Uj Élet, 1962 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1962-07-15 / 14. szám
1982. július 15. UJ ELET » ________________________ Eltemettük dr. Fleischmann Lászlót Meghalt dr. Fleischmann László egyetemi r. k. tanár az orvostudományok doktora, a kiváló fülgyógyász. Dr. Fleischmann László, aki egész életében hűségesen szolgálta a magyar zsidóságot, már jóideje a MIOK és a BIH díszelnökeként tevékenykedett minden igaz ügyért. Szükségünk volt az ő nagy tapasztalataira. Szükségünk volt az ő nagy tekintélyére. Szükségünk volt az ő nagy tudására. Nehezen tudjuk nélkülözni. Pótolhatatlan űr maradt utána. Búcsúztató a rákoskeresztúri temetőben zsúfolásig megtelt. Az elhúnyt orvostársai, a Péterffy Sándor utcai kórház ápolónői és sok-sok volt betege jött el, hogy könnyes szemmel vegyen búcsút az igaz embertől. Megjelent a MIOK és a BIH elnöksége, dr. Varga Gyula egyetemi tanár, a Fül-Orr-Gégeklinika igazgatója, Sárfi Rózsi, az Orvosegészségügyi Szakszervezet főtitkára is. A Révész Sándor által rezényett kórus kíséretével Stern László főkántor énekelte a gyászimát, majd dr. Scheiber Sándor az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója gyászbeszédében többek között a következőket mondotta: — Egyszerű, vidéki, sokgyermekes házból indult el dr. Fleischmann László egyetemi tanár pályája. A pesti egyetemen tanul és Bécsben tetőzi be tanulmányait Neuhiann professzor oldalán. Fővárosi kórházakban dolgozik, elméletben és gyakorlatban a legmagasabb szinten művelte a fülészetet. A hallásjavító műtétnek egyik úttörője volt hazánkban. A múltból hozhatta gyakorlatát, benne élt az ősök tudós kézmozdulata. Betegei rajonganak érte. Derűs lényével, nyugalmával, finom, halk beszédével, gyönijedségével, könnyű kezével hatalmas tábort hódít meg. Mégis, legfőbb feladatának azt tekintette, hogy tudását átadja az utána következőknek. Megvolt hozzá az adottsága és a türelme. Tanítványokat nevelt, akik hűséggel és megértéssel sorakoztak a mester mögé. Ez kárpótlást jelentett számára a múlt minden mellőzéséért és többet minden hivatalos dísznél és elismerésnél. Tanít tollal is: gazdag irodalmi működést fejt ki itthon és külföldön, záporban a pincében — háborúról és gyilkolásról megfeledkezve — írja meg. Olyan volt, mint egy szent, akire rábízott valamit Istene, s nem tud másra gondolni, csak feladatára. Ez az egyensúly és belső béke volt a nyitja boldog otthonának. 54 esztendő után nagybetegen is szerelemmel vall hitvesének: „Te !olyan jó vagy hozzám!” Kell-e ennél gazdagabb hagyaték? Testvére, leánya, fia, menye és unokája a végtelen jóság földi hordozójának tekintette őt. Ilyen a kép, amelyen egy életen át dolgozott s a melyet most tisztán és élesen látunk, amikor az alkotóművész előre fehérben, lassan távozik. Sós Endre elnök a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöksége és intézőbizottsága nevében, a Budapesti Izraelita Hitközség elnöksége és elöljárósága nevében, a Központi Szociális Bizottság elnöksége és komitéja nevében, az Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottsága nevében búcsúzod dr. Fleischmann Lászlótól mindnyájunk mosolygós arcú Laci bácsijától. — Nagy öregeink lassan-lassan elköltöznek. Csak nemrég kísértük utolsó útjára a szomszédos ortodox temetőben Puskusz Mórt, a MIOK egyik alelnökét, az egységes magyar zsidóság büszkeségét és már megint ravatal előtt állunk, és