Uj Élet, 1965 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1965-07-15 / 14. szám
1865. július 15. A Ku Klux Klan Angliában Valamikor az angol parlament hatalmát ezzel a mondással jellemezték: az angol parlament ereje mindenre képes, csak fiúból nem tud leányt csinálni. Egy angol képviselő személye sérthetetlen volt, azt befolyásolni, megvesztegetni, megfenyegetni, halálos bűnnek számított. Még ma is elkiáltják az alsóház altisztjei az ülések bezárása után: ki akar haza menni? Ennek ma persze már semmi értelme, de száz évvel ezelőtt a rosszul világított londoni utcákon a képviselőket — ha ők is úgy akarták — lámpás parlamenti őrök kísérték haza, hogy éjszaka meg ne támadja őket valaki. A múlt század közepén a londoni City zsidó vallású képviselőt választott, de mivel a képviselő esküszövege zsidó vallású ember meggyőződésével ellenkezett, éveken át megjelent a Ház előcsarnokában és megjelenésének tényével követelte az eskü szövegének megváltoztatását, de senki nem bánthatta és nem utasíthatta ki, mert lényegében mégis a parlament megválasztott tagja volt, mígnem a képviselői eskü szövegét meg is változtatták. Mindezt az apró mozaikköveket azért rakom itt össze az olvasó számára, hogy belássa: milyen nagyot változott a világ az angol parlamenti életben is, ha most megtörténhetik, hogy a képviselők névtelen leveleket kaphatnak és megfenyegetik őket arra az esetre, ha megszavaznák a fajgyűlölet ellen benyújtott — egyébként az angol zsidóság véleménye szerint az antiszemitizmus leküzdésére hatástalan a törvényjavaslatot. A levelek névtelenek, de azért mindenki tudja, ki küldi azokat. A feladók egyébként nem is titkolják, hogy a fenyegető levelek tőlük származnak. Ezek a feladók: az északamerikai Ku Klux Klan nevű fajgyűlölő szervezet angliai fiókjának tagjai. A Ku Klux Klan úgynevezett titkos szervezet, vezetőjét még a tagok sem ismerik, csuklyában jelennek meg a közönség előtt és politikai gyilkosságokkal foglalkoznak. Négereket ölnek meg olykor nyílt utcákon és antiszemita tendenciákat árulnak el. Egy idő óta megszervezték angliai fiókjaikat és ezek most már többek között antiszemita merényleteket követnek el. Hiszen legutóbb a Colin Jordanféle nemzeti szocialista mozgalom tagjai testületileg csatlakoztak az angliai Ku Klux Klan Birmingham-i fiókjához. Vajjon az angol munkáspárti kormány mit csinál a Ku Klux Klan terjeszkedésével szemben? Feloszlatta a bandát, betiltotta a sajtóját, megakadályozta a gyűléseit? Nem, erről szó sincs. Az alsóházban meginterpellálták Frank Seskice belügyminisztert és ő azt felelte: az angol kormány Robert Sheldonnak, az amerikai Ku Klux Klan megbízottjának megtagadta a beutazási engedélyt Angliába. Közölte még, hogy külföldi utasnak nem engedi meg, hogy Anglia földjére lépjen, ha megállapítják róla, hogy tagja ennek a szervezetnek. A Ku Klux Klan, mint mondjuk, titkos szervezet és így valaki mint egyszerű kereskedelmi utazó jöhet Angliába, holott a csuklyás terrorszervezet egyik vezetője. Itt nem a külföldi gyilkosokra kell vigyázni, hanem a hazai bűnszövetkezetet kell vaskézzel szétverni. Hiszen ha a 4.