Uj Élet, 1964 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1964-03-15 / 6. szám
1964. március 1I. fi 12925S-3S sáli füssüly fia Frankfurtba indul Ismeretlen haláltábor Barth-Pomenzben — Pilisvörösváron él az egyetlen szemtanú A törvény kezére került a letartóztató csendőrtiszthelyettes A napi sajtó, de lapunk is részletesen foglalkozik azoknak a háborús gonosztevőknek a felelősségrevonásával, akik felelősek mártírjaink százezreinek pusztulásáért. Cikkeink nyomán, hétről hétre újabb, korábban ismeretlen adatokat kapunk a haláltáborok áldozatairól és ma még felelősségre nem vont parancsnokairól." Legutóbb Kohári József pécsi lakos, azottani egyik bánya technikusa tett igen érdekes bejelentést. Elmondotta, hogy nemcsak a személy szerint ismert háborús és népellenes bűnösök megkeresése fontos, de kutatásai nyomán mód kínálkozik egy olyan nagyarányú bűncselekmény kései leleplezésére, amire eddig nem kerülhetett sor. Fel kívánja tárni a nyilvánosság előtt egy létszámban kicsiny, de borzalmaiban súlyos haláltábor pusztításait, amelynek egyik áldozata, sok ismeretlen zsidó mártír mellett, saját édesapja volt. Kohári József elmondotta, hogy 1944. október 15-én délután a Komárom megyei Szőny községben tartóztatták le édesapját, Krauszlach József olajbányászt, aki részt vett a haladó szellemű hazafiak mozgalmában. Édesapja a Gestapóhoz került és sorsa ettől kezdve ismeretlenné vált. A felszabadulás után egy, ma már előtte ismeretlen férfi, aki akkor Pilisvörösváron lakott, kereste fel a családot és beszámolt az Olajbányász tragédiájáról. A Balti-tenger partján levő Barth-Pomenzi különleges koncentrációs táborban igen sok zsidó mellett politikai foglyok is voltak. A zsidók között sok magyar származású volt, a baloldali magatartásuk miatt üldözött hazafiak között azonban csak igen kevés magyar akadt. Itt igen kínos, náci precizitással végezték ki mind a zsidókat, mind pedig a magyar politikai foglyokat, közöttük a 129 256-os foglyot, az egykori magyar olajbányászt is. Mindannyiukat egy földalatti gyárrészlegben dolgoztattál, ahol a V—1 és V—2 alkatrészeit készítették. A hatalmas földalatti labirintusban repülőgépgyártás is folyt. Emellett ezekben a különleges részlegekben őrizték a náci pártnak azokat a dokumentumait, amelyek a müncheni puccstól kezdve, a Hitler elleni merényletig végigkísérték a Harmadik Birodalom történetét. Ezekbe a földalatti kazamatákba szállították a megszállott országok területén zsákmányolt állami irattárakat is. A legszigorúbb biztonsági őrizet mellett tartották ezeket az értékeket, már akkor számítva arra, hogy ha ezek a győztes szövetséges hatalmak kezére kerülnek, cáfolhatatlan bizonyítékul szolgálnak egy későbbi felelősségre vonás esetén. A foglyok turnusait meghatározott időközönként váltották. Az utánpótlást 1944-ben már csak zsidókból ״ biztosíthatták”. Élve onnan — a korábbi adatok szerint — senki sem került ki. Igyekeztek minden áruló nyomot eltüntetni. Amikor a szövetséges hatalmak végső csapást mértek a náci birodalomra, a Balti-tenger vizével árasztották el az egész telepet. Az utolsó 1600 fogoly a tenger hullámsírjában fejezte be életét. A korábban ott dolgozó fogolycsapatok tagjai közül néhányan külföldi országokban tudtak csak részletes ismertetést adni ennek a tábornak a munkájáról. Nem ismerte annak tevékenységét a Magyarországi Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága sem, a Nemzetközi Vöröskereszt keresőszolgálatának igazgatója, A. de Cocatrix is csak annyit tudott közölni Kohári Józseffel, hogy édesapját 1944. november 18-án a dachaui gyűjtőtáborból, több zsidó fogollyal együtt a ravensbrücki koncentrációs tábor