Új Élet, 1969 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1969-10-15 / 20. szám
Siófoktól — Auschwitig A VIDÉKI ZSIDÓSÁG TRAGÉDIÁJA (Folytatás az 1. oldalról.) Kében a nyilas lap nagy diadallal számol be arról, hogy a rendőrségnek sikerült elfognia Rosenbaum Helen 21 éves, Mann Erzsébet 13 éves varrólányokat és Vicser Lajos 37 éves putnoki rabbit, akik a kassai gettó elől menekültek Miskolcra. Május 12-én pedig dicsőíti a szinérváraljai főszolgabírót, aki mindazok nevét kifüggesztette a hirdetőtáblán, akik hozzá zsidók ügyében mentek. Május 15-én már örömmel adja hírül: „Szerdán befejezik a miskolci zsidóság elkülönítését.” Alcímül pedig ezt írja: „Gyors ütemben halad a zsidók gettóba tömörítése.” Május 17-én Baky Lászlónak Zagyvarékáson díszpolgárrá történt választásáról számol be és közli a beszédet, amelyben Baky, aki később mindent tagadott a népbíróságon, többek között ezt jelentette ki: ״ Az országból minden zsidót ki fogunk telepíteni, nem marad itt közülük hír Ha semmi más nem maradna fenn a miskolci és a Borsod megyei zsidóság tragédiájából, mint ennek a nyilas lapnak a cikkei, akkor is hű képet nyernénk mindarról, amit a német és magyar fasizmus Észak- Magyarország e városában művelt. De szólaljanak meg a tanúk , Fleischerné, Csillag Olga egykori deportált, aki megírta szörnyű élményeit „Ez történt a XX. században” címmel, amely nemrég jelent meg, e könyvén kívül írásos feljegyzéseket is őriz. Ebben a zsolcai (Miskolc melletti község) zsidóságának tragédiáját jegyezte fel és leírja, hogy Zsolcán a földbirtokos, egy volt vezérkari százados, felajánlotta az ottani zsidóknak, hogy dolgozzanak a birtokán és akkor ő garantálja, senkit nem mondó sem.” Nem Baky tehet arról, hogy jóslata nem százszázalékosan teljesült. Május 21-én „Lezárták a miskolci gettót” címmel és június 7-én ״ Hétfőn megkezdődött a zsidók kitelepítése a gettóból a Tatár utcai téglagyárba” címmel számol be a miskolci zsidóság sorsáról. Arról azonban ez az útszéli nyilas uszító lap sem mert írni, hogy ugyanakkor már 3 napja megkezdődött a miskolci zsidók vagonírozása, és arról is mélyen hallgatott, milyen borzalmas kínzásokat álltak ki a téglagyárban az oda tömörített emberek. Ehelyett Jaross Andor nyilatkozatát közli, amelyet szintén tagadott a népbírósági tárgyaláson. ״ Magyarország teljes zsidótlanítása nem program, hanem tény” — mondotta a nyilas miniszter. Június 11-én pedig örömmel számol be arról, hogy ״ Nincs többé mádi honpolgár” és ebben a cikkében a mádi zsidóság kitelepítéséről ír, visznek el. A szerencsétlen zsolcai zsidók minden szalmaszálba belekapaszkodtak, heteken át teljesen ingyen, saját élelmezéssel, hajnaltól késő estig túrták a földbirtokos földjét, és amikor befejezték a munkát, megjelentek a csendőrök, és őket is a téglagyárba, majd a vagonokba hurcolták. Leírja Csillag Olga, hogy a falu lakossága annyira át volt itatva a fasizmus mérgétől, hogy amikor néhányan hazajöttek, és felállították a zsolcai zsidó temetőben a megölt zsidók mártíremlékoszlopát, az ünnepségen a nem zsidók közül csupán a katolikus esperes jelent meg, aki beszédében kifejezte mélységes szégyenkezését, hogy hívei közül senki sem tartotta érdemesnek eljönni e tiszteletadásra. Kolttól kb. 100 kilométernyire és családja, felesége és kisleánya a többi orvosok hozzátartozóival együtt, mentesítve voltak a gettótól. Ez a németek egyik csalétke volt, és természetesen az utolsó napon az orvosok hozzátartozóit is bedobták a vagonokba. Így