Uj Élet, 1960 (16. évfolyam, 1-23. szám)
1960-01-01 / 1. szám
ÚJ ÉLET Az északmagyarországi zsidóság képviselőinek nagy találkozója Schück Jenő ortodox főrabbi miskolci beiktatási ünnepségén (Az Új Élet miskolci tudósítójától) Az északmagyarországi zsidóság nagy találkozójának tekinthető az összejövetel, amelynek a Miskolci Izraelita Hitközség volt a színhelye Schück Jenő ortodox főrabbi miskolci beiktatása alkalmából. Nemcsak a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének és a Budapesti Izraelita Hitközségnek több vezetője vett vett részt a beiktatási ünnepségen, hanem ott voltak a debreceni, pécsi, sajószentpéteri, putnoki, ózdi, kazincbarcikai, mucsonyi, edelényi, mádi, szerencsi, erdőbényei, tarcali, egri, mátészalkai, kisvárdai, nyírbátori, nyíregyházi és hajdúböszörményi zsidóság képviselői is. Délelőtt 11 órakor megkezdődött a Kazinczy utcai főtemplomban a beiktatási ünnepség. Dr. Havas György hitközségi elnök üdvözölte az elöljárók kíséretében bevonult főrabbit, hangoztatva, hogy a miskolci hitközség egyetemes gyűlése egyhangú lelkesedéssel választtota meg Schück Jenőt főrabbivá. Ennek a szeretetteljes bizalomnak alapja az a meggyőződés, hogy a főrabbi maradéktalanul fogja megoldani a problémákat. ״ Hirdesse sokáig főrabbi úr — mondotta a hitközségi elnök — az ősi hit szent tanításait és nevelje híveit a népi demokrácia iránti hűségre." Az elnöki üdvözlés után felhangzott Tambur Mór főkántor kitűnően előadott zsoltáréneke, majd Schück Jenő főrabbi megkezdte székfoglaló beszédét. — Ezekiel próféta papi szellemében kívánom papi szolgálatom új táborhelyét kimunkálni. Hűséges pásztorként iparkodom legeltetni nyájamat, az elveszettet megkeresem. Alkotmányunk szabad vallásgyakorlást engedélyező határán belül kívánom felkeresni hittestvéreimet, azokat, akik rabbi híján nem találták meg az utat a templomukhoz. Az eltévedtet viszszahozom. A megsérültet bekötözöm, a betegeket erősítem. Semmilyen áldozattól nem riadok vissza, hogy testvéreim segítségére siessek. Szemmel tartom intézényeinket, hogy nemes célkitűzésüket a szenvedők szolgálatába állítsák. Adjon az örökkévaló Isten békét, békességet, boldogságot nektek, családotoknak, sokat szenvedett, de felszabadult hazánknak, a felszabadulásra váró egyetemes emberiségnek, minden szépért, jóért dolgozó polgárnak hazánkban. A székfoglaló beszéd végeztével a főkántor Hallelujaéneke következett, majd Kálmán Miklós községkerületi elnök üdvözölte a főrabbit, hangoztatva, hogy Schück Jenő édesapja is rabbi volt és így a gyermek követte apját papi hivatásában. ״ Mikor főrabbi urat a miskolci hitközség főrabbijává iktatjuk — mondotta a községkerületi elnök —, biztos kezekben látjuk nagymultú hitközségünk életét, ezért meleg szeretettel köszöntöm. Az egész 1 a községkerület zsidósága nevében kivánom, legyen erős és telítve lelkesedéssel, hogy a fasizmus barbarizmusától megtépett lelkek felekezetünk üdvéért és az egész világ békés boldogságáért dolgozhassanak népi demokráciánkban." A rabbit, majd Grossberg Jenő rabbi, Frankfurt Andor debreceni ortodox rabbihelyettes, Keszner Ignác, a kisvárdai hitközség elnöke szólalt fel. A mátészalkai és nyírbátori zsidók köszöntését Back Mór, a nyíregyházi zsidók üdvözletét Hirsch Ernő adta át. Schück Jenő főrabbi meghatottan válaszolt az üdvözlésekre. Az ünnepség mintaszerű rendezéséért Kálmán Miklós községkerületi elnököt, dr. Havas György hitközségi elnököt, Weissberger Vilmos titkárt, Zeisler Endrét, Hartstein Sándort, Rosenfeld Ivánt, Rosenzweig Ernőt, Frisch