barthi altáborába utalták át. További sorsáról nincsenek adatok. Kohári József most lapunkon keresztül is keresi azt a Pilisvörösváron élő egykori foglyot, aki az egyetlen élő magyar szemtanú. Terve, hogy Frankfurtba utazik és az eddigi bizonyítékok alapján keresi fel azt a bíróságot, amely éppen napjainkban foglalkozik az egykori náci bűnösök felelősségrevonásával. A történethez hozzátartozik az is, hogy most sikerült megtalálni azt a csendőrt, aki 1944- ben a letartóztatásokat végezte és ebbe a különleges haláltáborba indította el áldozatait. Krauszlach Józsefet Szőny községben Peresztegi Antal csendőrtiszthelyettes tartóztatta le, aki jelenleg a Zala megyei Alibánfalva községben lakik. Megindult ellene a hatósági eljárás, hogy felderítse, milyen háborús és népellenes bűncselekmények terhelik akkori magatartásáért. Dl II. ״ Hazatérő” zsidók Nyugat-Németországban Néhány hónappal ezelőtt a Spiegel című hamburgi heti־lap cikket”közölt a Nyugat- Németországba visszatért zsidóság helyzetéről. Bő termést hozott az elvetett mag: a világ minden részéről hozzászóltak a cikkhez, zsidók és nemzsidók, tudósok és laikusok, tisztességes emberek és Argentínában élő náci háborús bűnösök. Nem óhajtunk ennek a kis cikknek a keretében statisztikai adatokat felsorakoztatni, mégis közlünk néhány számot a jelenleg Nyugat- Németországban és Nyugat- Berlinben élő zsidókról. Hitler uralomrajutása előtt félmillió zsidót számlált a német birodalom (Anglia 450 000, Franciaország 375 ezer). Ebből visszatért a mai Nyugat-Németország területére mintegy harmincezer, tehát a német lakosság két ezreléke. De úgy látszik, egyes neonácik ezt a számot is soknak találják, mert az utóbbi években gyakran fordulnak elő antiszemita kilengések, templom- és temető meggyalázások. Több, mint ötezer zsidó él Nyugat-Berlinben. Négy templomuk mégis alig látogatott. A nemrégen felépült Fraenkel-Ufer templom modern, szép épületében szombatonként csak annyi hívő gyűl össze, hogy éppen imádkozi tudnak. A „sztár”-kántorral rendelkező Pestalozzi utcai templom és Joachimstaler utcai ortodox imaház már sokkal látogatottabb. Noa Mózes, egy Izráelben megjelenő napilap szerkesztője, amikor nemrégiben Boraiba látogatott, megállapította, hogy a nyugatnémet főváros gyönyörű templomában a szombat ünnepén tizenhárman imádkoztak. De miért is térnének viszsza a zsidók Nyugat-Németországba? Dr. George Van Damm, a németországi központi zsidó bizottság főtitkára kijelentette, hogy bizonyos körök egyenesen rossznéven veszik, hogy a német zsidók visszatértek Nem kevesebb, mint 81 hitközség működik az országban. (Mindig Nyugat-Németországot értjük alatta. Szerk.) A zsidók nyolcvan százaléka a nagy városokban telepedett le. Ez érthető, a milliós városban mindig nagyobb a közbiztonság, mint vidéken. Kis városokban vagy éppenséggel falvakban olyan kevés a zsidó, hogy nem alapíthatnak hitközséget. Rexingenben (Würtemberg) 262 zsidó élt a háború előtt. Főképpen földműveléssel foglalkoztak. Egyetlen egy tért vissza. Hentesüzletet nyitott. Hitler uralomrajutása idején 6500 orvos, több mint 3000 ügyvéd és 286 bíró és ügyész került ki a zsidóság soraiból. Jelenleg 100 orvos és 150 ügyvéd működik. Bírói talárt nem adtak zsidóknak. Meg lehet állapítani, hogy a mai Nyugat-Németország területén egyetlenegy zsidó sem jutott vezető pozícióba, holott 1933-ig a 46 Nobel-díjas német között 11 volt a zsidó, közte Albert Einstein. (A Hitler-emigráció idején 6 német zsidó kapott Nobel-díjat.) Jellemző, a zsidóság helyzetére ebben az országban, hogy 1962-ben a zsidó hitközségek húsz születést és közel háromszáz halálozást jelentettek be. A zsidóság átlagos életkora