Uj Élet, 1967 (22. [23.]. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-01 / 1. szám
* Ci A RUHA TESZI AZ EMBERT ELEGÁNSSÁ! (!!\ !^Ti \ELEGANCI) L±kJ KÉSZÍTTESSE RUHÁIT MÉRET SZERINT AZ ELEGANCIA KTSZ-NÉL! Dr. Seifert Géza hatvan éves (Folytatás az 1. oldalról) Seifert Gézát, a MIOK és BIH elnökét hatvanadik születésnapján köszöntsék. A dolgozók nevében Láng Ignác, a műszaki osztály vezetője köszöntötte és beszédében kiemelte azt a szeretetet és ragaszkodást, amit a dolgozók elnökük iránt éreznek. A szakszervezeti bizottság és az intézmény valamennyi dolgozója nevében Gábor Rezső, az SZB munkástagja üdvözölte az elnököt és kívánt neki további jó munkát és sikereket. A vidéki magyar zsidóság, a Debreceni Izraelita Hitközség és a Tiszántúli Izraelita Községkerület nevében dr. Kulcsár Imre, a MIOK alelnöke üdvözölte dr. Seifert Gézát, akivel hosszú éveken át együtt dolgozott, és akiben megismerte a vezetői képességeket. Ezután az ortodoxia nevében Mandula Sándor, a BIH Ortodox Tagozaténak elnöke állott fel szólásra és Isten áldását kérte az elnök további működésére. Dr. Seifert Géza meghatottan válaszolt az üdvözlésekre és beszédében elmondotta: az a cél vezette, hogy a magyar zsidóságnak hasznára legyen és egész életútja, munkássága bizonyítja, mindig tudatában volt annak, hogy a Horthyfasizmus igazságtalan rendszerét csak a forradalmi megmozdulás változtathatja meg. Ez 1945 tavaszán következett be, amikor a magyar nép a szovjet hadsereg segítségével kivívta a szabadságot. A gettópalánkok lerombolásával, a fasizmusnak a zsidóságra megállapított diszkriminációs rendeleteinek megszüntetésével — folytatta beszédét — a szocialista társadalmi rendszer adta meg először a magyar zsidóságnak emberi jogait. Utána annak az első évnek munkájáról beszélt, amelyet mint a MIOK és a BIH elnöke végzett és itt külön köszönetet mondott az Állami Egyházügyi Hivatalnak és annak elnökének, Prantner Józsefnek, azért a segítségért és támogatásért, amelyet eddigi munkájához nyújtott és kifejezte reményét, hogy az állam és felekezetünk közötti jó viszony a jövőben még elmélyültebb lesz. Végül, meleg szavakkal köszönte meg munkatársai, a MIOK és BIH dolgozóinak azt a segítségét, amellyel eddigi munkáját támogatták, és beszédét e szavakkal fejezte be: — Kérem, ezt a támogatást a jövőben se tagadják meg tőlem, hogy közösen, együttes erővel valósíthassuk meg a magyar zsidóságnak a megválasztásomkor meghirdetett programunkat: legyünk hűek az ősi zsidó tradíciókhoz és szocialista magyar hazánkhoz. HOFFER ÁRMIN Huszonöt éve halt meg dr. Hoffer Ármin, a Rabbiképző Intézet professzora, az akkori Csáky utcai körzet főrabbija• Egy ember lelkéről, egyéniségének lényegéről néha többet mond egy-egy megtörtént eset, egy-egy szó, vagy cselekedet, mint akárhány elvont fogalom. Ha azt mondom Hoffer Árminról, hogy jó ember volt —• a szó halvány, nincs benne vér és élet. Ha azt mondom róla: hivő lélek volt •— a szó merő tautológia. — De ha leírok egy olyan esetet, amelyet az unokájától hallottam, előttünk áll a hús- és vérből, szívből és lélekből formált Rabbi Hoffer. Négy gyereket nevelt az akkor veszprémi rabbi, de mikor feleségének kisgimnazista unokaöccse árván maradt, magára vállalta a kisfiú neveltetését is. Mikor a gyermek 14 éves lett, vérbeli nagybátyja — aki addig nemigen rmutatott hajlandóságot a gyerekkel való törődésre — azt tanácsolja, ne taníttassák tovább a fiút. «— ״ Énreám ne számítsatok” — tette hozzá nyomatékkal a rokon, arra célozva, hogy — ha a fiú továbbtanulna, az áldozátokból ő nem veszi ki részét Hoffer nagy lelki nyugalommal válaszolta: ״ Nem számítottam én eddig sem másra, csak a jó Istenre” — és gimnáziumba járatta, egyetemre juttatta felesége unokaöccsét. Isten nevével, benne bízva és az ő tanítását hirdetve szóval és cselekedettel: így volt jámbor pap és igaz ember Hoffer Ármin. Szellemének és istenszolgálatának ez csak egyik oldala. Úgy érezte és úgy vallotta, hogy a zsidó jámborságnak, a zsidó vallásnak lényeges része a tudás, szellemi örökségünk fenntartása, továbbadása. A Zsidó tudomány legjellegzetesebb alkotórésze, a Talmud és a rajta alapuló halácha (azaz vallási törvény) volt az ő igazi tudományszaka. Heller Bernét professzorunk, aki ítéletében szigorú, minden szavát az igazság etalonjához mérő ember volt, azt mondta Hoff erről: betéve tudja az egész Sulchán Áruchot és minden kommentárját. Tudásának hagyományos alapjait a valaha kiváló gyöngyösi jesiván, Fürst rabbitól szerezte meg, a tudományos rendszert a mi Rabbiképzőnkben. Hallatlan éleselméjűség kellett az ő tudományához, mégis, aki beszélt vele, azt hihette, egy derék, de nagyon egyszerű emberrel vált szét, aki a halácha négyzetrétjéről nem mozdul el, akit a „nagyok” vitái, az akkori hitközségpolitika harcai nem érdekelnek, aki azokat talán meg sem érti, így őrizte meg lelke tisztaságát és nyugalmát. Szerény ember volt, nem kedvelte a pompázó ״ megjelenést” az ünnepségeken, az ünnepélyes ״ vonulást” az utcán, még kevésbé azt, hogy őt ünnepeljék. A Csáky utcai körzetben székfoglaló ünnepélye — úgy mesélik, és ha nem egészen így ■volt, akkor is jellemző, hogy így maradt a hívek emlékezetében —, abból állt, hogy egy péntek este belépett a templomba, megkérdezte valakitől, hol a rabbi helye, beült a rabbiszékbe és feltette összehajtható rabbisüvegét. — Ez volt az ő beiktató ünnepsége. De szava, jóságos, egyszerűnek látszó lénye a hívek szívébe iktatta őt rövidesen. Huszonöt év után frissen él bennem és valamennyi tanítványában, híveiben Hoffer egyéniségének sajátos bája, tudományának és tiszta emberségének emlékezete. Mint ő, mi is — hívei, tanítványai — „Istenre számítunk” — benne bízunk. őt szolgáljuk tanítással, tanulással, a szellemi élet érzéseivel, a tanítás megcselekvésével. Dr. Benoschofsky Imre • A halálozási évforduló alkalmából a Hegedűs Gyula utcai templomban december 16-án a vezető főrabbi megemlékezett dr. Hoffer Árminról. 18-án délelőtt a hívek felkeresték Hoffer Ármin sírját a rákoskeresztúri temetőben, ahol kegyeletes imádságot mondtak. UJ.ÉLET Chanukka-estik A VII. Belső és Belvárosi Körzetek meghitt Chanukka-ünnepséget rendeztek. A szokásos formáktól eltértek a vezetők, a főrabbi és Zoldán Sándor, a Talmud Tóra lelkes tanítója. Szombaton, december 10-én a Mincha istentiszteletén a Hősök emléktemplomában a Talmud Tóra növendékei végezték a szükséges funkciókat. Révész László, a BIH Frank Anna Gimnáziumának növendéke látta el a kántori teendőket. Somló György bármiéve tanuló olvasta fel a Tórából a heti szakaszt. A Tóra elé járulók mind a Talmud- Tóra növendékei voltak. Ugyancsak a növendékek gyújtották meg az istentisztelet keretében a Chanukka-gyertyákat is. A harminc tagú növendékcsoport kórussá alakult és a gyülekezet az ő vezetésükkel énekelte a chanukkai és szombat esti dalokat. Silber Iván, gimnáziumi