Új Élet, 1969 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1969-01-01 / 1. szám
A téli könyvvásár megkezdődött. Soha ennyi és ilyen széles körű választékkal nem lepték meg kiadóink az olvasni vágyó közönséget mint ez idén. A gazdag termésből kiválasztottunk néhány olyan könyvet, amelyekről úgy érezzük, olvasóinknak illik részletesebben beszámolni. AVRAHAM BOGATIR HÉT NAPJA címmel olyan regény jelent meg Kardos G. György tollából, amelynek ma különnös aktualitása van. Az író 1947-ben mint ifjú ember részt vett a palesztínai harcokban, belekóstolt az angol börtönéletbe, és amit húsz esztendővel ezelőtt mint tanú látott és átélt, azt dolgozta fel két évtized távlatában regénnyé. Elöljáróban tegyük hozzá: színvonalas, színes, elejétől végéig izzó szenvedéllyel és mégis tárgyilagosan, elfogulatlanul megírt regénnyé. Mielőtt a máris nagy és megérdemelten feltűnést keltett regény taglalásába belekezdenénk, adjuk át a szót az írónak, aki könyvéről többek között ezeket vallja: ״ A regényt 1964-ben kezdtem írni és 1967- ben fejeztem be, alig néhány héttel a közel-keleti háború kirobbanása előtt. Szeretném remélni, hogy a könyv hozzájárulhat az azóta is megoldatlan, tragikus helyzet józan és emberséges megítéléséhez.” Kardos G. György nem akart aktuális regényt írni és nem ő tehet róla, hogy a történelem beleszólt és időszerűséget kölcsönzött e regénynek. De e regény nem a véletlen adta időszerűség révén emeledik ki az idei magyar könyvtermésből. Az Avraham Bogatir hét napja egy tragikus és hősi kor egyszerű embereinek hétköznapi életét, kalandos történéseit, a Szentföld biblikus tájait, az ott élő és a közös ellenség, az angol imperializmus szuronyai alatt egyformán sínylődő zsidók, arabok és beduinok eleinte békés, később ellentmondásos és a mesterségesen szított nacionalizmustól túlfűtött és robbanásig feszült ellentéteit mutatja be a Charkovból 1912-ben Palesztinába vándorolt oroszzsidó paraszt Avraham Bogatir hét napjába belesűrítve. Ha semmi más nem lenne e regényben, mint a címadó főhős mesterien megrajzolt alakja, ennek a Sólem Aléchem-i öreg orosz zsidó parasztnak igaz zsidó szívvel, vérből és emberi indulatokból megalkotott figurája, akkor is Kardos G. György regénye olyan szóval ismertet meg bennünket, akinek írásaival a találkozás örömet jelent. Ahogy Avraham Bogatirt beszélteti, ahogy orosz és jiddis átkozódásait visszaadja, ahogy feleségével, Majkával való szerető, mindennapos perlekedéseit halljuk, vagy ahogy napi „társalgásait” egyetlen lovával, Barakkal visszaadja, abban benne van a sokat megélt, sok szenvedésen átment és bölccsé vált öreg zsidó ember minden jellegzetessége. És így elevenedik meg a nehéz életű palesztínai zsidótelepülés többi lakójának élete is. Látjuk Bogamir lányát, a már Palesztinában született 15 éves Rinát, aki a többi „sabrével” munka után fegyverforgatást gyakorol, Dávidot, az angolok elől szökő 17 éves zsidó ifjút, Amoszt, a kis település zsidó rendőrét, a szinte a Babel írásaiból kilépő Meierov orosz-zsidó földbirtokost, és keresztény feleségét, Annát, Frid urat, a volt berlini bírót, aki Hitler elől menekült, és most egy országúti kávéház tulajdonosa, Jichakot és a többi zsidó parasztot, az angol rendőröket, Abu Szulimánt, Halilt és a zsidó telepesekkel békésen együttélő arabokat, amíg az angolok által felkorbácsolt szenvedélyek egymás ellen nem fordítják őket. Lehet, hogy az író e könyve vitát