Uj Élet, 1965 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1965-08-15 / 16. szám

2 ÚJ ÉLET Feltárják a középkori budai zsinagógát (Folytatás az 1. oldalról) nagymértékben a városok és zsidók adózására épült, tehát védte őket a német polgárok ellen, akik akadályozták őket kereskedésükben és megalázták emberi méltóságukban. Ebből az időből — 1436-ból — ismeretes az első budai rabbi, József. A német oklevél megjelölésével ״ Der Jude Josef Rabbi zu Ofen”, a latinéval ״ Magister Josephus Judeus.” Grünwald Fülöp kutatásainak köszönhető, hogy azonosítanunk lehet Jószéf Trevessel — a középkori Franciaország utolsó főrabbijának leszármazottjával —, aki Schlettstadtból származott Konstanzba, ott került Zsigmond közelébe és követte őt Magyarországra. Valószínűleg ő az a budai Joseph Judeus, aki 1422-ben az egész magyar zsidóság nevében kieszközli IV. Béla kiváltságlevelének megerősítését. Az 1251-es privilégiumnak ez a legrégibb példánya s ma a pozsonyi városi levéltárban található. Egyes sorait talán ő látta el héber számokkal. A község és rabbija már az új zsinagóga épületében imádkozott, tanult és tanácskozott.. Ezt visszatelepülésük után nem sokkal építhették, miinthogy nem lehettek el imahely nélkül. n. A zsinagóga története Kohn Sámuel Buda középkori története során csak egy zsinagógát tételezett fel (A zsidók története Magyarországon. Bp., 1884. 337, 397—402.), de Büchler Sándor helyesen már a fent említett kettőt különbözteti meg (A zsidók története Budapesten. Bp., 1901. 37.). Grünwald Fülöp irodalmi forrásokból megállapította helyét: ״...a Werbőczy utcából a ... Bástyasétányra vezető keskeny köz északi oldalán állott az a házcsoport, melyben »a régi, nagytekintélyű és dicső község« gyülekezőháza emelkedett’’ (Heller-Emlékkönyv, Bp., 1941. 167.). Néhány évvel ezelőtt okirat került elő erre 1462-ből, egy perrel kapcsolatban, amelyet Ka Py János indított a zsidó község ellen a zsinagóga háza és Jakab háza ügyében (M. Zs. Oklevéltár, VIII. Bp., 1965.78. No. 59.). ״ super facto domorum Sinagoge et Jacabhaza.” Más oklevélből kiderül, hogy a gitás házak a Zsidó utcában a Szombati kapu közelében voltak (Scheiber, Új Élet, XVIII. 1962. 23. szám): ״ in piatea Judeorum Budensium versus portam Zombathkapw.” Ezt a zsinagógát használták 1526-ig. II. Szulejmán Mohács után a zsidókat szeptember 22-én — Szukkausz I. napján — hajóra rakatja és elosztja Törökország városaiban. A szultán csak 1541-ben foglalja el végleg Budát. Legelőbb a Szombati kaput veszi be — ahogyan a korabeli forrás mondja — a Zsidó utca zsinagógája mellett. A zsidók egy része visszatér vele s meghatottan keresi fel régi zsinagógáját. Buda zsidósága a török korban megszaporodik. A XVII. század második felében már három zsinagógáról értesülünk. Úgy látszik külön imaházuk volt a szefárd (spanyol) zsidóknak és külön a szíreknek. A főrabbi a nagy zsinagógában maradt. Az utóbbiról sok apró adatunk van. A padok elmozdíthatók voltak. A frigyládától nyugatra állt a szószék, hogy a rabbi ne fordítson hátat a Tóráknak. A templom közepén állt az almemor, arról hirdették ki a község határozatait. A budai gyülekezetnek 1686-ban a város visszafoglalása jelentette vesztét. Szeptember 2-án — véres ostrom után — a brandenburgiak a Zsidó utcában teremnek. Mintegy százan a zsinagógába menekülnek, ahol a császári hadak és a görbekardú huszárok öldösik őket. Alexander Tauszk, prágai zsidó fiatalember is idetereli azt a 274 zsidót, akit majd kivált fogságából és Nikolsburgba szállít. (A. Fürst, MGWJ. LXXXI. 1937. 227.) A halottakat ideiglenesen helyezik el az elrongyolódott könyvek őrzésére szolgáló, boltozatos „geniza”-kamrába a zsinagóga mellett, hogy másnap eltemessék. De a három napig égő városban ezek is elhamvadnak. 