זזז Klux Klan odáig merészkedett hogy már angol képviselőket fenyeget meg, akkor számítani kell arra, hogy a fenyegetésnél nem fog megállni. Az angol zsidóság szempontjából különösen életkérdés, hogy a kormány vessen véget a jobboldali szervezkedésnek, mert a jelenségek, melyeket az utóbbi hetek produkáltak, a náci idők tetteire emlékeztetnek. Nem régen porig égett a szombati istentisztelet után a londoni Brodesbury-zsinagóga. A nagy londoni Jewish Cronicle című zsidó lap tudósítója ezeket írja: ״ Mikor a leégett épületbe beléptem, a vigasztalan és siralmas látvány megrázó hatást tett reám. Sokan, akik Németországból menekültek hozzánk, sírtak a látvány felett. Az esemény őket az 1938. évi Kristallnachtra emlékeztette, amikor a német nácik a zsidó templomokat felgyújtották. Azt a feltevést, hogy a londoni templomot a fasiszták gyújtották fel, megerősíti az, hogy ugyanazon a héten a templom körül levő zsidó ületeket horogkeresztekkel mázolták be és a közeli Ohel Sem zsinagógát a tüzet követő éjszaka szintén horogkeresztes rajzokkal piszkították be.” De ezenkívül a Brondesbury - templom felgyújtását követő napokban két másik londoni zsinagógára is bombákat dobtak és ezeken a bombákon horogkeresztes rajzokat lehetett felfedezni. A londoni Scotland Yard, vagyis a rendőrség „a legkomolyabb” vizsgálatot ígéri és hangoztatja, hogy hasonló esetek nem fognak előfordulni. Ennek ellenére a napokban a következő történt: Mosley fasiszta huligánjai London egyik termében gyűlést tartottak. A gyűlés ideje alatt bátor demokratikus gondolkozású ifjak röpiratokat osztogattak az utcán, a gyűlés színhelye körül. A röpirat semmiféle izgató felhívást nem tartalmazott, csupán megmagyarázta, ki áll a fasiszta alakulatok mögött. S a rendőrség nem Mosley gyűlését oszlatta fel, hanem eltávolította a röpiratot osztogató fiatalokat és füzeteiket elkobozta. Ugyanekkor London egyik zsidólakta negyedében Viking Books cég alatt könyvkereskedés nyílt meg, ahol többek között ezeket a könyveket árusítják: Hitler Adolf utolsó akarata és végrendelete. Harc feltételek nélkül. A falakon Hitler arcképe. És ezt a könyvesboltot nem zárták le. Pedig az AJEX (Hadviselt angol zsidók szervezete) megtette a feljelentést. Most kíváncsian várjuk, hogy a Scotland Yard-nak lesz-e ereje megakadályozni az újabb merényleteket. Hegedűs Nándor AZ EGÉSZ VILÁG . megemlékezik Thomas Mann halálának tizedik évfordulójáról. Nemrégiben megemlékezett kilencvenedik születésnapjáról is. Eszünkbe jut Thomas Mann 1937. január 16-i budapesti látogatásának egy érdekes epizódja. A nagy regényíró — bár Európa felett egyre sötétebb lett a fasizmus fenyegető jellege — jóval vidámabban beszélgetett a várbeli Hatvany-ház szalonjában egybegyűlt újságírókkal, mint előző években. Békessy Imre, az Újság munkatársa, a világszerte ismert Hans Habe édesapja — aki közvetlenül a sajtókonferencia után beszámolt ott szerzett benyomásairól és Thomas Mann szavairól — azt írta, hogy szinte kiütközött a rendszerint komoly tekintetű és méltóságára többnyire ügyelő íróból az ״ eine Art von Bajazzo-Begabung”, ״ a Bajazzo-tehetség egy fajtája”, amellyel Bajazzo című ifjúkori novellájában saját művészi hajlamait jellemezte. Ha elfogadjuk Békessy Imre leírását, úgy kell látnunk, hogy minduntalan valami hamiskás jókedv buggyant ki Thomas Mannból, és a ״ Herr Professor” (szerette, ha ״ tanár úr”nak szólítják) úgy viselkedett, mint egy montparnasse-i bohém. EGY ÚJSÁGÍRÓ meg is kérdezte tőle: mondja meg őszintén, hogy mitől ilyen jókedvű, ilyen friss? Thomas Mann benyúlt a bal belső zsebébe, és világos sárga fedelű csehszlovák útlevelet vett ki onnan. Felmutatta. Azután így válaszolt: — Képzeljék, útlevelem van! És simán ment minden. Az útlevelemre vízumot adtak. Ez az útlevél, amelyet most vettem elő a kabátzsebemből, minden további dokumentum benyújtása nélkül bizonyítja, hogy Thomas Mann a nevem; író vagyok. 