Uj Élet, 1965 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1965-08-01 / 15. szám

1965. augusztus 1. József körút 79 regényt hozott Tel Avivból ־**• a posta. Magyar regényt, Balla Erzsébet könyvét. Így hangzik a címe: József körút ”79. Szerzőjével, Balla Erzsébet­­tel, az 1930-as évek végén is­­merkedtünk meg, amikor Pe­­terdi Andor, a harcos költő és Várnai Zseni, a bátor költő­­asszony — e nagyszerű há­­zaspár — házának volt szinte állandó vendége. Verseket írt és verseket szavalt. Szívesen ment, bárhová hívták, a zsi­­dótörvények árnyékába került embertársai közé. A pesti és a vidéki zsidóság kultúrestjei­­nek hosszú során lépett fel. Mindenki tudta, hogy na­­gyon szuggesztív és nem min­­dennapi tehetségű asszony, de akkor még senki sem gon­­dolt arra, hogy egyszer olyas­­valamit ír majd, mint ez a most ideküldött regénye: a József körút 79. !Eredetileg folytatásokban ־*־־׳ jelent meg a regény. Buenos Airesban és Tel Aviv­­ban került a közönség elé. Az ottani magyar zsidó lapok közlése nyomán mutatkozó si­­ker lehetővé tette, hogy könyvalakban is megjelenjék. Keserves időknek kellett le­­zajlaniuk történelmi földren­­gésnek kellett történnie, hogy a magyar anyanyelvű Balla Erzsébet Buenos Airesban és Tel Avivban írja meg és publikálja egy budapesti bér­­ház 1944-es regényét. , A fasizmus pokoli évei for­­m­álták ki véglegesen Balla Erzsébet írói arcát. Elősegítette az izgalmas re­­gény megírását, hogy — mint a bevezetőből megtudjuk — egy észak-amerikai nagy zsidó intézmény ösztöndíjjal tüntet­­te ki az írónőt. Az ösztöndíj­­nak az volt a feltétele, hogy az, aki kapja, dolgozza fel re­­gényben a magyar zsidóság tragédiáját. Mi volt a módszere Balla Erzsébetnek?­­ Mindenekelőtt egy bérházat szemelt ki Budapesten a sok közül. Egy Budapesti bérhá­­zat választott ki ábrázolásra. Egy olyan átlagbérházat kí­­vánt megörökíteni, amely sem­­miben sem különbözött a vész idején az egyéb bérházaktól. sezeket olvassuk a Beveze­•*־׳ tő-ben: ״ A regény egyetlen bérház zsidó lakóinak sorsát mutatja be, keresztmetszetben. De e néhány család sorsa az egész zsidóság sorsára világít rá. Mint, ahogy egyetlen nyitott ablak látóhatárig viheti a szempillantást, az áttekintést. A többi, a nem-zsidó lakók magatartásukban körülbelül szintén fedik az átlagosat.” Az írónő nyomatékosan le­­szögezi, hogy regénye nem a képzelet szüleménye. A való­­ságot akarta megmutatni. Amit elképzelt a valóság kö­­ré, az legfeljebb sűrített való­­ság. A regényben cselekvő vagy szenvedő személyek is élnek, vagy élők voltak. Egé­­szen kisszámú az olyan sze­­replő, akit a képzelet­ és a szükségszerűség állított­ az események színhelyére. Az érdekes regény — a va­­lóságos és képzelt regényala­­kok szavain át — megvilágít­­ja az 1944-es történések tel­­jességét. Benne van: március 19 és október 15. Benne van: a Tatersall, a KISOK-pálya, a Szent István körúti nyilasház. Nem hiányzik belőle a mun­­kaszolgálat borzalmainak is­­mertetése sem. H Hasznos munka ez a könyv, mert — ha végső kicsen­­gésében kicsit erőtlenül érvé­­nyesül is az antifasiszta ma­­gatartás szükségességének kö­­vetelése — lényegében csupa olyan esemény, történés, üldö­­zés, epizód zajlik le a József körút 79 lapjain, amelynek ol­­vasása antifasisztává tesz minden jószándékú embert. Sós Endre Új könyvek József Attila összes versei Az ünnepi könyvhét kiad­­ványai közül is kiemelkedik a Magyar Helikon művészi ki­­állításában megjelent új József Attila kötet, amely a költő összes verseit tartalmaz­­za. A szép könyv e mellett olyan olcsó áron került kia­­dásra, hogy hozzáférhetővé váljon minden — verskedve­­lőnek. Molnár Zoltán: Egy márciusi nap 1914. március 19-én, a