A Jövő, 1955 (4. évfolyam, 31-40. szám)
1955-01-01 / 31. szám
jrossman Sándor: RAOUL WALLENBERG - a svéd hős (MEGEMLÉKEZÉS TÍZ ÉV TÁVLATÁBÓL) Nem igen van ma ember, aki ne ismerné Raoul Wallenberg nevét. A svéd Wallenberg működése a magyarországi zsidóság történelmének egyik fejezete. Ha világosan akarjuk látni ennek a kivételes egyéniség magyarországi tevékenységének jelentőségét, akkor issza kell tekintenünk azokra a körülményekre, melyek kiküldetése idejében Magyarországon uralkodtak. 1954 július 9-én volt 17 éve annak, hogy Raoul Wallenberg, megérkezett Budapestre, mint a svéd követség attaséja és 1945 január 17-én, tíz éve, hogy a elszabadított Budapesten utoljára látták. Azóta nincsen róla megbízható hír . . . A MAGYARORSZÁGI ÁLLAPOTOK 1944 március 19-én, a verőfényes, napsütéses tavaszi vasárnapon, semmiféle ellenállásba nem ütközve, szállták meg a németek Horthy- Magyarországot. Nem volt hiány virágerdőben. Sem üdvrivalgásban. A magyar nép al- Hága együtt örömzajongott a nyilasérzelmű középosztállyal. A tehetségtelen köztisztviseők, a félkarrierek, a levitézlett katonatisztek is lezüllött arisztokraták együtt ünnepelek... 5 jelenség magyarázata messzire nyúlik vissza. Az első világháború befejezése utáni tökre. A Horthy uralom kezdetének idejére, heljesebben arra a tragikusan szerencsétlen politikára, amit annak idején a győztes hatalmak folytattak. Arra a politikára, mely lehetővé tette, hogy Horthy Miklós 1919 noember 16-án bevonulhatott Budapestre, Horthy uralmát Magyarország legnagyobb vidéki városában, Szegeden alapozták meg. Az igynevezett ״ szegedi gondolat“ álhazafias szavai mögött nem volt más, mint a magyar adalisták uralmának biztosítása. Horthy íját Szegedről Budapestre az atrocitások, aror és tömeges zsidó-gyilkosságok kísérik. ״ fehér terror“ hosszú időn keresztül izgamban tartotta Budapest demokratikus és sidó lakosságát. Napirenden voltak a gyilkossgok. A Duna vize már akkor zsidók vérétől moslott, amikor a világ még nem ismerte idei nevét a z antiszemitizmus politikai eszköz lett Mayarországon. Uralkodó eszme. Az ország, a lorbhy tisztek, különféle különítmények észélsőséges nacionalista mozgalmak terrorjalatt állt. A magyar parlament már 1920 augusztus 9-én a zsidókérdés intézményes és sürgős megölésáről“ tárgyalt. Az első világháború minden kdarcát, a vér és területveszteségeket, a magyar vezető rétegek, a zsidókra hárították. Ezt a szűklátókörű, minden haladó gondolttól elzárkózó réteget kizárólag egy gondolt vezette: a maguk feudalista uralmának enntartása. Ennek érdekében szabad prcának szánták a zsidóságot — mint mindenek kórokozóját. Nem tudtak különbséget mi az ország érdekei és a saját privilléiumaik között. Mindenekelőtt gyűlöletet tévesztettek, azt intézményesítették és nem gondltak arra, hogy az eldobott kő, hol áll eg... •20 július 22-én törvényesítették a numerus ausust. Tervszerűen folyik a magyar nép elmételyezése. A nacionalista-antiszemita érvezetek sorozata alakult meg. Ezeket hasági támogatásban részesítik. A mesterségen felidézett zsidókérdéssel ködösítik el Mayarország gazdasági, társadalmi problémáit, bombamódra szaporodnak a társadalmi egyeletek, asztaltársaságok, melyeknek egyéb közös Programmjuk van: a zsidóság elleni l ljárat rendszeresítése. Ebben közreműködik a közigazgatási hatóságok, vallás és köztatásügyi minisztérium, népjóléti miniszrium és a keresztény egyházak fejei. A magar népet csecsemőkorától nevelik a zsidóig elleni gyűlöletre. De legalább olyan hibás volt a magyarországi zsidóság akkori vezetőrétege. Mindent eltűrt az álhazafiasság