fog kelteni, de egyet meg kell állapítani: az Avraham Bogatir hét napja egy ellentmondásokkal, nacionalizmussal megterhelt szabadságharc, az 1947-es izraeli—angol háború nemes írói eszközökkel megalkotott regénye. (Magvető) A CSODATEVŐ című kisregénye olvasásánál figyeltünk fel először Mezei Andrásra, a költőre, aki ebben a prózában megírt költeményében Joskenek a Klauzál téri kisfiúnak hitét a csodákban, énekelte meg. Joske a fasizmus rettenete elől az oroszlánketrecbe menekül, ahol megtalálja az emberséges embert az embertelenségben: az oroszlánt. Joske, akiben az olvasónak nem volt nehéz felismernie az írót, Mezei Andrást ma is az egykori kisfiúi hittel hisz a csodákban és felszabadultan, egy emberibb korban élve, már nem kell az oroszlánbarlangban keresnie az embert Talán ezért száll ilyen szabadon, bizakodóan és jókedvűen a keltő éneke, ezért hirdeti a felnőttként is a csodákban hívők hitével: Május örökké. De amikor a ma örömét énekli meg, nem felejti, mert nem akarja felejteni a tegnap árnyait. Ma minden szenvedésnek villog értelme, célja; bennem nap felmelegszik halottak híve, csontja ... Mezei András a ma költője, aki magával hordozza a múlt feledhetetlen emlékeit. Vázlat apámról című verse édesapjáról írott költői megemlékezés, amelyet múlt számunkban jelentettünk meg. Apja alakja és mártíromsága több versében is visszatér. (Rozsda aranyban) Ne feketítsd be apádat, némulj el inkább örökre. Legyél a csontszál zenészek vonatlan hegedűse ... A költő azonban nemcsak a tegnapi fasizmust hívja perbe, talál szavakat a ma fasizmusára is. (Hogy kimondassák) Mezei András új kötete bátor szavú a vers örök törvényeit, a formát, a költői képeket és a ritmust féltő gonddal tisztelő és múltját meg nem tagadó, a felejtést bűnnek tartó költőjét mutatja be. (Magvető) GÁL GYÖRGY SÁNDOR a nagy magyar zeneóriás. Liszt Ferenc életéről és munkásságáról írt regényt A zenei életregények általában nem tartoznak a kiemelkedő írói alkotások sorába, mert legtöbbjük az érzelgősség és a giccs határán mozog. Ez a könyv, Gál György Sándor, Liszt Ferenc életének regénye azonban kivétel, mert írója nagy felkészültséggel és a XIX. század zenei és kulturális történelme adataival felfegyverkezve írta meg könyvét, és annak minden sorából érződik, hogy írója nemcsak rajongója, de értője is Liszt Ferenc zeneköltészetének. A hatalmas, több mint 700 oldalas életregény Liszt György Ádámtól Liszt Ferenc nagyapjától kíséri végig a nagy magyar zeneszerző és zongoraművész életútját és egyetlen ahogy követjük Liszt Ferenc életének egyes eseményeit, közben megismerkedünk Liszt kartársaival, Beethovennel, Victor Hugóval, Balzac-kal Chopinnel, Musset-vel, Paganinivel, és Berliozzal, Lamartinenal és Vörösmartyval, Verdivel és Erkellel, Wagnerrel és Glinkával és találkozunk a regény lapjain Heinevel és mindazokkal, akik szerepet játszottak a XIX. század történelmének színpadán. Gál György Sándor annyi szép és értékes zenei életmű után új könyvével méltóan örökítette meg Liszt Ferenc halhatatlan alakját. Zsadányi Oszkár Sodó Béla: Egy kosár alma Ha nem húzom be, hanem lágyan tartom az öklöm, pontosan akkora almát látok a csarnokban. Alma... Régen tisztelem az almafákat milyen szép látvány, amikor karók támasztják alá a gazdag ágakat, nehogy letörjenek a sok gyümölcs terhe alatt. De még előbb szebb látvány, amikor a fa virágzik, s szép ősszel, amikor törzse körül a gyümölcsös