Uj Élet, 1962 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1962-01-01 / 1. szám

4 Két nyolcvanévesünk SZEMERE SAMU PROFESSZOR Ha látjuk József körúti lakásának dolgozószobájában munkájába mélyülten, a szüntelen gondolkodás alakította méltósággal ránctalan arcán, ha tanúi lehetünk, hogyan ugrik fel íróasztalától, hogy a könyvszekrényből kiemeljen egy vaskos kötetet, vagy fel s alá sétálva tűnődjön egy-egy megfelelő jelzőn, semmiképpen sem tudjuk elhinni, hogy személyazonossági igazolványa helyesen tünteti fel születési évét és Szemere Samu, a nagynevű esztéta-filozófus, a filozófiai tudományok doktora, a Tanítóképző Intézet nyugalmazott igazgatója s a rabbiszeminárium ma is tevékeny, nagynevű professzora, nyolcvan éves. Hiszen ma is csupa aktivitás, párhuzamosan két új könyvén dolgozik s már a hajnal ébren találja. A munka életeleme s egyben hatásos fiatalítószere is kora ifjúsága óta s ha valaki, úgy Szemere Samu elmondhatja, hogy nem volt a munkája hiábavaló. Hiszen például a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Írók Tára eddig összesen húsz kötetet jelentetett meg s ezekből Szemere Samu tizenötöt fordított. Köztük négy kötetben Spinoza összes filozófiai műveit s kilenc kötet Hegelt, akit ő szólaltatott meg először magyarul. Köztük — mint az Élet és Irodalom méltatása hangsúlyozza — a bölcseleti irodalom legnehezebb fogalmazású művét: A szellem fenomenológiáját s hogy ezt a feladatot megoldhassa, új filozófiai nyelvet kellett kialakítania s meg kellett teremtenei a sajátos hegeli műszavak magyar megfelelőit. A nagyjelentőségű filozófiai munkák magyarra ültetésén túl nagyjelentőségű munkát végzett Szemere professzor önálló filozófiai munkássága területén is. Már negyvennégy év előtt, 1917-ben, megjelent monográfiája is írója felé fordította a nemzetközi tudományos és irodalmi világ figyelmét, a szabad gondolkodás vértanújáról, Giordano Brúnóról írt, máig sem túlhaladott művével. Az ebben megnyilatkozó bátor, humanista szemlélet bontakozik ki későbbi munkáiban és tanulmányaiban is. Most, nyolcvanéves születésnapja is munkával köszöntött Szemere professzorra. Thomas Mann esztétikájáról német nyelven írt könyvén és Vico La Scienza nuova című történetfilozófiai tanulmányának fordításán dolgozott reggel kilencig. Akkor indult a parlamentbe, hogy átvegye népünk, államunk elismerésének jelét, a Munkaérdemrendet. Kitüntetése alkalmából meleg szeretettel üdvözli a magyar zsidóság is, mely kiváló, hű fiát köszönti benne. ZÁDOR ISTVÁN A művészvilág s mindazok, akik találkoztak vele, alkotásainak értékelésétől függetlenül, több mint félszázada a legelegánsabb művész jelzőjével illetik Zádor István festőművészt, akinek most nyolcvanadik születésnapját ünnepeljük. S valóban, eleganciája megnyilvánul egész habitusában, magatartásában, előkelően választékos öltözékében, hegyesre vágott, kis, századvégi diplomataszokásában, minden mozdulatában, ténykedésében. Mindez azonban nem külsőség csupán, hanem annak a kivételesen erős rend és tisztaságérzékének a kivetődése, mely Zádor István világos fogalmazású művészetében megnyilatkozik. A kitűnő művész most, nyolcvanadik