Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1979-1980 (Budapest, 1980)
Scheiber Sándor: A zsidó folklór Ujvári Péter írásaiban
Az ajtófélfára erősített mezuza így szerepel: ״ Mendel végre megjelenik a küszöbön és lábujjhegyre állva, csontos keze felnyújtózik a magasra szögezett mezuzéra, hogy a rája írott istennevet megérintse, aztán megcsókolja az ujja hegyét . . (Földanyánk lovagjai. 6; Az új keresztény. 22.). Máshol: ״ Fölérve a mezüzét kereste. Ezt meg kell csókolni, mielőtt belépne . . . Előbb szemmel kereste a bádogtartóból kifeketéllő istennevet” (A túlsó parton. 58.).23 Az ima alatt fedett fővel vannak a férfiak. Újvári megjegyzi: ״ A szentírás sehol se parancsolja, hogy fedetlen fővel ne imádkozzál, ne egyél, ne igyál” (Az új keresztény, lő.).„ Valóban így van. Ez mindág, szokás, amely először a babilóniai zsidók között járta. A palesztínai tudósok az üldöztetések idején ״ ültek a zsinagógákban fedetlen fővel, tanítván a népet a Tóra szavaira, áldást és hálaimát mondtak Isten előtt (Tárgum ad Bírák 5:9.). Hajadonfővel irányíthatja valaki a Semáima recitálását (Szófrim XIV. 15. Ed. J. Müller, Leipzig, 1878. XXVI.). Babilóniában — a talmudi időben — nagyon vallásos emberek között kezdett elterjedni a szokás, hogy befedték fejüket, amikor imádkoztak, szertartást végeztek, vagy az utcán jártak. R. Hunáról, R. Józsua fiáról, a IV. század második felének babilóniai amórájáról olvashatni, hogy sohasem ment négy rőfnyit fedetlen fővel (Sabb. 118b). Ez azonban nem volt általános gyakorlat. A fej befedése a tisztelet jele volt. Talán a perzsáktól vették át. A gáonikus korban hangsúlyozzák, hogy ez a különbségek egyike a palesztínai és babilóniai zsidók között. A babilóniaiak megtiltották, hogy a kódónok fedetlen fejjel áldják meg a népet. A középkorban Európában a XIII. századig még megoszlott a vélemény. Spanyolország követte Babilóniát, Franciaország és Németország Palesztinát. Azontúl a spanyol gyakorlat hódított. Ám még a XVI. században is kinyilvánítja Salamon Lursa: ״ Nem ismerek arra tilalmat, hogy valaki fedetlen fővel mondjon áldást” (Resp. 72.). Élijáhú, a vilnai gáon, a XVIII. században azt írja: ״ A vallástörvény szerint szabad fedetlen fővel