Uj Élet, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1961-08-01 / 15. szám
4 1961. augusztis־ ÚJ ELET KOMMENTÁR NÉLKÜL DR. KARL WERKMEISTER bűnlajtromát közli a Német Egység Bizottsága jelentése alapján a Magyar Nemzet, rámutatva arra, hogy végre teljes megvilágításban láthatjuk Nyugat-Németország jelenlegi stockholmi nagykövetének múltját. Dr. Karl Werkmeister Magyarországon igen jelentős szerepet játszott az úgynevezett „zsidótlanítási akció” megszervezésében. Dr. Edmund Veesenmayer SS-tábornoknak, a náci Németország budapesti nagykövetének helyetteseként működött, s így ő is bűnrészes 600 000 magyarországi zsidó elhurcolásának megszervezésében. Annál furcsább, hogy dr. Karl Werkmeistert svédországi nagykövetnek merészelték kinevezni, mert köztudomású, hogy mint a budapesti német fasiszta nagykövetség legfontosabb munkatársainak egyike, éppen ő igyekezett félrevezető módon „megnyugtatni” a magyarországi zsidóság megsemmisítése ellen tiltakozó svéd diplomatákat. A Német Egység Bizottságának dokumentumaiból az is kitűnik, hogy dr. Karl Werkmeister szöktette ki a német titkosszolgálat megbízásából Magyarországról az újvidéki tömeggyilkosokat. Ugyancsak ő segítette elő, hogy a náci megszállás után visszakerüljenek Magyarországra Fekete־halmy-Czeydner altábornagy, Grassy vezérőrnagy, Deák csendőrezredes ésdr. Zöldi Márton csendőrszázados, az újvidéki tömeggyilkosságok megszervezői, akik azután a magyar zsidóság százezreinek deportálásában , játszotta!!.. •־ a német SS oldalán, kimagasló szerepet. Hiteles bizonyítékokat lehet felsorakoztatni annak igazolására, hogy dr. Karl Werkmeister készítette elő hazánkban Eichmann tevékenységét Éppen ezért teljesen helytálló a Német Egység Bizottságénak az a megállapítása, hogy dr. Karl Werkmeister kezéhez éppen úgy vér tapadt, mint Eichmann és Globke kezéhez és már régen ott lenne a helye a vádlottak padján Bár dr. Karl Werkmeister ma még diplomataként próbál a feledés fátylába burkolózni, nincs már messze az az idő, amikor összes bűntettei alan■tán méltó büntetéssel lesújt rá az igazságszolgáltatás keze . TOLLAS TIBOR volt csendőrtiszt argentínai szerepléséről és bukásáról számol be a Hatikva, a Buenos Airesben megjelenő magyar zsidó folyóirat, amely feleleveníti Tollas Tibor bűncselekményeit is. Tollas Tibor úgy érkezett Argentínába, mint ״ magyar szabadságharcos” és ״ nagy magyar költő”, akinek megérkezését hatalmas spanyol és német nyelvű propaganda előzte meg. De Tollas Tibor nem sokáig folytathatta szégyenteljes szereplését, mert hamarosan leleplezték. A volt csendőrtiszt, akit a nácikkal való kollaborálásáért kilenc évre ítélt a magyar bíróság és aki az ellenforradalom idején megszökött bőr■ zenéből, a fasiszta időkben a beregszászi gettó parancsnoka volt, aki személyesen ellenőrizte a zsidók bevágódírozását és személyesen bárttalmazta a zsidókat. A leleplezés után Tollas Tibor eltűnt az argentínai porondról. Nem mert többé az argentínai magyarok közé menni. Attól tartott, hogy máok is leleplezik. Hol próbál majd újból szerencsét? * A MAGYAR ZSiDÓSÁG átiratával foglalkozva a Mouvement Contre le Racisme et V Antisemitisme, pour la Paix lapja, a Droit et Liberté hosszabb cikkben tárgyalja Azilum ... a gyűlöletnek? címmel azt a memorandumot, amely a magyar fasisztták propagandáját