felül van az ötven éven. Nagy részük nem dolgozik, hanem szerény nyugdíjából él. Az iparban és kereskedelemben, mint említettem a zsidók nem töltenek be jelentős szerepet, de némileg arányszámukon felül vállaltak érdekeltséget a film területén és a textilszakmában. A Nyugat-Németországba visszavándorolt zsidók legnagyobb részének két útlevél van a birtokában, új hazájának útlevele és a német. A bonni törvények engedélyezik a kettős állampolgárságot és ezért a hazatérők óvatosságból régi állampolgárságukat is megtartották. Ugyancsak jellemző a zsidóság helyzetére, hogy két milliós városban, Münchenben és Hamburgban betöltetlen a főrabbi állása. Különleges helyzete van a katonaságnál a zsidóságnak. A rendelet szerint zsidó nem köteles katonai szolgálatot teljesíteni, de önként jelentkezhet katonának, — sorozásköteles korban. Ezzel a ,,joggal” nem élnek. — Csak nem engedjük a fiainkat olyan hadseregben szolgálni, — mondotta egy zsidó apa, — amelyben ma is Hitler-tisztek szolgálnak! (s) TENGERENTÚLRA SABENÁVAL! JÓ KEZEKBEN VAN A SABENA REPÜLŐGÉPEKEN TÖKÉLETES TECHNIKA, TÖKÉLETES KÉNYELEM! KÜLFÖLDI ROKONAI RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNNYEL IS MEGVÁLTHATJÁK JEGYÉT. Felvilágosítás: Budapest, V., Váci utca 1—3״ valamint a MALÉV és IBUSZ irodákban. ÚJ ÉLET A küszöb Máig sem tudnám megmagyarázni, mi vonzott gyermekkoromban a küszöbhöz. Annyi bizonyos, hogy alig tudtam lépkedni, beszélni és máris hivogatott, ott kezdtem beszélni és játszani is. Mikor az értelmem ébredezni kezdett, a küszöbön keresztül pillantottam a szobába és figyeltem a kihangzó beszédre, dalra. A péntek esti gyertyagyújtást is innen figyeltem először. S mikor egyszer valaki mellettem verset szavalt a küszöbön, irigység 1ogott el, hogy valaki elfoglalta az én birodalmamat. Felejthetetlen emlékem, amikor először léptem át áhítattal a templom küszöbét és az is, milyen nagy örömmel tapostam az óvoda és milyen keserűen az iskola küszöbét. Mert az óvodában százféle játék várt, az iskolában viszont a szigorú tanító. Mintha az óvodai küszöb muzsikált volna, az iskolai pedig mintha pálcát suhintott volna fejem fölött. Itt kezdtem olvasni, írni, álmodozni. Lidikét, aki iskolatársam vált, arra csábítottam, hogy üljünk a küszöbre, nézzük a kék eget, a tovaszálló felhőket. Nem messze tőlünk virágok nyíltak, madarak és lepkék röpködtek fölöttünk, mintha a mesebeli tündérország kellős közepén lettünk volna. A gondtalanságnak akkor szakadt vége, mikor leérettségiztünk és eljutottunk az élet küszöbéig. Igaz, addig sem volt csupa öröm az élet, mert bizony imádott küszöbömet a bánat óráin is át kellett lépnem, akkor is, mikor szüleimet temették... Azután sok küszöböt örömmel, sok küszöböt fedve, kedvem ellen kellett az életben átlépnem. De most csak egyről akarok beszélni, amelyik Lengyelországban volt, a munkatáborban. Egy éjszaka kikéredzkedtem. Venczel őrvezető nagy-kegyesen kiengedett, de hangsúlyozta, hogy ilyen kéréssel többé ne forduljak hozzá. Mikor pedig visszajöttem, azt állította, hogy két perccel tovább maradtam, mint ahogyan ő engedélyezte és ezért nemcsak békaügetéssel kellett megtennem sok száz métert, de vissza sem engedett a hálóterembe, ott kellett feküdnöm a küszöbön, mely a poklok tornáca lett a számomra, mert minden arra járó altisztnek volt hozzám egy-egy „nyájas” szava. Azután eleredt az eső és bőrig áztam, mert Venczel őrvezető úr csak hajnal felé engedte meg, hogy beljebb csússzak a küszöbről a földes padlóra, ahonnan úgy néztem föl a fapricsesekre, mint a selymes nyoszolyára, a számomra elérhetetlen boldogságra. Alaposan megfáztam, de rámfogták, hogy csak szimulálok és tovább is