Uj Élet, 1964 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1964-03-15 / 6. szám

1964. március 1I. fi 12925S-3S sáli füssüly fia Frankfurtba indul Ismeretlen haláltábor Barth-Pomenzben — Pilisvörösváron él az egyetlen szemtanú A törvény kezére került a letartóztató csendőrtiszthelyettes A napi sajtó, de lapunk is részletesen foglalkozik azoknak a háborús gonosztevőknek a felelősségrevonásával, akik fe­­lelősek mártírjaink százezrei­­nek pusztulásáért. Cikkeink nyomán, hétről hétre újabb, korábban ismeretlen adatokat kapunk a haláltáborok áldoza­­tairól és ma még felelősségre nem vont parancsnokairól." Legutóbb Kohári József pécsi lakos, az­­ottani egyik bánya technikusa tett igen érdekes bejelentést. Elmondotta, hogy nemcsak a személy szerint is­­mert háborús és népellenes bű­­nösök megkeresése fontos, de kutatásai nyomán mód kínál­­kozik egy olyan nagyarányú bűncselekmény kései leleplezé­­sére, amire eddig nem kerül­­hetett sor. Fel kívánja tárni a nyilvánosság előtt egy lét­­számban kicsiny, de borzalmai­­ban súlyos haláltábor pusztítá­­sait, amelynek egyik áldozata, sok ismeretlen zsidó mártír mellett, saját édesapja volt. Kohári József elmondotta, hogy 1944. október 15-én dél­­után a Komárom megyei Szőny községben tartóztatták le édes­­apját, Krauszlach József olaj­­bányászt, aki részt vett a ha­­ladó szellemű hazafiak mozgal­­mában. Édesapja a Gestapóhoz került és sorsa ettől kezdve is­­meretlenné vált. A felszabadu­­lás után egy, ma már előtte ismeretlen férfi, aki akkor Pi­­lisvörösváron lakott, kereste fel a családot és beszámolt az Olajbányász tragédiájáról. A Balti-tenger partján levő Barth-Pomenzi különleges koncentrációs táborban igen sok zsidó mellett politikai fog­­lyok is voltak. A zsidók között sok magyar származású volt, a baloldali magatartásuk miatt üldözött hazafiak között azon­­ban csak igen kevés magyar akadt. Itt igen kínos, náci pre­­cizitással végezték ki mind a zsidókat, mind pedig a ma­­gyar politikai foglyokat, közöt­­tük a 129 256-os foglyot, az egykori magyar olajbányászt is. Mindannyiukat egy földalatti gyárrészlegben dolgoztattál­, ahol a V—1 és V—2 alkatré­­szeit készítették. A hatalmas földalatti labirintusban repülő­­gépgyártás is folyt. Emellett ezekben a különleges részle­­gekben őrizték a náci pártnak azokat a dokumentumait, ame­­lyek a müncheni puccstól kezdve, a Hitler elleni merény­­letig végigkísérték a Harma­­dik Birodalom történetét. Ezek­­be a földalatti kazamatákba szállították a megszállott or­­szágok területén zsákmányolt állami irattárakat is. A leg­­szigorúbb biztonsági őrizet mellett tartották ezeket az ér­­tékeket, már akkor számítva arra, hogy ha ezek a győztes szövetséges hatalmak kezére kerülnek, cáfolhatatlan bizo­­nyítékul szolgálnak egy későb­­bi felelősségre von­ás esetén. A foglyok turnusait megha­­tározott időközönként váltot­­ták. Az utánpótlást 1944-ben már csak zsidókból ״ biztosít­­hatták”. Élve onnan — a ko­­rábbi adatok szerint — senki sem került ki. Igyekeztek min­­den áruló nyomot eltüntetni. Amikor a szövetséges hatal­­mak végső csapást mértek a náci birodalomra, a Balti-ten­­ger