magyar történelem legszégyenletesebb nap­­ján játszódik le ez a regény, amely egy magyar kisváros éle­­tén keresztül igyekszik megveá­­gítani a német megszállás hatá­­sát a magyar honvédekre, mun­­kásokra és a kisváros polgáraira. Érdekes, nagy lehetőségeket rej­­tő téma­író számára és Molnár Zoltán élt is a lehetőséggel. Hu­­szonnégy óra alatt pereg le a cse­­lekmény, amelynek középpontjá­­ban nincsenek hősök és hiányzik belőle a drámai összeütközés is. Mégis, a regény érzékelteti azt, mi történt ebben az országban, hogy eszméltek rá az emberek, elsősorban a munkások és a fél­­revezetett katonák arra, hogy a német ״ szövetséges״ miként tá­­madta hátba országunkat. Kár, hogy az író stílusa sokszor szür­­ke és mondatszerkezetei sem mindig hibátlanok. Solymár József: A harmadik jelrendszer ״ Csak kérdezni tudott, felelni nem!״ így jellemzi az író Danu­­bius Imrét, a regény hősét. A fia­­talember olyan korban él, amikor a nagy változások és ellentmon­­dások követelték társadalomban és a magánéletben egyaránt a vi­­lágos feleleteket. Az író új regé­­nye merész, izgalmas módon mu­­tatja be a hős sokat kérdező, de megoldatlanul maradt, pusztulás­­ba vesző életét. (Kozmosz) Egy futár kalandjai A német antifasiszta harco­­sok visszaemlékezéseit egysze­­rű munkások, kisemberek helytállását gyűjti össze ez a könyv amelyből látjuk, hogy a hitleri Németországban a névtelen hősök ezrei, az ellen­­állás közkatonái hogy harcol­­tak a fasiszta terror ellen (Móra kiadás) ÚJ ÉLET BRÓDY LÁSZLÓ Qaládi kJjfL Családi kép. Kilenc­száznyolc, Szabadka Ünneplő násznép templomból jövet. Úgy csillognak, mint ékszeren kövek: szép emlékeket ötvözök szavakba. Az egyik bátyám lakodalmi képe, csupa sugárzás és csupa mosoly. Szélcsend volt, az alföldi városon térzene mellett sétált át a béke. Zemplén és Bácska rokonságra lépett két messzi község, két tisztes család. Romló szemem egy tűnt világba lát, nézem a régi lakodalmi képet. Örömszülök, vőfélyek, koszorúsok, virágbotos, mosolygó gyerekek, mint mosoly arcról, úgy eltüntetek, s ti mind az idő felhőiben úsztok. Apám, anyám, fivérek és nénék mindegyike, sok sógor és rokon folyón túl, ismeretlen partokon, amelyről nincsen atlasz, mappa, térkép. Hírmondóként maradtam itt magamba, az ösvények közt utamat rovom s az ősi, halotti imát mormolom ... Családi kép. Kilenc­száznyolc, Szabadka. Il budai vártól a gyepűig A magyar történelem új korszakának egyik legalapo­­sabb ismerője és ismertetője Karsai Elek. A budai vártól a gyepűig címmel jelentette meg új könyvét, amely a Horthy fasizmus korszakának eddig sok ismeretlen részletét eleve­­níti meg. Karsai Elek új könyvében Magyarország történetének 1400 napját írja meg és az 1941. június 22-ével kezdődik, azon a napon, amikor a né­­met nácizmus megtámadta a Szovjetuniót és Hitler és vele együtt magyar csatlósa, Szá­­lasi bukásával fejeződik be. Közben végigvezeti az olva­­sót Horthy, majd Szálasi or­­szágvesztő tevékenységén és ezzel kapcsolatban a magyar zsidó vallású állampolgárok százezrei elleni intézkedések sorozatán. Olvassuk az eredeti okmányról készült fotókópiát, amely így szól: ״ A miniszter­­elnök úr szerint a kormányzó úr ő főméltósága az összes zsi­­dórendeletekre vonatkozólag szabad kezet adott az ő veze­­tése alatt álló kormánynak és ezek tekintetében nem akar befolyást gyakorolni.” Íme a válasz azoknak, akik Horthy személyét még ma is igyekez­­nek a felelősség alól felmen­­teni! És el­vígunk a sok száz­ezer elkallódott végső segély­­kiáltásból egy levelezőlapot, amelyet valahol Németország­­ban dobtak ki egy leplombált vagonból. ״ Egy év Németor■ szágban az SS-ek kezei között, írtam mélységes bánatomban