Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1981-1982 (Budapest, 1982)
Vajda Sándor: A plakátköltő
Vajda Sándor A plakátköltő Te azonban tiszta vagy és egy csillagról jöttél. (Antoine de Saint-Exupéry) Ha tudnám, hol van eltemetve, sírkövére rávésetném: Pest hercege. Az évtizedekkel ezelőtt fiatalon meghalt plakátköltő, aki zavaros, kusza, felkiáltójeles verseivel telefirkálta Pest hirdetőoszlopait, a színházak, mozik műsorlapjait, kedvelt bolondja, rokonszenves szentje volt ennek a városnak, melyről annyi novella, tárca, regény íródott. Siviszinek nevezte magát, valódi neve ismeretlen maradt. (Scheiber Sándor professzor magyarázta meg a szó értelmét. A 16. zsoltár 8. versének magyarra fordítása: ,,Istent magam elé helyezem mindig.”) A kávéházakban, melyek már nincsenek (csak a pesti felhők nem tűnnek el soha, ahogy Déry írta), a Bucsinszkyban, a New Yorkban, a Simplonban, a Japánban az írók, újságírók, festők, rajzolók között otthonosan mozgott. A Fészeknek is hallgatólagos ,,örökös” dísztagja lehetett. Kinevezés nélkül. Az írók, színészek valamilyen ki nem mondott megegyezéssel, elnézően, de szemérmes szeretettel fogadták körükben. Talán Karinthy Ferenc, aki akkor gyerek volt, még emlékszik rá, hogy Karinthy Frigyes külön, feltűnően pártfogásába vette. József Attila, Nagy Lajos, Cs. Szabó László figyelemmel hallgatták, sőt olyan professzori tekintélyek, mint a francia irodalom nagy szakértője, Eckhardt Sándor egyetemi tanár is. Megvédték ugratások, kifigurázások, viccelődések ellen. A „családhoz” tartozott.