ki kellett vonulnom. Úgy leromlottam, hogy sokáig csak két mankóval tudtam járni. Hosszú vándorlás után jutottam vissza a felszabadult Magyarországra. Aludtam a vagon lépcsőjén, vasküszöbén, feküdtem aszfalton, kapualjban, macskaköveken is, s csak legritkábban került alám szalma. Megérkezésem után dobogó szívvel néztem körül a szülői ház táján. Akkor tudtam meg, hogy egyik bátyám nem jött vissza, a másik fogságba került. Az otthon küszöbe, melyet annyira szerettem, baltacsapások sebétől vérzett. Mikor megláttam, szívem összeszorult a fájdalomtól. Azóta megszámlálhatatlanul sok küszöböt léptem át, de szívem mindig visszahúz a régirégi családi küszöbhöz, amelyet szüleim, testvéreim léptei koptattak s amelyen át én is elindultam az életbe, hogy végigjárjam a magam útját. Sz. Molnár István Keresse fel a Divat KTSZ üzleteit Paplankészítés: VII. Dohány utca 45. Női felsőruha: VI. Bajcsy Zsilinszky út 65. Női fehérnemű: VI. Népköztársaság útja 13. Rockwell nyilatkozik írta: Hegedűs Nándor A Zsidó Világkongresszus francia nyelvű folyóirata ״ La vie juive” legutóbbi számában érdekes interjúra bukkantam. A folyóirat lefordítja azt a beszélgetést, amelyet Lincoln Rockwell, az amerikai nácik vezére folytatott dél-amerikai útján a Santiago de Chilében megjelenő „Aqui Esta” nevű lap munkatársával. A cikk szerzője elmondja, hogy Lincoln Rockwell 38 éves, kilenc katonai kistüntetése van, öt gyermek apja és a This time the world (A mai világ) c. könyv írója. Ez a könyv nem egyéb, mint Hitler Mein Kampf-jának amerikai ízű változata, az egyik szennyiratból plagizált másik szennyirat. A kilenc katonai kitüntetés természetesen ostoba mese, hiszen Rockwell csak egy háborúban vett részt, 23 éves korában már leszerelt, hol vihetett végbe annyi bravúrt vagy hőstettet, hogy kilencszer kitüntették volna. Bizonyára holmi üzletben vásárolható bádogérmét aggat a hitleri egyenruhájára, hogy a tömeg szemében hadi hősként tűnjön fel. Rockwellt az újságírónak Franz Pfeiffer, a chilei horogkeresztesek vezére mutatta be; a latin-amerikai országokban csaknem kivétel nélkül németek vezetik a szélsőjobboldali mozgalmakat. A chilei újságíró Rockwellt a világ, nemzeti szocialistái vezérének (chef mondial) nevezi, igaz, hogy valamilyen obskurus titkos gyűlésen őt holmi vezérnek megválasztották, de azért ezt a nagyhangú címet mégis bitorolja. Még az azafrikai nácik nagyobb része sem őt tartja vezérének. Az Aussen- Politik című nagy nyugatnémet politikai folyóirat szerint az Egyesült Államokban körülbelül ezer kisebb-nagyobb, apró-cseprő szélsőjobboldali szervezet működik, egyiknek a hatósugara sem terjed ki Észak-Amerika egész területére és ezek közül az egyik legnagyobbnak a Rockwell-féle Birch Society-nek összesen 24 000 fizető tagja van. Az újságíró leírja Rockwell külsejét, elmondja, hogy nemcsak ideges, de hisztérikus is (akárcsak Hitler). Igyekszik keménynek mutatkozni. De mindjárt megtorpan az újságíró első kérdésére. — Miből él ön? Rockwell zavarba jön. — Szeme nyugtalanul tekint az újságíróra. Aztán kivágja azt a nevetséges hazugságot. — „A mai világ” c. könyvem szerzői honoráriumából élek. Az első kiadást 100 000 példányban nyomták és mind elkelt. Persze Rockwell ezt csak Chilében meri mondani, mert odahaza mindenki tudja, hogy milyen amerikai nagytőkések pénzelik. — Hogy lehet az — folytatja az újságíró, hogy ön, aki életét kockáztatta a nácizmus ellen vívott harcban, most ugyanazt csinálja, amit ők. — Mert meggyőződtem, hogy Hitlernek igaza volt. Ugyanígy cselekszik Jordan Colins Angliában, 1959-ben szerveztük meg a nemzeti szocialista pártot és 1962-ben tartottuk meg London közelében a nemzeti szocialista világkongresszust és bennünket választottak meg főnököknek. Rockwell szavaival szemben ismétlem: semmiféle világkongresszust nem tartottak és húsz-huszonöt kalandor választott amerikai és angol Führert.