Új Élet, 1970 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1970-12-01 / 23. szám
Búcsú Lengyel Istvántól író, költő, dramaturg, műértő és műbíráló, de mindenekelőtt: újságíró. A szó klasszikus értelmében. Ahogy azok fogalmazták meg, akik a modern magyar újságírást megteremtették,tehát — Móltár Ferenc, Gábor Andor, Zsolt Béla és még jó néhányan, a toll hívei, megszállottjai és — nemegyszer — mártírjai. Újságíró volt a szó legmagasabbrendű értelme — érdeme szerint. Eszközei — a hibátlanul megfogalmazott, minden sallangtól megfosztott, szinte szinte pőrére vetkőztetett szavak. Megannyi tévedhetetlen nyílvessző, mely mestere, művésze akarata szerint, mindig a céltábla közepébe talált. Újságíró... Eszköze a kérlelhetetlen igazmondás. Még ha kényelmetlen is. Ha veszedelmes is. Mert ennek a szépséges és szépségében veszedelmes mesterségnek ez a legfőbb dísze. Ez barát jelzése. Ez kapcsolata a jelennel és az újságírói halhatatlansággal. Az igazmondás. De eszköze volt — talán találóbb így — szárnya volt újságírói ihletettségének: a lelkesedés is. Hetvenéves korában is rajongani tudott egy szép versért, egy mesteri rajzért, festményért, de mindenekelőtt: egy szép gesztusért, derekas cselekedetért, a körülötte kibontakozó új életért. Mindehhez hozzá kell tennem: szigorú ember volt. Elsősorban önmagával szemben. Lassan, gondosan dolgozott, százszor is átrostálva minden szót, jelzőt, gondolatot, ötletet. És a régi Pest , az Otthon Kör, a Fészek, a New York, később az Újságíró Klub kedves, szellemes, bölcs és nagyon művelt bohémje, egyszeriben elfeledkezett bohémes könnyedségéről, ha a legnagyobb ügyről, az irodalomról volt szó. Arca, hanglejtése, kézmozdulata is megkeményedett. Mert aki oly nagyon tudott lelkesedni, az szigorúan és mellékgondolatok nélkül ítélt is. Írásai ünnepet jelentettek az Új Élet olvasóinak, de a munkatársaknak is. Az író, aki cikkét Lengyel István írása mellé helyezte, elkötelezettséget érzett: ki kell tennem magamért. Hiszen elolvassam is. És ha merő kedvességből nem is mond bírálatot, egy pillantásával is tudtunkra adja neheztelését. Fiát most nem ajándékoz meg bennünket többé. Magasra helyezett mércéjét sem teszi elénk. De azért ezt a mércét, ezt a rendkívül magas igényt mindig éreznünk kell. Tovább éltetve az ő írói, újságírói elvét: a szépség semmit sem ér, igazság nélkül; de az igazság is szereti, ha a szépség hozzá csatlakozik... Pályafutása az olyan emberé, akinek élettörténete, szórakozása, hivatása és kikapcsolódása — a munka. Mindig dolgozott. Pedig nemegyszer félelmetes akadályok tornyosultak elébe. Az Aradi Közlönynél kezdi, majd 1919- ben a Tanácsköztársaság Dunántúli Sajtókirendeltségének helyettes vezetője. Perbe fogják, meghurcolják, már-már a bitó fenyegeti. Mesébe illően, az utolsó pillanatban menekül. Magatartását sosem bocsátja meg neki a Horthy-rezsim. Nem engedik, hogy bármely szerkesztőségben gyökeret eresszen. Mégsem kallódik el Épp ellenkezőleg: ez a megélhetésért vívott küzdelem felfokozza kitűnő képességeit. A Muskátli és a Bonbonnier Kabaré kifogyhatatlan ötletű munkatársa, majd igazgatója. A Pesti Hírlapban, az Érdekes Újságban, majd a Ma Este című sajtóorgánumban jelennek meg írásai. Lengyel István az író és költő sem hallgat. Kötetei: Béke, Égi Üzenet, A szent pillanat, A ma