születésnapján, megelégedéssel vallhatja, hogy hosszú pályafutása alatt következetes maradt önmagához, művészi elveihez. Bár első munkái még a párizsi és müncheni festőakadémia klasszicizáló stílushatását mutatják, hamarosan megtalálta önmagát, a romantikus hajlandóságú művészt, akinek a valóságérzéke azonban ellágyulásai fölé kerekedett és krónikása, egyben szenvedélyes kritikusa lett korának és kortársainak. Mindenkor lépést tartott az eseményekkel, sorsfordulatokkal, így lett minden új munkája a korszellem kifejezője is. Ezért olyan meggyőzőek a nagy tömegmozdulatokat felidéző lapjai s a gyártermek lüktetését érzékeltető rajzai. Minden érdekli, ami él, mozog, a táncosok libbenő mozdulatai éppen úgy, mint az országépítés hatalmas ritmusa, vagy az építő, az ember, aki az új világot formálja. Szereti az egyszerű eszközöket és az egyszerű embereket, de közel jut a nagy egyéniségek összetett, belső életéhez is. Ezért olyan meglepő hatású portréinak hűsége és jellemző ereje. Csaknem mindenkor sikerül modelljének legszeretetreméltóbb tulajdonságát hangsúlyoznia. Belülről ékesíti, akit lerajzolt, nem retussal próbálja szépíteni vonásait. Egész életműve tanúsítja, milyen szenvedélyesen igyekezett átmenteni a jövendőnek minden szépet, felemelőt, ami szeme elé került. Sohasem az igazság rovására, mert ha meg is adatott számára a közlés közvetlensége s párhuzamosan a véleményformálás felszabadult könnyedsége, következetesen a valóságot rajzolta, rögzítette. Következetes maradt emberi magatartásában is, hű meggyőződéséhez, humanista életszemléletéhez s vallásához is. Kora sem gátolhatta, hogy részt vegyen a magyar zsidóság közösségi életében, ahonnan a szeretet és megbecsülés melege árad feléje nyolcvanadik születésnapján. Vállalat keres anyagkönyveléshez értő perfekt férfi adminisztrátort 50 éves korig. ,,Jó munkaerő 29” jeligére a kiadóba. . Minden öltözködési igényét kielégítheti, HA FELKERESI A VÁROS KÜLÖNBÖZŐ pontján lévő ״ EKISZ“ K. T. SZ. méretes fiókjait Fiókok: II. ker. Mártírok útja 59. II. ker. Mártírok útja 69. II. ker. Házmán u. 1• II. ker. Fő utca 49. Pesthidegkút, Ady E. utca 2. V. ker. József Attila u. 16—18. V. ker. Kristóf tér 2. XVIII. ker. Vöröshadsereg útja 60. XVIII. kér. Vöröshadsereg útja 119. XvI. kér. Vöröshadsereg útja 117. XVIII. kér. Vöröshadsereg útja 355. XVIII. kér. Álmos utca 3. Pestimre, Marx utca 1. XIX. kér. Vöröshadsereg útja 126. XIX. kér. Vöröshadsereg útja 166. XIX. ker. Vöröshadsereg útja iár. XIX. ker. Ady E. út 65. Központ V. Alpári Gyula utca 8. ÚJ ÉLET I Fiú- és Leányárvaház uzsonnája a Goldmark-teremben A Budapesti Izraelita Hitközség Fiú- és Leányárvaháza december 17-én, vasárnap délután uzsonnát rendezett a Goldmark-teremben, ahol megjelentek a MIOK, a BIH vezetői, a rabbikar képviselői, a fővárosi zsidóság intézményeinek és szervezeteinek küldöttei. Az uzsonna elején dr. Schmelczer Izsákné bevezető szavai után dr. Dér István főrabbi, aki az árvaház rabbija is, meleg szavakkal köszöntötte Gál Ignácnét, születésnapja alkalmából. Gál Ignácné egy emberéletet töltött az árvaház és a szociális munka területén. Sós Endre, a MIOK és a BIH elnöke, Gál Ignácnét, a