Uj Élet, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-01 / 1. szám
1966. január 1. Zsidó hősök és mártírok emlékművei Mióta az ember könyvet nyomtat, még nem adott ki olyan könyvet, mint ez, — így hangzik többek között a „Stätten des Kampfes und des Martyriums” (A harc és vértanúság helyei) című kötet előszava. Ez a munka Varsóban jelent meg és valóban nincs hozzá hasonló tartalmú mű. Pedig nincs másról szó, mint útmutatóról: hol állítottak fel Lengyelországban emlékoszlopot emléktáblát a német tömeggyilkosságok színhelyein. Város- és községnevek vonulnak fel előttünk, mindenütt rövid összefoglalás az elkövetett bűntettekről, útmutatás arról, hogyan lehet az egyes mártírhelyeket vonaton vagy autóbuszon megközelíteni, fényképek tömege az emlékművekről, és emléktáblákról, útikalauz, mondom, és mégis soha sem volt a kezemben ennél gyászosabb, véresebb, megrendítőbb krónika. Hallottuk eddig is, hogy a nácik milyen vandál öldöklést vittek véghez Lengyelország területén, de aki ezt a könyvet nem olvasta az eddig valóban legfeljebb csak hallotta, de nem tudta, nem ismerte, el sem képzelhette a mártírtörténet méreteit. 1080 emlékoszlop és tábla hirdeti a lengyel mezőkön, mint kőbevésett dokumentumsorozat mindazt, ami hihetetlen, felfoghatatlan, példa nélkül áll és mégis megtörtént. De egészében új képet kapunk ebből az együlálló műből a lengyel zsidóság tragédiájáról is. Olyan zsidó hősi harcokról és szörnyű tömegmészárlásokról és kivégzésekről, koncentrációs táborokról és gettókról olvasunk ebben a hivatalos lengyel kiadványban, amilyenekről eddig sejtelmünk sem volt. A köztudatban csak a varsói gettó halálra szánt lázadását, Auschwitzot, Maidaneket és még néhány nevezetesebb haláltábort szoktak emlegetni, de ez a többszáz oldalas könyv eddig soha nem hallott kivégző táborokat, és zsidó ellenállási megmozdulásokat sorol fel, ismeretlen hőstetteket említ meg. Néhány részletet kiragadunk ebből a gyászos freskóból. Byalistok, Zabia utca, A gettóharcban elesett lakóinak emlékműve. 1943. augusztusában a gettó végleges megszüntetésénél az önvédelmi csoportok tagjai tömegesen estek el. Byalisták és a megsemmisítő tábor területén összesen 50 000 gettólakót öltek meg. A helyi temetőben a tömegsírok között a zsidó vértanúk tragédiáját emlékoszlop hirdeti. Novy Dwor Gdanski: Múzeum az egykori Stutthof-i (Sztutowo) koncentrációs tábor helyén. Stutthof eleinte a „polgári fogolytábor” volt, 1942. március után nevezték el koncentrációs tábornak. Itt kerematóriumot építettek és 1944 nyarán működésbe léptek a gázkamrák. A koncentrációs tábornak tíz fiókja volt (Lebork, Slupsk, Police, Wies Graniczna, Gdansk, Nowy Dór, Elblang, Krolewicz, Torun, Pruszcz) és 1941 közepe óta oroszokat, zsidókat, németeket, hollandokat, belgákat, letteket, dánokat, magyarokat, cigányokat szállítottak ide és hivatalos adatok szerint az itt tartózkodó häftlingek közül 85 000 halt meg. 1945. január elején a nácik kiürítették a táborokat és a 25 000 bennlakó felét megölték. A többit a szovjet hadsereg szabadította fel. Kattovici vajdaság, Rybnik. Emlékmű a meggyilkolt Auschwitz-foglyok tiszteletére. 