emberei, A kormányzás művészete jelentős visszhangot keltenek. Legszebb, legérettebb írásai a felszabadulás után láttak napvilágot. A Népszabadság és a Népszava publikálja többek közt munkáit. A rádió munkatársaként (pontosabban fogalmazva: külső munkatársaként, mert a szoros kötelmet nem bírta el sohasem) remek felolvasásokat tart irodalomról, művészetről, poézisről, jelen és múlt kultúrájáról, emberekről, árnyakról, akikkel dolgozott, akikkel harcolt, bízvást mondhatjuk így: velük, vagy ellenük. Kiemelkedő produkciója a „Nagy Öregek”-sorozat. A Népszabadság számára írta. Azokról, akik — vele együtt — még szemtől szemben látták Szinyei Merse Pált és Bartók Bélát, Rippl Rónai Józsefet és Weiner Leót, Ady Endrét és Kiss Józsefet... A Nagy Öregekről írt, szerényen elhallgatva, hogy ő maga is közülük való. A Nagy Öregek közül, akik azért nyerték el e nagyszerű címet, mert sosem öregedtek meg, hanem úgy, mint a mi drága barátunk, munkatársunk és mesterünk. Lengyel István cselekedte, fiatalok maradtak, az örökkön égő lelkesedés, a szüntelenül kezdeményező gondolat, s az egyre terebélyesedő műveltség és bölcs tapasztalat jogán. Drága Pistám, most olyan sort vetek papírra, amit Te hevesen elleneznél, mert könyörtelen ellensége voltál a közhelyeknek. Leírom mégis, mert ki kell mondanom az örök búcsúzás örök szavait: sosem feledünk el, velünk élsz mindaddig, amíg majd egy másik nemzedék újra visszafordul Hozzád, hogy igazmondást, műgondot, írói tisztességet és rendíthetetlen emberi magatartást tanuljon Tőled. Gál György Sándor .* Lengyel Istvánt utolsó útjára november 22-én, vasárnap déli 12 órakor kísérték a rákoskeresztúri sírkertben. Temetésén megjelent dr. Seifert Géza, a MIOK és BIH elnöke, Szírt Miklós, a Chevra igazgatója, Atlasz Miklós központi elöljáró, Hartmann Jánosné, a Központi Női Tagozat elnökasszonya, az elhunyt pályatársai, újságírók és írók és szinte testületileg eljöttek az Ódry Színészotthon lakói. A gyászszertartás Stern László főkántor énekével kezdődött, majd dr. Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója búcsúztatta Lengyel Istvánt: — Ki nyitja meg a betett könyvet? — Ki szegi meg a töretlen időt? — Lengyel István koporsója mellett egy percre megállítjuk az időt kinyitjuk pályája könyvét, hogy rögzítsük magunk és mások számára életét és munkásságát. — Igen, a könyv. Ezzel jegyezte el magát korán. Egyre szélesedő műveltséggel, egyre igényesebb tollal közelítette meg hivatását. Mint újságíró és szerkesztő színes érdeklődéssel, jó szemmértékkel, pontos időérzékkel megsejtette, mire várnak olvasói. És az évek múltával mélyebbre hatolt, a jelenségek mögé pillantott... Beszéde további részében példamutató harmonikus házasságáról szólt, majd így folytatta: — ...Imaköpenybe burkolva indul az örökélet felé, ezzel is példázván a zsidó közösséggel való kapcsolatát. Széderestéinken láttam hogyan tér meg emlékeihez; a felekezeti sajtóban megjelent cikkei felszínre hozták, ami régtől benne szunnyadt. Itt mondotta el hattyúdalát is Makai Emilről, akit mindenki szeretett. — Ő is utat talált a lelkekhez egyéniségével, amelyet széles kör őriz — egy-egy írását, sorát, szólását idézve. — Kísérjen utolsó földi utadon tieid, tisztelőid, barátaid és az írott szó krónikásainak kegyelete. Az Él mólé racamim elhangzása után