pusztult el első felesége és egyetlen kisleánya is. Elmondta a főorvos, hogy június 3-án szüleit és hozzátartozóit felkereste a téglagyárban, ahol megjelent egy honvédszázados, 10 jolsvai munkaszolgálatosok parancsnoka, és minden épkézláb embert besorozott munkaszolgálatosnak. Így majd ezer embert, közülük 14—15 éves fiúkat és hetvenéves öregeket is sikerült neki a vagonírozás elől megmenteni, de ugyanez a százados később — lehet, hogy felsőbb parancsra — Jolsváról 400 öregembert visszaküldött a téglagyárba, és így azok deportálását és halálát idézte elő. Dr. Reinitz Dezső maga is Jolsvára került, és majdnem tagja lett annak az orvosszázadnak, amelyet Pusztavámon, egy Fejér megyei faluban a német és magyar SS-ek az utolsó szálig legyilkoltak. Őt a századparancsnok utolsó percben vette ki e századból és tette a miskolci munkásszázadhoz orvosnak. Így sikerült neki már 1944 karácsonyán visszatérni Miskolcra, ahol a maradék zsidóság szervezésében vett részt, és az új demokratikus városvezetők támogatásával egy nyolcvanágyas kórházat létesített, amelyben a volt deportáltakat kezelték. Jelcin Vilmos, akinek családja 40 tagját ölték meg, és ő maga is 22 hónapig volt Ukrajnában, majd a defenzív osztályon a katonai fogház rabja, elmondta, hogy csupán leányát sikerült megmenteni a téglagyárból és beszél a Gadótanyán történtekről. A német Gestapo kiválasztott néhány iparost, akikkel dolgoztatott. Ezeknek megígérte, hogy őket nem fogják deportálni, mert nekik van rájuk szükségük. Ugyanakkor összeszedték a gazdag, vezető zsidókat akiket az úgynevezett „zsidó házba” a Hadirokkant utca 2—4. szám alá vittek. Később őket is Gadó-tanyára szállították ki és amikor közeledtek a szovjet csapatok, géppuskatűz alá vették a 37 ottlevő embert, akik közül csupán egynek sikerült megmenekülnie. Klein Vilmos is beszél a téglagyári borzalmakról, a csendőrnyomozó osztály brutalitásáról, ahol egy Oláh nevű csendőr alhadnagy mindenkit véresre vert. Őt legalább utolérte az igazságos büntetés; 1946-ban a miskolci népbíróság kötél általi halálra ítélte. Amikor Kálmán Miklós elnökkel, a miskolci zsidóság veszteségéről beszélünk, elmondja, hogy ő is fiát, és egész családját siratja. — 14 000 mártírja van a miskolci zsidóságnak — mondja — és köztük 1400 alig élt gyermek. Tudja, sem Miskolcon, sem egész Borsod megyében alig talál öt családot, ahol a felszabadulás után egymásra találtak volna a családtagok. Így ment a halálba 14 000 ártatlan miskolci zsidó hittestvérünk és így pusztult el az edelényi, szentpéteri, putnoki, ózdi, szendrői, szikszói, forróencsi, mezőcsáti abaújszántói, mádi, olaszliszkai, bodrogkereszturi, mezőkövesdi, tiszaszederkényi zsidó közösségek színe-java. És végül hadd idézzünk egy akkor 18 éves leány Lázár Olga, ma Földi Zoltánná Allendorfban írott megrázó naplójából: ״ E sorokat drága szüleim, Nektek szánom, hogy egyszer megtudhassátok, hogy féltve őrzött gyermeketek min ment keresztül. Ha ugyan erre sor kerül majd?” Nem került sor erre. Lázár Olga szülei, mint ahogy Paszternák Sándor hitközségi főjegyző, volt rabbi, az emlékoszlopra felírta: osztozott ״ c. tizennégyezer Miskolcról elhurcolt, mártírhalált halt zsidó testvérünk” sorsában. Zsadányi Oszkár Vallanak a szemtanúk Ötezer munkaszálálatos Jolsván Kálmán Miklós, az Északmagyarországi Izraelita Községkerület elnöke, dr. Reinitz Dezső budapesti főorvos, volt miskolci orvos, Klein Vilmos, a MIOK intézőbizottságának tagja, a miskolci zsidóság egyik volt vezetője beszélnek