Uj Élet, 1962 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1962-05-15 / 10. szám

1962. május IS. Másodszor is "A zsidó vicc"-ről i M­últ év őszén nagyobb tanulmányt írtunk az Új Élet hasábjain A zsidó viccről. Ennek a tanulmány­­nak szokatlanul erős vissz­­hangja volt. Levelek töm­e­­ge érkezett nyomában. Az egyik levélíró helyeselt, a másik vitatkozott. Minden­­képp meglátszott, hogy a zsidó vicc témája sokakat érdekel. A múlt év őszén meg­je­­lent fejtegetésekre Salcia Landmann Svájcban publi­­kált könyve, a Der jüdische Witz, adott alkalmat. Ez az antológia, mint Carlo Schmid bevezetője hangoz­­tatta, azt kívánja bizonyí­­tani, hogy az, amit általá­­ban zsidó vicc néven neve­­zünk, nem más, mint­­a lét ellentmondásai és tanács­­talansága felett érzett s de­­rűsen elviselt bánat.” Ezért burjánzott fel a zsidó vicc főleg az üldöztetés korsza­­kában, és ezért szorult hát­­térbe, ha bárhol csökkent az elnyomás. A zsidó vicc abban is kü­lönbözik másfajta közössé­­gek vicceitől, hogy a zsidó vicceket majdnem mindig a Zsidók csinálták önmaguk­­tól. Öngúnnyal és önszóra­koztatással törekedtek né­­mmileg enyhíteni a lét elvi­­selhetetlenségét. TVT­agyjából ugyanezekre a 1ő következtetésekre ju­­tott Israel Knox, akinek A bizonytalanság és a részvét humorá­ról szóló gondolatai a legnívósabb amerikai zsi­­dó folyóiratok egyikében, a Jewish Heritage-ben, szólal­­tak meg. Israel Knox sze­­rint: az úgynevezett nyu­­gati zsidó humor is az egy­­kori keleteurópai gettókban született. Egyik jellemzője, hogy tréfálkozással akarta enyhíteni a keserű körül­­mények adta lelki állapotot. A zsidók tréfákkal véde­­keztek — mással, sajnos, nem tudtak! — a jogtalan­­sággal, a hamis vádakkal, az elviselhetetlen adóztatás­­sal szemben! Hadd tegyük fel közbeve­­tőleg a kérdést: vajon nem azért élnek-e még mindig Amerikában és Nyugat- Európában a régi kelet­­európai zsidó viccek, mert az amerikai és nyugat­­európai zsidók jelentős ré­­szének szüksége van bizo­­n­yos fajtájú védekezésre az antiszemitizmus ellen? A zsidó létbizonytalanság illusztrálásának tekinthető az a hajdani vicc, amely ar­­ról a szegény zsidóról szól, aki félt belépni a földesúr kertjébe, mert a házőrző kutya vadul megugatta. A földesúr jóízűen kacag­­va megkérdezte: — Hé, Róbi, hát te nem tudod, hogy az a kutya, amelyik ugat, nem harap? A szegény zsidó így fe­­lelt: — Hogyne tudnám, uram, de vajon tudja-e a kutya is? Israel Knox — az új idők új kommentárját fűzve eh­­hez a vicchez — megálla­­pítja, hogy a XX. század­­ban volt egy különösen nagy ugató kutya, és ami­­kor ez a kutya, Hitler, vi­­csorítva kiköpte magából a „Mein Kampf”-ot, az „oko­­sak” éppen azzal igyekez­­tek megnyugtatni az aggó­­dókat, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Az ősi zsidó humor azonban előre­­vetítette annak árnyékát, amit a legbölcsebbek elkép­­zelni sem tudtak. A kutya, igenis, nemcsak ugatott, ha­­nem harapott is. Az egy­­szerű kis zsidó vicc­ humo­­ra — ma már tudjuk! — a mélységekből feltörő ki­­áltás volt, amely tréfába rejtette a tragikumot. Igaza van a Jewish He­­ritage cikkírójának, hogy a tréfálkozás a zsidó közösségek életének konven­­cióit is célba vette, így pél­­dául azt, hogy az írástudó, a szellemi tevékenységű ember, aránytalanul na­­gyobb megbecsülésnek ör­­vendezett a zsidók között, mint az, aki csak keze mun­­kájával kereste kenyerét. Ezt a szokást gúnyolja ki a két fivérről szóló tréfa. Az egyik: rabbi. A másik: falusi patkolókovács. Ami­­kor