zöld füvén a hullott alma piroslik — a természet ékesíti magát De legszebb ez az alma, most itt tartom a kezemben. Hófehérke kapott ilyen gyönyörű almát a mesék gonosz boszorkányától, akinek gonoszsága annál nagyobb, mert ilyen pirospozsgás szépséges almába ojtotta irigysége mérgét. Milyen alma! Gonddal színezték ki két orcáját rózsaszín pirosra s megmaradt kis szára felé pasztellzöldre, ahol meg ül az alma, ott sárgászöld — nagyon szép nő készíti ki magát ilyen harmonikusan; gyönyörűséges-S milyen az íze: édes zamat ölelkezik benne a kellemes savanykás ízzel, kicsit kesernyés is a pikantéria kedvéért, kicsit borízű, hogy a férfiak is kedveljék, parfümje van, párlata napfényből, az elmúlt tavasz felhőiből, a termőföld erejéből, az éjszakai csillagokból, a vidám szélből, méhbogár zümmögéséből. Az alma ... Az alma nagy ügy, lásd Évát a kígyóval, lásd Párizs almáját a görög mitológia istennőinek versenyében és a mesében — én meg külön hálás vagyok minden almának, Jonathánnak, London pepinnek, korcs almának vagy nemesi tettnek. Az alma, bizony... Én az életemet köszönhetem nekik, s majdnem halálomat okozták a sárga, apró karinthiai almák, amelyekből az osztrákok különben méla színű almabort készítenek. De előbb megkérdezem: mennyire lehet éhes valaki ? Leírni igazán csak orvosilag lehet: a szőlőcukor rohamosan csökken a vérben, az izmok elernyednek, a nyelv kiszárad, a szív néha feldobog, különben alig ver. Amikor a nácik karmában olyan éhes voltam, hogy már az úton elfutó macskát is megettem volna — talán —, de rágondoltam szégyenkezés és undor nélkül. Akkor jutott eszembe, sok minden közt az is, ha túlélem ezt az iszonyatos éhezést, miképpen kellene megírni? Ítéletül és okulásul. Aztán arra gondoltam: Knut Hamsun, aki kitűnő író létére, de már az öregkor szenilis zavarával a nácik szekerét tárta, fiatalabb korában írt egy remek könyvet Éhség címmel Talán emlékeznek, a regény magyarul is megjelent s benne az, hogy a mű főhőséneka modell maga az író — nincs állása s éhezik. Éhezik, mert — így írja Knut Hamsun — szegény csak vajaskenyérhez jut egyre csak vajaskenyeret eszik a haja csomókban hull ki a sok vajaskenyeres éhezéstől. Vajaskenyér! Hajtották az országúton sokadmagammal a nácik — vajaskenyér?! A repce sárga, olajos virágját szakitottuk le az országút szélén a táblákból, ha nem látták. A rövid pihenőkben vad sóskát szedtem, csigákat — ha találtunk s este megfőztük rozsélángon. Csalánból só nélkül főtt étel, csigából, leves. Vajaskenyér? Jó lett volna egy elhullott ló, a szemétből kikapart kenyérhéj ... Sűrűn gondolok most is erre s álmaimban utolér az éhezés gyötrelmeinek emléke — fizikai fájdalom volt ez az éhezés, s egyben szörnyű megaláztatás is. Ha Shakespeare egy országot ígérhet egy lóért , mi, hajtott vadak, fél életünket adtuk volna egy falat kenyérért, de volt, aki talán ölt volna a falatért, mert idáig buktunk le emberi méltóságunkból, gyötrelemben és megalázásban. Almák ... Egy napon eltűntek az őrök, vagy az országúton mi szakadhattunk el a hajtott főcsoporttól. Most éhes varjak vagyunk, krumpliföldön kuporgunk, hátha akad a rögök közt egy-két ottfelejtett krumplidarab, nyersen is jó lesz, akárhogyan jó lesz, csak rágni, enni, nyelni. Körülnézünk. Ahol termőföld van, falu is van. Nagy sóhaj: hát kolduljunk, mielőtt még lehullunk itt a földre, mielőtt megáll a szívünk. Hát kolduljunk! Az első házat én látom meg. S a rémült