emlékeikről, az 1944-es gettósításról és deportálásról. Elmondják, hogy a miskolci zsidóság tragédiáját sokban elősegítette az, hogy amikor a budapesti Zsidó Tanácsot felkereste Feldmann Mór hitközségi elnök és Baneth Elemér, a miskolci Zsidó Tanács tagja, a tanács tagjai, akiket félrevezetett a budapesti Gestapo tisztjeinek udvariassága és hazuzódásai, azt tanácsolták nekik, utazzanak vissza és figyelmeztessék a miskolci zsidóságot, mindenki türelemmel viselje sorsát, az országból senkit el nem visznek. Ezt a szerencsétlen tanácsot még súlyosbította a nyilas érzelmű miskolci főispán, Borbély- Maczky Emil, aki kijelentette az őt felkereső zsidó vezetőknek: „A miskolci zsidóságnak nincs oka félni, amíg én helyemen vagyok, semmiféle bántódás őket nem érheti.” Ugyanakkor már kiadta ő is az utasításokat a miskolci és Borsod megyei zsidók téglagyárba való tömörítésére. A túlélő tanúk vallomásából megtudjuk, hogy a putnoki és a többi vidéki zsidó hitközségek tagjait június 3-án, 4-én hurcolták a miskolci téglagyárba, ahol a Kassáról és Sátoraljaújhelyről jött Eichmann kommandó és az ő utasításaikat örömmel és híven teljesítő csendőrök valóságos rémuralmat teremtettek. Dr. Reinitz Dezső főorvos elmondta azt is, hogy őt, mint munkaszolgálatos orvost, kirendelték Mis- LAKOSSÁG RÉSZÉRE központi fütés- és szigetelési mankét végzünk társasszázaknak is Universal Bedogos. Szereld Kisz Budapest. VII.. Hemád ntea 15 Tel ; 229—«03. 229—60S f?8—ISI AZ IDŐT MÉM LEHET MEGÁLLÍTANI! A gyermekek telnének, a szülők gondja szaporodik. A jövőről való gondoskodás, az előrelátás egyik formája az ÉLETBIZTOSÍTÁS Újévi üdvözletek a világ minden részéből Az 5730. zsinagógiai új év alkalmából a MIOK elnökségéhez számos jókívánság érkezett — amelyeket a beérkezés sorrendjében közlünk — és amelyben a magyar zsidósságnak békés, boldog új esztendőt kívánnak. Louis Broido, a The American Jewish Joint Distribution Committee elnöke, Rabbi dr. Harold N. Gordon, a The New York Board of Rabbis ügyvezető alelnöke, H. Cynowicz, az Indiai Zsidók Országos Képviseletének elnöke, Jeroham Pardo, a plovdivi Zsidó Szövetség elnöke, Leon Oroubenov, a szófiai Zsidó Szociális és Kulturális Organizáció titkára, A belgrádi „Brothers Baruh” zsidó kórus, Herbert Katzki, az American Jewish Joint Distribution Comittee ügyvezető alelnöke, Jack D. Weiler, az American Jewish Joint Distribution Comittee alelnöke, Daniel Segal, a Bukaresti Izraelita Hitközség elnöke, Salamon Adut brüsszeli főrabbi, Rabbi Arthur Schneier, a New York-i Park East Synagogue főrabbija, Sir Barnett Janner, M. P., a Foreign Affairs Committee elnöke, Jacob Kaplan, Franciaország főrabbija, Alderman Mkhael M. Fidler J. P. a Board of Deputie of British Jews elnöke, Dr. Vidal Modirvno, a Conseil Représentatif des Juifs de Franco elnöke, Maurice Mach, a Conseil Représentatif des Juife de France ügyvezető főtitkára, Zlatko Blumschein, a Zágrábi Zsidó Közösség titkára, Michel Dreyfus-Schmidt, a Belfort-i Tanács tagja, Eugen Friedmann, a Linzi Izraelita Hitközség elnöke, Dr. Elio Toaff, Róma főrabbija, Dr. Nathaniel Katzburg, a Bar-Ilan Egyetem profeszszora, Mayer Friedmann, a Kassai Hitközség elnöke, Charles Kappapart, a Londoni Keresztények és Zsidók Tanácsénak tagja, Ódon Antal, a Magyar Zsidók Világszövetségének vezetőségi tagja, Alex L. Elstermann, a Zsidó Világkongresszus Nemzetközi ügyosztályának igazgatója, Dr. Jakobovits Gyula, az Angliai Magyar Zsidók Egyesületének elnöke, Dr. Henry Kraus