már megint búcsúznunk kell, és már megint temetnünk kell, és már megint nehéz megkadályoznunk hogy a régi könnyekre ne jöjjenek könnyen új köny■ nyék. — Ritkulnak a magyar zsi■ hóság erdejének szinte égbe nyúló lombkoronás fái! Ritkulnak ezek a fák! Ritkulnak ezek a lombok! A termetre kicsi dr. Fleischmann László, a nagy ember, a tudomány nagy művelője is ezek közé ritkuló ősfák közé tartozott! Dr. Fleischmann László közvetlen kollegái nevében dr. Gálácsi György a Péterffy Sándor utcai kórház igazgatója búcsúzott az európai hírű orvostól, a melegszívű embertől, a tudását megosztani kész mestertől. dr. Pogány Ödön az Egészségügyi Szakszervezet fülészeti szakosztályának megrendülését tolmácsolta. Szemn László fókántor megrázó Él Mólé racamim-ja után a Chevra osztály által adományozott díszsírhelyre temették a magyar zsidóság nagy halottját. A múltról és a jelenről beszél egy ősi nyomdászcsalád tagja Egy régi józsefvárosi házban levő lakásán látogattuk meg Neuwald Tibor sztahanovista gépmestert. Ragyogó tisztaság, és a szombat délután ünnepi csendje uralkodott Neuwaldék otthonában. Az ötvenes évek felé járó, őszülő hajú férfi hellyel kínál az asztalnál. Leülünk. A felesége kissé távolabb, az ablak mellett foglal helyet. Csendesen figyeli a beszélgetést és csak néha egészíti ki férje szavait. Az őseim mind nyomdászok voltak — meséli Neuwald Tibor és egy elsárgult oklevelet vesz elő a szekrényből. — Ez nagyapám segédlevele, 1882-ben kelt és még német nyelven mondja el, hogy E. Neuwald kellően elsajátította a betűszedő és gépmesteri tudást, az ipar tudósai előtt jó eredménnyel vizsgázott le és most felszabadult nyomdásznak tekintendő. — Az egész világon ismertek, sőt jogosan mondhatom, elismertek a Schlesinger könyvkereskedés, illetve kiadó által kiadott és forgalomba hozott zsidó imakönyvek, melyek a hébernyelvű imák mellett azok élőnyelvre fordított szövegét is tartalmazzák. A világ csaknem valamennyi nyelvén, az arabtól kezdve a spanyolig, megjelent könyvek impresszumában mindenütt ott szerénykedik a felirat: ״Gedruckt in Ungam.” Elias Neuwald Nachfolgern Buchdruckerei.” — Én is, mint őseim, szedő és gépmester lettem. A Schlesinger könyvkereskedő és kiadó cég utódai Tel-Avivban telepedtek le és most ott az övék a híres Sinai Könyvkiadó vállalat. Többször is hívtak, menjek ki hozzájuk, dolgozzak a cégüknél. Azonban én itt maradtam a hazámban, Magyarországon. Itt dolgozom, ahol őseim éltek és dolgoztak, ahol az ő sírjaik örökre szentté tették részemre ezt a földet. — Büszkén mondhatom, hogy megbecsült, egyenrangú polgára vagyok hazánknak, ahol megbecsülnek engem és elismerik munkámat. Élmunkás kitüntetést és pénzjutalmat is kaptam. A Dózsa nyomdában lettem sztahanovista gépmester. Most a Papírfeldolgozó Ktsz-ben dolgozom, gépmester vagyok. Szeretem a munkámat. Két gépet kezelek. (Most kapunk új, egéiszén modern gépeket az NDK- ból). A papírfeldolgozó gépeken mesekönyveket és színes képesjátékokat stancolok. Ezek a modern, szép kiadványok exportra is kerülnek. Neuwald Tibor könyveiket, kirakós képjáték dobozokat mutat. — A feleségem is ott dolgozik a Papírfeldolgozó készben. Szépen és jól élünk. Mindenünk megvan ... — a gépmester szavai elhalkulnak és kezei szórakozottan játszadoznak az összerakó figurákkal. Tekintete a felesége pillantását keresi. A két ember megértően nézi egymást, szemükben felizzik