a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöksége nevében Pánczél Lajos mondott a pályatárs, a barát hangján búcsúztatót. Beszédében kiemelte Lengyel István sokrétű, gazdag életművét, azt a hat évtizedet, amelyben az újságírást szolgálta. — És most — mondotta — elérkezett Lengyel István számára a lapzárta, amit sokszor csak érzelmes hasonlatként mondunk, nála valóság volt: kihullott kezéből a toll... Utána a MIOK és BIH elnökségének, az Új Élet szerkesztő bizottságának és szerkesztőségének minden munkatársa nevében Zsadányi Oszkár vett búcsút Lengyel Istvántól, aki közel másfél évtizede dolgozott az Új Élet szerkesztőségében. A sírnál az Ódry Otthon lakói nevében Fehér Tivadar vett búcsút Lengyel Istvántól, akit özvegyén, Gerő Erzsi színésznőn kívül távolban élő leánya, veje és unokája gyászol. Pálmatep padlószőnyegek, gumilemezek, laboratóriumi tömlők, mosógépfedélgyűrűk, ékszíjak nagy választékban kaphatók az Országos Gumiiparig. Háztartási és Műszaki Gumiáru-szaküzletében Budapest VI., Nagymező utca 21. Telefon: 318-172. ORSZÁGOS GUMIIPARI VÁLLALAT Most tapétáztasson1. Megérkeztek az új ANGOL, OLASZ, NÉMET IMPORT TAPÉTÁK! A IV. negyedévre és 1971. I. negyedévre megrendelést elfogadunk Közületi megrendelést is. Minőségi Szobafestő, Tapétázó, Fényező Szövetkezet Budapest, VIII., Pogány József u. 9. Tel.: 143—823, 139—016 Magyar vonatkozású dokumentumok Párizsban Párizs egyik legrégibb Szajna-parti kerülete a MARAIS (Mocsár), mely a középkorban még falusias jellegű, gyéren lakott, lápos terület volt, később, a XVI—XVIII. században főúri paloták nagy számban épültek területén, viszont a XIX. században leromlott és elhanyagolódott, majd műhelyek és raktárak lepték el. Néhány éve ez a kerület is, mint Párizs városa és környéke, nagyarányú és grandiózus rekonstrukció és átépítés alatt áll, mivel a nemrég Budapesten az Iparművészeti Múzeumban megnyílt kiállítás tervrajzai, fényképei és makettjei tanúskodnak. Ebben a MARAIS kerületben, a Rue Geoffroy l'Asnier 17. sz. alatt épült az 50-es évek második felében az Ismeretlen Zsidó Mártír Emlékmúzeuma. Ez nemcsak múzeum és emlékmű, hanem tudományos intézet, melynek célja a gyűjtés, és egyben, minden kutatónak is rendelkezésére áll. A többszintes épület előtt az udvarban, egy kriptaszerűen kiképzett földalatti terem padlózatának közepéből, rejtett fényforrások által tompán megvilágítva, a félhomályból monumentális, vízszintes márvány MOGEN DOVID emelkedike ki, melynek minden függőleges síkjára egy-egy hajdani náci koncentrációs tábor neve van felvésve. A bejárattal szemközti kriptafalon a következő héber betűs felirat látható: TEKINTSETEK IDE ÉS LÁSSÁTOK, VAN-E OLYAN FÁJDALOM, MINT AZ ÉN FÁJDALMAM — FIATAL, ÉS ÖREG. HAJADONJAIM ÉS IFJAIM KARD ÁLTAL PUSZTULTAK EL. (Siralmak Könyve, I. 12. és II. 21.) A földalatti kriptába felülről, az udvarból, nagy kör alakú nyílás magas mellvédjéről is le lehet tekinteni. E kiképzés gondolata és kivitele erősen emlékeztet a párizsi Invalidusok Dómjának mélyített kriptájában elhelyezett Napóleon-márványkoporsóra. A múzeumban több szinten kiállítási termek vannak, az egyik emeleten pedig tágas előadóterem dobogóval, nagyszámú hallgatóság részére. A termekben a nácik által megszállt 14 európai ország, továbbá Németország területéről összegyűjtött okmányok, fotók