Püspök Atyanagyméltósága tanulóink lelkében, amikor részt vett ünnepélyeinken, zenekarunk hangversenyén, dicsérte, buzdította őket, egyszersmind azonban rámutatott a még megvalósítandó feladatokra is. Átérzi, hogy ha sok értéket ültetnek az ifjúság lelkébe, annak későbbi kivirágzása a katolikus magyar társadalom érdekeit szolgálja. Intézetünk mindenkor élvezte a kegyelmes Püspök Atya szeretetteljes pártfogását, ez azonban talán legjobban az idei tanévben, iskolánk életének ezen nevezetes fordulópontján, jutott leginkább kifejezésre, amikor az első képesítő vizsgálaton az elnöki tisztet nagyarányú elfoglaltsága ellenére is saját személyében volt kegyes elvállalni. — Kedves, közvetlen megjelenésével erőt öntött növendékeink lelkébe. Gyakorló iskolánk kicsinyeit meleg szeretettel ölelte szívére, akik szinte versenyfutást rendeztek, hogy melyikük repülhessen előbb a „Püspök Bácsi“ karjaiba. Képzős növendékeink mindenkor bizalommal fordulhattak hozzá tanácsért, gondos irányítást, meghallgatást nyertek. — Tanári karunk tartozik a Püspök Atya Őnagyméltóságának azonban a legnagyobb hálával azért a meleg, segítő jobbért, amellyel biztosan vezet bennünket, hogy magasztos hivatásunkat, az élet legnagyobb értékének, az ifjú léleknek a legfőbb ideál felé való vezetését minél tökéletesebben betölthessük. „Verba movent, exempla trabunt". — A szó indít, a példa vonz — mondja a latin közmondás. Mi is azáltal szeretnők leginkább kimutatni mélységes hálánkat Kegyelmes Püspök Atyánk iránt, hogy az ő példája után indulva áldozatos, lelkes pedagógusokként igyekszünk minél nagyobb mértékben az elénk tűzött szent célokat megvalósítani.