a megértés és az igaz emberi szeretet melege. — És mi a munkánkkal igyekszünk hozzájárulni hazánk jövőjének építéséhez, fiatalságunk boldogságához — egészíti ki az asszony férje szavait. n. gy. ÚTI JEGYZETEK Irta: Fischer Jenő, a Déldunántúli Izraelita Községkerület elnöke EISENSTADT (Kismarton) a hétszent hitközség egyike. Az első világháború végén négy utcát, egy külön közigazgatási kerületet kizárólag zsidók laktak. Az utcákat Szombaton és ünnepnapokon a kocsiforgalom elől lánccal zárták el. . Ma összesen négy zsidó család él itt, a bécsi hitközség szórványaként. A zsidók által korábban lakott épületek nagy része megmaradt, a templomot a fasiszták lerombolták, hegyén egy lakóház épült. A régi temető siralmas állapotban van, a sírkövek nagy része ledöntve. Kilátásba helyezték, hogy a ledőlt sírköveket fel fogják állítani. Az új temető elég gondozott és itt felkerestem boldogult nagyapám z. c. 1. Jedidie Gottlieb Fischer és nagybátyám z. é. 1. Salamon Kutrmn rabbi sírjait. . A volt Wolf Múzeum értékes anyagát eladták külföldre, az épületben néprajzi és természettudományi múzeum van. A volt zsidó városrész bejáratánál a város újból felállíttatta az utcát elzáró sáncot tartó követ emlékezésül. KOPPENHÁGA. Dániába az első zsidók 1622-ben Hollandiából és 1670-ben Németországból vándoroltak be. Teljes jogú állampolgárokká 1849-ben váltak. Ma az összes zsidók száma Dániában 6500, ebből csupán egy százalék él vidéki városokban, a többi mind Koppenhágában. Nyolc vidéki városban van elhagyott zsidó temető, az ottani hitközségek már rég megszűntek. A koppenhágai zsidó hitközség 1684-ben alakult. A ma Dániában élő zsidóknak csupán 80/״-a dán, a többi bevándorolt. A náci megszállás és a Terézienstadtba való deportálás után a zsidók 93/o-a menekült meg. ׳ Első utam a temetőbe vitt bátyám sírjához, aki 55 évig a hitközségnél, mint könyvtáros és hittantanár működött. Amikor kint jártam a temetőben, végignéztem egy öreg szabó temetését — vasárnap volt — mintegy 300 férfi és 200 nő kísérte utolsó útjára, a temető nagyszerű karban van, minden sírt szeretettel gondoznak. Meglepett, hogy bár itt gazdag zsidók élnek, a sírkövek mind egyszerűek, szerények. Egyetlen pompázatos síremléket, vagy különösen mauzóleumot itt nem lehet látni. A temetőben nincs kiemelkedő sírhant, hanem a sírkövek egy szinten vannak az utakkal. Felállították a Terézienstadtban elhúnyt mártírok emlékművét és rávésték a megölt hittestvérek neveit, összesen 70-et. Önkéntelenül eszembe jutott a mi száz és százezer mártírunk. A templom már 125 évvel ezelőtt épült. A zsinagógában nyitott talesszel imádkoznak. Marcus Merchior rabbi minden szombat délelőtt prédikál. Köztiszteletben álló egyéniség. Több ízben tart előadást a rádióban. A hitközségnek két jó kántora van, akik felváltva működnek. Az egyik szlovenszkói és magyarul is beszél. Itt nem csupán a műszatot, hanem a sachariszt is a főkántor imádkozza előkórussal. Meglátogattam a nemrég felavatott zsidó öregek otthonát is. A hitközségnek 1800 adófizetője van, a hitközségi adó a jövedelmi adó másfél százaléka. Simonsen rabbi 40 ezer kötetes könyvtárát az állami könyvtárnak adományozta. Ennek judaica osztályát jelenleg Raphael Edelmann professzor vezeti. A könyvtár fogadó termében ott lóg Simonsen rabbi arcképe talesszel. A koppenhágai hitközségnek van egy ortodox tagozata is, amelynek mintegy 100 