1945. január 22-én az SS- katonák Rybnikban, a sportstadionban 358 foglyot öltek meg, akiket Auschwitzből hurcoltak ide. Az obeliszik, amelyet a mártírok emlékére emeltek, tartalmazza az áldozatok hamvait. Krakkó: Bohaterow-tér. Emléktábla a gettóhősök tiszteletére. A németek Krakkóban állítottak fel gettót a zsidók számára. Embertelen körülmények között éltek itt. Kis területen 68 000 embert zsúfoltak össze. Éhség, betegség, nyomor tizedelte meg őket. A gettóban titkos harci szervezet működött, amely rendőrkémeket tett el láb alól. Szabotázsokat és ellenállási támadásokat rendezett. Sokan csatlakoztak a partizánokhoz. A gettó titkos harci szervezete részt vett a Cyganeria nevű náci mulató ellen elkövetett támadásban. A zsidókat Belzec, Sobibor és Majdenek lágerjeiben végezték ki. Lublin vajdaság, Belzec. Emlékmű az egykori megsemmisítő tábor helyén. A nácik 1941-ben a zsidó lakosság számára itt haláltábort létesítettek. Különböző helyekről szállították Belzecbe a zsidókat. A meggyilkoltak hulláit máglyákon égették el. Belzecben 600 000 mártír halt meg és ezek tiszteletére emlékművet emeltek. Lodz, Cmentarna utca. A meggyilkolt gettólakók emlékműve és temetője. Itt 200 000 zsidó származású lengyel állampolgárt zsúfoltak össze. Éhség, betegség, kemény kényszermunka pusztított köztük. A felszabadító szovjet hadsereg csupán néhány száz munkaképes fiatalembert talált ,itt életben. Wroclaw vajdaság Gross Rosen (Rogoznica) Múzeum a Gross Rosen-i koncentrációs tábor emlékére. Ez a koncentrációs tábor naprólnapra bővült, belga, bolgár, dán, német, lengyel, román, szovjet deportáltak tömegesen haltak meg itt. Leggonoszabb bánásmódban a zsidók, cigányok és a szovjet polgárok részesültek. Az áldozatok tiszteletére mauzóleum és monumentális emlékmű áll ma itt. A mauzóleumot abból a gránitból építették, amelyeket a foglyoknak kellett ideszállítaniok a legsúlyosabb munka árán. A tábor berendezése megtalálható a mauzóleumban, így a három méter magas drótkerítés, a fényszórók, az őrtornyok. Az obeliszkbe befalazták a krematóriumban visszamaradt hamut. Oldalakon át folytathatnám az idézeteket ebből a harci és mártírútmutatóból, melynek lapozgatása is már görcsöt hurkol a szívre. Az eddig előttünk teljesen ismeretlen gettók és koncentrációs táborok felsorolása azonban elháríthatatlan olvasmány mindenki számára, aki a zsidó tragédiát a maga teljes nagyságában megismerni akarja. Hegedűs Nándor Hirdetmény A Budapesti Izraelita Hitközség Választási Bizottsága ezennel közhírré teszi, hogy a Választási Bizottság által 1965. december 15-én kibocsátott hirdetményben a hitközség alapszabályainak 10. §-a alapján a képviselőtestület rendes- és póttagjainak megválasztására vonatkozó jelölések benyújtására kitűzött 1965. december 29-i határnapig csupán egy szabályszerű lajstromot nyújtottak be. Ennek folytán a Választási Bizottság a hitközség alapszabályainak 13. §-a ,alapján közhírré teszi azt is, hogy a benyújtott lajstromon ajánlott első 180 jelöltet a képviselőtestület rendes tagjául megválasztottaknak, a többi jelölteket pedig póttagnak nyilvánította. Egyúttal közli, hogy az 1966. január 9-ének délelőtt 8 órájára kitűzött szavazás elmarad. Közli továbbá a Választási Bizottság azt is, hogy a hitközségi alapszabályok 20. §-a alapján a megválasztott rendes tagokat külön meghívóval 1966. január 16. napjára választói közgyűlésre hívja meg. Budapest, 1965. december 30. SZÍRT MIKLÓS a Választási Bizottság elnöke A BUDAPESTI IZRAELITA HITKÖZSÉG VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁGÁTÓLHírslitvó a Budapesti Izraelita Hitközség Képviselőtestületének 1966. január hó 16-án vasárnap dé fél 11 órakor a hitközség központi épületének dísztermében (VII. Sip utca 12. II. 33.) szám alatt megtartandó választó közgyűlésére. Napirend: 1. Az alapszabályok 7. §. második bekezdése szerint választható képviselőtestületi disztagok megválasztása. (Alapszabályok 22. §.) 