növendék intézett beszédet társaihoz és a megjelentekhez. A Chanukka-ünnepségnek ez az újszerű formája nagy tetszéssel találkozott A rendezés Zoldán Sándor munkáját dicséri. Az ünnepség, az ünnepi istentisztelet a főrabbi szavaival, majd a Chanukka ajándékok kiosztásával zárult A budapesti Ortodox Talmud Tóra Leánycsoportja Chanukka vasárnapján rendezte ünnepélyét. Megkapó jelenetekkel lépett fel az alsóbb, valamint az óvodás csoport is. A betanítás Raj Sándorné és Fischer Miklósné érdeme. Az ünnepség után Berger Jakab rabbi, a Talmud Tóra igazgatója ajándékokat osztott szét. Az Ortodox Tagozat elöljáróságát Schächter Ármin alelnök és Groszberg Jenő rabbi, tanügyi elöljáró képviselte. Utóbbi töltötte be a chanukka-gyertyagyújtás tisztjét. A Nagyfuvaros utcai körzet , december 10-én tartotta Chanukka-estjét. Stern László főkántor a templomi kórus kíséretével végezte el a gyertyagyújtás szertartását és énekeltel el a chanukkai dalokat. Guttmann Lajos vezető templom-elöljáró köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Salgó László főrabbi tartott ünnepi beszédet, amelyben a Chanukka jelentőségének méltatása mellett a közösségi élet nagy jelentőségéről beszélt. Dr. Seifert Géza, a MIOK és BIH elnöke ezután a Chanukka szellemében végzendő hitközségi feladatokat elemezte. A szép ünnepségen megjelent és felszólalt Solti Dezső, az Internacionale világhírű futballcsapatának magyar származású menedzsere, aki könnyes szemmel, meghatott szavakkal szólőtt a zsidó közösséghez való Nagy örömét fejezte ki, hogy találkozhatott szülőföldje hittestvéreivel és meglátogathatta szerettei sírját. Az ünnepségen felszólaltak még Ács József főtitkár és Jakab Sándor körzeti elnökhelyettes. December 11-én, vasárnap délután rendezte a körzeti Nőcsoport Chanukka-ünnepségét. Hartmann Jánosné elnökasszony megnyitója után a körzet főrabbija mondott ünnepi beszédet, majd a Talmud- Tóra növendékei ünnepi számokat adtak elő. December 13-án tartotta a Gyömrői Szociális Otthon Chanukka-ünnepségét. Stern László budapesti főkántor gyújtotta meg a Chanukkagyertyákat és énekelte el a chanukkai melódiákat, majd dr. Salgó László budapesti főrabbi mondott ünnepi beszédet. A BIH Anna frank Gimnáziuma december 10-én műsoros estét rendezett a Goldmark-teremben, amelyen a gimnázium tanulói szerepeltek, szavalatokkal, énekszámokkal. A gyertyagyújtást is az iskola egyik növendéke végezte. Szerepelt a műsorban a Sie itur ad astra” iskolai irodalmi kör bemutatója is, melyen tehetséges tanulók írásait, novelláit, verseit mondták el ízlésesen. A Vasváry Pál utcai körzet templomában december 9-én és a Női Tagozattal együtt pedig december 13-án tartottak Chanukka-ünnepélyt. Az ünnepi beszédet mindkét esetben Kohlmann Nándor körzeti rabbi mondotta. Klein Vilmos elnök szeretettel köszöntötte a hosszú betegség után felépült rabbit. A kántori teendőket péntek este Lefkovits Jenő, kedden délután pedig Pásztor László végezte, aki Fröhlich Józsa zongorakíséretével liturgiai dalokat adott elő. A Bethlen téri Templomkörzet december 11-én tartotta szokásos Chanukka-ünnepélyét kultúrtermében. Somogyi Sándor körzeti elnök megnyitó beszéde után dr. Máté Miklós főrabbi méltatta a Chanukkaünnep jelentőségét. Az ünnepélyen közreműködtek a Talmud Thórának tanulóiis. Az ünnepség Somogyi Sándor körzeti elnök zárszavaival ért véget A Páva utcai templomkörzet és Női Tagozata december 11-én rendezte