jelszava alatt. Az atrocitások, jogfosztások, állandó zaklatások és a zsidóság rendszeres megkülönböztetésére foganatosított minden gyakorlat ellenére, megtagadták a nemzetközi zsidó szervezetek segítségét. Még a Joint segítő akcióját is hazafiatlannak minősítették Budapest asszimiláns zsidó vezetői. Ez a vékony kis réteg külön elbánásban részesült, ők voltak a Horthy korszakházi zsidói“. A látszólagos jólétben nem akarták meglátni a fenyegető nagy veszedelmet. De a zsidó tömegek gyászos helyzetét sem. Attól pedig különösen távol állottak, hogy rádöbbentek volna a fasizmussal járó végzetes következményekre. Minden zsidó vezető külön, külön bebiztosítva érezte magát. Bármilyen katasztrófa esetére — kivételnek képzelte saját magát... 1919-től kezdve éveken át folytatták az ״ ébredő magyarok“ atrocitásokkal teli propagandájukat a zsidóság ellen. Azután következett gróf Bethlen István kormányelnöksége. Az úgynevezett konszolidációs korszak. Gróf Bethlen igyekezett háttérbe szorítani a szélsőséges fajvédő politikusokat. Igyekezett a zsidóság jogegyenlőségét is helyreállítani. Sőt képviseletet biztosítottak a zsidóságnak a felsőházban is. Ezek a látszatintézkedések megnyugtatták a szűk látókörű zsidó vezetőket. Pedig éppen abban a ״ konszolidált“-nak látszott időben dőlt el a zsidóság sorsa. A papír-jogegyenlőséget megkapta a magyarországi zsidóság, de a magyar intézmények és társadalom tovább folytatta tervszerű és rendszeres aknamunkáját a „hazafiatlan, nemzetközi zsidóság“ ellen. Másrészt a nagykoncepciójú Bethlen István végzetes hibát követett el. Nem akart hozzányúlni a nagybirtokokhoz. Hárommillió magyar földműves várta a földosztást és azzal a munkanélküliség kérdésének megoldását. Bethlen István megelégedett azzal, hogy a zsidó kézben levő birtokok egy kis részét engedte felosztani a Horthy ״ vitézek között, így országos elégedetlenség uralkodott, ami antiszemitizmusban vetítődött ki. 1932 szeptemberében Gömbös Gyula, a ״ szegedi gondolat“ fajvédő politikusa veszi át a kormányelnöki széket. Vele visszakerül a magyar politikai életbe az antiszemita gárda. Az egyszer már levitézlett Horthy ״ vitézek“, a lecsúszott karrieristák és mindazok, akik Gömbös Gyulával együtt már 1923 óta személyes kapcsolatot tartottak fenn Hitler Adolfal. Gömbös miniszterelnöksége alatt kivirágzanak és megerősödnek a magyar fasiszta pártok, melyek mind a német nemzeti szocialista párt mintájára és anyagi támogatásával működnek Magyarországon. Német pénzzel és irányítással készülnek az ország felbomlasztására és a hatalom átvételére. Gömbös idejében szervezik meg Magyarországon a német ötödik hadoszlopot. Nemcsak gazdasági kémek, hanem maga a Gestapo is fenntart titkos szervezetet. 1935-ben a magyar parlamentben a nyilasok hivatalosan képviselve vannak. Gömbös Gyula uralmának utolsó két esztendejében már teljesen Hitler eszköze. Ezalatt erősödnek meg a magyarországi Hitler rajongók pártjai. Magyarország náci bámulatba esik és elindul a lejtőn, jóval a második világháború előtt. Gömbös Gyulát Darányi Kálmán követi a miniszterelnöki székben. Hitler 1938 március 11-én kicsikarja az osztrák Anschluss-t. Magyarország és a környékállamok fasiszta elemei örömmámorban úsznak. A ״ bölcs“ magyar politika mindenben hűségesen kiszolgálja a németeket. A zsidóságot készséggel hajlandó feláldozni a nácizmusnak. Darányi Kálmán miniszterelnök 1938 április 5-én a magyar parlamentben beterjeszti az első zsidó törvényt. A jogfosztások sorozata következik. A zsidóság az antiszemitizmusra nevelt magyar tömegek szabad prédája. De ezután nincsen megállás. Már 1939 május 5 [UNK] én sor kerül a második zsidótörvényre, amit a Darányi Kálmánt követő Imrédy Béla készített elő és gróf Teleki Pál miniszterelnök terjesztett a magyar képviselőház elé. Ezzel megindult a magyar zsidóság visszataszítása a középkori állapotokhoz. 