valami csekélységen összevesznek, a rabbi emlé­­kezteti az öccsét, hogy az ״ am hoarec”. De a kovács megfelel neki: — Miért hencegsz úgy? Miért hordod olyan maga­­san az orrod?! Végtére is a te fivéred csak egy falusi kovács, de nézz rám, meny­­nyire más az én társadalmi helyzetem! Az én bátyám, az rabbit Az amerikai zsidó humor, mint az előbbiekben már megállapítottuk, egyelőre főleg a múltból megmaradt kelet-európai zsidó humo­­ron alapszik. De bizonyos vonatkozásban jóval na­­gyobb ingadozást és kétér­­telműséget mutat. Ennek az az oka, hogy — belülről vizsgálva a kelet-európai gettók életformájának vol­­tak még állandó értékmé­­rői és törvényei, s ezekben a gettókban eleven volt a két zsidó „anyanyelv”, a héber és a jiddis, míg az amerikai nagyvárosok zsidó negyedeinek életformája, az adott környezethez idő­­múlva, meglehetős mérték­­ben széttöredezett. Teljes nyíltsággal ismeri el a Jewish Heritage cikk­­írója, hogy sok negatív elem szivárgott be az amerikai nagyvárosok zsidónegyedei­­be: a profit elsőbbsége, az üzleti opportunizmus, a szó­­rakozás kultusza, az erő­­szakos érvényesülés szelle­­me, a szenzációéhség. Az amerikai zsidó életben jelentkező egyfajta intellek­­tuális és szellemi bizonyta­­lanságra — ez az amerikai zsidó humor egyik motívu­­mává is vált — jellemző az a zsidó vicc, ,amely egy szájba adva mintegy tömö­­ríti az amerikai zsidó csa­­ládok egy része keresztény háztartási alkalmazottainak kritikáját és amelyet, mint nagyon jellemzőt, átveszünk az amerikai zsidó lapból. — Ezek az emberek, akik­­nél dolgozom, furcsán ün­­nepelnek. Tiso Beovkor az ebédlőben dohányoznak, de a fürdőszobában esznek; sá­­beszkor a fürdőszobában dohányoznak, de az ebédlő­­ben esznek; jombipurkor pedig a fürdőszobában esz­­nek is és dohányoznak is.­enneth Allsop, brit re­gényíró, azt állítja, hogy az amerikai szellem behatolt ugyan a zsidó vic­­cek közé, de ugyanakkor a zsidó humor áthatja az új amerikai vicceket is. Ezt nem tartja meglepőnek. Az amerikaiak most tanulják meg, elég keservesen, hogy önvizsgálatot tartsanak és nevessenek saját magukon. Ezért igazán természetes, hogy az önsanyargató szó­­kimondás terén a zsidók le­­gyenek a viccek megalkotói, azok a zsidók, akiket tör­­ténelmük során annyi bá­­nat és károsodás ért. A zsidó humor ma is az, ami kezdettől fogva volt. Akár a kelet-európai gettó­­kat nézzük, akár az ameri­­kai nagyvárosok zsidó ne­­gyedeit nézzük, a zsidó hu­­mor sohasem volt és ma sem más, mint a válságok szülöt­­te, a világ hibáiból és kép­­telenségeiből leszűrt, külön­­leges párlat. Sós Endre Írta: Szekeres Ilona Hirdetés Úgy határoztam, hogy el­­adom a zongorámat. Eszten­­dők óta nem nyitotta fel senki. Sok a munkám, zon­­gorázni igazán nem jut időm. Különben is csak olyan mű­­kedvelő módon játszottam. Ma már bizonyosan úgy sem. Ha zenét akarok hallani, be­­kapcsolom a rádiót. Vagy el­­m­egyek egy hangversenyre. — Ha másik lakásba kör­­tözöm, csak teher ... Tölti a helyét... Hűtőszekrényre na­­gyobb szükségem van... gondolom józanul. És meg­­fogalmazom a hirdetést: ■״ Páncéltölté­s, kereszthúros, márkás zongora eladó ...” Este, mikor eloltom a lám­­pát, még gyorsan elhatáro­­zom: igen, holnap délelőtt le­­adom a hirdetőirodában... ... Különös módon nem tu­­dok elaludni. Beveszek egy pasztillát. Hiába. Mindig a zongorára kell gondolnom. Átkozott dolog. Felkattintom a villanyt és olvasni próbálok. De nem tudok odafigyelni. Csak nézem a betűket. S raj­­takapom magamat, hogy