Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1979-1980 (Budapest, 1980)
Weinstein Pál: Fasizmus, munkatábor, felszabadulás
Weinstein Pál Fasizmus, munkatábor, felszabadulás Életrajzi részlet A fasizmus rémtetteiről sokan és sokat írtak. Legyen szabad idéznem Zweiget a hitleri Németországról. Vonatkozik Magyarországra is. ,,Hétről-hétre, hónapról-hónapra egyre több menekülő jött szegényebben és feldúltabban, mint azok, akik előttük jöttek. Az elsőknek, akik leggyorsabban hagyták el Németországot és Ausztriát, még megvolt a ruhájuk, az útitáskájuk, megmentették a házi holmijukat, sőt egyik-másik még pénzt is. De minél hosszabb ideig bízott valamelyik Németországban, annál nehezebben szakadt el szeretett hazájától, annál keményebben bántak el vele. Előbb a foglalkozásukat vették el a zsidóktól, eltiltották a színházak, a mozik és múzeumok látogatásától, a kutatókat, hogy a könyvtárakat használják; ők ott maradtak, hűségből vagy lustaságból, gyávaságból vagy büszkeségből. Inkább akartak hazájukban megalázottak lenni, mint idegenben koldusként megalázkodni. Aztán elvették rádióikat és a telefont is a lakásukból. Majd magát a lakást is. Később kényszerrel rájuk fércelték a Dávid-csillagot, hogy mindenki már az utcán leprabetegként ismerje fel, kerülje és csúfolja őket, mint kitaszítottakat, elátkozottakat. Minden joguktól megfosztották őket és játékos örömmel gyakorolták rajtuk a lelki és testi erőszakosságnak minden formáját. Minden zsidó számára egyszerre borzalmas igazsággá lett a régi orosz népközmondás: Senki sincs biztonságban a koldustarisznya és a börtön elől. Aki nem ment el, azt koncentrációs táborba vitték.