BIH képviselőtestületének dísztagját köszöntötte, a fővárosi zsidóság „Laura nénijét”, aki éjjel-nappal dolgozik a gyerekekért és az öregekért. Az elnök azután méltatta a BIH Fiú- és Leányárvaháza vezető gárdájának tevékenységét, köszönetét fejezte ki Feith Mihálynak, az intézmény elnökének, dr. Dér István főrabbinak, Falus Olga és Szántó Tivadar igazgatóknak, valamint az összes dolgozóknak. Gál Ignácné meghatottan mondott köszönetet az ünneplésért. Ígéretet tett arra, hogy — bár eljutott 82. esztendejéhez — töretlen erővel kívánja folytatni munkáját. Több ezer magyar-zsidó deportált és mártír névsora került elő a német haláltáborokból Vogl Károly 1900. febr. 20. keresk. Hartstein József 1902. júl. 11. m. Stark Dávid 1892. okt. 13. keresk. (Miskolc), Lőwinger Ervin 1928. márc. 25. m. (Boldogasszony), Szalai György 1928. m. Gold Ernő 1924. dec. 7. m. (Pstszentgyörgy) Almási László 1915. júni. 18. mérnök, Korda Miklós 1928. ápr. 22. tanuló, Korda Sándor 1895. okt. 4. vasutas, Wimmer Jenő 1900. márc. 20. keresk. Klein Artur 1897. nov. 24. tisztv. Farkas Lipót 1896. aug. 21. m. (meghalt), Deutsch György 1890. dec. 22. m. Grosz Samu 1890. márc. 3. keresk. (Ajka), Grünfeld Adolf 1895. dec. 10. kertész (meghalt), Peitz Béla 1902. aug. 2. m. Vágó László 1891. jan. 9. m. Farkas József 1926. febr. 21. m. Szécsény László 1925. máj. 10. (meghalt), Birnbaum Artur 1928. dec. 7. tanuló (meghalt), Steiner József 1895. okt. 3. m. (Újpest), Feig Henrik 1927. szept. 24. pék, Kardos Tamás 1928. ápr. 11. m. (mehalt), Krausz Zoltán 1927. júni 30. fogász, Schwarcz Béla 1918. dec. 24. tisztv. Katona József 1883. dec. 16. állatorvos (meghalt), Pártos Lajos 1895. okt. 26. m. Ungár Ignác 1894. szept. 6. m. Schwarcz Adolf 1900. aug. 29. jogász, Forgács Arnold 1895. márc. 17. kereskedő (Szlatina), Freidmann Mlós 1927. szept 14. kalapos, Bánhegyi Tibor 1927. máj 22. m. (meghalt), Fuchs Dezső 1900. júli. 5. m. Friedmann Zoltán 1927. jan. 18. kárpitos (meghalt), Róth Hermann 1896. okt. 11. m. (meghalt), Friedmann Géza 1886. júli. 31. szabó, Deutsch Zoltán 1896. júni. 18. kárpitos (Beregszász), Kaszirer Elek 1927. dec. 7. m. Glatz Nándor 1839. ápr. 13. famunkás, Szirmai Ármin 1888. nov. 6. takács, Eingwald János 1928. jan. 9. kesztyűs. Poltzer Ármin 1888. máj. 10. keresk. Silberstein József 1895. nov. 1. m. (meghalt), Werner Sándor 1886. máj. 2. szerelő (meghalt). Marton Ernő 1892. szept. 5. napszámos, Fein Dezső 1887. juli. 17. napszámos. Blum János 1929. jan. 28. m. Gergely Nándor 1892. aug. 20. tisztv. Rosenmutter Izrael 1902. máj. 14. timár, Wiesel Salamon 1914. jan. 28. lakatos (Mátyásföld), Friedmann Ármin 1926. okt. 2. mechanikus, dr. Vas Jenő 1887. jan. 18. orvos, Heller Márton 1900. febr. 6. szabó, dr. Bencze József 1893. aug. 26. orvos, Bemse Tamás 1929. jan. 14. tanuló, Gelléri Sándor 1888. máj. 12. tisztv. Bermann Miksa 1926. nov. 22. Bálint Artur 1897. febr. 8. üveges (Sopron), Winkler Eduard 1902. jan. 15. m. Mermelstein Miklós 1903. aug. 27. gyógyszerész, Klein Salamon 1908. ápr. 23. Günsberger Andor 1927. okt. 10. villanyszerelő, Ritzku Ottó 1927. júni. 15. Rosenbaum Menyhért 1914. aug. 14. m. Dróth Elemér 1895. júni. 25. vill. szerelő, Gelb József 1899. márc. 15. (meghalt) (Nyírbátor), Ludiik Jakab 1906. nov 11. kovács, Grünfeld Sámuel 1893. szept. 