ismerteti. A Magyar Izraeliták Országos Képviselete ugyanis felhívta a nagy francia antifasiszta szervezetet, hogy indítson akciót a magyar fasiszták röpiratai ellen, mert a magyar fasisz- ták elárasztják pogromirataikkal ■ Nyugat-Németországot, Ausztriát, az Egyesült Államokat és Nagybritanniát. A Droit ■ et Liberté megállapítja, hogy a Hídfő című az angol fővárosban kiadott nyilas lap odáig vetemedett, hogy tagadja a gázkamrák létezését, s azt állítja a haláltáborokról, hogy azokat csak a zsidók találták ki. A Hídverők, a nyilasok másik orgánuma, amelyet Nyugat-Németországban szerkesztenek, nemrégiben dicshimnuszt zengett Szálasnál, aki Eichmann mellett a magyarországi zsidók elpusztításának egyik legfőbb megszervezője volt. A Droit et Liberté rámutat arra, hogy a magyar nyilasok nemcsak a Magyar Izraeliták Országos Képviselete által kifogásolt antiszemita propagandában játszanak fontos szerepet, hanem ott látjuk őket a francia köztársaság elleni akciókban is. Franciaország érdekeivel ellentétben áll ezeknek a fasiszta elemeknek a megtűrése és a magyar fasiszta elemek tevékenysége nem fér össze a menedékjoggal! A cikk azzal fejeződik be, hogy a francia közvélemény elvárja, a francia kormány tegye meg a szükséges intézkedéseket a magyar fasiszták garázdálkodásának megszűntetésére. Wanda Wassewska: Az embernek nem szabad egyedül lennie Fiatal korában Maria nagyon szép lehetett. Most hol negyven, hol meg ötven évesnek látszott, s régi szépségéből csak ragyogó kék szeme és két vastag, aranyszőke hajfonata maradt meg, olyan aranyszínű, amilyen semmiféle hajfestéktől nem lehetne. Viharos sors volt mögötte, de nem szeretett beszélni róla, csak véletlenül értesültünk életének egy-egy szakaszáról. A nevét hiba nélkül leírta, de olvasni rosszul tudott. A számokkal már jobban bánt, és villámgyorsan számolt fejben. Beszélgetés közben véletlenül megtudtuk, hogy sok városban megfordult, de hogy mikor és miért, azt már nehezen lehetett kiszedni belőle. Élete során sok mindenen ment keresztül, és semmiféle munkától nem riadt vissza. Az itt leírt történet csak véletlenül és részletekben jutott a fülünkbe. Egyes epizódokból sikerült végül az egészet összeilleszteni. Marfa maga nem látott benne semmi különöset. Amikor a németek Kijev felé közeledtek, az üzem, amelyben Marfa mint takarítónő dolgozott, keletre költözött. Marfa Kijevben maradt, és új állást keresett magának. Jó helyet talált: gazdái, egy idős orvos és a felesége nem adtak neki sok munkát. A város német megszállása után azonnal köztudomású lett, hogy Maria új gazdája zsidó. De az orvos felesége nem volt az. Sőt, ha lehet ezt így kifejezni, éppen ellenkezőleg. Nem zsidó volt, hanem német. Az orvos felesége sürgősen összecsomagolt, és ismeretlen helyre távozott, anélkül, hogy elbúcsúzott volna a férjétől, akivel hosszú évek óta együtt élt. Az öreg orvos egyedül maradt. Helyesebben nem egészen egyedül, ott volt Maria, aki nem ijedt meg, amikor meghallotta, hogy kenyéradó gazdája zsidó. Egy napon rendelet jött, hogy a zsidóknak jelentkezniök kell ajándéktárgyaikkal együtt ekkor és ekkor, itt ,és itt.. Maria segített az idős orvosnak mindenféle családi ereklyét egy bőröndbe csomagolni, letámogatta őt a lépcsőn, mert az öregnek nehezére esett a járás, és elkísérte a gyülekezőhelyre. Ott