Chanukka-ünnepélyét. Dr. Seifert Gézáné, körzet Női Tagozata elnökasszonya megnyitója után Friedmann Sándor körzeti kántor gyújtotta meg a Chanukka-gyertyákat az Árvaház gyermekkórusának kísérete mellett. Ezután liturgiai dalokat énekeltek. Az ünnep jelentőségét Domán Ernő körzeti rabbi méltatta. Beszéde után művészi műsor következett. Az ünnepség Haász Károly körzeti elnök zárószavával ért véget. Miskolcon december 11-én Chanukkaestet rendezett a Női Tagozat. Bajor Béláné üdvözölte a szép számban megjelent közönséget. Spitzer Miksa kántor chanukka-gyertyagyújtásával kezdődött az est. Zongorakíséret mellett a közönséggel együtt elénekelték a meauz-curt. December 10-én, szombaton este tartotta a A makói Hitközség december 11-én délután tartotta a Chanukka-ünnepélyt. A történelmi ünnepség jelentőségét Schulmann Henrik főkántor magyarázta, majd Mincha után meggyújtotta a gyertyákat és a Talmud-Tóra növendékei énekelték el a moauz-cárt. A Debreceni Hitközség Nőcsoportjával karöltve december 10-én tartotta Chanukka ünnepélyét, melyet Katz Ernő főkántor gyertyagyújtó éneke vezetett be. Sahn Imre rabbi méltatta a Chanukka jelentőségét. A Talmud-Tóra növendékei előadták Almási Miksáné tanítónő Beszélő virágcsokor című jelenetét. (Következő számunkban folytatjuk) 1967. Január ״. Magyar-Zsidó Oklevéllár IX. kötet (1282—1734) Szerkesztette: Scheiber Sándor, Házi Jenő, Kubinyi András, Pataki János közreműködésével Ebben az 580 oldalas, testes kötetben 739 darab eredeti, a magyarországi zsidók történetére vonatkozó oklevél szövegét kapjuk, s ebből 583 darab a pozsonyi városi levéltárból, mégpedig annak főleg bírói jegyzőkönyveiből származik, tehát peres anyag, mégpedig zömével kereskedelmi tárgyú: kisemberek — zsidók és nem zsidók — vagyonügyi perei, zálog- és hitelügyi érdekellentétei. Gyapjú, faggyú, bőr, csiriz, bor, sör, pálinka, zsír, kender, zab, liszt, sajt, maláta, kalap, posztó, vászon, vas, réz, dohány, ékszer szerepel a peres anyagban, amelyben erősen érezhető az újkor hiteligénye, amelyet kisemberek, céhek, városok, monostorok egyformán igénybe vesznek szorultságukban. Pedig a kamat magas: egy font dénár után heti egy, sőt, két dénár, határidő letelte után pedig három dénár. Adósleveleket adnak-vesznek, Velencére szóló váltó Bécsben szerepel, Pozsonyban ítélkeznek felette. Pozsony kereskedelme Bécs— Prága—Nürnberggel áll állandó összeköttetésben. Az olvasó legjobban teszi, ha mindjárt felüti a mintaszerű gonddal összeállított mutatókat: Név-, Hely- és Tárgymutató a 493—531. lapokon. Ezekben bizonyosan fog találni olyasmit, ami kíváncsiságát felkelti s eredetiben is felkeresi és elolvassa, mert különben ez az egész adathalmaz csak szaktudósoknak csemege, nekik kell majd e mozaik-szemecskékből a zsidóság hazai történetét rekonstruálniuk. Erre már e kötetben is kóstolót adnak: az ELŐSZÓ- ban a szerkesztő a magyarországi zsidóság legrégibb okleveleit foglalja négy tanulmányba. Az elsőben kimutatja, hogy Kálmán király törvénykönyvének előírása szerint az itteni zsidók kereskedelmi ügyeit írásba kellett foglaltatni, tehát a magyar magánokirat eredete is a zsidóság kereskedelmi tevékenységéből indult ki! A második tanulmány a Gutkeled-nemzetség zálogba adott híres bibliája, az Admonti-kódex kapcsán kimutatja, hogy Vasvár határában volt a legrégibb ismert zsidó birtok és zsidótemető, a Zsidófölde. A harmadik a hazánkban működő zsidó orvosok tevékenységét foglalja