szüleim, férjem és az egész családom utáni nagy vágyako­zásomban. Távol a hazámtól idegen országban. Hoch Manó­­né Krakkauer Erzsébet tulaj­­dona. Friedendorf, 1945. IV 1-től.” Látjuk a fényképeket Horthy­ról Szálasiról, Endré­­ről és a többiekről, Beregfi­­ről, Szombathelyiről és a ma­­gyar vezérkar annyi magas­­rangú árulójáról. Olvassuk az utolsó hetek krónikáját, ami­­kor az ország nagy része már felszabadult, de Sopronban még Jaross Andor arról szó­­nokol, hogy ״ A nyilas haderő komoly vereséget még sehol­­sem szenvedett, sikerült há­­romszáz-háromszázötvenezer embert átmenteni a Gyepűre.״ A könyv ismerteti a magyar ellenállók hősiességét és a szovjet haderő felszabadító harcainak történetét is. Tanulságos, felejthetetlen könyv, amelyet el kellene ol­­vasnia minden fiatalnak, hogy lássa és megértse, mi történt Magyarországon akkor, ami­­kor a német nácizmus és a magyar fasizmus karöltve pusztított nemzsidót és zsidót egyaránt, amikor egy idegen testvérnemzet hős katonáinak kellett eljönnie, hogy az or­­szágról levegye a szégyen pe­­csétjét. Karsai Elek könyve kiadá­­sáért a Táncsics Kiadót illeti elismerés. Zsadányi Oszkár Templomi festett üvegablakok 3lomfoglalatú üvegezések készítése és javítása Üvegesek KTSZ üvegfestő részlege Budapest, vm., Baross u. 59. Telefon: USA 55­. Exportra dolgozó szövetkezet a lakosság igényeinek szolgálatában! Hői és férbi köntöseik divatos színekben különleges fazonokban a félkész termékből kiválaszthatók és egy órán belül átvehetők. Rendeléseket méret után felvesznek a Minőségi Fehérnemű KTSZ szaküzletei VIIL Vas u. 1. (Rákóczi út sarok) VIII. József körút CT. Beregi Oszkár levele a Vasvári Istvánhoz Vasvári Istvánnak nemrég jelent meg új verses kötete, amelyet a költő, akit régi barátság fűz Beregi Oszkár­hoz, a Hollywoodban élő 90 esztendős művészhez, el­­küldött tisztelete jeléül a magyar versek hivatott interpretátorának. A művész a költőhöz az alábbi levelet intézte, amelynek minden sora nemcsak Vasvári Ist­­vánt, de a magyar olva­­sóközönséget is érdekli. Hollywood, 1965. június 14. Kedves Vasvári István, Fiamnak szólítalak, és ez nem különös megkülönböz­­tetés, mert nekem nemcsak a kiválasztott költők, de minden vértanúhalált szenvedett és vértanúhalálból megmenekült is a rokonom és mert én min­­denkinél vénebb vagyok, ne­­kem mindenki vagy öcsém, vagy fiam. Neked kétszeres jo­­god van e névre: vértanúhalál­­ból menekültél és kiválasztott költő is vagy. Te kedves fiam beteljesítet­­ted, amit én a te tehetséged­­ben, munkabírásodban, mun­­kaakarásodban bizakodva, a magyarul beszélőknek meg- ígértem. Az embernek nem ambíció­­ja a mártírság. A legyilkoltak bajtársaink voltak, mi — ha nem is ép bőrrel — de meg­­menekültünk, nekik — hat­­milliószor kár — nem sike­­rült. Vörösmarty kisebb gonosz­­ság idején mondotta, hogy „az emberfaj sárkányfog-ve­­temény”, mit gondolsz a nagy­­nagy magyar költő talált vol­­na szavakat a napjainkban el­­követett ״ hőstettekre”? Azt hiszed van otthonod, hazád, aztán jön idő ״ s rádtör, mint szörnyű döbbenet, hogy hazát•­lan vagy s nincs helyed se• hol”. De az anyanyelv a tied, az anyanyelv a hazád, bár• merre jársz, viszed magaddal, az egysejtjeidben a vérsejtje• idben van, vele élsz, vele ál• modol, amit dalolt neked anyád, amit belénk zengtetek ti áldott lelkű magyar költők, nektek még az is megadatott, hogy írni is tudtok magyarul, én se panaszkodom, mert ne­­kem is megadatott, hogy ol­­vasni tudok, hogy írásaitokat mondhatom, ti szép magyar költők a nekem legszebb gyö­­nyörű magyar nyelven. Nem vagyok szegény, van nekem hazám, mert nekem nem a Föld a hazám, enyéim marad­­nak a magyar városok, mert én mindenütt mondtam