vizével árasztották el az egész telepet. Az utolsó 1600 fogoly a tenger hullámsírjában fejezte be életét. A korábban ott dolgozó fo­­golycsapatok tagjai közül né­­hányan külföldi országokban tudtak csak részletes ismerte­­tést adni ennek a tábornak a munkájáról. Nem ismerte an­­nak tevékenységét a Magyar­­országi Nácizmus Üldözöttei­­nek Bizottsága sem, a Nem­­zetközi Vöröskereszt kereső­­szolgálatának igazgatója, A. de Cocatrix is csak annyit tudott közölni Kohári Józseffel, hogy édesapját 1944. november 18-án a dachaui gyűjtő­tábor­­ból, több zsidó fogollyal együtt a ravensbrücki koncentrációs tábor barthi altáborába utal­­ták át. További sorsáról nin­­csenek adatok. Kohári József most lapun­­kon keresztül is keresi azt a Pilisvörösváron élő egykori foglyot, aki az egyetlen élő ma­­gyar szemtanú. Terve, hogy Frankfurtba utazik és az eddi­­gi bizonyítékok alapján keresi fel azt a bíróságot, amely ép­­pen napjainkban foglalkozik az egykori náci bűnösök fele­­lősségrevonásával. A történethez hozzátartozik az is, hogy most sikerült meg­­találni azt a csendőrt, aki 1944- ben a letartóztatásokat végezte és ebbe a különleges halál­­táborba indította el áldozatait. Krauszlach Józsefet Szőny köz­­ségben Peresztegi Antal csend­­őrtiszthelyettes tartóztatta le, aki jelenleg a Zala megyei Alibánfalva községben lakik. Megindult ellene a hatósági el­­járás, hogy felderítse, milyen háborús és népellenes bűncse­­lekmények terhelik akkori ma­­gatartásáért. Dl II. ״ Hazatérő” zsidók Nyugat-Németországban Néhány hónappal ezelőtt a Spiegel című hamburgi heti־­­lap cikket­”közölt a Nyugat- Németországba visszatért zsi­­dóság helyzetéről. Bő termést hozott az elvetett mag: a vi­­lág minden részéről hozzá­­szóltak a cikkhez, zsidók és nemzsidók, tudósok és laiku­­sok, tisztességes emberek és Argentínában élő náci hábo­­rús bűnösök. Nem óhajtunk ennek a kis cikknek a keretében statisz­­tikai adatokat felsorakoztat­­ni, mégis közlünk néhány számot a jelenleg Nyugat- Németországban és Nyugat- Berlinben élő zsidókról. Hitler uralomrajutása előtt félmillió zsidót számlált a német birodalom (Anglia 450 000, Franciaország 375 ezer). Ebből visszatért a mai Nyugat-Németország terüle­­tére mintegy harmincezer, te­­hát a német lakosság két ez­­reléke. De úgy látszik, egyes neonácik ezt a számot is soknak találják, mert az utóbbi években gyakran for­­dulnak elő antiszemita kilen­­gések, templom- és temető meggyalázások. Több, mint ötezer zsidó él Nyugat-Berlinben. Négy templomuk mégis alig láto­gatott. A nemrégen felépült Fraenkel-Ufer templom mo­­dern, szép épületében szom­­batonként csak annyi hívő gyűl össze, hogy éppen imád­­kozi tudnak. A „sztár”-kán­­torral rendelkező Pestalozzi utcai templom és Joachim­­staler utcai ortodox imaház már sokkal látogatottabb. Noa Mózes, egy Izráelben megjelenő napilap szerkesz­­tője, amikor nemrégiben Boraiba látogatott, megálla­­pította, hogy a nyugatnémet főváros gyönyörű templomá­­ban a szombat ünnepén ti­­zenhárman imádkoztak. De miért is térnének visz­­sza a zsidók Nyugat-Német­­országba? Dr. George Van Damm, a németországi köz­­ponti zsidó bizottság