Józsefet és Baumgarten Emilt illeti elismerés. A női gárda tagjai közül különösen Berger Miklósné, Gelb Tivadarné, Dróth Ernőné, Zeisler Endréné, Róth Adolfné, Hartstein Sándorné, Erdélyi Sándorné, Grünberger Hermanné, Mezei Györgyné, Preis Dánielné, Révész Imréné, Weiszberger Vilmosná, Elek Árminná, Löwinger Mártonná, Deutsch Sándorné, Roth Judit és Ágnes végzett nagy munkát. * A miskolci izraelita hitközség a főrabbiválasztással kapcsolatban december 14-én vendégül látta a miskolci, valamint a környékbeli hívőket. A szép számban összegyűlt hívőket Révész Imréné köszöntötte és a hitközség iránt fokozottabb buzgalomra és lelkesedésre kérte fel. Az összejövetelen felszólalt dr. Máté Miklós főrabbi, aki kifejtette, hogy a zsidóság adta az egész emberiségnek a Bibliát. Ez a könyv volt az, amely az emberiséget megtanította az olvasásra, a könyv szeretetére. Az emberi kultúrának úgyszólván minden ágában, irodalomban, zenében, képzőművészetben kimutatható a hatása. Nevelte az embert és az emberiséget szeretetre, békére, megértésre. Későbbi időben a Talmudnak bölcsei ezt a könyvet magyarázták és kialakították az úgynevezett Talmudot. A Talmudnak mesterei is ennek a Szentírásnak a szellemében működtek, tanítottak. A nagyok közül például Sámuel Nahardeában hazaszeretetre, az ország törvényeinek tiszteletére és betartására lelkesített, követve Jeremiás prófétának ama tanítását, amely a babiloni fogságban élő zsidóság részére örökségként hagyta híres üzenetét, amely a következőképpen szólott: minden időben törekedjetek annak az országnak békéjére, boldogulására, felvirágoztatására, amelyben éltek. A miskolci hitközség szellemének megfelelően Stern László körzeti főkántor liturgiai énekeket adott elő, Róbert Mária előadóművésznő pedig verseket mondott az ünneplő hangulatban egybegyűlt híveknek. Az új főrabbi székfoglalója — Mennyei Atyánk, Ábrahámnak, az emberiséget az Istenséggel megismertető ősatyának ura, legyen kedves Előtted a szó, amellyel tanítani kívánom híveimet és megmutatni a számukra az utat, amelyen haladniok kell és a tetteket, amelyeket cselekedjenek ősi hagyományaink szellemében, szent vallásunk pilléreinek megerősítésére és az egész emberiség üdvére, ámen.— Ezekiél próféta a Mindenható nevében így láttatja mennyien, nemzedékeken át ragyogott a nevük a hit és a tudomány világában. Tekintetemmel végigkísérem őket, hogy dicsfényükből erő sugározzon felém szolgálatom teljesítésében. Asré hois selaj holách, nektek is köszönöm, drága testvéreim, hogy a munkaszünet napját feláldoztátok és köszönöm nektek. Kimböszajrász hásom chefcaj, akik a fóliánsok örök búvárkodását hagytátok ott, hogy itt is az Örökkévaló igéjének hirdetőjét hallgassátok. Legyen a jöttötök áldott a Mindenhatónál. — Kedves Testvéreim, tegnapi szikránkban a sorsfordulat előtt álló Jákobról olvastunk: ״ És Jákob haladt az ő útján, angyalokkal találkozott és a találkozás helyét Madhnájimnak, kettős tábornak nevezte.” A mai szikrában Jákob új életszakaszának megkezdéséről olvasunk, ahol visszapillantást vet múltjára és szól: „egykor puszta botommal keltem át a Jordánon és íme, két táborrá fejlődtem”. Sorsomat formáló két út között állok most én is. Én is angyalokkal találkoztam, lelkek lengenek körül és a ti szerető hűségetek övez engem. A bócer-élet vándorbotja volt csupán velem, midőn ifjúkoromban e tájat elhagytam és most a ti jóleső bizalmatokból íme, két táborhelyre oszlik munkaterületem. Váratlan volt számomra a ti egyetértésben elhangzott szólító szavatok. A Midrás