és fotókópiák falitáblákon és tárlókban elhelyezve láthatók. Ezenkívül külön termekben különféle más nemzetektől, a Zsidó Világkongresszustól, az ORT-tól és a HIAS-tól begyűjtött anyagot helyeztek el. A 14 nácik megszállta ország a francia ABC szerinti sorrendben szerepel, a legnagyobb mennyiségű anyag természetesen Franciaországból származik. A szovjet anyag is igen terjedelmes, legalább 20 nagy panelen van háborús és az ellenállásban részt vett zsidó hősök fényképe. Az anyag begyűjtését a CENTRE de DOCUMENTATION JUIVE CONTEMPORAINE (Jelenkori Zsidó Dokumentációs Központ) végezte több éven át, és munkájában támogatást kapott az illető országok külügyminisztériumaitól, partizán- és ellenállók szövetségeitől és az országos zsidó szervezetektől. A magyar anyag nagy részét a Magyar Zsidó Múzeum, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Partizán Szövetség szolgáltatta. E nemzetközi jellegű kiállításnak három fő célja van: 1. Bemutatni a zsidók szenvedéseit a náci megszállás alatt, az ifjúságnak és a felnövekvő nemzedékeknek, zsidóknak és nem zsidóknak. A cél nem a bosszúállás, hanem hogy ne engedjék a náci gaztetteket feledésbe merülni. 2. Nyilvánvalóvá tenni és bizonyítani, hogy a zsidók az adott tragikus körülmények között sem voltak passzív és sorsukba beletörődött áldozatai a náciknak, hanem ahol és amikor csak tehették, szívósan és halált megvető bátorsággal küzdöttek a hitlerizmus és zsidógyűlölet galádságai ellen. E harcos ellenállásuk és küzdelmük több irányú volt: vallási, erkölcsi, szellemi, társadalmi és fegyveres úton je’׳-־ ntkezett. 3. Feltárni, hogy habár Hitlérnek voltak cinkosai és ׳ naslingjei, kik Gaztettei végrehajtásához segédkezet nyújtattak, ugyanakkor viszont volt számos nem zsidó ember, kikiete veszélyeztetése árán is igyekezett zsidó embertársait a legyilkolástól megmenteni. Az anyag összegyűjtése nincsen lezárva, időnként újabb küldemények érkeznek. A kiállítást szemlélve, feljegyeztük a Magyarországról származó anyag részleteit. Az 1. és 2. sz. falitáblán, 1939-ből 3 okmány, a magyar zsidóság erélyes tiltakozásai az első zsidóellenes rendszabályok ellen. — Zsidó munkaszolgálatosok a keleti fronton. — Petschauer Attila, hajdani olimpiai vívóvilágbajnok fényképe, kit a keretlegények munkaszolgálatos korában megöltek. — Zsidó munkások csoportja, kiknek sikerült szovjet partizánokhoz átszökni. —• Egy magyar ezredes 1942. július 3-i jelentése zsidó műszósok átállásáról szovjet partizánokhoz. — Menekült lengyel gyerekek részére Magyarországon fenntartott iskola. — A magyarországi zsidó közösség többrendbeli szolidaritási felhívásai. — A Yavne Konivek könyvkiadó vállalat prospektusa ACHAD HAAM, TRUMPLEDOR, BONARI, stb. műveiről az 1944 év elejéről. A 3. és 4. sz. falitáblán: Német megszállás, üldöztetés, gettózás, mentési kísértetek. — A fóhóhérok fényképpel, magyarok és németek vegyesen. — A budapesti gettó felállításáról szóló rendelet. — A budapesti gettó alaprajza. — Zsidó értelmiségiek sárga csillaggal útban a gettó, a munkatáborok és a deportálás felé. — Különböző hamis papirok. — Német jelentés több irányú zsidómentési kísérletről. — A budapesti Schulz— Horowitz—Bartók csoport és dr. Bence Gyula professzor szervezete. — Szöktetési próbálkozások: Sándor Sculteti, Bela Forbath, Max Szerski, Klara