osztrák parasztot is — rémüli, hiszen rongyos had közeledik mögöttem, fel fogja falni a kerítést, a tehénistállót, a ház oldalát, a rongyos had lenyeli még a ház tetejét is... A rémült parasz akkor nagy hirtelen hoz egy kosár almát , sápadt, sárga almát, felém zúdítja. A többi röviden ennyi: fekszem a földön, hasam alatt az ősszé kapkodott almák, egy napi menekvés az éhhaláltól. De az almák csak egy szemvillanásig az enyémek. Érthető: megrohannak a többiek, a huszon egynéhány éhező, fülembe csimpaszkodnak, a hajamat rángatják, rúgnak, taszítanak. Az almák, az életünk — de én most már meghalok, anynyi a verekedő test fölöttem, agyonnyomnak, eltaposnak, az iszonyú éhezés vadállatokká változtatta őket s engem, mindanyiunkat. Kukacos esett almát sem adhatnék már vergődő életemért, testvéreim megfojtanak, megölnek. A jóságos szerencse járt aztán velem az almák képében: a parasztbácsi újabb kosár almát zúdított ki a kerítésen, a tülekedő éhesek azonnal otthagytak tovább verekedni a szétszóródott almákért. Én meg ültem a porban kábán, és erőtlenül, s faltam a meghagyott almákat. Nem voltak ilyenek, mint ez a pirospozsgás, amelyet most a kezemben tartok. Sápadt almák voltak — mintha azt mondták volna színükkel: csak ennyi jár a nácik foglyának!... Almák. Valahányszor beleharapok egybe, ezekbe a Pesten árultakba, pirosakba, zöldekbe, akármilyenek legyenek is — most legszívesebben mindig köszönnék nekik... Almák... Nádor Jenő hetvenöt éves Több ■mint fél évszázada dolgozik a ■magyar sajtóban Nádor Jenő, aki már ott volt, mint ifjú kezdő hírlapíró a Vörös Újság bölcsőjénél és azokat az eszméket amelyeket ott ismert meg egész életében, újságíról és publicisztikai működése alatt maradéktalanul megőrizte. Évtizedeken át megbecsült munkatársa volt Az Újságnak és a Népszavának, és amikor a fasizmus neki is kiütötte a tollat a kezéből, megjárta a többi haladó újságíróval együtt Horthy-liget poklát. Ma, hetvenöt esztendős korában is fiatalos hévvel és a régi lelkesedéssel folytatja újságírói munkásságát az ÚJ ÉLET hasábjain. Nádor Jenőt, 75. születésnapján a MIOK elnöksége és az ÚJ ÉLET szerkesztősége és kiadóhivatala szeretettel köszöntötte és további dolgos, eredményes éveket kívánt neki. Az üzletből az otthonába szállitasson TEHERTAXIVAL 330-330 Lakompak (Lakenbach—Burgenland) Ha egy századeleji lexikon kerülne kezünkbe, azt olvashatnánk: Lakompak, nagyközség a soproni járásban. Posta, távirda helyben, ugyanott csendőrőrs, hercegi jószágigazgatóság, stb... Ha pedig az 1856 évi összeíráshoz jutnánk, az többek között arról tudatna bennünket, hogy az 1800 főnyi lakosság kétharmada zsidó. Honnan jött ebbe a határhoz közeli faluba ennyi zsidó? A felelet, ahonnan a szomszédos faluba Koboldra. (Lásd október 15-i szám.) Rajókban jöttek I. Lipót császár zsidóüldözései elől menekülve, és Mária Terézia uralkodása alatt (1740—1780), akinek volt egy különleges, a családi életét sújtó rendelete, amely egy családban csak egy fiúnak adott nősülési engedélyt II. József császár idejében (1780— 1790), amikor kötelező volt a családi név felvétele, a Morva- és Csehországból érkezettek hazájuk nevét, vagy szülőföldjüket vették fel. Például Böhm — Böhmer (cseh) Mährer — Mahrer (Morva). Cseh városnevűek: Práger, Dia, Éger, Trebits, morva városnevűek: Kroszmér, Brünn, Boskovitz, Znaimer, Nikolsburger Leipniker, stb. A zsidó lakosság pedig fogyott, 1840-ben, mert akkor a