példázatával tudom csak megvilágítani túlértékelő ragaszkodásotokat. — A gyengédség és gondosság, amellyel Mózes Jetro juhait legeltette, tette őt alkalmassá Isten nyájának vezetésére. Gyermekkoromban édesapámnál láttam Izrael bárányainak, a zsidó ifjúságnak áldozatos felkarolását. Édesapám volt az a férfiú, aki a Talmud szavát megvalósítva, mesterségre is oktatta a gondjára bízott fiatalságot. Ezentúl is legkedvesebb munkaterületem közé fog tartozni az ifjúság gondozása, legyen az talmud tóra, jesiva, vagy más intézmény. Remélem e téren nem fogtok bennem csalódni. De nem tudom majd egész énemet a miskolci közösségnek szentelni, miként Jákob ősatyám Mahanájim, mindkét táborát, úgy én is a budapesti és a miskolci szolgálatomat egyenlő hűséggel kívánom ezután is ellátni. Köszönetet mondok Sós elnök úrnak és a MIOE vezetőségének, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy két területen fejthessem ki működésemet. Majdnem 10 esztendeje működöm az Országos Irodánál. Mindig hűséggel és lelkiismerettel álltam ert, hogy velünk a lelkipásztor tennivalóit: Ám Ereh Cajni... ״ Én legeltetem nyájamat és heverésztetem őket, szól az Úr: az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszahozom, a megsérültet bekötözöm, a beteget erősítem, igazságosan pásztorolom nyájamat.” Szeretett Testvéreim! így vállalom én is a rabbihivatás alázatával szent szolgálatomat. Ennek átérzésével üdvözlöm a megdicsőült lelkeket, a lelkeket, akik ősi hagyományaink szerint körültengenek bennünket örömünnepünk napján. Édenben elnyugodott drága lelkek, béke veletek! Szent vértanúink lelkei, akik a fasizmus embertelensége folytán nem ünnepelhették itt gyermekkorukban bármievójukat, ifjúságuk tavaszán mátkájukkal nem vonulhattak szüleik oldalán frigykötésre a chuppa alá, az árvák, akik nem állhattak a templompadban édesapjukért kaddist mondani, ti szent lelkek — béke veletek. — Kajl hánsomó töhálé jah, minden lélek dicsőíti az Urat, olvassuk a zsoltáros könyv befejező versét, mielőtt újra kezdenénk Dávid első énekét: ásré hois, boldog az ember, aki a bűnös vagy hívságos út helyett a Tórához vezető mezsgyét választja ... Minden lelket köszöntök igaz szívemmel, azokét, akik ezt az ősi templomot építették és azokét, akik e templomban épültek. Üdvözlöm az ősöket, a tanítókat, a mestereket, akik a templom melletti tan- a magyar zsidóság az ortodox házakban hirdették a vallást és neológia közös áldásos mű- és terjesztették a Tórát. Hí-ködésében zavar ne állhasz és tudósok voltak ők valason be. A MIOK és a BIH képviselőinek felszólalása A templomi ünnepség után a rabbisági hivatalban került sor az üdvözlések hosszú sorozatára. A Talmud Tóra növendékei nevében, virágcsokorral a kezükben, Friss Ágnes, Kerekes Róbert és Klein Sándor üdvözölték az új főrabbit. A női tagozat köszöntését Révész Imréné elnökaszszony, Berger Miklósné és Grünberger Hermanné tolmácsolta. A Debreceni Izraelita Hitközség nevében Gábor Dezső főtitkár beszélt. A Déldunántúli Izraelita Községkerület részéről Fischer Jenő elnök mondott beszédet. A szefárd ívó״ ház nevében Roth Béni elnök, Weisz Simon és Dróth Ernő jelent meg. A Schück Jenő főrabbi tiszteletére rendezett banketten is a felszólalások egész sora hangzott el. Sós Endre, a MIOK és a BIH elnöke a százezer főnyi magyar zsidóság üdvözletét hozta el Schück Jenő főrabbinak, az Ortodox Rabbitanács nagytekintélyű és közszeretetben álló elnökének. Hozzátette, hogy nemcsak hivatalos minőségében jött el az új főrabbi beiktatása alkalmából a miskolci zsidó