Los Angeles-i főrabbi, M. R. Springer és A. Schweid, az Agudas Israel World Organisation londoni vezetőőtőségi tagjai, Jaab Halévy, a Zsidó Világkongresszus Kulturális Tagozatának, London, ügyvezető igazgatója, Davon Haravitz, a Zsidó Világkongresszus Kulturális Tagozatának, London, helyettes igazgatója, Werner Nachmann, a Németországi Zsidók Központi Szövetsége Direktóriumának, Düsseldorf, elöljárója, Dr. Otto Centner, a Horvát Izraelita Közösségek Szövetségének elnöke, Dr. Moses Rosen, Románia országos főrabbija, Adele Weise, a Horvát Izraelita Közösségek Szövetségének igazgatója, Philip E. Katz, az Amerika- Izrael Kulturális Alap elnökhelyettese, Ernest Landau, a Magyar Zsidók Világszövetségének tagja, Rabbi Joachim Prinz dr., az American Jewish Congress vezetőségi tagja, A. Schiff, a Wellington Jewish Relief ot Welfare Society tiszteletbeli főtitkárpénztárosa, Morris Wahl, a Magyar Zsidók Világszövetségének ve׳ zetőségi tagja, Solomon Teff, a Board of Deputies of British Jews volt elnöke, Zletko Blumschein, a Jevrejska Opcina titkára, Zágráb, Salamon Mihály, az ÚJ KELET szerkesztője, Rabbi Dr. Izrael Mowskowitz, a New York Board of Rabbis volt elnöke, Adolph Schnurmacher, Montreal, Dunajecz László professzor, temesvári író, Dr. William A. Wexler, a B’ nai B’ rith elnöke, Henry Bulavko, a Zsidó Világkongreszus Francia Tagozatának vezetőségi tagja, A. G. Bratman, a Board of Deputies of British Jews nyugalomba vonult főtitkára, I. Frenkiel mérnök, Lodz, Zvi Fainguersch, a Buenos Aires-i hitközség elnöke, Dr. Moishe Goronshtein, a Buenos Aires-i hitközség főtitkára, Herbert Ringer, a Thüringiai Zsidó Hitközségek Országos Képviseletének elnöke, Rabbi Dr. Stuart E. Rosenberg, a torontói Beth Tredec Congregation templom főrabbija, Eugen Rosenberg Los Angeles, Jerry Goodman, az American Jewish Committee Külügyi Bizottsága Európai Titkárságának vezetője, André Pollatsik, a Magyar Zsidók Világszövetsége Amerikai Tagozatának vezetőségi tagja, Dr. Gallai Zoltán, a Montreali Magyar ajkú Zsidók Szövetségének elnöke, Irwing Schneider elnök, New York, Dr. Aage Rousell professzor, a Koppenhágai Nemzeti Múzeum igazgatója, Rabbi Meir Felman, Brooklyn, Harry Landy, a Board of Deputies of the British Jews főpénztárosa, Astorre Mayer, a Zsidó Világkongresszus alelnöke, Milano, Dr. Arieh Tartakower professzor, a Zsidó Világkongresszus vezetőségi tagja, Dr. L. Levenberg, London. ÓNIMÍPIK ÉS MÉTK©ZMAP©fC Irta: Groszberg Jenő rabbi, az Ortodox Rabbitanács tagja Az ünnepek sorozata lezárult. Ünnepeink életünk fénypontjai, mert láthatalan szárnyakon ragadják ki az embert a színtelen hétköznapi életből és magasabb régiókba, Istennek szentelt emelkedettebb gondolatkörbe helyezik lelkünket. Ünnepnapjaink a mindennapi életbe az útravalót adják, hogy a Tóra nemes szellemében kezdjük meg újból mindennapi munkánkat, amely teremtő erejű, ha legjobb tehetségünk szerint a jó felé törekszünk. Szent ünnepeink értelmét, tanítását, irányításnak, útmutatásnak kell elfogadnunk a hétköznap munkájában. Sátoros Ünnepünk — egyben összes fenséges őszi ünnepeink — méltó befejezése a Szimbász Tajró, a Tóra örömünnepe, amelynek fő momentuma a Tóra törökérvényűségének dokumentálása. Alighogy befejeztük a Tóra olvasását, nyomban újrakezdjük! Mert a Tórát csak látszólag lehet befejezni, de valójában sohasem. Amint ezt a Talmud (Eravin 54.) fejtegeti, hogyha valahányszor is átismételjük ugyanazt a tórái tételt, mindannyiszor újabb és újabb tanítást merítünk