családtagja van. Zsidó vonatkozású emlékekkel a városban gyakran találkoztam. A Donkirche előtt Mózes és Dávid szobrai, egy másik keresztény templom bejárata felett Isten neve héber betűkkel. Élt Dániában egy Áron Meyer Goldschmiedt nevű író, akit ma már a dán klaszszikusok közé számítanak. Nem csupán származása volt zsidó, hanem több zsidó-tárgyú regényt is írt és egy zsidó-tárgyú színdarabot is. A rabbikérdés az északi országokban is nehezen oldható meg. Malmőben, ahol sok zsidó él, nincs rabbi Göteborgban egy 80 éven felüli rabbi van, Helsinkiből elment a volt debreceni főrabbi, dr. Weisz Miksa. Megjelent Somlyó Zoltán válogatott verseinek kötete Somlyó Zoltán halálának 25 évfordulójára a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg a költő gazdag munkásságának legkiemelkedőbb verseit tartalmazó „Válogatott versek” című gyűjteménye, amelyet Devecseri Gábor tanulmánynak is beillő előszava vezet be. A kötet, amely a magyar nyomdaipar remekműve, méltó emléket állít a nagy magyar-zsidó költőnek. A kötet egyik zsidótárgyi versét itt közöljük. Grossmann féle szalmavarrógépen dolgozni tudó varrókat felveszünk, HISX, VII., Síp u. 3. A Celldömölkről Budapestre szállított mártír-emlékműnél, a Rákoskeresztúri temetőben e hó 22-én (vasárnap) de. 12 órakor gyászünnepséget tartunk, amelyre a mártírok hozzátartozóit szeretettel meghívjuk. anyám Az almárium tetején sápadt világú árva mécs ég. Lobbanó lángja hirdeti a halál komor bölcsességét, mellyel fölébünk helyezi azokat, akik már nem élnek, s szivünkre tűzi nevüket örök emlékű ékességnek... Zsidó asszony volt. Fiatal... Nem volt ideje semmi másra: imára oktatott, s ügyelt a fonott ünnepi kalácsra. Megfoldozta ruháimat s elaltatott egy szép mesével... Aztán maga is lefeküdt, s meghalt egy fehér téli éjjel... Az almárium tetején a mécsláng, mintha hívogatna... Az anya hívja a fiát, ki menne is, meg ittmaradna •», mert néki is van egy fia, ki még az ő szavára boldog. — Megcsókolom a kisfiam, és lehunyt szemmel kaddist mondok. 5 Az anyaság és béke költője Vaskos kötetben jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó Várnai Zseni összes verseit Élők, vigyázzatok! címmel, amely a költőasszony félévszázados munkásságának méltó megünneplése, ötven esztendő költői termését olvasva először is a hűség és ragaszkodás jellemzi Várnai Zseni költészetét, az a hűség, amely a néphez, a munkásosztályhoz, a humánumhoz fűzte egész életén keresztül, minden megpróbáltatáson át. Első, nyomtatásban megjelent verse Anyaság címmel jelent meg és ebben, mint azóta annyiszor és mindig új színekkel, új és új szívhangokkal az asszonyi sors legszebb hivatását, az anyaságot énekelte meg: „Ne vedd a mellem, én édes fiacskám, csordultig megtelt, a szácskádra vár, csak vedd, ki tudja, simuló fejedre holnap az élet ezer gondja száll." — írja 1911-ben megjelent versében a költőasszony, akinek haja azóta ezüst-fehérben csillog, de szíve, érző és mindenre reagáló poéta szíve örökifjú maradt. Akkor és későbbi anyaverseiben (Varr az anyám, 1913) még a gond, az élétől való félelem dominál, hisz akkor az anya felett nem vigyázott féltő óvással a társadalom. Az első világháborúban, amikor az anyák gyermekeik életét féltették és amikor annyi anya hullatta könnyeit megölt fiáért, az Anyaszív című költeményében, amely 1917-ben született és azóta is töretlen szépséggel ragyog a magyar