11. tanító, Glück Vilmos 1892. aug. 7. keresk. dr. Fischer Gyula 1899. nov. 9. orvos, Mayer Viktor 1909. szept. 1. m. Klimhofer Vilmos 1895. nov. 2. mechanikus (meghalt), Gáliz Andor 1886. jan. 25., vastuas (meghalt), Gottmann ,Jenő 1891. febr. 27. keresk. Klein Andor 1888. nov. 19. m. dr. Szigeti Mihály 1888. okt. 23. orvos (meghalt), Groszmann Salamon 1897. nov. 8. (Debrecen), Edelstein Antal 1923. jan 1. tanuló, Blau János 1924. ápr. 14. m. (meghalt), Klein Sándor 1927. jan. 4. vill. szerelő, Zala Nándor 1893. aug 18. dohányárus (meghalt), Fischer József 1893. máj. 22. m. Fekete Kálmán 1888. júli. 31. asztalos (meghalt), Szemere Emil 1894. júni. 7. asztalos, Márkus Géza 1901. márc. 28. (meghalt), Fürszt Dezső 1885 márc. 1. keresk. Kulk Gyula 1895. júni. 7. Reichmann Sándor 1891. júli. 13. cipész (meghalt), Márkus Arnold 1886. jan. 12. mészáros (meghalt), Somogyi József 1903. máj. 10. tisztv. Klein Sándor 1895. nov. 24. mechanikus, Fürszt Hermann 1894. nov. 11. (Huszt), Hirsch József 1928. márc. 15. lakatos, Székely Ernő 1894. jan. 22. Germann Károly 1882. nov. 2. állatorvos (meghalt), dr. Schwarcz Pál 1899. nov. 4. Biedermann Jenő 1894. márc. 15. mechanikus, Geosz Mór 1890. szept. 22. szabó, Spitzer Ede 1884. júli. 16. asztalos (meghalt), Unterweiser Dezső 1892. márc. 2. Fischer Árpád 1891. febr. 3. (Szombathely), Oblat László 1928. júni. 11. lakatos, Schulcz Ernő 1913. júli. 31. üveges, dr. Klein Endre 1908. nov. 3. orvos, Mieselbach Imre 1897. júli. 11. állatorvos, Pfeifer Gyula 1894. ápr. 18. nyomdász, Langsfeld Dezső 1906. dec. 13. állatorvos, Kovács Géza 1888. jan. 14. vasúti kalauz, Klein Árpád 1895. júli. 6. mechanikus, Klein Iván 1927. febr. 2. mechanikus (Nagyvizsnyó), Popper Sámuel 1895. febr. 15. Stern Dávid 1888. júni. 7. lakatos, Hauer Sándor 1926. júni. 6. bádogos, Friedmann Ferenc 1891. ápr. 15. keresk. (meghallj Fekete László 1903. febr. 12. Weltner Imre 1909. márc. 2. állatorvos, Schwarcz Jenő 1897. szept. 10. órás (Sátoraljaújhely), Müller Ignác dr. ügyvéd, 1894. február 13. Leichtmann Gábor telefonszerelő, 1885. december 6. Leichtmann Ignác kereskedő, 1832. augusztus 23. Feldmann Péter, 1930. október 19. tanuló. Fürst Béla, 1897. március 18. ékszerész. Schenk Jakab, 1897. július 15. m. Bródy Imre, 1891. december 26. (Miskolc). Teichner Iván, 1927. május 11. asztalos. Teichner Sámuel, 1819. július 7., asztalos (meghalt). Altmann Géza, 1900. március 15. m. Krausz Ede, 1889. április 13., bádogos. Gál Albert, 1894. március 5., fodrász. Gál Sándor, 1891. július 26., keresk. (meghalt). Liedermann József, 1891. július 7., ügyvéd. Polsák Mór, 1890. július 12., óvás. Löfler Miksa, 1893. április 21., gépész. Pick Albert, 1891. október 2. m. (meghalt). Goldberger Samu, 1897. december 21. m. Márkus István, 1907. március 17. m. Márkus János, 1928. április 1., tanuló. Márkus Tibor, 1898. február 1. m. Székely László, 1909. május 23., villanyszerelő. Weisz Andor, 1900. március 8., villanyszerelő. Blau Frigyes, 1892. augusztus 