1939 augusztus 30-án kitör a második világháború. Teleki Pál miniszterelnököt tovább sodorják a nyilas agitációk. Benyújtja a harmadik zsidó törvényt. Azután Teleki öngyilkos lesz. 1941 április 9-én Bárdossy László veszi át a helyét, aki Teleki zsidó politikáját folytatva, fajvédelmi alapra helyezi a zsidótörvényt. Ebben az időben már a zsidóság teljesen szabad prédája a féktelen nyilas uszításnak. Ennek eredménye: mintegy 40.000 ״ állampolgársági okmánnyal nem rendelkezők zsidót internálnak és áttesznek a határon. A németek részben a helyszínen kivégzik őket, részben koncentrációs táborokban pusztulnak el. Bárdossy miniszterelnöksége idején, 1942 január 4-től 30-ig a magyar belügyminiszter és a józanabb elemek tiltakozása ellenére a honvédség, Feketehalmy-Czeydner hadtestparancsnok, Grassy József vezérőrnagy, Zöldi Márton dr. csendőrszázados, dr. Fernbach Péter újvidéki főispán irányításával Délbácskában a legkegyetlenebb tömeggyilkosságokat hajtották végre, melynek több mint 3000 halálos áldozata volt, közöttük kb. 1000 zsidó, gyermekek, tehetetlen öregek. Jellemző az akkori magyarországi viszonyokra és német befolyásra, hogy csak erélyes sürgetésre kerültek a tettesek egy év múlva hadbíróság elé. De a főbűnösök Albrecht főherceg segítségével már előbb megszöktek Magyarország területéről és védelmet kaptak Hitler Németországában. Zsidó szempontból tragikusan szomorú, hogy a hivatalos zsidóság még a szavát sem merte felemelni a tömeggyilkosságok miatt. Egyetlen zsidó ügyvéd akadt, aki öntevékenyen nyomozott és az összegyűjtött adatok alapján feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen tömeggyilkosságok és rablás címén. Ennek a ritka bátor lépésnek az lett az eredménye, hogy azonnal behívatták munkaszolgálatra és közel egy évet töltött a katonai ügyészség fogházában. 1942 március 7-én Kállay Miklós veszi át a miniszterelnökséget. Látszatra elődjeinek vonalát követi a zsidó kérdésben. A valóságban kétkulacsos politikát folytatott. Már elődje bukása összefüggésben volt a háborús kilátások romlásával. Ezzel magyarázható, hogy miniszterelnöksége alatt Horthy kormányzó kétízben, 1942. októberében és 1943 áprilisában is erélyesen megtagadta a németeknek a zsidóság deportálásának előkészítésére vonatkozó követeléseit. Közben azonban a munkaképes zsidóság tízezrei pusztultak el, mint munkaszolgálatosok ... A jogfosztott magyarországi zsidóság sorsa megpecsételődött 1944 március 19-én. A német megszállással egyidőben megszűnt a magyarok hatalma Magyarországon, a kormányzó tehetetlenné vált, a Kállay kormány lemondásra és részben menekülésre kényszerült. Megkezdődött a magyarországi zsidóság élet-halál harca. A Gestapo azonnal megkezdte működését. Zsarolt, rabolt, gyilkolt. A magyar hatóságok segédkeztek. A zsidó vezetőség, minden figyelmeztetés ellenére elhitte a Gestapo képmutató hazugságait. Hitte azt, hogy éppen a magyar zsidókkal fognak kivételt tenni. De az események gyorsan rácáfoltak minden jóindulatú feltételezésre. Magyarországon a német Gestapo a magyar Sztójay Döme nyilas-kormánya közreműködésével néhány hét alatt hajtotta végre azt, amire magában Németországban és a többi megszállott országokban évek alatt került sor. 1944 június 30-ig deportálták a vidéki zsidóságot, 500.000 embert, akiket előzőleg a ma 633