72 áldozatnak neve bekerült a régi wormsi Memor-könyvbe, amelyet ma az oxfordi Bodleianában őriznek. III. Feltárul a zsinagóga Tatarozták a Táncsics utca 23. számú épülettömb házait. A Bástya sétány felé eső déli épület keleti falán dolgozó,a 1964 szeptemberének első napjaiban figyelmessé lettek arra, hogy egy gyönyörűen faragott, gótikus oszlop támaszkodik neki. Megtekintésekor azonnal láttam, hogy a zsinagóga helyére találtak. Hogy a további vita lezáródjék, maga az oszlop szólalt meg. Alján — ahol alig volt várható — egymás alatt két héber betű tekintett ránk: Sin — Alef. Sikerült megfejtenem, hogy az 1541-es évet jelenti. Amikor a budai zsidók visszatértek Törökországból, örömükben bevésték ebbe az oszlopba hazatérésük dátumát. Ez a bizonyosság új lendületet adott a Feuer Istvánná vezette munkának. Egyre több részlet mutatkozott a zsinagóga e déli falánál. Az oszloptól jobbra és balra gótikus falív indult. A jobb sarokban rácsozat nyomaival egy kőből való középkori ablakkeret bukkant ki, amely mögött a női imaterem volt (most a lakóház földszinti része). 1965. június 21-én kezdődött meg az ásatás második periódusa. Dr. Zolnay László és dr. Gedai István végezték a régészeti irányítást, Horler Ferenc a felmérés és rajz munkáját. Az építészeti rekonstrukció is reá vár majd. Az ásásból kivették részüket Rabbiképzőnk hallgatói is. Ezúttal előkerült egy oszlop az északi falnál és egy a középen. Az oszlopokon vaspántok maradványai voltak, ezekre lehettek szerelve a lámpák (egy megmaradt). A megkerült részletek alapján már most lehetővé vált a zsinagóga megkonstruálása. Hoszsza kb. 19 m, szélessége 9,14 m.; magassága kb. 8 m Háromszakaszos, hat gótikus bolthajtású templom volt. A fal, oszlop és téglapadló azért maradt meg épen, mert 1686 után feltöltötték a templomudvart és betemették a zsinagógát. A padlószinten sok minden feküdt, amely igazolta a történeti forrásokat: égett emberi csontok — közöttük gyerekeké is —, Buda mártírjainak maradványai. Ágyúgolyó, amellyel lőtték a zsidónegyedet. 1627-es magyar pénz, amely a zsinagógába nyomuló katonák egyikének zsebéből esett ki. S rengeteg faragott kő, amelyből következtetni lehet a zsinagóga építészeti és berendezési stílusára. A most még folyó feltárástól további részleteket várunk. IV. Törökkori imaház A fenti nagy felfedezés nem járt magában. A zsinagóga házát a szemközti 26-os épülettel egykor árkád kötötte össze. 1964 tavaszán itt kezdte meg munkáját Horváth Lászlóné Papp Melinda. A ház — egy középkori oszloppal ékes — kapualjának mennyezetét leverték s vörös festékkel készített két ábra került felszínre. Az egyik egy fordított íj, benne Hanna imájának e mondata (I. Sám. 2:4.):” A hősök fja megtörik és az elesettek erőre kapnak.” A másik egy Mágén Dávid, benne elosztva a papi áldás mondatai (IV. Mózes 6:24—26.) A feliratokat én betűztem ki. Az írás duktusa a XVI—XVII. században használt, keleti kurzív típus. Ez ad jogot nekünk arra, hogy a szír zsidók imaházának tartjuk. A kapualj kibontása a jövő esztendőre várható. * Kaufmann Dávid — Budavár visszafoglalását tárgyalva — pontosan hetven esztendővel ezelőtt ezt írta: ״ A vihar elsősorban a zsidó község apróbb szövetnekeit oltotta ki. A nyilvános áhítatnak hajlékait elfújta helyükről, nyomtalanul tűntek el a sírokkal; kő nem maradt hírmondóul, amely számot adhatna arról, ami odaveszett” (IMIT Évkönyve, 1895. 