a ti verseiteket és mindenütt meg­­értették szavaimat az áldott béke és az átkozott háborúság napjaiban. Ne féljünk, ha a legfiata­­labbak tanítani akarnak, ta­­nítsanak, ha van mit. Az ő ifjúságuk idején sétált először húsz percig a súlytalanságban az asztronauta, mi láttuk a faggyú­gyertyát és a reflektort, az ökrösszekeret és a Cél — mi? A cél, megszűnte a csatá­­nak. ״ Az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.” ״ A tücskök zengő konok ciripelése” volt az életműkö­­désem, de szép volt és muzsi­­kás! Jó munkát! Szabó Ervin neve kötelez. Csak egyszer voltam vele együtt. Voinovich Géza és Battyhányi Ervin tár­­saságában, de a hatása, amit rám gyakorolt, felejthetetlen. A verseidet nemcsak egy­­szer, nagyon sokszor olvasom — nagy gyönyörűséggel. Kö­­szönöm őket. Szeretettel Beregi Oszkár A mostanában megjelenő zsidó viccgyűjtemények ismét új kötetekkel szaporodtak. A német Luchterhand kiadóvál­­lalat „Jüdische Humor” cí­­men jelentetett meg egy ösz­­szeállítást, a holland Toe­­komst kiadó pedig ismét vi­­lághírű zsidók vidám mondá­­sait adta ki. Ezek közül köz­­tünk néhány zsidó anekdotát mutatóba. Van köztük egy kétezer éves vicc is, amely Jehosua Ben Chananjáról szól, aki így beszél egyik ta­­nítványához: — Ahol most mi állunk az a világ közepe. — Mivel tudod bebizonyí­tani? — Roppant egyszerűen. Csak le kell mérned és ha stimmel, akkor beláthatod, hogy igazam van. • Az iskolában a tanító a tér­­képre mutatva felszólítja a diákot, hogy keresse meg az Északi Sarkot. — Könnyebb feladatot nem kaphatok? — kérdezi a diák. — Peary és Cook hiába ke­­resték és ál találjam meg? » Heine feleségére, Matildra hagyta minden vagyonát, de azzal a feltétellel, hogy gyor­­san újra férjhez kell mennie. Egy barátja megkérdezte a beteg Heinétől: — Miért szabtál ilyen felté­­telt? — Azt akarom, hogy legyen legalább egy olyan ember, aki majd szívből sajnálja elhuny­­tamat... • Markus Herz, a neves filo­zófus és orvos egyszer meg­­tudta, hogy egyik gazdag pá­­ciense, aki már régóta nem kereste őt fel, egy sereg or­­vosi szakkönyvet vásárolt és azokból igyekezett gyógyíta­­ni magát. Valaki megkérdezte az orvostól: — Mi baja van tulajdon­képpen ennek a volt páciens­nek? — Súlyos epebántalmai van­­nak, de nem ez öli meg, ha­­nem majd egy sajtóhiba­­. Vilmos német császárnak Breslauban bemutatták a hí­­res Titkin rabbit. A császár megkérdezte: Hogy megy magának? A rabbi széttárta a karjait. — Na, felség, man lebt... • Valaki megáll Goe­he szob­­ra előtt. — Nem értem, miért emel­­tek neki emlékművet Se had­­vezér, se császár ne­m volt, mindössze a Haramiákat írta meg. — Azt nem ő, hanem Schil­ler írta. — Pláne! Még a Haramiá­­kat sem írta meg. • Egy zenei estén fellépett Adolf Busch, a híres hege­­dűművész is. Valaki megkér­­dezte: — Zsidó ez a Busch? — Általában minden neves hegedűművész zsidó, de spe­­ciel ez a Busch geiger... * Hajótöröttek ülnek egy ro­­zoga csónakban. Az egyik fel­­sóhajt: — Vagyonom negyedét megmentőmnek adnám. A hullámok erősödnek, fe­­kete felhők tűnnek fel. Az il­­lető korrigálja felajánlását. — Vagyonom felét adnám oda. Kitör a vihar, a csónak in­­gadozik, az ijedt ember me­­gint emelni akarja a felaján­­lást: — Vagyonom há ... A mellette ülő hajótörött hirtelen megfogja az illető ke­­zét: — Várjon, ne ígérjen töb­­bet! Föld a láthatáron! • Max Liebermannak, a világ­­hírű zsidó festőművésznek egy nő ült modellt, aki mindunta­­lan megzavarta a művészt munkájában. Egyszer azt kér­­te, hogy az orrát fesse keske­­nyebbre, másszor pedig, hogy az álla ne legyen olyan erős. Liebermann rászólt: — Ha még egy szót szól olyannak festem le, amilyen a valóságban! Palásti László 5

Next