Mult és Jövő, 1926 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
* ZSIDÓ IRODALMI, MŰVÉSZETI, TÁRSADALMI ÉS KRITIKAI HAVI FOLYÓIRAT SZERKESZTI: DR. PATAI JÓZSEF * XVI. ÉVFOLYAM, 1926. JANU ISRAEL ZANGWILL (LONDON): LILIEN ÉNEKLŐ VONALAi fraim Moses Lilien azok közé a kevesek közé tartozik, akik nem zártkörű képtárlataikon, hanem a nép széles rétegei közt elterjedő könyvek, folyóiratok lapjain és a grafika populáris eszközeivel hozzák közelebb a művészetet a mindennapi élethez. És mivel így túlnyomórészt a fehérre és a feketére szorítkozik, egészen jelentéktelen az a különbség, amely az ő eredeti rajza és annak mesterséges reprodukciója között mutatkozik, úgy hogy egy Lilien-féle levelezőlap értékesebb, mint akárhány nagyigényű olajfestmény. Valóban, például magam is egy ilyen levelezőlap nyomán ismertem meg az ő művészetét. Az első bázeli kongresszus emléklapja volt. Kétségtelen, hogy Lilién műveinek első láttára lehetetlenség Aubrey Beardsley-re nem gondolni. Ugyanaz a fehér-fekete effektus nála is, mint az angol művésznél, ugyanaz az ösztönös hajlam a dekoratív elemek irányában, ugyanazok a szinte éneklő vonalak, a tömegeknek ugyanaz az ellentétes elhelyezése, a távolságoknak ugyanaz a költészete, — ugyanaz minden, de minő más alkalmazásban! . .. Amikor így a kettőt együtt szemlélem, mindig úgy képzelem, hogy Oscar Wilde-nek, ennek a notórius erkölcstelennek az epigrammáit hallom, — Chestertonnak, a harcos kereszténynek a szájából... hiszen mind a kettő a paradoxonok nagymestere! ... Már hogy a Beardsley és a Lilién között levő hasonlatosság tudatos, vagy csak véletlen-e, szóval hogy az előbbi tényleg volt-e hatással az utóbbira, azt nem tudom, de nem tartom valószínűnek. Az angol művész 1872-ben született, tehát csak két évvel előbb, mint Lilién és így aligha volt idő rá, hogy műveinek hatása, művészetének iránya befolyással legyen Krakóra, melynek festő-akadémiáján Lilién az első tanulmányait végezte, sőt azt is bajos elképzelni, hogy ez a hatás, pusztán a másolók révén, oly rövid idő alatt eljuthatott volna Münchenbe, vagy Berlinbe, ahová a fiatal mester a lengyel Kárpátokból nemsokára költözött. Valószínűbb, hogy mindketten közös mesterektől tanult a japánoktól. Walter Pater mondja, minden művészet hajlania kell a zene felé. Joggal írtak annyian Lilién ״ éneklő vonalairól, amelyek, mint lágy zene, felüdítik a szemlélőt. Egész halom másolat fekszik előttem, közöttük a legkitűnőbb festő és rajzolóművészek munkáinak reprodukciói, de egyik sem képes reám olyan mély benyomást tenni, mint Lilien képei. És ennek az az oka, hogy Lilien minden vonala lírai, minden kompozíciója telve van szimfóniával. És Lilien munkáiban találjuk meg az arabeszket is a maga legdúsabban buggyanó pompájában és itt is, mint ahogyan ha Pachmann megüti az egyik fekete vagy fehér billentyűt, a zongora énekelni kezd, énekelni kezd a papír is, ha Lilien ceruzája munkához fog rajta. Pedig ezeknek a vonalaknak mindegyike maga az acélkemény biztosság és ezért van, hogy Lilien játszi könnyedséggel tud groteszk lenni,, anélkül, hogy abszurddá válna és tud fantasztikus lenni anélkül, hogy nevetséges lenne. És ha akár profán, akár morális a mondanivalója, mindig tud annyira dekoratív lenni, mint a modernek a legfennköltebb, vagy legimmorálisabb mondanivalóikban. Átkutathatod az egész világ festői és grafikai művészetének produktumait anélkül, hogy kedvesebbet találnál közöttük, mint Lilien Jesaiása, vagy az az előbb említett levelezőlap, amelyet nekem küldött. S az elképzelésnek ez a csapongása, ez a tündérmeseszerűség sokszor túlfokozódik azokban a képekben, amelyeket a Bibliához készített. Mint a legtöbb zsidó művész, Lilien is a hellén asszimiláció felé hajlott kezdetben. De csak amikor a koncepciói megteltek zsidó elemekkel, jutott érvényre az ő igazi művészi egyénisége, amely teljesen és tökéletesen a Júdá-hoz és a Morris Rosenfeld Gettó-dalaihoz készített illusztrációkban találta meg önmagát. Lilienben egyesül a zsidó ábrázoló művészet spiritualizmusa a görögének szépségével. Ez az oka annak, hogy Lilien a mai művészetben oly végtelenül jelentős és egyedülálló.