20., lakatos. Weisz Sándor, 1902. január 21., lakatos (meghalt). Tesler Mózes, 1903. december 30., m. (meghalt). Áron Lajos, 1905. július 10. tisztv. (Budapest). Gáspár Béla, 1900. december 5., m. Imre László, 1911. február 3. m. (meghalt). Perl Előd, 1914. október 1., állatorvos (meghalt). Nagy István, 1893. február 28., m. Ziegler Rudolf, 1887. február 19., m. Klein Fábián, 1895. január 15., m. Faragó István, 1888. november 26., bőrkereskedő. Dessei Mór, 1880. december 21. kereskedő. Raál Ernő, 1916. január 22., kereskedő (Hatvan). Grünberger Salamon, 1905. augusztus 24., m. Grünberger Sándor, 1929. március 7., m. (Királyháza). Blumenfeld Béla, 1927. augusztus 26., lakatos. Weisz László, 1925. augusztus 25., lakatos (meghalt). Szántó Zoltán, 1894. július 28. , villanyszerelő (meghalt). Friedmann Sándor, 1915. február 11., kőműves (meghalt). Schwarcz Vilmos, 1892. október 15. kovács (Sátoraljaújhely). Bognár Ferenc, 1929. július 1., asztalos (meghalt). Bognár Pál, 1930. április 9., tanuló. Rosner Éliás, 1903. október 29., órás. Pollák Sándor, 1923. június 20., villanyszerelő. Abelesz Emil, 1910. február 13., asztalos. Abelesz Sándor, 1922. február 3., asztalos. Holczer Sándor, 1928. július 19., szakács. Schiller György, 1927. augusztus 1., villanyszerelő. Rechnitzer László, 1927. szeptember 27., lakatos (meghalt). Hajnal István fogász, dr. Markovics József orvos, Hernstein Rezső, 1893. március 18., építészmérnnök. Hernstein Róbert, 1927. október 10., asztalos. Fleischmann im 1908. február 9., állatorvos. Winter Imre, 1928. december 7., tanuló. Weisz Nándor, 1890. október 16., villanyszerelő (meghalt). Grosz Lajos, 1920. november 21. üveges (meghalt). Rosenberg Gábor, 1928. május 2., tanuló. Spiegel Imre, 1894. november 20., tisztviselő (meghalt). Bihari László, 1901. december 16., fodrász. Lőwinger Lajos, 1900. június 14., fodrász. József Andor, 1892. október 21., bádo-־ gos (meghalt). dr. Vas Imre, 1898. december 14., orvos. Mayer Károly, 1891. január 28., tisztviselő. Hans Dezső, 1916. január 8. m. (meghalt). Bárány József, 1925. november 28., iparos (meghalt). Schwarcz Ferenc, 1927. augusztus 18., órás. Schillinger Endre, 1890. július 10., kereskedő. Singer Sándor, 1895. március 28., kereskedő (meghalt). Sugár Jenő, 1895. július 22., m. Ungár János, 1928. március 8., tanuló. Weisz Tibor, 1928. szeptember 7., tanuló (meghalt). Dr. Székely György, 1894. november 18., orvos (meghalt). Zsigmond Henrik, 1896. augusztus 9., kereskedő (meghalt, Budapest). Hoffmann Mózes, 190. május 26. Krausz Imre, 1927. december 4., m. Berkovits Ernő, 1924. október 28., cipész (Pápa). Sümegi Jenő, 1915. január 10.. Róth József, 1896. augusztus 20 (meghalt). Vass Emil, 1896. június 28 (meghalt, Pestújhely). Weisz Igácz, 1917. december 28. Chelet György, 1899. szeptember 4. Delong R. 1909. február 20., autószerelő (meghalt). (m. munkás.) A BIh elöljárósága ülése December 19-én, kedden, a BIH elöljárósága ülést tartott. Sas Endre elnök meleg szavakkal köszöntötte súlyos betegségéből való felépülése alkalmából Puskusz Mór elnökhelyettest, az Ortodox Tagozat elnökét és az ugyancsak betegségéből felépült