testvérek kö-zé, hanem eljött ide két ma- ■R(~D״,CC p. rN״ magánminőségben is, mint aSUvJKUfo tLtiVItK, miskolci zsidóság történetíró- ■ ja és mint Schück Jenő fő- S rabbi hűséges barátja. *— A magyar zsidóság ma egységes szervezetet alkot — mondotta Sós Endre. — A Magyar Izraeliták Országos Képviseletében a zsidóság bármelyik árnyalatához tartozó hittestvérek egyenlő jogokat élveznek. A neológ zsidóság is tisztában van azzal, hogy az ortodox árnyalatú hívek, ha kevesen vannak is, hatalmas erkölcsi erőt jelentenek a magyar zsidóság egységes szervezetében. Sós Endre elnök végül rámutatott arra, hogy már Kazinczy Ferenc elismeréssel nyilatkozott a miskolci zsidók hazafias szelleméről. Ma, amikor a magyar zsidóság a népi demokráciában teljes szabadságot és vallásszabadságot élvez, még inkább az a kötelessége minden zsidónak, hogy tettekkel is bebizonyítsa hazafiságát. A miskolci zsidóságnak is ki kell vennie részét a szocializmus építésének munkájából. Paskusz Mór, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének ortodox alelnöke, megköszönte Sós Endre szavait, amelyek mélyen meghatották az ortodox hittestvéreket és hangoztatta, hogy a MIOK elnöke mindig igyekezett teljesíteni az ortodoxia kívánságait. Paskusz Mór azután méltatta Schück Jenő eddigi működését és kifejezte azt a reményét, hogy az új főrabbi, aki már sok területen nagyszerű eredményeket ért el, a miskolci hitközségben is jó munkát fog végezni. Dr. Láng Viktor, a Budapesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese, a fővárosi zsidóság szeretetéről biztosította az új miskolci főrabbit, majd rámutatott a különböző vallási árnyalatú zsidóság együttműködésének szükségességére. Beszéde végén a szocializmus építésének elősegítésére hívta fel az egész magyar zsidóságot. Dr. Végházi István rabbi, a MIOK és BIH főtitkárhelyettese, a Sip utcai székház, a Magyar Zsidóság Háza dolgozóinak szeretetteljes üdvözlését tolmácsolta, majd saját szívének érzelmeit fejezte ki. Hangoztatta, hogy a magyar zsidóságnak hűségesen kell felsorakoznia a haladás eszméi mellett, mert a magyar zsidók sohasem felejthetik el, hogy a szovjet hadsereg diadala tépte le a megbélyegzettekről és halálraítéltekről a sárga csillagot, s a magyar népi demokrácia teremtette meg a magyar zsidóság igazi jogegyenlőségét. Haas Károly, a MIOK vidéki ülnöke, a kazincbarcikai hitközség elnöke, a kazincbarcikai zsidók nevében köszöntötte Schück Jenő fő- Felhívás az osztrák antiszemitizmus elleni harcra Bécsben az ״ Akció az antiszemitizmus elleni összgyűlése egyhangúlag elfogadta azt a határozatot, amely szerint 14 évvel Ausztria felszabadulása után a antiszemitizmus kóros szellemét még mindig nem számolták fel. A határozat rámutat arra a törekvésre, mely az ifjúságot a fajgyűlölet és a német nemzeti sovinizmus mérgével igyekszik megfertőzni és felhívja a világ minden demokratikus szervezetét, hogy az ״ Akció az antiszemitizmus elleni munkáját támogassák. Ez a szervezet arra kéri az illetékes hatóságokat, hogy üldözzék a nácik üzelmeit, lépjenek fel a náci szervezetek és államellenes tevékenységük ellen, valamint követeljék az osztrákellenes és náci irodalom betiltását. M K7£I ért. kóser u.14.Ur étterem VI., Révay u. 14. Tel.: 120—093 JKórie bái'S (ELBESZÉLÉS) Ezerkilencszázharmincháromban történt... Az egymásba préselt testek, az éhségtől kiszáradt szájak párolgását már megszoktam. Négy, vagy telt ház esetén nyolc embernek volt ״ lakóhelye” ez a cella, most huszonnégy ״ fácánra” nyomtál rá a vasajtót. Na igen, nagy