1875. június 6-án születtem Lübeckben; termetem magas, arcom hosszúkás, hajam sörtés, magasra fésült, őszes; angol bajuszom szintén őszülő; szemem kék, és csehszlovák állampolgár vagyok. Az útlevelemet a proszecsi Rudolf Fleischmann, a jóságos, emberszerető, művelt és megértő zsebkendőkészítő szerezte meg. Gott segne Herrn Fleischmann...! Amikor újabb és újabb kérdések hangzottak el, és egyre több bel- és külföldi újságíró akart tudni valamit Rudolf Fleischmann személyéről, Thomas Mann csak anynyit felelt: Rudolf Fleischmann, ez a művelt zsidó, kis zsebkendőkészítő üzemet vezet Proszecsben. Tagja a községi képviselőtestületnek is. Szabad idejében könyveket olvas. Esténként, ha hazamegy, Goethe műveit és az én könyveimet olvassa. Fleischmannokra volna szükség, sok Fleischmannra! Jó és megértő emberekre! Annak az új világnak, amely majd megszületni készül, azt a demokráciát kell megteremtenie, amelyben ilyen segítőkész lelkű emberek érvényesíthetik vágyaikat és megértethetik gondolataikat. Csak ebből a megszülető demokráciából születhet meg az a humánus gondolat, hogy meg kell védeni az embereket a hontalanság és okmánynélküliség szörnyű bizonytalanságától. HATVANY LAJOS, a házigazda, aki ott állt Thomas Mann közelében, rezignált mosollyal tette hozzá: — Ebben a demokráciában hittem és hiszek én is. Hatvany Lajos nyilván azért mosolygott rezignáltan Thomas Mann hitvallását hallva és saját hitvallását kifejezve, mert egy pillanatra sem tudott megfeledkezni arról, hogy még nagy utat kell megtenni ennek a demokráciának a végleges kibontakozásáig. Egyelőre még a hitlerizmus terjedését jelezte, hogy Thomas Mann nem utazhatott német útlevéllel, hogy a XX. század egyik legnagyobb németjét kitaszította a németség soraiból a Harmadik Birodalom, hogy Thomas Mann kénytelen volt elfogadni szabad mozgásához a proszecsi zsidó zsebkendőkészítő támogatását és a proszecsi községi tanács segítségét. BÉKESSY IMRE feljegyzéseiből, amelyeket szem- és fültanúk vallomásaiból készített, tudjuk, hogy a proszecsi Rudolf Fleischmann fél évvel előbb vetette fel első ízben Thomas Mann csehszlovák állampolgárságának kérdését a kis Proszecs községi képviselőtestületében. — Hajlandók volnátok-e proszecsi polgárul fogadni Thomas Mannt? — Ezekkel a szavakkal fordult a proszecsi munkások, földművelők, polgárok képviselői felé. — Ki az a Thomas Mann? — kérdezték egyesek. — Miért fogadjuk a proszecsi polgárok közé? — szóltak közbe mások. Rudolf Fleischmann fél éven át magyarázta úton-útfélen Thomas Mann jelentőségét és nagyságát, hangoztatva, hogy Proszees önmagát tiszteli meg, ha a magáénak hajlandó tekinteni a világhírű írót. Ismertette Thomas Mann regényeinek tartalmát; elmesélte Thomas Mann novelláit; különösen akkor tartott nagyon szép magyarázatokat, amikor a bibliai regényekre került sor. Rudolf Fleischmann, a vallásos zsidó, különös elmélyedéssel magyarázta Thomas Mann bibliai regényeinek mélységes humanizmusát. Fél év eltelte után Rudolf Fleischmann újból megkérdezte a proszecsi községházán: — Akarjátok-e most már proszecsi polgárul fogadni Thomas Mannt? Megadjátok-e neki az itteni illetőséget? A községi képviselőtestület ekkor már nem habozott, nem röpködtek kérdések Rudolf Fleischmann felé; egyhangú „igen” döntötte el a kérdést, így szerezte meg egy proszecsi zsebkendőkészítő a proszecsi illetőséget és ezzel a csehszlovák állampolgárságot Thomas Mann számára. Így jutott a hontalanok nehéz helyzetébe került Thomas Mann csehszlovák útlevélhez. Fleischmann ur Proszecsről írta: Sós Endre UJELET. Új lakásna Höjtöt ésSsorttytMolja fe? A HASZNALTCIKK KTSZ nek 11:341-746־ 1׳ iCv ::.