64.). Hogy bibliai fordulattal szóljunk: „Megéledtek a kövek a föld porából.” Ismerünk ma már sírköveket és láthatjuk Buda két zsinagógáját. Világszerte megbecsült műemlékvédelmünk nagy anyagi áldozattal feltárja és helyreállítja ezeket a fontos magyarországi régiségeket. A messze távolból is fel fogják keresni széles tömegek , mint az európai zsidó történelem ritka és beszédes emlékeit. A középkori zsinagóga déli falának oszlopa héber felirattal Az Amerikai Ortodox Rabbitanács küldöttségének látogatása Július 30-án, pénteken délelőtt a Rabbinical Council of America (Amerikai Ortodox Rabbitanács) háromtagú küldöttsége tett látogatást a Magyar Zsidóság Házában, ahol Sós Endre, a MIOK elnöke, fogadta dr. Bernard Bergman, dr. Bernard A. Poupko és Bernard Twertler rabbikat. A hosszas beszélgetés során az amerikai ortodox zsidóság kiváló képviselői nagy érdeklődéssel hallgatták meg a MIOK elnökének felvilágosításait. A Rabbinical Council of America küldöttei a Kazinczy utcai ortodox zsinagógában töltötték a péntek estét és 3 szombat reggelt. Pénteken megtekintették még a Dohány utcai zsinagógát, amely véleményük szerint a világ legnagyobb zsidó temploma, a Wesselényi utcai mártírok sírkertjét és a Zsidó Múzeumot, ahol dr. Beneschofsky Ilona, a múzeum vezetője, áttekintést adott nekik a magyar zsidóság történetéről. 1962. augusztus 1I. Százötven év előtt született Bloch Mózes Az 1877-ben megnyílt Országos Rabbiképző Intézet első rektora Bloch Mózes (1815— 1909) a talmudtudomány elsőrangú szaktekintélye volt. 150 évvel ezelőtt született, közel négy évtizedes rabbitevékenység után, 62 éves korában került a Rabbiképző élére, ahol 1877—1907-ig működött és 94 éves korában elhunyt. Már 5 évvel ezelőtt megemlékeztem az Új Életben nagy rabbimról születése 145. fordulóján és azzal igazoltam a szokatlan dátumot, hogy nem bizonyos, hogy a 150. születési emlékévében lesz-e még egy tanítványának lehetősége kegyelettel hódolni a nagy mester egyéniségének. Mivel a Gondviselés kegyelméből én maradtam meg e földön egyetlen élő tanítványának, akinek ő 1906-ban rabbiképesítő hattórát adott, meghatottan ismétlem magamban a bibliai fordulatot: ״ Egyedül megmenekültem, hogy elmondjam nektek” az ő nagy szellemi és erkölcsi értékét. Úgy érzem, mintha bennem a megemlékezés hangulata megszólaltatná a megemlékezés napjának az Uneszane-Tókei”-nek igéjét: ״ Megnyitod a megemlékezésnek könyvét, önmagától olvasódik, minden ember pecsétje rajta.” Mivel mesterem a legkeményebb következetességgel szerette az igazságot, az ő szellemében a kegyeletes megemlékezésnél kerülni kell a szokványos szólamokat, ebben a szellemben kinyitom a megemlékezés könyve gyanánt azt az ünnepi kiadványt, amelyet a Szeminárium vezetősége kiadott a 80. születésnapja alkalmából 1895-ben és ennek kapcsán keresni fogom azt, hogy: a 70 év előtti értékelésből mennyi az időálló, mennyi veszítette el érvényét? A 80 éves rektor jubileumának első szónoka volt az intézet Vezérlőbizottságának elnöke, dr. Kohn Sámuel, pesti rabbi, (1841—1920). A magyar zsidó történelem eleddig legkihípóbb, kutatója,, akinek művében megnyilatkozik sokszor a ridegségig menő tárgyilagosság, így szólt a jubilánshoz: ״ Önben megtaláltuk azt a gondviselésszerű férfiút, akire országos intézetünknek szüksége volt, hogy ellenséges elemek támadásai közepette gyökeret verhessen.” — 70 év után azt kell mondanunk ez teljesen megfelel a valóságnak. Aki ismeri a magyar zsidóság elkeseredett pártharcait a 70-es években, megállapíthatja, hogy Bloch Mózes lenyűgöző talmudtudománya nélkül az intézet nem dacolhatott volna az idők viharával, mert a teológiai fakultásban helyet foglalt ugyan a 25 éves Kaufmann Dávid, a 27 éves Bacher Vilmos, akik később világhírt szerzettek maguknak és az Intézetnek, de a 70-es években nem lehetett még annyi tekintélyük, hogy visszaverhessék az ellenséges támadásokat. Ezért nem túlzás, amikor Kohn Sámuel köszöntötte Bloch Mózest azzal, hogy „dísze és pajzsa” volt az intézetnek és szellemi irányítója. — Arra a kérdésre viszont, vajon érdemes volt-e az akkor kitört kultúrharcot