szezon volt ez. A nyomorúság megszülte a bajokat, a kopók fölágaskodtak és ahol egy piros fület láttak, már megfogták a tövinél. Így vittel be engem is. Előbb egy magánzárkában égett a fülem aztán tettek át ide, a négyesbe. Ahol huszonnégy ember aszaltak a társadalom rendjének jegesei. Bár hidegen volt. Sőt. Harminc fok hőséget jelentettek az újságok nagy betűkkel és az első 01 dalon, már csak azért is, hogy kevesebb hely és kisebb belű jusson a marólúgos cselédnek, a szeméttelep guberálóinak. A meleget ki lehet bírni A bűzt is. A derékba fúródó térdcsontot. A felböffenő lehelleteket. A cipőbedagad lábat. Az éhséget. A szomjúságot. Az állandósult rettegést, hogy mikor kattan zár, nyílik az ajtó, és a bevillámló fényben, mint halat a víztartóból, kiemel eg: kéz — és visz fel a „puhítóba”. De nem lehet, nem lehe kibírni a csöndet. Ha egyedül vagy, sötétben, nem , csönd szorítja torkodat, magánynak testvére a csönd Néha zsongít, elaltat. De több emberrel együtt, megparancsolt, halotti csendben bámulni magad elé, félhomályra se lazuló sötétben, ez észbontó gyötrelem. De ki meri megtörni a csöndet, félpofára csúszott szájjal suttogva egyetlen szót is a szomszéd odanyomott fülébe, amikor az ajtó előtt, a ״ cirklnél élesben áll a porkoláb — és egyetlen szó ára jókedvben pofon, vagy rúgás, még jobb kedvben repríz a puhítóban. Ebben a piramisok alatti kriptacsöndben, a huszonnégy múmia magányában egyszerre felmorajlik valami zaj. Először úgy hangzik, mintha valahol, a megrepedt csőből bugyborékolna ki a víz, aztán meg megint egy nyitvafelejtett rádió adásnélküli árambúgása. De nem. Emberi hang ez, halk és egyenletes mormolás. Számol talán valaki, vagy verset mond, avagy épp a vallomását gyakorolja? Avagy az „an-tan-ténusz”-t mondja el százszor, kétszázszor, ezerszer, százezerszer, hogy meg ne őrüljön? Nem, nem, egyik se. Figyeljünk csak. Igen, igen, semmi kétség, itt valaki imádkozik. És semmi kétség affelől sem, hogy e jámbor lélek nem minorita és nem mohamedán, nem, egy zsidó imádkozik itt, a négyre méretezett, nyolcnak már sok, huszonnégynek megfullasztóan szűk cellában. Eljátszottam gondolataimmal. Mi kell ahhoz, hogy ez az ember itt mormolni merjen? Bátorság? Balhit? Veszélyt fölmérni nem képes ostobaság? Éppen csak, hogy kibontogattam néhány lehetőséget, amikor már fel is tépték az ajtót és két csizma már ott állt törpeszállásban. — Ki morog ittend? Ki beszél? Kintről besurrant, szinte az őr háta mögött, a folyósói lámpákból, valami derengés. Ebben a rossz világításban is rögtön szembeszökött a cella egyik sarka, ahol a lakásba préselt emberek közül is kimagaslott egy bibliai alkatú, enyhén vörösszakállú, csontos, vállas öreg fején, négy csomóval sapkára kötött zsebkendővel. Az őr többször is megismételte kérdését, de senki nem felel. Pedig nyilván mindenki tudta, kivált, akik mellette szorongtak, hogy ki mormolt. A cella lakói között voltak hilózók, csövesek, darizók is. — Alja népség — bömbölt a csizmás. Az ״ alja népség” tűrte a nyálfröccsentő szitkokat, de nem ״ köpött”. Akkor a csizmás észrevette az öreg fején a zsebkendőt. — Hát ez? — bődült el. — Nem adtuk le a zsebkendőt? Azt a hétszilvafás ... Hétszilvafás. Az öreg, a kis veres kecskeszakállal. Sőt. A füle mellett, szinte kérkedően a szakállánál is veresebb hajtincsecskével. Ha nem lett volna olyan szomorú, nevetnem kellett volna. De elképesztő volt, hogy ezt a nagy* 1960. január 1. Mosógép porszívó, kefélő javítása lakáson, — azonnal.י■ Balogh műszerész Jókai u. 19. Tel.: 310—577