költészetben, így ír: ״ A szív megszólal a világ fölött s mint messze hangzó intés zeng a szó: Fiaim! Fiaim! Emberek! Engem találtok, jaj engemet! És elhallgat a szív, és meghal a szív, az anyaszív.” A háborús versek egyik megrázó erejű jajkiáltása a Holt gyermek anyja, amiben a költő ezer és ezer anya fájdalmának ad hangot. ״ Anya, akinek holt gyermeke van Csak félig él, lehúzza őt egy sír s mikor élő fiára mosolyog az egyik szeme akkor is csak sír." A zsidó anyaság sorsa és örök fájdalma csendül ki a Ráchel siralma című balladisztikus hangvételű költeményéből, amikor 1920-ban a bibliai anyát szólaltatja meg és az ő nevében kiált fel: ״ A bárány is élhet odakünn a réten, A madár is élhet odaförni az ágon, Csak ti nem élhettek ezen a világon? Kis emberfiókák, két ártatlan vérem* Már a nyár fasizmus éveiben (1943) született a Mama című fájdalmasan szép verse, amiben a költő váteszi meg* látással már előre megbocsát* ja a gonoszoknak mindazt, ״ amit majd őkétkeznek ellenem". De Várnai Zseni meglátta a jövőt is, előre hallotta a fasizmus pokoli orchesterének hangjait (Látomás Jeremiással, Új látomások) és látja a fasizmus bukását és az igaz győzelmét is (Kopogtatok). Új, megtisztult hang fűti át a költő felszabadulás után írott verseit, amelyekben a békéről, az új, szabad életről ír. Az 1945-ben írott Mi megmaradtunk című versében még felsír a sötét múlt, de a bizakodó életigenlés is felcsendül a sorokban. ,,A városunk majd újra szép lesz, kinyúl a hidak hosszú karja, villanyfüzérek diadémját tükrözi majd a Duna habja, szívtől a szívig hidat vernek, átölelik a messzeséget s az is akit már elsirattunk, talán még az is hazatérhet.“ Ez a bizakodó optimizmus fűti át a költőasszony ma írott verseit, aki ma is fiatalos lelkesedéssel énekli meg az éltető békét és mint egész életében szenvedélyesen gyűlöli az értelmetlen háborút. (Világ asszonya, emeld föl szavad!) Ahogy a békét ma is zengő hangon védelmezi, ahogy frissen reagál életünk minden eseményére, az jelenti azt, hogy Várnai Zseni nem a tegnap költője, akinek gazdag és értékes munkásságára emlékeznünk kell, hanem a ma, a mi életünk költője, akinek félévszázados múlt után is van mondanivalója a máról és akire mi büszkék vagyunk, hogy sorainkból jutott el a magyar költészet legkiválóbbjai közé. Zsadányi Oszkár Eichmann cinkosai bosszúból megkínoztak egy zsidó lányt Argentínában Mint Buenos Airesból jelentik, az argentínai izraelita egyesületek és intézmények szövetsége táviratban tiltakozott Guido elnöknél az Eichmann kivégzése óta sorozatosan elkövetett antiszemita kilengések ellen, melyek egyre súlyosabb formában jelentkeznek. Legutóbb három ismeretlen férfi elrabolta és megkínozta Gracelio Narcisa Sirotta 19 éves zsidó diáklányt. Mellére horogkeresztet tetováltak, testét több helyen cigaretta tüzével kiégették és megkínzatása alatt fülébe ordították, hogy ez a bosszú Eichmann kivégzéséért, akinek a vére a zsidók lelkén szárad. A nyomozás megállapította, hogy Eichmann kivégzése óta antiszemita bandák szervezetten garázdálkodnak és ezek felelősek a megismétlődő súlyos atrocitásokért, melyeknek már halálos áldozatuk is van: egy kislány, akit az egyik főiskola előtti lövöldözések folyamán ért az antiszemita banditák golyója. Mindeddig azonban az argentin hatóságoknak nem sikerült kideríteniük, kik követték el a zsidó diáklány ellen az aljas merényletet.