végigküzdeni, egy a maga szempontjából meggyőződéssel harcoló párt ellen, a magyar zsidó kultúrtörténet határozott igent fog mondani és igazat fog adni a gondviselésszerű férfiú jelzőnek, amivel 70 évvel ezelőtt illették a 80 éves mestert. Különleges, „védő pajzs”jellegű szereplésének fontosságán nem esik csorba, amikor megállapítható, hogy különféle, az országos politikától nem független okokból, a pártvillongások megszűntek és tűrhetőbb légkör alakult ki 1904 körül. A békés svájci hitközségi életből került a pesti rabbiszékbe a nagy irodalomtörténeti kutató dr. Kayserling Mayer (1829—1905) aki a pesti rabbiság üdvözletét hozta, ő nem annyira a Szeminárium védőpajzsát látja a jubilánsban, hanem szemléletesen bemutatja, hogy egész tudományos pályája azon a vágányon halad, amelyen dédapja, nagyapja, nagybátyja a Tórának szentelték életüket és oly tudományos munkákat hagytak hátra, amelyek hódolatra késztették az egész rabbinikus világot. Mert vajon ki merte volna nem elismerni az ״ Áteresz Póz”, a ״ Semen Rokéách”, a ״ Sááré Tauró” tekintélyét, amelyet szellemi előkelőségük örököse folytatott, gyarapítóit erkölcsi kvalitásaival és a történeti instituciókról szóló klasszikus művével, amelyből még sokan fognak tanulságot meríteni és megismerni a „Saaré Taurosz Hatekonausz” szerzőjét. Kaysering állítása nem túlzás! Mert ha bizonyos körülmények következtében új intézményekre kerül a sor, közösségünkben ez a munka lesz útmutató és irányító. A Kaysering dicsérően megemlíti az európai nyelveken megjelent jogi tartalmú értekezéseit. Hogy ezek nem avultak el most sem, bizonyítja az a körülmény, hogy a 30-as években megjelent 5 kötetes Jüdisches Lexikon majdnem minden jogi címszavában a kútfők között említi Bloch nevét. Az üdvözlők sorában felhangzott dr. Büchler Adolf (1867—1940) szava, mint hálás tanítványé, aki már akkor a bécsi Rabbiszeminárium professzora volt és később a londoni Rabbiképző igazgatója lett. Büchler tudományos működésének főterülete a zsidó állam utolsó piázada szociológiai viszonyainak kutatása, elsősorban a talmudirodalomban található adatokból. Oly terrénum ez, amely most a Holt tenger és Maszada melletti ásatásokkal kapcsolatban időszerűséget nyert. Dr Büchler Adolf hálásam állapítja meg, hogy mesterétől leste el, miképp kell a legnehezebb zsidó tudománynak, a Talmudnak szövegeibe belemélyedni. Szeretettel telített beszédet mondott az intézeti templomban dr. Steinherz Jakab (1856—1921) székesfehérvári rabbi. Csodálattal adózik a mesternek, hogy vezetése alatt az intézet nem olyan lett, amilyentől egyfelől aggodalmasan féltek, de nem is olyan, mint amilyennek más oldalról látni kívánták, ő ezzel a jobboldali és a baloldali szélsőségekre célzott. És valóbant Bloch Mózes a ״ haladtának és a hagyományos vallástörvénynek tekintélyét védte meg több ízben, nemcsak a hagyomány kultúrálatlan dogmatikusai ellen, hanem a felületes tradíció-rombolókkal szemben is. És hogy nézte működését a nemzsidó közvélemény? Kiviláglik abból a levélből, amely az ünneplő irat első oldalán olvasható, amelyben az akkori közoktatásügyi miniszter kinyilvánítja: „Működése nem szorítkozott az intézet szűk körére, hanem áldásos volt az irodalomra és közoktatásra nézve általában.” — Ezt a megállapítást a következő évek is bizonyítják, zsidó vonalra átvezetve. Mert az elmúlt 8 évtized alatt a magyar nyelvű zsidó tudomány és a felekezeti sajtó, mint a magyar kultúrának egy része, nem keletkezhetett volna és nem fejlődhetett volna a Hobbiképzőnek, a mestereinek, a neveltjeinek hatása nélkül. Ez a kulturális emanáció mindmáig szellemi tápláléka az egész magyar zsidóságnak, felekezeti velleitások nélkül. Ez a szellemi élet Bloch Mózes tanházának forrásából buzogott elő és hat mindmáig. Bezárul az emlékezések könyve! A minden sorából megnyilatkozó értékelés nem devalválódott az elmúlt 7 évtized folyamán, mert az aranyfedezetet Bloch Mózes rabbi egyedülálló egyéniségének valőrje képviseli. Dr. Richtmann Mózes A MAGYAR IZRAELITÁK ORSZÁGOS KÉPVISELETÉNEK ELNÖKSÉGE meghívja az Országos Képviselet tagjait az augusztus 29-én, vasárnap délelőtt 7211 órakor a Magyar Zsidóság Házában (Budapest, VII. síp utca 12.) tartandó TELJES ÜLÉSÉRE Napirend: 1. Ima. 2. Elnöki beszámoló. 