magyar országgyűlés határozata értelmében zsidók is lakhattak szabad királyi városokban, és sokan a 25 km-re levő Sopronba költöztek, honnan 1526-ban elődeiket kiüldözték. Apadt a zsidók száma 1858- ban is, amikor sok huzavona után a soproni városi tanács engedélyezte az önálló zsidó hitközség alakítását. A zömük kiknek ősei még az Árpádok idején odaköltöztek, Lakompakon maradt. Foglalkozásuk sok eredetiséget mutatott fel. Itt is sok volt a kiskereskedő, kisiparos, ügynök és házaló, de sokan voltak artisták, színészek, énekesek, pincérek. Vallásosak a maguk módján voltak, amikor a nagyünnepekre rajokban jöttek haza, a világ minden tájáról, az otthoni levegő, hangulat megszállta őket. Elmúltak az ünnepek, kiröppentek az ősi házakból, s bizony engedményeket tettek magukkal szemben. Sok volt még a faluban az énekes-zenész, vándor csoport. Csupa zsidó. Jellegzetes ruhában jártak: Ferenc József kabát és félcilinder. A környéken az uraságoknál nem is volt igazi mulatság, ha nem voltak ott a lakompaki zsidócigányok, mert ezek, ha kellett szabadon adtak elő népdalokat, kottáról klasszikusokat, ha pedig kellett mindig akadt a bandában egy-kettő, aki a zenét énekkel kísérte. Erényük az volt, mert ezt kívánta a becsület: berúgni tilos! Egyszer ez alól is volt egy híres kivétel. Amikor 1858- ban Németkeresztúr fiókhitközsége, Sopron önálló lett, a keresztúri chevra székházban nagy bankettet rendeztek. Színjózan ott nem maradt senki. Énekeltek este, szólt a zene, éjjel, sőt még reggel is- Itt lett volna az ideje a reggeli imának, és még mindig állt a bál... Egyszer csak kicsapódik a terem ajtaja, ott áll a Schülklopfer! A rabbi azt üzeni, hagyják már abba! A rabbival, Rabbi Menachem Katz- Prossnitz-cal (aki 1838—91-ig működött) nem lehet ellenkezni. Kicsit furcsa volt az istentisztelet, ott a teremben, mert néha 2—3 zenész kísérte, vagy mint kórus énekelt. Utána a lakompakiakat kocsira rakták, akiket otthon még le kellett emelni, mert aludtak. Érdekes volt a falu közigazgatása, mert a falu elöljárósága (kétharmada zsidó) versenyt űzött abból, hogy Lakompak a soproni járás legkülönb faluja legyen. Lett is! És még valami! Nemzedékről nemzedékre pontosan írták a „Kileh” krónikáját, magasztaló sorokat szentelve a híres ott működő rabbiknak(Chajim Büchner, Benjamin Majer, Al Salamon, Lipschitz és a három Ullmann Salom, Ábrahám és Dávid stb .). Amikor 1938. tavaszán a náci hordák az egész hitközséget deportálták, az évszázados, értékes, érdekes krónika megsemmisült. A ״ Herrenvolk” dicső képviselőit csak a kincs, ékszer érdekelte és mert csak elsárgult könyveket találtak, a ״ kultúra nagyobb dicsőségére” elégették őket. Ez idén tavasszal, felesége nkmel az egykori nyugati határszélen jártam, egészen más falut találtam az ősi zsidó település helyén. Zsidó sem a faluban, de még a környékén sincs. Gergely Nándor Divatos férfit, fehérneműt készíttessen ..Siartfűző és fürdőruha KTSZ fiókjaiban VIII., Rákóczi út 10. V. Kossuth Lajos utca 6. VL Lenin krt. 85. Műszaki tömítés, lakatos és vastömegcikk KISZ Budapest XI., Buda utca , Telefon: 408-745 Gyárt: műszaki és autótömítéseket, mezőgazdasági víz-gőz armatúrákat és alugrakkal táblákat. 0 ‹ ‡• Zס m• * ‡ toz 250000 FORINT NEGYEDMILLIÓ FORINTOS AJÁNDÉK Az 52. és az 1 héten külön jutalomsorsolás a 13+1 találatos TOTÓ szelvények között. TUDNIVALÓK A TOTÓ SZELVÉNYEK HÁTOLDALÁN. © z ̇ ‹ * m 0 Z •· 3 © 250000 FORINT ©