főtit­­kára kijelentette, hogy bizo­­nyos körök egyenesen rossz­­néven veszik, hogy a német zsidók visszatértek Nem kevesebb, mint 81 hitközség működik az or­­szágban. (Mindig Nyugat-Né­­metországot értjük alatta. Szerk.) A zsidók nyolcvan százaléka a nagy városokban telepedett le. Ez érthető, a milliós városban mindig na­­gyobb a közbiztonság, mint vidéken. Kis városokban vagy ép­­penséggel falvakban olyan kevés a zsidó, hogy nem ala­­píthatnak hitközséget. Rexingenben (Würtemberg) 262 zsidó élt a háború előtt. Főképpen földműveléssel fog­­lal­koztak. Egyetlen egy tért vissza. Hentesüzletet nyitott. Hitler uralomrajutása ide­­jén 6500 orvos, több mint 3000 ügyvéd és 286 bíró és ügyész került ki a zsidóság soraiból. Jelenleg 100 orvos és 150 ügyvéd működik. Bí­­rói talárt nem adtak zsidók­­nak. Meg lehet állapítani, hogy a mai Nyugat-Német­­ország területén egyetle­n­egy­­ zsidó sem jutott vezető pozí­­cióba, holott 1933-ig a 46 Nobel-díjas német között 11 volt a zsidó, közte Albert Einstein. (A Hitler-emigráció idején 6 német zsidó kapott Nobel-díjat.) Jellemző, a zsidóság hely­­zetére ebben az országban, hogy 1962-ben a zsidó hitköz­­ségek húsz születést és közel háromszáz halálozást jelen­­tettek be. A zsidóság átlagos életkora felül van az ötven éven. Nagy részük nem dol­­gozik, hanem szerény nyug­­díjából él. Az iparban és ke­­reskedelemben, mint említet­­tem a zsidók nem töltenek be jelentős szerepet, de né­­mileg arányszámukon felül vállaltak érdekeltséget a film területén és a textilszakmá­­ban. A Nyugat-Németországba visszavándorolt zsidók legna­­gyobb részének két útlevél van a birtokában, új hazá­­jának útlevele és a német. A bonni törvények engedé­­lyezik a kettős állampolgár­­ságot és ezért a hazatérők óvatosságból régi állampol­­gárságukat is megtartották. Ugyancsak jellemző a zsi­­dóság helyzetére, hogy két milliós városban, München­­ben és Hamburgban betöltet­­len a főrabbi állása. Különleges helyzete van a katonaságnál a zsidóságnak. A rendelet szerint zsidó nem köteles katonai szolgálatot teljesíteni, de önként jelent­­kezhet katonának, — soro­­zásköteles korban. Ezzel a ,,joggal” nem élnek. — Csak nem engedjük a fiainkat olyan hadseregben szolgálni, — mondotta egy zsidó apa, — amelyben ma is Hitler-tisztek szolgálnak! (s) TENGERENTÚLRA SABENÁVAL! JÓ KEZEKBEN VAN A SABENA REPÜLŐGÉPEKEN TÖKÉLETES TECHNIKA, TÖKÉLETES KÉNYELEM! KÜLFÖLDI ROKONAI RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNNYEL IS MEGVÁLTHATJÁK JEGYÉT. Felvilágosítás: Budapest, V., Váci utca 1—3״ valamint a MALÉV és IBUSZ irodákban. ÚJ ÉLET A küszöb Máig sem tudnám megma­­gyarázni, mi vonzott gyermek­­koromban a küszöbhöz. Annyi bizonyos, hogy alig tudtam lépkedni, beszélni és máris hi­­vogatott, ott kezdtem beszélni és játszani is. Mikor az értel­­mem ébredezni kezdett, a kü­­szöbön keresztül pillantottam a szobába és figyeltem a kihang­­zó beszédre, dalra. A péntek esti gyertyagyújtást is innen fi­­gyeltem először. S mikor egy­­szer valaki mellettem verset szavalt a küszöbön, irigység 1o­­gott el, hogy valaki elfoglalta az én birodalmamat. Felejthetetlen emlékem, ami­­kor