2. A hitközség elnökének, elnökhelyetteseinek, főtitkárának és az alapszabályokban előírt többi tisztségviselőnek megválasztása. 3. A Budapesti Községkerület Képviselőtestületébe küldendő képviselők megválasztása. 4. Elnöki székfoglaló. 5. Esetleges indítványok. Budapest, 1965. december 30. SZÍRT MIKLÓS a Választási Bizottság elnöke ÚJ ÉLET Rövidbundás, fejkendős aszszony nyitott be tanárékhoz. — Regina néni, nem ismer meg? — Nem... azaz... Jesszusom, Gottliebné nagyságos asszony! Azt hittem... úgy gondoltam... — Hogy Auschwitzban maradtam. A gyerek a papagály kalitkáját babrálgatja. Megfordul: — A néni mit árul? • Az asszony, mintha kiáltást akarna elfojtani, bal tenyerét szorosan a szájára tapasztja. Halkan, mondja, inkább kérdezi: — Kázmér? ... — Mi Kazikának szólítottuk... Üljön le, Gottliebné nagyságos asszony. Kinyúl a gyerekért, az a kalitka mögé húzódik. — Nehezen tudok menni... Azt gondoltam, sohasem érek el az Izabella utca 7-be. Wolf bácsitól tudtam meg a címüket, azt is, hogy a gyerek miatt költöztek el onnan. Kázmér... Kazika, ugye, eljössz énvelem? Kazi belefúrja a fejét tanárné ölébe. Kikukucskál, az orrát piszkálgatja: — Nem megyek. Ugye anyuka, nem megyek? Gottliebné nagysága csendesen sír, közben ijedten néz körül, mint aki megszokta, hogy sok mindent nem szabad. " — Jolánkát, Editkét elvették tőlem, alig, hogy a vonat beállt a rámpára .. . Kinyitották a teherkocsi ajtaját, Ilus, az unokahúgom élettelen gyerekét szorította a mellére: ״ Nem szopik ... nem kell neki az én tejem...” A halottak odagurultak a földre ... Hajtottak bennünket, nem is tudom, anyám hol tűnt el mellőlem. A szép, új retikülje nálam maradt. Kiabált: ״ Micike, Sásdi Sándor, a zsebkendőmet...” Fürdés, hajborotválás előtt, azt a zsebkendőt eldughattam volna. Legalább őrizhetnék valamit, ami az övé volt. tanárné úgy szokott sírni, hogy előbb az álla, aztán az alsó ajka reszket: — A négy karkötő, a hoszszú és a rövid lánc még megvan. Visszaadom, mást is... mindent, amit akar, csak a hazit ne vigye el. Legalább egy darabig maradhasson még. Mintha nem is hallaná: — Május 4-én szabadultunk fel, harmincnégy kiló voltam, akkor lábbadoztam tífuszból. Nem voltam beszámítható. Az amerikai katonát, aki a karján vitt az autóhoz, Aufsäherinnak hittem, kiabáltam: ״ Hányni kell a krematórium bűzétől...” Svédországba kerültem... Palmer kapitány azt akarta, menjek vele Pomonába, Californiába. Dehogy megyek. Haza, csak haza!... Pedig régóta tudtam, mi van a vasajtó mögött, amelyre nagybetűkkel írták: ״ Waschraum.” És azt is, hogy mi történik apámmal, anyámmal, két kislányommal. — Csakugyan elégették őket? — Dehogy égették! Csak híreszteljük, hiszen négyanynyian jöttünk vissza, mint ahogy passzióból elindultunk avadregényes tájakra. — Nem rosszból kérdezem. tanár véresarcú, az orra akkora, mint a nagyranőtt ugorka. A jobb szeme alatt szőrrel borított dúdor. Finom acélkék, bársonygalléros télikabátját nem reá szabták, élni sziít . — Apuka, mit hoztál? — Nyúlj bele a zsebembe, meglátod. — Miska, meg se ismered a Gottliebné nagyságost? — Nem én ... azaz, hogy ha jobban megnézem. Éppen csak rátekint, felkapja a gyereket, a karjába kapja, hintáztatja: ״ Krémmel töltött, igazi csokoládé, neked hozta apuka.” — Miska, számíthattunk reá, tudnod kellett... Ugye, mondtam, hogy a négy karkötőt, a hosszú és rövid láncot semmiért, de semmiért el nem cserélem ... A két kislány ... Messzebb, mint New York ... Rákiált a feleségére: — Össze-vissza locsogsz mindenfélét. — Megkergültem ... Hogyne fájna, hiszen hiába minden. — Apuka, ugye ne menjek el a nénivel? — A néni is ittmarad, kisfiam... — halkabbra fogja a szavát. — Tegye meg, ezt a szívességet. Ismeri Reginát, tiszta asszony, rendes ágyat kap, azt eszi, amit mi. Két napig, háromig a vendégünk lesz. Azalatta gyerek megszokja, megtudja, hogy akit ma ״ néni”-nek szólít, kijemije őnéki... Gottliebné a szép, acélkék kabát ujját, a mellét simítja, olyan gyengéden, mintha annak az arcához érne, akire valamikor rászabták. — Ha szívesen megy el oda, messzire a Kazi, vigye, mivelünk ne törődjön, csak neki legyen jó. Regina néni szipogva mondja. — Vitamint szereztem a számára, az óvóhelyen az ölemben szorongattam. Ha kérdezték, vagyis, ha észrevette valaki, feleltem, amire a gyógyszerész úr kitanított, vagyis a fitymabetegséget... ״ Erdélyi menekültek vagyunk...” Ha nem hiszik, kutassák ...” Lámpa cilindere felett melegítettem neki a tejet... Hason csúsztam végig az Antal-utcán, a fát az orrom előtt vágta ki tövestől a gránát, de én csak arra gondoltam, hogy a Kazi nem szomjazhat, muszáj vízzel megtölteni a kannámat — Köszönöm, Regina. Viszonozni akarok mindent, amennyire e pillanatban módomban van. — Ha a néni ittmarad, meghallja, hogy Lóri éjszaka horkol... Reggel azzal ébred:” tanár Lóri a nevem, szabadság, elvtárs!” — Te tanítottad? — Én rajzolni is tudok, megmutatom, házat és autót tudok a legjobban. — Keresd meg, hadd lássa a néni... Szereztem két kiló lisztet. Ha kedve van hozzá a Gottliebné nagyságosnak, segít sütni karácsonyra... a többit suttogva, ha lefeküdt a gyerek, feldíszítjük a karácsonyfát.. . Tudom én, hogy ilyenkor péntek este két gyertyát szokott gyújtani Imádkozhat is szombat-köszöntőt, mi nem nevetjük ki Láttam én az öreg gyógyszerész urat, szíjjal a homlokán, a karján, aranypaszomántos imakendővel... Isten egy van, az izraelitáké is az, aki a miénk. Ünnep után kísérik a Hévállomásra a rövidbundás vendéget. Akkor már annak a kezét fogja Kazi: — Igazi hajón megyünk, anyu? És igazi apu vár? Az ő zsebében is találok krémmel töltött igazi csokoládét? Magyar képzőművészek a fasizmus ellen Az Ellenállók Nemzetközi kongresszusa alkalmából bemutatásra kerültek a Nemzeti Galéria termeiben azok a művészeti alkotások — képek, grafikai művek, plakátok, szobrok, plakettek, érmék — melyekkel haladó szemléletű művészeink tiltakozásukat fejezték ki az első világháború szinte első napjától kezdve mindenfajta terror, igazságtalanság, kalandorháború, a népelnyomás, a fasizmus minden nyílt, vagy burkolt jelentkezési formája ellen. Hatszáznegyven műalkotást gyűjtött egybe D. Fehér Zsuzsa, a kiállítás rendezője, akinek számolnia kellett azzal a valószínűséggel, hogy a kiállítás anyaga ezúttal nem elsődlegesen művészi hatást vált ki a látogatókban, hanem érzelmeket, indulatokat támaszt bennük. A témaválasztás s annak — ne féljünk kimondani — legfelfokozottabban propagatív megoldása lép előtérbe s nem a művészi tökéletesség harmóniáját keressük a kiállítás falain és állványain felsorakozó alkotásokban, hanem az együttérzésre és cselekvő együttműködésre ösztönző erői. Ezt az indulatlendítő, a fasizmus elleni harcra felsorakoztató érzést követjük, tehát, mikor a kiállításról beszámolunk, s ennek során elsőnek Martsa István, némiképp grafikai elgondolású, de hatásában nemcsak elborzasztó, hanem harcos összefogásra buzdító és bosszúért kiáltó Auschwitz-szobráról szólunk. Aki látta a heftlingrongyaiban