Hartmattn Jánosnét, a Központi Női Tagozat elnökasszonyát. Megemlékezett dr. Szemere Samu, az ismert tudós 80. születésnapjáról és üdvözölte a89. születésnapját aznap ünneplő Kunstädter Vilmost, a Java utcai körzet elnökét. Az elnök azután beszámolt a külföldi zsidóság vezetőivel folytatott párizsi és zürichi megbeszélésekről, amelyek során minden tekintetben megnyilvánult a külföldi zsidóság elismerése a magyar zsidóság nagyarányú vallási és kulturális élete iránt. Jelentést tett az elöljáróságnak a Hegedűs Gyula utcai templom fennállásának 50. évfordulójáról, amely alkalomból dr. Benoschofsky Imre országos főrabbihelyettes és dr. Flesch Jenő körzeti elnök mintaszerűen rendezte meg az ünnepséget. Dr. Benoschofsky Imre országos főrabbihelyettes a külföldi útról beszélt, azután Klein Vilmos, Feith Mihály, Bihari Andor, dr. Fisch Henrik, a Dohány utcai templom főrabbija, Halász Tamás, dr. Flesch Jenő, Schenker Imre és Rosner Miklós különböző kérdéseket tettek szóvá. Dr. Seifert Géza elnökhelyettes ismertette a párizsi és zürichi megbeszélések több fontos mozzanatát, tájékoztatta az elöljáróságot a danokkai ünnepségekről, a szertartási kérdésekről és egyéb aktuális ügyekről. Dr. Végházi István főtitkárhelyettes azzal a kéréssel fordult az elöljárósághoz, hogy — mivel hivatásának elsősorban a papi és a tanári munkát tekinti, és a jövőben minden erejét e munkakörök ellátására kívánja fordítani — mentsék fel őt a főtitkárhelyettesi teendőktől. Az elöljáróság — figyelembe véve dr. Végházi István budai rabbi és debreceni főrabbi — teendőit, továbbá a Rabbiszemináriumban és a Zsidógimnáziumban ellátott tanári munkáját — ezt a kérést teljesítette. II952. január 1. TALÁLKOZÁS A KÖLTŐVEL... Az új évszázad beköszöntése előtti csodaváró években, mikor úgy tetszett, nemcsak a világ technikai fejlődésének, de szellemi haladásának sincsenek határai, Kiss József volt a Költő Magyarországon, ahol a közszellem és a politikai élet irányítói a liberalizmus selyemfényű tógájában tetszelegtek. A feltörekvő polgárság önfeledt mézesheteit élte a szabadelvűség eszméjével, melynek szelleme már-már besurrant a főúri kastélyok ajtórésein is. Kiss József, a szegény falusi zsidó szatócs szomorú szemű fia, ekkor, a múlt béklyóitól való szabadulás szenvedélyes vágyának korszakában lett az ország költője. Kivételes népszerűségének külső jeleivel valamennyi kortársa találkozott. Pedig hány kortársa volt a költőnek, aki már az ábécé betűit tanulta 1849-ben, mikor Petőfi eltűnt a segesvári csatatéren, s aki megérte, sőt túlélte Adyt. S minden nagy kortársa a hódolat hangján vall a közösségre, kora irodalmi életére tett hatásáról. ״ Kiss József ebben az időben költőfejedelem volt, talán az utolsó költőfejedelem Magyarországon” — írta 1905-ben a húszéves Kosztolányi. Heltai Jenő szerint „az egyetlen nagy költő”. Emőd Tamás még jobban megnyomta a tollat, mikor visszaemlékezésében megállapította, hogy ״ abban az időben két nagy szuverén, két koronás fő uralkodott Magyarországon: Kiss József és Ferencz József, egy költő és egy király". ״ Áldott esztendő volt 1881” — ad kifejezést meggyőződésének Ignotus — ״ két új név tűnt fel az