kiderült, hogy a zsidókat nem szállítják el, ahogyan először hitték. Az SS-ek körülfogták és kihajtották őket a városból. Marfa felemelte a kopott bőröndöt, karonfogta az öreg orvost, és megindult vele Babij Jár felé. A szerencsétlen emberek az úton mind világosabban tudatára ébredtek annak, hogy a halálba kergetik őket. Marfát senki sem kergette, saját akaratából ment és cipelte gazdája ócska bőröndjét. Amikor megpillantották az SS-ektől körülvett Babij Járt, már tisztában voltak vele, miért hozták őket ide. A tömegből zokogás hallatszott. De Maria nyugodtan haladt tovább, amíg egy ״ állj!” kiáltás és egy géppuska elzárták az útját. — Hová mész? Vissza! Zsidó vagy? Nem, nem volt zsidó. ״ Ukrán”, ez állt a személyi igazolványában, és valóban így is volt. Aranyszőke haja, kék szeme, egyenes orra, minden arcvonása bizonyította „árja” származását. — Takarodj haza, ostoba liba! — mordult rá a katona. Mariának esze ágában sem volt hazamenni. Káromkodva és átkozódva fordult az SS-ek felé. Szitkokat szórt rájuk, és semmi áron sem akarta elengedni az öreg orvos karját. Nem, nem mehet el, itt marad megnézni, mi történik a gazdájával. Erőszakkal elhúzták, és elkergették, mint egy kutyát. Hiába próbálkozott, hogy behatoljon az SS-lánc, másik oldalán. A hitleristák ott maradtak Kijevben. Marfa a külvárosba rejtőzött előlük. Nem mintha félt volna tőlük. Egyáltalán nem azért. Megvetette őket, de nem rettegett. Elrejtőzött, mert nem akarta, hogy Németországba hurcolják kényszermunkára. A felszabadulás után Maria újra munkába állt. — Miért maradt ott akkor, az öreg közelében? — kérdeztem. Megvonta a vállát: — Egyedül nem tudott volna menni a rossz lábán . .. és a bőrönd is nehéz volt. .. — De... ott... amikor már megérkeztek? ... Csodálkozva nézett rám. — Ott? Hát mert egyedül volt az öreg doktor. Nem volt senkije. A gyermekei talán meghaltak, vagy nem is voltak ... nem tudom, mert rövid idő óta szolgáltam csak náluk. Ha a felesége vele lett volna, akkor persze más. — Csak maga kísérte el az öreg doktort? — Ki más kísérte volna? — Ez azt jelenti, hogy vele ment a biztos halálba? — Miért kell ezt így mondani? Csak láttam, hogy az öreg reszket. És akkor eszembe jutott, hogy a felesége milyen aljas volt, és én is reszketni kezdtem, de a dühtől. És arra gondoltam, hogy könnyebb lesz az öreg doktornak, ha tudja, hogy van vele valaki. — Hát nem tudta, hogy mindnyájukra halál vár? — Tudtam. Az SS-ek is azt mondták: — Fuss el, te buta liba, mert az összes zsidókat kiirtjuk. — És mégis maradt? — Nem csak én maradtam. Voltak ott mások is: orosz meg ukrán nők, akik elkísérték a férjüket. De akadtak férfiak, akik az asszonyt kisérték el. — Hát az más, feleségek, férjek... De az orvos még csak rokona sem volt magának. — Nem, persze, hogy nem. Ha rokonok lettünk volna, ta- lán vele maradhatok ... Elhallgatott, azután halkan hozzáfűzte: — Talán azért maradtam, mert arra gondoltam, milyen szörnyű lehet neki meghalni, anélkül, hogy egy hozzátartozója mellette legyen. Maria lesütötte kék szemét és azt suttogta: — Az embernek nem szabad egyedül lennie, még akkor sem, amikor halála előtt áll. (Szirmai Marianne fordítása) Öt amerikai rabbi budapesti látogatása Július 16-tól 19-ig Budapesten tartózkodtak a Progressszív (Liberális) Zsidók Világuniójának