*׳• &fi» Kilencven hosszú év Hausbrunner Vilmosné emlékezései Anyakönyvi adatai szerint ezen a nyáron töltötte be kilencvenedik évét, kétségkívül öregasszony tehát. De csupa derű, nyugalom, kedves, közvetlen harmonikus életű, viruló öregasszony, aki alkonyi életét széppé, megbékélten vidámmá igyekszik tenni s bár egyedül maradt, nem érzi a magány szorítását, vezeti kisháztartását, szeretettel és szívderítő mosollyal fogadja látoogatóit, rokonokat, barátokat, akik szívesen és gyakorta felkeresik, hiszen tudják, hogy véletlenül sincs egyetlen panaszszava. Igaz, fiatalosan egészséges a szervezete s szerény körülmények között bár, de gondtalanul él tanári nyugdíjából, a bútorok közt, melyek vele öregedtek s valahogyan olyan megnyugtató szelid szépség is árad belőlük, mint a régi módon berendezett szoba lakójának mosolyából. Az öreg kanapé felett a nagy falon az egykori családfőnek, Hausbrunner Vilmosnak, a rabbiszeminárium fizika és matematika tanárának portréja, Farkas Istvánnak, a fasizmus áldozatául esett kiváló festőművésznek talán legkiegyensúlyozottabb alkotása. Farkas István nemcsak közelről ismerte, nagyon-nagyon szerette is a remekbe sikerült arcmás modelljét, aki nagynénjének férje volt, mert a művész édesapja, Wolfner József, a híres könyvkiadó, Hausbrunnerné húgát vette feleségül. Itt, a nevezetes portré alatt beszélgetünk, a háziasszony kilencvenedik napját követően. — Szegény uram nem sokkal a felszabadulás után itthagyott bennünket, a gettóban megbetegedett s többé nem is gyógyult meg. De tanítványai máig is emlékeznek rá, pedig természettudományokat tanított, ami nem volt elsődleges jelentőségű tantárgy a szemináriumban. Viszont a rabbiszeminárium igazgatóit, Baeher Vilmost, majd Blau Lajost és Gutmann Mihályt, annyira lekötötte tudományos munkásságuk, hogy nem foglalkozhattak személyesen a hallgatók személyi, szociális ügyeivel, hanem ezt férjemre, mint a tanári kar és az intézet jegyzőjére bízták. Egykori növendékei, köztük Lővinger Sámuel és dr. Scheiber Sándor professzorok, mint megértő barátra s ritka jó emberre emlékeznek rá — vetjük közbe. — Ez a megértő szeretet — mosolyog Hausbrunnerné — családi magatartás volt nálünk. Mint férjem, én is a tanítás szerelmese voltam. És a könyveké. Ez a szenvedélyem ma is változatlan és istennek hála nem is fáraszt a teméntelen betű, hiszen most is szemüveg nélkül olvasok. — Hogy mit? — felel kérdésünkre és az asztalra mutat, melyen Goda Gábor Magányos utazás című könyve fekszik felütve, mellette pedig egy kis díszkötésű könyv, Kohn „Gettobilder” című munkája. Bizonyítékul, milyen széles az érdeklődési köre. — A könyveknél csak a gyermekeket szerettem jobban. Nem akarok büszkélkedni, de azt hiszem, sok-sok év előtt én vezettem be, ha nem is a mai formájában, a szülői értekezletet a Váci körúti polgári iskolában, ahol 27 évig tanítottam mértani és művészeti rajzot. S az én kezdeményezésemre vezették be azt a szokást is, hogy a jómódúak a maguk gyermekén kívül uzsonnát csomagoltak be a szegénysorsúak számára s az egészet egyenlő arányban osztották el, hogy senkinek se kelljen hiányt látnia. Pedagógiai munkáján kívül mire emlékezik most legszívesebben ezen a nevezetes születésnapon? — kérdezzük. Pillanatra meghatódik. — A szülői házra, az Andrássy út 16-ra, melynek nagy lakásában nyolcan éltünk testvérek. Apánkat, Róth Márk doktor urat félváros ismerte, de az egész Terézváros bizonyosan. Híres család voltunk, különösen arról, hogy a lakásunkban sohasem hangzott egy rossz, vagy hangos szó. Ott a szülői házban tanultam meg, hogy mindennél fontosabb a békesség boldogsága. Igyekeztem