irodalomban: Mikszáth Kálmán és Kiss József, aki több volt, mint állomás Arany János után és Ady Endre előtt. Kiss József Kiss József volt”. Még az aggályoskodón tárgyilagos Babits Mihály is úgy ítélte, hogy ״ mindaz, amit ma modern költészetnek nevezhetünk, Kiss Józsefet vallja vezetőjének és központjának”. Ady pedig, aki felé nem egyszer rázta fenyegetőn kis öklét Kiss József, ezekbe a sorokba sűrítette véleményét: ״ Királyi trónusra tudott ülni már akkor, amikor trónusát alig százan látták. Egy kapocs volt a lelke negyven évig a mi dacos, ázsiai szívünk és Európa között.” Jómagam, pontosabban az ״ elemi iskolát éppen végzett kisfiú, aki voltam, különösképpen egy halott költőhöz igyekvőben, sétaútunkon találkoztam először nevével és verseivel, egy édes-langyos nyári délután, a csillogva suhanó kis Rima patak mentén, melynek mindkét partját szelíden kéklő nefelejcs-szőnyeg szegélyezte. A gömöri halmok közt meghúzódó Csiz-fürdőről igyekeztünk édesanyámmal s néhány hozzánk hasonlóan kirándulást kedvelő nyaralóval a szomszédos Hanva község dombháti temetőjébe, virágot vinni Tompa Mihály sírhalmára. Az idillikus tájat akkora csendesség pólyálta, szinte hallani véltük a növekvő fű sercegését s a virágok lélegzetvételét. Ekkor dobbant váratlanul érzés- és gondolatvilágomba Kiss József balladája, az Ágota kisasszony. Egy mellettem lépegető, hosszúra nőtt fürdővendég szavalta, lassan, érzelmesen s legalább számomra olyan megjelenítő erővel, hogy hirtelenében eltűnt előlem a patakmenti táj nefelejcs-szőnyeges valósága s belezuhantam a mese rímes világába, s látni véltem Ágota kisasszonyt rózsafája mellett, melyet a jó szomszédok ״ titkon, lopva, lesbül”, évről évre beljebb ültetnek, nehogy a gyilkos Körös árja magával sodorja. Aztán jött szeptember, az iskola és születésem hónapja. Születésnapomra édesanyám megajándékozott Kiss József összes költeményeivel. * Ha most — negyven évvel halála s több mint félszázaddal pályafutása zenitje után — emlékének hódolva, kortársait messze túlszárnyaló népszerűségének eredőit és összetevőit igyekeztük nyomozni, a tárgyilagos szemtanúnak elsősorban azt az utolsó évtizedekben kialakult tévhitet kell eloszlatnia, hogy a Tüzek, az Ó mért oly későn, a Knyáz Potemkin, a Legendák a nagyapámról s a népies balladák költőjének, Kiss József nagytekintélyű irodalmi hetilapja, A Hét segített százezres olvasótábort és országos hírnevet szerezni. Erre a feltevésre, függetlenül az irodalmi ízlés befolyásolhatóságának korlátozottságától, rácáfolt a tények időrendi felsorakozása. A Hét első száma 1890-ben került a közönség elé s a kettő Kiss József már tizenöt év előtt, 1875-ben, megfürödhetett a dicsőség napsugarában. Ekkor adta ki Költemények című kötetét s figyelt fel Csíky Gergely költészetének „sajátos bűbájára”. Ugyanebben az évben olvasta fel Kiss József később híressé vált Simon Judit című balladáját Toldy Ferenc a Kisfaludy Társaságban s rövidesen az egész országban szavalták. Innen számíthatjuk dicsőséges költői pályafutását, melyet hét évvel később, 1882- ben ismét szavalat lendített nem álmodott magasba. Pesten vendégszerepeit Josef Lewinsky, a Burgtheater hí