Büchler stb. — Kísérletek Tito partizánjaihoz való átszökésre: Arthur Gewürt, György Gold és Sándor Imre Steiner tevékenysége. — Más zsidó csoportok csatlakozása a partizánokhoz az ország északi részében, 1944. május 24. — Jelentés egy német tiszt kivégzéséről, ki zsidók Romániába való szökéséhez segédkezet nyújtott. — Két nem zsidó magyar férfi fényképe, kiket zsidók bújtatása miatt nyílt utcán lőttek agyon. Az 5. és 6. sz. falitáblán és tárlókon. Az utolsó állomás: Auschwitz. — 7 fénykép magyar zsidók szállítmányának Auschwitzba való érkezéséről. — Táviratváltás V. Gusztáv svéd király és Horthy között, a deportálások leállításáról. — Raoul Wallenberg szervezete és munkatársai. — San Salvador, Portugália, Svédország és a Nemzetközi Vörös Kereszt Egylet tiltakozásai Budapesten. — A német rendőrség jelentése 1944. július 8-ról, hogy két zsidó ■ejtőernyőst angol egyenruhában elfogtak. — Emil Nussbaecher és Peter Goldstein. — E jelentésre a Führer saját kezűleg írta rá: SIND ZU ERSCHIESSEN! (Agyonlövendők!) — Göbbels doktor lapja, a Die Lage c. újság 1944. aug. 24-i száma, mely szerint a zsidók deportálását Magyarországból július vége után a svéd király, az amerikaiak, Svájc és a pápa a magyar kormányra gyakorolt nyomása megakadályozta. — A semleges sajtóból kigyűjtött, a zsidók magyarországi deportálása ellen, tiltakozó cikkek. E cikkeket — jellemző módon —, a náci Reichs Sicherheits Haupt Amt, R. S. H. S. VII/2 A osztálya gyűjtötte gondosan, és német alapossággal össze, — nyilván nem a párizsi múzeum részére. Ugyancsak kijegyeztünk más országok termeiből néhány magyar vonatkozású okmány adatait: 1. 1944. június 6. Mr. John Marchbank, a Szállítóműnké■sok Nemzetközi Szövetsége alelnökének rádióüzenete a magyar vasúti munkásokhoz. 2. 1944. június 26. A Zsidó Világkongresszus távirata a pápához, felhívás a magyar zsidók megmentésére. 8. 1944. szept. 20. Mr. J. I. Linton levelének másolata a brit Foreign Office-hoz (külügyminisztérium) táviratilag továbbított jelentés megismétlése a magyarországi állapotokról, javasolva az auschwitzi haláltábor bombáztatását és csatolva az Auschwitzba vezető utak térképét. Ha a külföldi hatalmak idejében és kellő komolysággal vették volna tudomásul a figyelmeztetéseket és vészkiáltásokat, hány százezer európai és nagyrészt magyar ártatlan zsidó mártírral lett volna kevesebb. Jaramer Frigyes Szabad idővel rendelkező nőket kézi kötő és horgaió bedolgozó munkára felveszünk korhatár nélkül, csökkent munkaképességűeket és mellékfoglalkozásként dolgozókat is JELENTKEZÉS AZ ALÁBBI FELVÉTELI KELTEKEN: XVI., Baross u. 4. (Rákoshegy) xvm., Ungvári u. 7. (Pestlőrinc) XIX., Vöröshadsereg út» 137. XX. Dobsina u. 3. (Pesterzsébet) XX., Marx Károly út (Soroksár) XXII., Vörösmarty u. 11. . (Budafok) V., Semmelweis u. 17. n., Pesthidegkúti út 2. I., Szépvölgyi út 40. III., Szentendrei út 313. (Csillaghegy) XV., Gőgös I. u. 3. (Pestújhely) XVI., Marx sétány 34. (Sashalom) xvn., Kossuth u. 113. (Rákoscsaba) Érdemes felkeresni az speciális felvásárló boltjait Készpénzért és bizományba is a napi legkedvezőbb áron átvesszük: ANTIK ARANY ÉS EZÜST TÁRGYAIT ARANY ÉS EZÜST ÉKSZEREIT, ARANY ÓRÁKAT VALÓDI ÉS TENYÉSZTETT GYÖNGYÖKET DRÁGAKÖVEKET SPECIÁLIS FELVÁSÁRLÓ BOLTOK V., Kígyó u. 2. V. Váci utca 73. VIII., Baross utca 4.