össze. A negyedik pedig a zsinagógákat veszi számba: Pozsony, Nagyszombat, Szalonak, Győr, Nándorfehérvár, Sopron után az újonnan feltárt két budai várbeli (Táncsics utcai) zsinagógát ismerteti. A BEVEZETÉS is összefoglaló tanulmány: Házi Jenő értékeli a Pozsony városi forrásanyagot: hogyan születik meg a vár területén az új gettó, jóllehet a város 1526-ban kiűzte a zsidókat, de a város joghatósága a királyi várra nem terjedt ki, ott a várnagyság kezében a hatalom, ez pedig a zsidókat pártoló Pálffycsaládot illeti örökletes kiváltságképpen, így a várhoz tartozó Zuckermandl nevű városrészben egy egész új zsidónegyed épül fel; számukra 1692- ben már temetőterületet is kénytelen bérbe adni a város, ugyanakkor, mikor mereven elzárkózik a zsidók városban tartózkodása elől, s csak nagyvásárok tartamára engedi be őket, addig a vár függvényeképpen számottevő zsidóság lakik ott: 1747-ben már 965 főt számlálnak. A zsidóság életelemét, a kereskedőlhet korlátozó polgári szűkkeblűség tilalomfalát a zsidó nagykereskedők törik át, ugyanis a kincstár nem tudja nélkülözni őket: a hadsereg élelmezését, ruházatát, fegyverzetét s mindennek a hadsereg után való szállítását csak ők tudják megszervezni és lebonyolítani. A bécsi Wertheimer- és Oppenheimer-bankárcsaládok az 1683-ban megindult 16 éves felszabadító háború hadserege után úsztatják le a Dunán a lisztet, zabot, dohányt, bort stb. Bajáig, Péterváradig, s csak a hadműveletek közelében rakodnak át szekerekre. Üzleteikbe a pozsonyi, győri, komáromi zsidók is bekapcsolódnak, közvetítve a nagybirtokok búza-zab -állatfeleslegét. (Ezért pártfogolják a nagybirtokosok a zsidókat.) Tehát a dunai kereskedelem is a zsidók üzleti vállalkozásából fejlődik ki. Érdekes, kalandos történetet is kapunk Perlbeck Izsák önéletrajzában (728. szám), amelyet a pozsonyi adósok börtönében mond el. Atyja gazdag zsidó volt, mert 33 000 forintért zálogban bírta a morvaországi Strassnitz uradalmat. 1701-ben beállt katonának és Schlick tábornok ezredében megfordult Landau városa alatt, majd Elsassban, honnét 8 ezreddel átrendelték őket Lőcse ostromára, melyben részt vett. Majd egy lovasszázadot toborzott, melynek 13 évig ő volt a parancsnoka, végül is átadta századát Schaumburg grófnak; ezután szolgált mint önkéntes Montecucolli ezredében. 1716-ban Preiner tábornokkal s egy zászlóaljjal Péterváradnál török fogságba került, Belgrádba vitték, ahol török szolgálatban állott és amikor Temesvár alá rendelték, átszökött a császáriakhoz s velük megfordúlt Erdélyben és Oláhországban. A háború befejeztével hazament Strassnitzba, ahonnét Czobor gróf hívta el s küldte Törökországba két társával 1722-ben, hogy neki lovakat vásároljon; ott Rákóczi fejedelem támogatta, megfordúlt Egyiptomban s Babilóniában, s hozott is megbízójának onnan 11 arab lovat. Ezután Boroszlóban, Bécsben, Fischamendben tartózkodott, s most Pozsony mellett Szereden lakik. Hogy mennyi ebben az életrajzban a valóság, s mennyi a tódítás, ma már nem tudjuk megállapítani, de a bíróság elfogadta, s így maradt reánk ez a rendkívül kalandos önéletrajz. Külön köszönet illeti a szerkesztőt a tanulmányokért, de a Conference on Jewish Material Claims Against Germany nagylelkűségét, amellyel vállalta az Oklevéltár folytatásának költségeit s benne e kilencedik kötet kiadatását is. Végül az Egyetemi Nyomdának is nagy elismerés jár az ízléses és hibátlan nyomdamunkáért. Dr. Pataki Vidor ?