Schweitzer József (szerk.): Évkönyv - Országos Rabbiképző Intézet, 1985-1991 (Budapest, 1991)
Tardy Lajos: Egy elfelejtett óbudai negyvennyolcas életpályája
gesen festői, ma is idillikusan csendes völgyében meghúzódó, ősi arculatát féltőn őrző apró falucskájába, Nasswaldba. Hosszúra nyúlt életemben egyre erősbödő szokásommá vált, hogy az általam felkeresett városokban, falvakban első utam — valami immanens ismerkedési vágytól vezéreltetve — mindig a békességet, megnyugvást és kissé tán az örökkévalóságot idéző temetőbe vezet. A teraszosan kiképzett, erősen menedékes nasswaldi sírkert legfelső sorában régen és mostanság elmúlt favágók, földmívesek, pékek, postamesterek szelíd, egymás közelségében jól megférő együttesében tekintetemet — s azt hiszem, minden oda vetődő látogató tekintetét — egy magasfokú művészi igényességgel megformált, háromszoros életnagyságú, élénk arcvonásokat tükröző, nemes arcélű, szakállas-bajszos férfifejet ábrázoló fémdombormű alatt a következő — német nyelvű — felirat vonzotta magához: Végakarata értelmében nyugszik itt a nasswaldiak körében — akiket egész élete során a szívére ölelt — dr. Silberstein Ágost, aki Budán, 1827. július 5-én született, és Bécsben, 1900. március 7-én hunyt el. És miután jó néhányszor átfutottam ezt a sírfeliratot, emlékezetemben nyomban megéledt Gálosi Soma 1937-ben vagy 1938-ban elmondott története hősének, Silberstein Náthán óbudai kereskedő és neje Boskovitz Terézia fiának, a múlt századi osztrák szépirodalom hosszú időn át egyik vezéralakjának, Silberstein Ágostnak személye és életútja. Hazaérkezve hozzáláttam August Silberstein — vagyis Silberstein Ágost — érthetetlenül elfelejtett élettörténetének és életművének, nem utolsó sorban a magyar vonatkozásoknak napfényre hozásához. És ami ezután következik, az már csak a késői krónikás talán nem felesleges búvárkodásának csupán kiindulópontul szolgáló eredménye. * ״ Tekintsünk vissza erre az oly rövid — mindössze március 3-tól november 1-ig tartó, tehát a virágkor beköszönte és a beérés közötti — időszakra” — szólítja fel — még 1848-ban! — olvasóit németországi emigrációjából az 1848. évi bécsi polgári forradalom demokráciáért kardot és tollat ragadó egyik legmarkánsabb egyénisége, korának tán legfiatalabb memoárszerzője: Silberstein Ágost. A szinte imént átélt politikai és harci események izgalmát, végsőkig felzaklatott állapotát plasztikusan tükröző bevezető mondatok-