égbemagasló, jobb karját segítségért nyújtó, baljával lebicsaklani készülő fejét támogató szoboralakot, épp oly kevéssé tudja elfelejteni, mintha Auschwitz minden borzalmát maga élte volna át. Tanúság a kiállító művészek veszélyt vállalóan nyílt humanista, elnyomás ellen lázadó magatartására, hogy nem egy hatásában megközelítő alkotással találkozunk a kiállításon. Különösen a bemutatott 448 grafikai lapon, melyek közül kiemeljük Amos Imre ״ Sötét idők”, Martyn Ferenc ״ A fasizmus szörnyetegei”, Ruzicskay György ״ A világosság felé”, Holló Imre ״ Láger” című sorozatát. De szólanunk kell Kassitzky Ilona ״ Ne ölj” címí mű rajzáról, melyen bőszítve vádolnak a két frigytábla háttere előtt gyilkoló martalócok, Derkovits Gyula feledhetetlen képeiről és grafikáiról, Dési Huber István pasztelljéről, Ék Sándor felszabadulás utáni rajzairól, Kass János öt Auschwitz-lapjáról, Pór Bertalan „Fasizmus ellen” című sorozatáról, Szilágyi Jolán Oradourhoz készült emléklapjáról, Zádor István felszabadulás után készült Budapestjéről. A visszatérő témák között sokszor találkozunk a deportálás mély ellágyulást és felháborodást kiváltó jeleneteivel, melyek Szabó Zoltánt és Uhrig Zsigmondot nagyméretű képek festésére ihlették. ״ ן fasiszta fenevaddal” előtt s figyeljünk fel Filó félelmetes hatású ״ Nem!” című művére, mely horogkeresztre kivert fasiszta csizma réme idézi. A szobrok közül itt sem téveszt hatást Makrisz Aga memnon mauthauseni emlékművének monumentalitása, de Kerényi Jenő kisméretű ״ Búnkócská”-ja és Bokros Birma Dezső ״ Rokkant katona”-ja sem Hiányoljuk azonban a katalógusból B. Káldor Rózsa nevét, akinek ״ Éhség” című szobra a kiállítás egyik megrendítő alkotása. Lengyel István 3 Bűnvádi feljelentést tettek dr. Török Sándor ellen Az Új Kelet közli: Smuel Támir ügyvéd, a nácik és segítőtársaik megbüntetéséről intézkedő 1950. évi törvény alapján bűnvádi feljelentést tett a tel-avivi rendőrparancsnokságon dr. Török Sándor, a nyugat-német nagykövetség tanácsosa ellen. Támir, aki a vészkorszakot túlélt magyarországi származású Weisz József telavivi lakos nevében tette meg a feljelentését, beadványában rámutat arra, hogy ennek a törvénynek a 3 (a) cikkelye alapján, bűnnek tekintendő, ha valaki úgynevezett „ellenséges szervezetben” vett részt. A törvény meghatározása szerint az ellenséges szervezetben való tagság — mint például az SS — önmagában elegendő, hogy a vádlottat hét évi fegyházbüntetésre ítéljék. Smuel Tomir feljelentésében rámutatott arra, hogy dr. Török Sándor a magyarországi nyilaskeresztes párt tagja volt, ami szintén a náci bűnözők és cinkosaik megbüntetéséről intézkedő törvény e szakasza alá esik, tehát a nyilaskeresztes pártban való tagság automatikusan —, anélkül, hogy a vádlott ellen bármilyen más konkrét dolgot bizonyítani kellene — hivatalból üldözendő bűn-■ tény. A feljelentés szerint Török a magyar nyilaskeresztes párt tagja volt, amely ismert náci-fasiszta szervezet volt és a zsidók tízezreit gyilkolta meg vandál kegyetlenséggel. Támir ügyvéd bűnvádi feljelentésében felkérte a telavivi rendőrség bűnügyi osztályának főnökét, hogy indítsa meg a törvényben előírt utasításoknak megfelelően a vizsgálatot Török Sándor ellen azonnali hatállyal. Szociális otthon vezetésére adminisztrációban jártas munkaerőt felveszünk. Ajánlatokat részletes önéletrajzzal „önálló munkaerő” jeligére a kiadóba kérünk. BÉLYEG vétel—eladás CORNIDES SÁNDOR VI. Lenin körút 79. SÍREMLÉKEK Margitánál nagy választékban. X., Kozma u. 7. (Zsidó temetővel szemben)