először léptem át áhítattal a templom küszöbét és az is, milyen nagy örömmel tapos­­tam az óvoda és milyen kese­­rűen az iskola küszöbét. Mert az óvodában százféle játék várt, az iskolában viszont a szigorú tanító. Mintha az óvo­­dai küszöb muzsikált volna, az iskolai pedig mintha pálcát su­­hintott volna fejem fölött. Itt kezdtem olvasni, írni, ál­­modozni. Lidikét, aki iskola­­társam vált, arra csábítottam, hogy üljünk a küszöbre, néz­­zük a kék eget, a tovaszálló felhőket. Nem messze tőlünk virágok nyíltak, madarak és lepkék röpködtek fölöttünk, mintha a mesebeli tündéror­­szág kellős közepén lettünk volna. A gondtalanságnak akkor szakadt vége, mikor leérettsé­­giztünk és eljutottunk az élet küszöbéig. Igaz, addig sem volt csupa öröm az élet, mert bi­­zony imádott küszöbömet a bá­­nat óráin is át kellett lépnem, akkor is, mikor szüleimet te­­mették... Azután sok küszöböt öröm­­mel, sok küszöböt fedve, ked­­vem ellen kellett az életben átlépnem. De most csak egyről akarok beszélni, amelyik Len­­gyelországban volt, a munka­­táborban. Egy éjszaka kikéredzkedtem. Venczel őrvezető nagy-kegye­­sen kiengedett, de hangsúlyoz­­ta, hogy ilyen kéréssel többé ne forduljak hozzá. Mikor pe­­dig visszajöttem, azt állította, hogy két perccel tovább ma­­radtam, mint ahogyan ő enge­­délyezte és ezért nemcsak bé­­kaügetéssel kellett megtennem sok száz métert, de vissza sem engedett a hálóterembe, ott kellett feküdnöm a küszöbön, mely a poklok tornáca lett a számomra, mert minden arra járó altisztnek volt hozzám egy-egy „nyájas” szava. Az­­után eleredt az eső és bőrig áz­­tam, mert Venczel őrvezető úr csak hajnal felé engedte meg, hogy beljebb csússzak a kü­­szöbről a földes padlóra, ahon­­nan úgy néztem föl a faprics­­esekre, mint a selymes nyoszo­­lyára, a számomra elérhetetlen boldogságra. Alaposan megfáztam, de rámfogták, hogy csak szimulá­­lok és tovább is ki kellett vo­­nulnom. Úgy ler­omlottam, hogy sokáig csak két mankóval tudtam járni. Hosszú vándorlás után jutot­­tam vissza a felszabadult Ma­­gyarországra. Aludtam a va­­gon lépcsőjén, vas­küszöbén, fe­­küdtem aszfalton, kapualjban, macskaköveken is, s csak leg­­ritkábban került alám szalma. Megérkezésem után dobogó szívvel néztem körül a szülői ház táján. Akkor tudtam meg, hogy egyik bátyám nem jött vissza, a másik fogságba ke­­rült. Az otthon küszöbe, me­­lyet annyira szerettem, balta­­csapások sebétől vérzett. Mikor megláttam, szívem összeszorult a fájdalomtól. Azóta megszámlálhatatlanul sok küszöböt léptem át, de szí­­vem mindig vissza­húz a régi­­régi családi küszöbhöz, ame­­lyet szüleim, testvéreim léptei koptattak s amelyen át én is elindultam az életbe, hogy vé­­gigjárjam a magam útját. Sz. Molnár István Keresse fel a Divat KTSZ üzleteit Paplankészítés: VII. Dohány utca 45. Női felsőruha: VI. Bajcsy Zsilinszky út 65. Női fehérnemű: VI. Népköztársaság útja 13. Rockwell nyilatkozik írta: Hegedűs Nándor A Zsidó Világkongresszus francia nyelvű folyóirata ״ La vie juive” legutóbbi számában érdekes interjúra bukkantam. A folyóirat lefordítja azt a be­­szélgetést, amelyet Lincoln Rockwell, az amerikai nácik