csu­­pán nézem őket... De köz­­ben a vén zongorát látom ... Meghitt barnán, csöndesen ... Fényes hátán csipketerítő ... Mák- gora ... Még a nagynénémé volt ...A budapesti gettóban pusztult el szegény... Minden elsején ő fizette értem a zongora­­tandíjat... S komoly arccal figyelte, amint eljátszottam neki az új etűdöt, amit nagy erőfeszítéssel megtanultam... És az ujjgyakorlatok... Hogy utáltam őket! Volt egy tanárnőm... Annak ez volt a vesszőparipája. — Eg­­gyet... Kettőt... — dobolta a zongora tetején. Hopp... Hol is van csak? Ja persze, persze ... Ausch­­witzban halt meg ... .. .Benépesedik a szoba. Jól ismert arcok ködlenek fe­­lém... Az édesapám ... Szegény... Mennyire zavarta mindig az egyhangú gyakorlás ... Nem mondta soha, de tudom... Hányszor kezdett újra, meg újra egy újságcikk elolvasá­­sába ... Két kezével az asz­­talra könyökölt, úgy fogta be észrevétlenül a fülét. Az unokaöcsém ... ráncos, vidám, falusi kö­lyök__ Ha Pestre jöttek, őt nem lehetett elzavarni a zon­­gorától... S egy nyáron nem jöttek többé... Elutaztak mész­­szíré ... Elégni egy kremató­­riumban... Imre bácsi... Ügyvéd volt Keszthelyen... Pénzt adott, ha véletlenül jól elkalimpál­­tam neki valamit... Emberek a zongora kö­­rül... Köddé foszlottak, por­­rá égtek ... Elmentek... De ni csak... Miért nincs az idén virág a nagy kék vázá­­ban a zongora hátán... Ej, holnap veszek bele ... .Illatos, szép virágot ve­­tek... ... Régen letettem a köny­­vet... Már csak a vén zon­­gorát bámulom... Mintha soha nem láttam volna még... A hajdani matróz­­blúzos kislány... Aki úgy utált gyakorolni ... Lám, buta módon most sírva borul a fehér billentyűk sorára ... ... Reccsenve szakad szét a papíros, amelyre a hirdetést fogalmaztam... Egyelőre nem eladó a zon■ Új­elet. A Nobel-díjas Leopold Infeld az auschwitzi és brezinkai emlékmű-bizottság elnöke A The Jewish Chronicle beszámol arról, hogy dr. Leopold Infeld, a Nobel-díjas zsidó tudós, aki annak ide­­jén dr. Albert Einstein munkatársa volt, elvállalta az auschwitzi és brezinkai emlékmű-bizottság elnökségét. A bizotság tagjai közé tartozik Kotarbinszki professzor, a lengyel Tudományos Akadémia elnöke is. Ebben az esztendőben megkezdődnek az emlékmű építési munkálatai és azt tervezik, hogy 1964. januárjá­­ban lesz a felavatás, azon a napon, amelyen annak idején A szovjet hadsereg felszabadította a tábort. A kismarosai deportálók bűnügye Majna-Frankfur­bem Hunsche és társai a bíróság előtt Az Új Kelet jelenti, hogy Majna-Frankfurtban június 18-án kezdik tárgyalni dr. Hunsche Hauptsturmführer és bűntársai ügyét. Vádira­­tot adtak ki ellenük a kis­­tarcsai foglyok deportálása miatt is. A majna-frankfurti bíró­ság tanúként idézte be Sze­­nes Erzsit, Freudiger Fülö­­pöt, Boross Sándort és Reiter Juditot, akik annak idején a Hunsche és társai rendeletére deportált kis­­tarcsás foglyok között vol­­tak. Goldstein Izsák a nyugat-berlini kalandor Különböző távirati irodák jelentéseiből értesülünk, hogy Goldstein Izsák, akit eredetileg úgy hívtak, hogy Páter Ervin, Nyugat-Berlin­­ben meghalt. Az ottani zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. A világsajtó legkülönbö­­zőbb orgánumai foglalkoz­­nak Goldstein Izsák halálá­­val. Goldstein Izsák több­­felé működött rabbiként és egy ideig a nyugatberlini hitközség rabbija is volt, de inkább kalandorként él­t az emberek emlékezetében. Az Új Kelet így búcsúztatja a nyugatberlini ex-rabbit, aki a hitleristákhoz szegődött. „Páter Ervinnel a