Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1981-1982 (Budapest, 1982)
Vajda György: Önarckép
mel szólok arról a támogatásról, amelyet múltbeli és jelenlegi oktatói tevékenységemben, vagy egy divatos, de tőlem kissé idegen szóval élve, kutatóként kaptam és kapok továbbra is. Elsőként említeném az 1933 őszén kezdődött közreműködésemet a Revue des Etudes Juives-nél, melyhez közvetlenül leszerelésem után csatlakoztam, hála tanítóm, Julien Weil főrabbi irántam tanúsított bizalmának, melyet akkortájt még aligha érdemeltem ki. Azután 1940-ben, olyan körülmények között, melyeket nem szükséges részleteznem, fölvettek az Institut de Recherche et d’Histoire des Textes-be, miközben a Bibliotheque Nationale kézirattárában dolgoztam. Itteni működésemet alig néhány perce ismertették. Csak azt mondom el még, hogy mennyire fájlalom Jeanne Vieilliard kisasszony elhunytát. Jóleső érzés volna számomra, ha kifejezhetném neki hálámat. Az Ecole Rabbinique-ban, az Institut de Recherche et d’Histoire des Textes-ben és egyetemi pályafutásom végén a Sorbonne Nouvelle-ben töltött éveim közé illeszkedik huszonhárom esztendei működésem az Ecole Pratique des Hautes Etudes-ön. Azt hiszem, itt bontakoztam ki igazán, s ha szabad ilyen hivalkodó kifejezéssel élnem, talán itt sikerült képességem legjavát adnom. Ezzel kapcsolatban meghatott, hálás megemlékezéssel tartozom elődömnek, Maurice Liber főrabbinak, aki annak idején méltónak talált arra, hogy oktatói örökébe lépjek, nem is szólva nagylelkű segítségéről azóta, hogy átvette a Séminaire Israelite igazgatói tisztét, s különösen fájdalmas megpróbáltatásom idején, melyen a nyugdíjazását megelőző években mentem keresztül. Nem az én feladatom, hogy azon két területen végzett munkámról beszéljek, amelyet iparkodtam művelni. Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy csak harmad- vagy negyedfényű csillag voltam a tudomány égboltozatán. Hadd fejezzem be mégis egyetlen és kizárólagos érdemmel, amelyet talán joggal tulajdoníthatok magamnak, hogy neveltem néhány hallgatót, és — hajlamaikat, egyéniségüket tiszteletben tartva — számosat irányítottam hivatására. Ezért az erőfeszítésért fényes jutalomban részesültem, hiszen boldogan látom a zsidó tudomány újabb felvirágzását második hazámban és tanítványaim működését, akik szülőföldjükön vagy ide