Mult és Jövő, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
* ZSIDÓ MŰVÉSZETI, IRODALMI, TÁRSADALMI ÉS KRITIKAI HAVI FOLYÓIRAT * SZERKESZTI: DR PATAI JÓZSEF . XXVIII. ÉVFOLYAM, 1938 JANUÁR DR HALASI EMIL: A JUBILÁLÓ HAMMEIRI Bizarr egyéniség. Amint szemben ülök vele, 8 el• nézem markáns, éles vonásait, a széles, domború homlokot, a merész ívelésű orrot, mely büszkén trónol az energikus metszésű ajkak felett, amint elfogom két meleg, fürkésző, acélkék szeme pillantását, amint megpróbálok választ adni magamnak a kérdésre, ki ez az ember, mit tett, honnan jött, merre visz az útja, annyiféle válasz tolul egyszerre agyamba, hogy nehezemre esik a fonalat megtalálni, mely megkönnyítse a kiigazodást. Megírta a legnépszerűbb modern héber könyvet, megteremtette az első eredeti héber színházat, járatlan utat tört a héber lírában, kiadta, szerkesztette a máig is egyetlen, igazán független héber kritikai folyóiratot, riporter, publicista, dalköltő, szónok, nyelvész, nyelvújító, nyelvfilozófus. A Héber Egyetem professzorai együtt ünnepelték a minap és hallgatták fejtegetéseit a ״ képzeletről és valóságról a művészetben“. A Magyar Tudományos Akadémia elismerését fejezte ki neki a magyar irodalom szolgálatáért. A Bialik-díj nyertese, műfordító, drámaíró, humorista, elbeszélő. Sokrétű, sokoldalú, mint az „ezerarcú“ lélek, úgy fonódnak, szövődnek benne egymásba a szálak, mint az élet tarka, sokszínű szőnyegében. Negyedszázad alatt futotta be ezt a szédületes utat az ódávidházai parasztháztól a héber irodalom csillogó Pantheonjának díszterméig. Ezerkilencszáztizenkettőben jelenteti meg első héber nyelvű verseskönyvét a Magyar Cionista Szövetség, azóta kaleidoszkópszerű változatossággal vetítődnek egy sajátos élet fanyar, nyugtalanító képei az emlékezés vásznára. Harc, háború, viaskodás a kezdet. Világégés forgataga ragadja magával az asszimiláció és a bigottság közt vergődő magyar zsidóság e fiatal, zsenge csemetéjét, ki a héber irodalom ősöreg szikomórusán akarja terebélyes ággá növeszteni magát. Sebesülés, fogság, a kálvária minden állomásán vesztegel ez a szúrónézésű, szögletes arcú, szikár zászlós, s megdöbbentő mélységű, felrázó, átlényegült, valóvá vált írásokat hoz magával lelke mélyén a pokol torkából. A harc keresztelte, 8 ez a fátuma azóta. Minden erőpróbában részt vesz, 8 erők próbája létesül nyomban, ahol ő van. Mer. Hívőn, átszellemülve, mint a gyermek, ki érzi, látja az igazságot és fittyet hány minden megalkuvásnak. Kifacsarja az igazat, a maga igazát a dolgokból és rákényszeríti azt, kérve, követelve, alázatosan, fenyegetőzve. Lobogva ég benne valami az örök tűzből, ez hatja át, fűti, teszi képessé a küzdelemre. Lát. Sasszemmel figyeli a történőket, a történendőket, összefüggéseket hámoz ki, tesz hozzáférhetővé, melyekről sose álmodtunk. Prófétai. Egykori látók zúdították így szavuk hömpölygő áradatát nyugovás után áhítozó, renyhe falukra. Ostoroz minden romlottságot, minden elmaradást, minden kijátszó, áltató okoskodást, minden bárgyún elpityergetett csömörülő megelégedettséget. ״ Hajrá útban a jobb felé [UNK] áll két évtizede itt a porondon prosperitások dacos, magabízó önhittsége, válságok vajúdó alakulása közben. Érez. Keresztülzuhogott nagy szívének tárt zsilipjén minden szenvedésünk, kínzottságunk, fájdalmunk genges folyama. Ahogy ellenszegül kifelé a tömegnek, mely nevelni akarja, oly közel áll hozzá minden tunya, garattól fertőzött, hunyászkodó senki, fajtájának fia, szíve vére. A magyar irodalom követe. Lövészárkokban, zúgó srapnellek sivítása közben viaskodott Madách nehézkes nyelvével, csodálatosan ültette át lefordíthatatlan, drága Adyjának cizellált, ízes szavait újjáéledt földön feltámadt nyelvre. Petőfi, Arany, Berzsenyi, Kiss, Karinthy, Molnár az ő tehetségének bő csatornáján ömlöttek át a Biblia nyelvének tengerébe. Oh, nemcsak nagykövete, de igenis napszámosa, alázatos, hű szolgája, előharcosa, útépítője, egyengetője a magyar szellemi értékeknek. Villogó kardját, csillogó szellemi fegyverzetét örömteljes, áldozatkész természetességgel állította mindenkor szülőhazája szolgálatába. ״így jár az ember, aki valaki.“ Mintha róla mintázódott volna költőbarátjának örök szava. így járt negyedszázad szakadatlan küzdelme, folyton megújuló harca után, mert ember és mert valaki. Mert nem adta magát ״ tömeg-Má-nak“, mert pásztora volt újakra készülőknek, óvó védője hival- 3