képviselői, akik tanulmányutat tesznek Kelet- Európában. A delegáció tagjai a Magyar Zsidóság házában felkeresték a MIOK vezetőit, majd velük együtt megtekintették a fővárosi zsidó intézményeket. A MIOK elnöksége a MIOK Szeretetházában ebéden látta vendégül a küldöttség tagjait, akik hangoztatták, hogy alkalmuk volt meggyőződni a magyar zsidóság felekezeti életéről. A Dohány utcai zsinagóga- ban dr. Fisch Henrik főrabbi mondta el a templom történetét az amerikai vendégeknek. A Zsidó Múzeumban Grünwald Fülöp igazgató adott tájékozatást. A Rabbiszemináriumban és a Zsidó Könyvtárban dr. Scheiber Sándor igazgató tájékoztatta az amerikai rabbikat a magyar zsidóság szellemi életéről. A MIOK Szeretet kórházában dr. Weiss István igazgatófőorvos mutatta meg az intézményt, utána a MIOK elnöksége ebédet adott, amelyen Steiner Marcell alelnök mondott pohárköszöntőt, amelyre az amerikai rabbik válaszoltak. Az amerikai vendégek a rákoskeresztúri zsidó temetőt is megtekintették és Steiner Marcell, a MIOK alelnöke előtt kijelentették, hogy hoszszú útjuk során talán még sehol sem láttak ennyire gondozott zsidó temetőt. A delegáció tagjai a következők voltak: Hugo Gryn rabbi (New York), Donald Heskins rabbi (Providence), Jacob Rudin rabbi (Great Neck), Leon Fram rabbi (Det - roit), Joseph Klein rabbi (Worcester), Irwin Freiberger .asszony (Cleveland). Gertrude Coheyi asszony (Bridgeport), Gus Kuhn és felesége Nashville). \ A Progresszív (Liberális) Zsidók Világuniójához, a világ különböző részeiből 2,8 millió hittestvérünk tartozik. A világszervezet, amely a legmodernebb vallási felfogású zsidóságot egyesíti, most tartotta konferenciáját Londonban. Náci tüntetők a washingtoni pályaudvar előtt (Jobbról a második táblán a horogkereszt látható) Karinthy a fasizmus és az antiszemitizmus ellő n. Az ellenforradalom győzelmével, a fehér terror idején Karinthy válságos korszakát éli. A húszas évek elején így ír erről Nagy hajós, Karinthy egyik regényét elemezve: ״ Ez a korszak (ti. a húszas évek eleje) terror az emberi érzés ellen. Az ideológiai higanygőz oly testi és lelki depressziót okoz, amely hasonlatos a mérgezés tüneteihez, a szabad gondolat nemcsak napvilágot nem láthat, hanem még csak meg sem születhetik... Ebben a korszakban Karinthy Frigyes mélységes lelki válságban van!” A húszas évek közepetáján azonban ismét aktivizálódik. 1914-ben a háború késztette tiltakozásra: emberiessége, racionalizmusa nem tűrhette az esztelen pusztítást — most az egyre fenyegetőbben kibontakozó fasizmus ellen emeli föl a szavát. Karinthy polgári humanista volt. Emberségében sértették meg a háború, az erőszak és az emberek egyenlőtlenségéről vallott elméletek. Természettudományos műveltségét, racionalizmusát pedig a fajelmélet áltudománya serkentette ellentállásra. Szenvedélyes hangú cikkekben tiltakozik a ״ fogalmak „ zűrzavaros korábait” e téveszmék ellen: ״ ... félig megérett, sületlen megismeréseken táplált lélek elveszett a növekvő fogalomzavarban — összezagyvált szubjektumot és objektumot, érzékletet és spekulációt, elvesztette az ellenőrzést, minden ítéletet előbb a valósággal, s csak azután az illető személyével összehasonlító kritika zsinórmértékét. Ez a feldúlt század, amely halomra döntötte az értékrendet, egy sor igazságról bebizonyította, hogy nem igaz, nem