belőle. (״ Dadeho jeravadó bedolész ...”) Ezért van az, hogy a Tóra befejezésénél, újból csak Bercsisznél, az elejénél tartunk__ Vessünk rövid visszapillantást az imént elmúlt Sátoros Ünnepre! A Jom-Kippur leáldozásakor elhangzott sófát harsogása már csak emlékezetünkben zeng fülünkben, lelkünkben azonban még mindig a Félelmetes Napok hangulatának finom selyemköntösébe burkolódzik. A szent napok megbocsátó gesztusa veszi birtokába ilyenkor a zsidó szíveket és engesztelést sugall mindnyájunk lelkébe. A megbocsátás békés angyalai kiűzik belőlünk a széthúzás szellemét és arra intik közösségünket, hogy az engesztelés szent oltártüzét meggyújtva, az világítson a föld minden népének. Ilyen tisztult lelkülettel megyünk a Sátoros Ünnep elé. Megépítjük a sátrat, ezt az „ideiglenes hajlékot” (dirasz araj), amely emlékezetünkbe idézi a microjimi kivonulást követő sivatagi bolyongást és az emberi élet ideiglenességét. Lengetjük az ünnepi csokrot, körüljárjuk vele templomainkat, kezünkben a szemet gyönyörködtető oszrog, a sudár lülovval (pálmaággal) egybekötött illatos mirtus (hódosz) és az egyszerű fűzfogoly (arovo). Bölcseink az ünnepi csokor minden egyes részéhez mélységes szimbólumot találtak. Részben célzást láttak a Mindenhatóra, akinek dicsőségét zengi a pálma, éppúgy, mint az egyszerű fű. A vallásos áhítat jelképet látott az emberre vonatkozólag: a pálma a gerinc, az oszrog a szív, a mirtus a szem, a fűzfa az ajak, mindegyik külön-külön és együttesen forduljon a végtelen bölcsességű Alkotóhoz. Őseinkre: Ábrahám, Izsák és Jákobra, valamint Józsefre (Jajszél harcadik) is emlékeztet a csokor négy része. Midrasbölcseink ezeken felül az egység, az összetartás jelképét látják az ünnepi csokorban: közösségünk négy rétegre tagozódó gyülekezetét jelképezi az ünnepi csokor. ״ Íz és illat van az oszrogban”, célzás a jámbor igazhivőre, aki Tóráért és jótétemények gyakorlásáért lelkesedik. ״ Íz van a lütorban (a pálmaág gyümölcsében a datolyában), de nincs illata”, jelképe azoknak, akik Tórával foglalkoznak ugyan, de elhanyagolják a mievók és jótétemények gyakorlását. ״ Illata van a mirtuságnak, de nincs íze’’, célzás azokra a hívőkre, akik jótéteményt gyakorolnak ugyan, de nem foglalkoznak Tórával, micvókkal. Végül: „Sem íz, sem illat a fűzfaágban”, amely azokat jelképezi, akik mind a tóratanulást, mind a vallási előírások és jócselekedetek gyakorlását mellőzik. Kapcsoltassanak össze egymással, szólt az Örökkévaló — mondja a Midras — és szerezzenek kiengesztelődést egymásért. Így aztán a bűnbocsánat elnyerésében az érdemtelenek is részesek. ״ Vejéószü chülom agüda echosz — és mindanynyian képezzenek egy csoportot”, nagyérdeműek a kevésbé érdemesekkel. Ez az ünnepi csokor fenkölt tanítása. Az ünnepek áhítatában elmerülve szeretettel övezzük a Tant. Örvendezünk a Tórának és hálát adunk Teremtőnknek, hogy bennünket megajándékozott vele. Ebben a hangulatban telik el az egész ünnep. Amidőn azután az ünnep utolsó napja is elkövetkezett, amikor a szent napoktól búcsút veszünk, rendezzük a Szimbasz Tájzét, a Tóra örömnapját, útravalóul a hétköznapokra. Hogy azokon is olyan lángoló szeretettel és rajongással övezzük szent Tóránkat, mint a magunkbaszállásnak és az áhítatnak szentelt, lélekemelően szépséges őszi ünnepeinken. ״ Styl csillár ” Javítás, vétel, eladási Rádió, televízió, villanytűzhely, bojler és mindenféle elektromos háztartási készülék szerelése, javítása ELEKTROMOS A KTSZ VI., Népköztársaság útja 13. Telefon: 426—992