3. Zárszámadás. 4. Költségvetés. 5. Számvizsgáló Bizottság választása. 6. Esetleges indítványok. 7. Záróima. Budapest, 1965. július havában. SÓS ENDRE s. k. elnök Dr. Deák Pál halálára Mély gyászba borította rokonain és barátain kívül az orvostársadalmat és a tudományos világot az élete 56. évében váratlanul elköltözött dr. Deák Pál egyetemi tanár halála. Nemzetközi hírnévnek örvendő tudós volt, az Orvostovábbképző Intézet röntgen tanszékének tanára, az Országos Röntgen és Sugárfizikai Intézet igazgatója, hazai és külföldi radiológus-tudományos lapok szerkesztője, munkatársa és egész munkájában, minden megnyilatkozásában mély humanista érzelmű ember. Élete és karrierje, példája a fasiszta korszakban tudományos pályára készülő zsidó fiatalembereknek. A magyar egyetemekre való beiratkozásának útját állotta a numerus clausus. Két évig a párizsi Sorbonne-on tanult, azután sikerült felvétetni magát a Budapesti Tudományegyetemre és itt 1934-ben megszereznie az orvosi diplomát. Egy év múltán a poliklinikára került, aztán jöttek a zsidótörvények. Nem volt maradása többé közkórházban, de sikerült képességei alapján elhelyezkednie alorvosnak az izraelita Szeretetkórházban. Ekkor meg is nősült. Csodálatosan harmonikus, boldog életet élt feleségével, amíg 1943-ban be nem hívták munkaszolgálatra.. Végigszenvedte a megaláztatások irtózatát, de kitartott, mert úgy érezte, hogy szerető felesége várja és tudományos munkája, mely iránt érdeklődése sohasem csökkent. A háború befejezése után hazakerülve tudta meg, hogy feleségét elhurcolták és megölték. A munkában keresett vigasztalást, és minthogy tudományos eredményeit már akkor elismerték, vezető állásba helyezték. Értékes tevékenységet fejtett ki, mint röntgenológus, magyar, német és francia tudományos folyóiratokban írandóan jelentek meg értekezései. Tudományos munkásságával párhuzamosan szállott síkra a központi röntgenelógiai intézet felállítása érdekében. Fáradozása sikerrel járt, az Orvostovábbképző Intézetben felállították a röntgentanszéket, amelynek igazgatójává nevezték ki egyetemi tanári rangban. Kezdeményezésére alapították meg a Sugárfizikai Intézetet, melynek vezetésére szintén ő kapott megbízást. Közben a kandidátusi fokozatot is megszerezte. Embersége, odaadása abban is megnyilvánult, hogy vállalkozott a függetlenségét kiharcolt Észak Vietnamban a röntgenszolgálat megszervezésére. A Hanoi-i egyetemen két féléven keresztül tartott radiológiai előadásokat, majd néhány évvel később véglegesen megszervezte az ottani egyetem röntgentanszékét. Csak a betegeken való segítés érdekelte, ebben talált vigaszt felesége tragikus elmúlásán érzett fájdalmára. Nem alapított újra családot, munkatársait tekintette famíliájának. Élete utolsó éveiben főleg a csontpatológia problémáival foglalkozott, erről írt összefoglaló munkát, melynek megjelenését már nem érhette meg. De még részéül jutott a kitüntetés, hogy a Német Radiológiai Társaság és a Párizsi Orvostársaság tagjának választotta meg. Numerus clausus, zsidótörvények, munkaszolgálat és fajgyűlölettől üldözötten így fejlődött európai nívójú tudóssá Deák Pál, akinek temetésén orvostársain, a tudományos testületeken kívül a vietnami nagykövetség is képviseltette magát. Nádor Jenő