is, hogy mindig béke legyen a szívemben s a környezetemben. Így semmi sem zavarja örömömet, mikor szinte naponta bekopogtatnak látogatóim, rokonaim s a külvilág híreit hozzák, bár az újságokból állandóan figyelemmel kísérem, mi történik a nagyvilágban. Ez annál inkább érdekes, mert öcsém, aki Párizsban él, világhírű művész, Alfred Reth néven a legünnepeltebb absztrakt festők egyike. Most, nyolcvanadik születésnapjára megkapta a legnagyobb kitüntetést, ami francia művésznek juthat... ő is nagyon kedvelte a férjemet, pajkos-diákosan ״brun■• csi”-nak becézte, mint tanítványai a rabbiszemináriumban. — Jobb emberrel sohasem találkoztam — búcsúzik Hausbrunner Vilmosné, akiről most, kilencvenedik születésnapján, jóleső érzés elmondhatni, hogy jóságban, emberségben méltó párja volt férjének. Lengyel István fiús könyvek Barát Endre: Lidérc Kényes témához nyúlt az író, amikor a magyarországi cigányok megoldásra váró problémáit dolgozta fel új regényében. Tegyük hozzá őszinte nyíltsággal, köntörfalazás nélkül, a szociográfus és a lélekbe látó író szemüvegén keresztül Hőse egy fiatal cigányember, aki szakít a múlttal, ott hagyja a törzset, felhagy a kóborlással, elhelyezkedik egy gyárban, együtt dolgozik a brigáddal és családjának is igyekszik emberi életet teremteni. Közben, mert a múlt öröksége, a cigányok iránti előítélet még ott él az emberek lelkében, az új úton akadályokkal találkozik, házát, amit munkával szerzett pénzén vásárolt meg, elveszik tőle, családját kilakoltatják, és munkástárai is csak a munkában fogadják maguk közé. Ezt az emberi tragédiát, amely rávilágít arra, hogy a fajgyűlölő téveszmék még ott élnek egyesek gondolkodásában. S drámai erővel, színesen és érdekesen írta meg az író és közben visszatekint a fasizmusra, amikor a cigányokat is ugyanazokban a vagonokban hurcolták el a haláltáborokba, mint a zsidóságot. Barát Endre új regényét mártírhalált halt édesapjának ajánlja. (zs.) Carl Sandburg: Abraham Lincoln A nagy amerikai államférfiú, ABRAHAM LINCOLN történelmi alakját sokan és sokszor megírták, így legutóbb magyar szerzők tollából is (SOS ENDRE és VÁMOS MAGDA) jelent meg egy nagysikerű Lincoln életregény. Most, CARL SANDBURG, a nagy amerikai költő Lincoln könyvét jelentette meg a GONDOLAT kiadó magyarul, hogy megismertesse az amerikai haladás és demokrácia kimagasló vezetőjének״ Lincoln pályáját. Sandburg szinte egész életét e könyv megírására fordította, hosszú éveken át gyűjtötte az adatokat, felkeresett mindenkit, akinek bármilyen személyes emléke volt az elnökkel kapcsolatban és ehhez a hivatott költő képzelő erejét és megelevenítő készségét adta hozzá. Így született meg a hatkötetes Lincoln életrajz, amely egyúttal Amerika korrajza is, benne a száz év előtti Amerika látképével és az 1861—65-ös polgárháború történetével. A hatkötetes művet maga Sandburg rövidítette le egy kötetre és ezt a közel kilencszáz oldalas könyvet fordította. TERÉNYI ISTVÁN, László Gyula: Egy fiú elindul Egy fiatal gyermek életét rajzolja meg az író abban a korban, amikor a félelem és rettegés uralkodott az országban. Seregi Péter a hőse ennek a könyvnek, akinek édesanyját a Horthy rendőrség le tartóztatja. A kor hangulatát idézi a fordulatos cselekményt! ifjúsági regény. (Móra) Exportra dolgozó szövetkezet a lakosság igényeinek szolgálatában! Hós és férfikán,tásak divatos színekben különleges fazonokban a félkész termékből kiválaszthatók és egy órán belül átvehetők. Rendeléseket méret után felvesznek a Minőségi Fehérnemű KTSZ szaküzletei VIII. Vas u. 1. (Rákóczi út sarok) VII. József körút 27.