adott más értékrendet, nem adott más igazságot. A nagy természettudományos fellendülés már-már eltemette az embert, azonban jött a dögvész és az undor — s mindennek betetőzéséül — jött az adu: a fajkülönbség eszméjének piedesztálra emelése, intézményes gyűlölet és halál, az élet, a születő lélek meggyalázása az anyaméh petefészkében__” Karinthy a polgári humanizmus erkölcsi fölényével bírálta a fajelméletet. E fölénye kifejezésre jutott szellemes szatirikus formában is: ״ Antiszemitizmus: a zsidók csalnak — üldözzük a zsidókat! Ostobák! Üldözzétek a csalást — ha igazatok van, annál rosszabb a zsidókra nézve!” — írta Noteszében. A húszas évek közepetáján Karinthynak még vannak illúziói. Abban reménykedik, hogy északokkal, rábeszéléssel meg lehet győzni a fajelmélet hálójába kerülteket, hogy esztelen, embertelen, tudománytalan tételeknek dőltek be. Ezt jelzi föntebbi aforizmája és ezt az a cikke is, amit a műegyetemi zavargások alkalmával írt: 1927. november 27-én megjelent írásában egyetemi éveit idézte föl. Akkoriban részt vett valami műsegyetemi tüntetéses már nem emlékezett rá, miért is tüntettek volnea. Annál szomorú tartotta viszont, hogy szas évek egyetemistáink része nagyon is jól hogy miért tüntet. Szónak tartotta, mert az sem, a tudomány meg mását látta abban, hogy értelmisége a rációval szembe: ״ Gyerekek, A len, nem tudom elhinni ezeket az öreg, tudákos, képű szamárságokat, fajbiológia és mentalit hogy ti ezeket beszopta ezért harcoltok.” ״ Nemakért, eszmékért küzd üzeni a diákoknak. Karinthy jól látta a ludás más irányú megúnulásait is. Josephine - ről szóló, megkapóan cikkében gúnyosan ír gol és francia újság, akik úgy beszélnek Ba mint valami tárgyról, valami egzotikus csoda nem látják meg két nagyszerű embert. Karinthy a fasiza nemcsak az antiszemit gyűlölte. Jól tudta, ha egész Európát fenyeget etikai áramlatnak ez egyik megnyilatkozásija. Élesen bírálja Mus és a fasiszta dikta׳ rendszert. ״ Kardot, csőt és izmokkal fenyegetőt mindegy, a cél itt is, hogy a gyengébb lélek bűvölve a látomástól, képzeletébe csempésztes s öljön és engedelmes. Sajnos, ez a látomást nézve jelképezi csak ő és egészséget — a hős, kardcsörtető és önérzet Európa, mihelyt a több részszel hasonlítom és uralmasan szétdarabolt gyakorlyá változik, kozzá, hogy mindent élve, amivel három évszázad világhatalmat vereked magának ... összeként Európának és visszavág civilizáció kormánypád. A világháború idejei cikkében az emberik a tehetetlenséget okó nagy katasztrófáért. IV húszas évek második , ismét fölelevenedik ez dldata, de az emberi mellett, még az „emlettóságot” is kárhoztatja Karinthy már a években jól látta a veszélyt. Szembefordult antiszemitizmus: az elleni vandál kirohanásék egyre erőteljesebb állásfoglalása kiszél. Éles logikája fölfedte :szefüggéseket, human minden üldözött ember odaállította. És a diktatúrában nemcsak egyes ember vagy a dalom egyes rétegeinek delmét־ látta, hanem az társadalomét, Európáét, emberi civilizációét is. A harmincas években jobban fokozódott ellen még erősebb lett itl hangja. Erről azonban következő cikkünkben szünk képet adni. VÁSÁROLJON méret után és készen BALLON׳ ESŐKABÁTO SPORTRUHÁZATI CIKKEKET ״ BÉKEFRISZ FIÓKJAIBAN: V. Kristóf tér 2. Divatbolt VI. Lenin körút 82״ VII. Csányi u. XIV. Dózsa György út 7