század egyik nagy és zseniális ka­­landora szállt sírba, aki mindvégig rabbinikus kül­­sővel és allűrökkel vonta magára a figyelmet.” A lap rámutat arra, hogy Páter Ervin mindenütt megbukott, mégpedig nem tehetségének hiánya miatt, hanem első­­sorban erkölcsi labilitása következtében. Goldstein Izsák legutóbb összeveszett a nyugatberlini hitközséggel és úgy bosszul­­ta meg magát a hitközség felmondó leveléért, hogy a Deutsche Soldatenzeitung cí­­mű fasiszta újságban, a nyu­­gatnémetországi horogke­­resztesek gyalázatos hetilap­­jában rehabilitálni igyeke­­zett a horogkereszteseket, kijelentve, hogy nincs okuk szégyenkezniök amiatt, ami második világháború alatt történt. Goldstein Izsák azt hirdette, hogy meg kell bo­­csátani hatmillió zsidó ki­­irtását. Érthető, hogy a világ zsi­­dósága felháborodással fo­­gadta Goldstein Izsák ször­­nyű cikkét és még nagyobb felháborodást keltett felesé­­gének, Laczkó Györgyi­nek a thübingeni HBOS cégnél megjelent könyve, amely dicsőíteni igyekezett Gold­­stein Izsák fellépését. Min­­denki bizonyosra vette, hogy ezt a könyvet voltaképpen maga a rabbi írta. A német zsidó hitközsé­­gek központi tanácsa a ná­­cikat dicsőítő könyv elkob­­zását kérte és ebben az ügyben a német bíróságok előtt több olyan tárgyalás folyt, amely csak még bot­­rányosabbá tette Goldstein Izsák szereplését. Eichmannt meglátogatta Izraelben a felesége Vera Eichmann, a tömeg­­gyilkos felesége engedélyt ka­­pott az izraeli kormánytól, hogy meglátogathassa börtön­­ben levő férjét Eichmanné a nyilvánosság előtt nem tett semmiféle említést a látoga­­tás lefolyásáról. Hazatérve felkereste rokonait és azok­­nak számolt be férjével való találkozásáról. Jugoszláv és osztrák rész­­ről ki akarták hallgattatni Eichmannt ottani bűntársai­­nak szerepéről, de Eichmann megtagadta a vallomást, mondván, hogy mindaddig nem hajlandó nyilatkozni, amíg saját ügyében végleges döntés nincs. MÉRTÉK UTÁNI NŐI ÉS FÉRFI RUHÁKAT SZIKRA KTSZ-6&7 V HARI£f-JCŐZ 2 VII LENINT HÉT L VE. RÁHÓCZI ÚT L VE LENIN JENT 12 VE BÁNÓJEZ/ ÚT 30 VE. LENIN NET 21 5 Megjelent SÓS ENDRE: Tanúvallomás című könyve 412 oldal félvászonkötés­­ben ára 28.­ forint Megrendelhető és kapható az ÚJ ÉLET kiadóhivatalában KILOMÉTERÓRO, fordulatmérő, vetésszám­­láló, feszmérő MVITfiSáT vállalja. Óra-és műszerkészítő KTSZ VI., Jókai utca 9. Képesített kontírozó evolút-könyvelőt keresünk felvételre. Kézzel írt ajánlatokat Fő­­posta 4. Postafiók 267-re ke­­rül­k. Egésznapi bejárásra keresünk magányos, megbízható, rend­szerető, középkorú, intelligens nőt, aki idős házaspár kóser háztartását vezetné és Szent István Park-i egyszoba, össz­komfortos, központi fűtéses la­kását rendben tartaná. Jó fi־ zetés. ״ Harmadik családtag” jeligére kiadóba. A pécsi temetőben a sírápolások megkezdődtek. Befizetések eszközölhetők a Hitközség hivatalánál, amely egyút­­tal mindennemű felvilágo­­sítással is szolgál. Pécs, Fürdő utca 1. Mindennemű márvány, gránit és műkő síremlékek nagy választékban Kőfaragó K­T­SZ • VIII. Mező Imre út 10. Fióktelepek: VH. Dob. u. 2­ X. Sírkert u. 42., XI. Német­­völgyi út 132/b. XXI.­­Csepel u u. Rákóczi Fe­­renc u. 192. ÁGYSODRONY, csőbútor, összecsukható vas­­ágy, vaskerítés készítése és javítása. BARTUSZ ISTVÁN, Budapest, VII., Barcsay u. 11. fl SZOLNOKI IZRAELI­G HITKÖZSÉG Chevra Kadisa osztálya sírápolási megbízásokat elfogad Vásárolnánk Grosmann-féle szalmavarró­gépeket és ehhez tartozó alkatrészeket. Német-Rostfeldolgozó Htsz. vn. Síp u. 3.

Next