vezére folytatott dél-amerikai útján a Santiago de Chilében megjelenő „Aqui Esta” nevű lap munkatársával. A cikk szer­­zője elmondja, hogy Lincoln Rockwell 38 éves, kilenc kato­­nai kistüntetése van, öt gyer­­mek apja és a This time the world (A mai világ) c. könyv írója. Ez a könyv nem egyéb, mint Hitler Mein Kampf-jának amerikai ízű változata, az egyik szennyiratból plagizált másik szennyirat. A kilenc ka­­tonai kitüntetés természetesen ostoba mese, hiszen Rockwell csak egy háborúban vett részt, 23 éves korában már leszerelt, hol vihetett végbe annyi bra­­vúrt vagy hőstettet, hogy ki­­lencszer kitüntették volna. Bi­­zonyára holmi üzletben vásá­­rolható bádogérmét aggat a hitleri egyenruhájára, hogy a tömeg szemében hadi hősként tűnjön fel. Rockwellt az újság­­írónak Franz Pfeiffer, a chilei horogkeresztesek vez­ére mu­­tatta be; a latin-amerikai or­­szágokban csaknem kivétel nélkül németek vezetik a szél­­sőjobboldali mozgalmakat. A chilei újságíró Rockwellt a világ, nemzeti szocialistái ve­­zérének (chef mondial) nevezi, igaz, hogy valamilyen obsku­­rus titkos gyűlésen őt holmi vezérnek megválasztották, de azért ezt a nagyhangú címet mégis bitorolja. Még az azaf­­rikai nácik nagyobb része sem őt tartja vezérének. Az Aussen- Politik című nagy nyugatnémet politikai folyóirat szerint az Egyesült Államokban körül­­belül ezer kisebb-nagyobb, apró-cseprő szélsőjobboldali szervezet működik, egyiknek a hatósugara sem terjed ki Észak-Amerika egész területé­­re és ezek közül az egyik leg­­nagyobbnak a Rockwell-féle Birch Society-nek összesen 24 000 fizető tagja van. Az új­­ságíró leírja Rockwell külse­­jét, elmondja, hogy nemcsak ideges, de hisztérikus is (akár­­csak Hitler). Igyekszik ke­­ménynek mutatkozni. De mindjárt megtorpan az újság­­író első kérdésére. — Miből él ön? Rockwell zavarba jön. — Szeme nyugtalanul tekint az újságíróra. Aztán kivágja azt a nevetséges hazugságot. — „A mai világ” c. könyvem szerzői honoráriumából élek. Az első kiadást 100 000 pél­­dányban nyomták és mind el­­kelt. Persze Rockwell ezt csak Chilében meri mondani, mert odahaza mindenki tudja, hogy milyen amerikai nagytőkések pénzelik. — Hogy lehet az — folytat­­ja az újságíró, hogy ön, aki életét kockáztatta a nácizmus ellen vívott harcban, most ugyanazt csinálja, amit ők. — Mert meggyőződtem, hogy Hitlernek igaza volt. Ugyanígy cselekszik Jordan Colins Ang­­liában, 1959-ben szerveztük meg a nemzeti szocialista pár­­tot és 1962-ben tartottuk meg London közelében a nemzeti szocialista világkongresszust és bennünket választottak meg főnököknek. Rockwell szavaival szemben ismétlem: semmiféle világ­­kongresszust nem tartottak és húsz-huszonöt kalandor válasz­­tott amerikai és angol Führert.