— Hány náci van az Egyesült Államokban? — Regeteg. Egyedül a Ku Klux Klan-nak van kétmillió tagja. Rockwell e kijelentésében két súlyos hazugság van. A Ku Klux Klan zárt testület és nagyon kevés tagot vesz fel. Aki Dubois híres néger író magyarul is megjelent háromkötetes Fekete láng c. regényét olvasta, az tisztában van ezzel. Másodszor a Ku Klux Klan-nak semmi köze nincs a nemzeti szocializmushoz. Eleinte — jóval Hitler előtt — a négerek ellen alakult, később a kommunizmus ellen fordult, mindkét esetben a nagytőke szolgálatéban. Rockwell a Ku Klux Klánt jogtalanul azonosítja önmagával. — És van a Ku Klux Klannak politikai befolyása? — Igen. A Ku Klux Klan hét déli állam kormányát tartja a kezében. — Joguk van Önöknek a szervezkedéshez és a működéshez? — Természetesen. Barna ingben vonulunk fel az utcákon, mi is hatalmas párt vagyunk és komoly emberek tartoznak közénk. Ez a kijelentése sem felel meg a valóságnak. Mint fentebb megírtuk, Rockwell szervezetének összesen 24 000 tagja van. És, hogy mennyi a hatalmuk? Walter tábornok, Rockwell egyik alvezére nemrégen kormányzó jelöltnek lépett fel az egyik déli államban és a hetedik helyen kullogott be. Titkos befolyásuk kétségkívül van, de hatalmuk nincs. — Vannak-e régi harcosok a nemzeti szocialista pártban? — faggatta tovább az újságíró Rockwellt. — Hogyne' Hogyne! Sokan vannak. — Meg tudna nekem legalább egyet nevezni? Rockwell némi töprengés után Schuyler Ferries nevű teljesen ismeretlen ezredest említette meg. ׳— Zsidóellenesek־ elnök? — Az egész világ ismeri ebben a tekintetben a mi álláspontunkat Mi ellenségei vagyunk a rossz zsidóknak. Egyébként az a hatmillió zsidó, akiket a nácik megöltek, jó egészségben él az Egyesült Államokban. Kennedynek 12 minisztere volt, ezek közül egyik a saját fivére. A többi mind zsidó volt Ilyen vakmerő hazugságot Rockwell ismét csak külföldön mondhat. A Kennedy-kormánynak egyetlen zsidó minisztere volt, Goldbergmunkaügyi miniszter, de később őt is más állásba nevezték ki. Rockwell ezután elég sivár képet fest le a latin-amerikai nácik helyzetéről. Bevallja, hogy csupán Argentínában működik aktív náci párt. Nagyon kényelmesen akart ezután kitérni a kellemetlen kérdések elől. Például: arra a kérdésre vannak-e Chilében vagy Argentínában olyan vezetőik, akik Hitlerrel működtek együtt, Rockwell így felelt: — Ezek a rendőrséghez méltó kérdések. A Zsidó Világszövetség lapja azért tartotta szükségesnek, hogy reprodukálja Rockwell nyilatkozatát, mert a világ zsidóságának meg kell ismernie az amerikai szélsőjobboldal egyik vezetőjének káros, de ugyanakkor korlátolt eszű, sekélyes gondolkodású, de azért gyökerében mégis veszélyes egyéniségét. Védekezni sikerrel csak akkor lehet ellene, ha alaposan megismerik. A moszkvai felekezeti vezetők köszüntették 70. születésnapján kmmm főrabbit A londoni Jewish Chronicle közli, hogy a különböző felekezetek vezetői is megjelentek azon az ünnepségen, amelyet múlt vasárnap rendeztek a moszkvai Központi Zsinagógában a hetven éves Jehuda Levitt főrabbi tiszteletére. Nahum Paler elnöke a moszkvai zsidó közösség képviseletében mondott beszédet jiddisül. Beszédét így fejezte be: — Levin rabbi eljutott hetvenedik esztendejéhez. Jusson el a százhuszadikhoz is. A szovjet és a külföldi sajtó képviselői is részt vettek az ünnepségen. Divatos fűzőt, fel*én*52elsűt készíttessen ״ STAR“ fűző és fürdőruha Ktsz. fiókjaiban: VIII., Rákóczi út 10. V., Kossuth Lajos utca 6.