­­— Hány náci van az Egye­­sült Államokban? — R­egeteg. Egyedül a Ku Klux Klan-nak van kétmillió tagja. Rockwell e kijelentésében két súlyos hazugság van. A Ku Klux Klan zárt testület és na­gyon kevés tagot vesz fel. Aki Dubois híres néger író magya­­rul is megjelent háromkötetes Fekete láng c. regényét olvas­­ta, az tisztában van ezzel. Má­­sodszor a Ku Klux Klan-nak semmi köze nincs a nemzeti szocializmushoz. Eleinte — jó­­val Hitler előtt — a négerek ellen alakult, később a kom­­munizmus ellen fordult, mind­­két esetben a nagytőke szolgá­­latéban. Rockwell a Ku Klux Klánt jogtalanul azonosítja önmagával. — És van a Ku Klux Klan­­nak politikai befolyása? — Igen. A Ku Klux Klan hét déli állam kormányát tartja a kezében. — Joguk van Önöknek a szervezkedéshez és a műkö­­déshez? — Természetesen. Barna ing­­ben vonulunk fel az utcákon, mi is hatalmas párt vagyunk és komoly emberek tartoznak közénk. Ez a kijelentése sem felel meg a valóságnak. Mint fentebb megírtuk, Rockwell szerveze­­tének összesen 24 000 tagja van. És, hogy mennyi a hatal­­muk? Walter tábornok, Rock­­well egyik alvezére nemrégen kormányzó jelöltnek lépett fel az egyik déli államban és a he­­tedik helyen kullogott be. Tit­­kos befolyásuk kétségkívül van, de hatalmuk nincs. — Vannak-e régi harcosok a nemzeti szocialista pártban? — faggatta tovább az újságíró Rockwellt. — Hogyne' Hogyne! Sokan vannak. — Meg tudna nekem leg­­alább egyet nevezni? Rockwell némi töprengés után Schuyler Ferries nevű teljesen ismeretlen ezredest említette meg. ׳— Zsidóellenesek־ e­lnök? — Az egész világ ismeri eb­­ben a tekintetben a mi állás­­pontunkat Mi ellenségei va­­gyunk a rossz zsidóknak. Egyébként az a hatmillió zsidó, akiket a nácik megöltek, jó egészségben él az Egyesült Ál­­lamokban. Kennedynek 12 mi­­nisztere volt, ezek közül egyik a saját fivére. A többi mind zsidó volt Ilyen vakmerő hazugságot Rockwell ismét csak külföldön mondhat. A Kennedy-kor­­mánynak egyetlen zsidó mi­­nisztere volt, Goldberg­­mun­­kaügyi miniszter, de később őt is más állásba nevezték ki. Rockwell ezután elég sivár képet fest le a latin-amerikai nácik helyzetéről. Bevallja, hogy csupán Argentínában mű­­ködik aktív náci­ párt. Nagyon kényelmesen akart ezután ki­­térni a kellemetlen kérdések elől. Például: arra a kérdésre vannak-e Chilében vagy Ar­­gentínában olyan vezetőik, akik Hitlerrel működtek együtt, Rockwell így felelt: — Ezek a rendőrséghez mél­­tó kérdések. A Zsidó Világszövetség lap­­ja azért tartotta szükségesnek, hogy reprodukálja Rockwell nyilatkozatát, mert a világ zsi­­dóságának meg kell ismernie az amerikai szélsőjobboldal egyik vezetőjének káros, de ugyanakkor korlátolt eszű, se­­kélyes gondolkodású, de azért gyökerében mégis veszélyes egyéniségét. Védekezni sikerrel csak akkor lehet ellene, ha alaposan megismerik. ­ A moszkvai felekezeti vezetők köszü­ntették 70. szü­letésn­apján kmm­­m főrabbit A londoni Jewish Chronicle közli, hogy a különböző felekezetek vezetői is megjelentek azon az ünnep­­ségen, amelyet múlt vasárnap rendeztek a moszk­­vai Központi Zsinagógában a hetven éves Jehuda Levitt főrabbi tiszteletére. Nahum Paler elnöke a moszkvai zsidó közösség kép­­viseletében mondott beszédet jiddisül. Beszédét így fejezte be: — Levin rabbi eljutott hetvenedik esztendejéhez. Jusson el a százhuszadikhoz is. A szovjet és a külföldi sajtó képviselői is részt vettek az ünnepségen. Divatos fűzőt, fel*én*52elsűt készíttessen ״ STAR“ fűző és fürdőruha Ktsz. fiókjaiban: VIII., Rákóczi út 10. V., Kossuth Lajos utca 6.

Next