Új Élet, 1970 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1970-10-01 / 19. szám
Egy lázadó ember emlékére keserű, tragikus rendelés: ellenségeinket nem felejtjük el Barátainkat annál inkább, így lehetséges csak, hogy kiválóságok süllyednek el: arcuk elhalványodik, szavuk mind messzebbről cseng, hogy végül is elhaljon egészen. Rózsa Ignác szavait idézve: ״ A feledés és a közöny hava-jege borítja be őket, úgy kell letördelni róluk az értetlenség és méltánytalanság jégcsapjait.. ” A most következő néhány szerény sor éppen erre szolgál. Tördeljük le a jégcsapokat a tíz éve elhunyt tanító, író, filozófus, forradalmár arcmásáról. Tíz év múltán nézzünk szembe ismét Rózsa Ignác igazi portréjával Annak idején fő művét az „Áron öt könyvét” együtt olvastam Dickens Copperfield DávidjávaL Megrendített a két írás hasonlatossága. Csak Rózsa Ignác könyvében a kajlódó-vergődő kisfiú — zsidó gyerek. Aki alig négyéves, mikor már megkeresi szegényes kenyerét. Cseréptálakat, tányérokat, korsókat cipel a vásárra. Anyja a „boltos”, ő a háziszolga. Aztán jön az iskola csodája. Számára minden betű kinyilatkoztatás. Fénysugár, ami kivezet a falu fülledt csendjéből és a nagyvilág káprázatait varázsolja a kisfiú elé. Majd szívszaggató búcsú. Az iskolát abba kell hagynia. Otthon kenyér sincs, nemhogy tandíjra, irkára, meg könyvekre való. És akkor öszszefog az egész község. Közadományból taníttatják tovább a nyílt eszű gyereket. 14 éves mindössze, mikor kitör belőle a lázadó. Nem tudja elviselni, hogy egy egész község „balbászainak” kell hálálkodnia, hajbókolnia, százszor és ezerszer megköszönnie azt, amit talán nem is ők, hanem a Gondviselés kegyelme adott. Megy fel Pestre. Éhezik és tanul. Lángoló pályafutásról álmodik és tanul. Kis vidéki fiúcska — aki, mint az Édenkertbe betévedt emberfia, azt se tudja, mihez kapkodjon először. Németül tanul és latinul, görögül és franciául. Később jogot tanul és pedagógiát Fényes pálya tárul ki előtte. Kalács helyett a száraz kenyeret választja. Tanító. De gyűlöli a porszagú, elavult tankönyveket. A félelmetes trónként feltornyosuló katedrát. A szakadékot, ami a tanítót és a tanítványt mindörökre elválasztja. Új pedagógiát akar, s mivel úgy érzi, ez több, mint holmi iskolaügy, mindjárt meg is írja az új tanterv metodikáját, hogy lázadása magával ragadjon más lázadókat is. 1913-ban Dick Manó kiadásában jelenteti meg „Az új iskola felé” című tanulmánykötetét. Egy évvel az első világháború kitörése előtt. Az Osztrák—Magyar Monarchia kellős közepén, 57 évvel ezelőtt félelmetesen hangozhattak e tanulmánycímek: A tanulók szellemi túlterhelése ellen. (Szegény, szegény Rózsa Ignác, szavad nemegyszer még jelenünkben is pusztába kiáltott szó csupán.) Az esztétikai nevelés lehetőségeiről. Hazaszeretetre — és emberszeretetre való nevelés. Hazafiság — és nemzetköziség. Rózsa Ignác könyve sok hívet szerzett neki a haladó tanárok, diákok és szülők között. De legalább annyi ellenséget a maradiak táborában. Tanári pályafutását, mondhatnók: karrierjét, így sem tudták elgáncsolni. Doktor Rózsa Ignác (megszerezte ezt a tudományos fokozatot is) tanítóból felsőkereskedelmi iskolai tanár lett. Az előrelépés, a rangemelkedés mit sem változtat lázadó szellemén. A Lampel (Wodianer F. és Fiai) kiadó cég 1913-ban jelenteti meg Rózsa Ignác történelmi tanulmányát: Martinovics Ignác és társai. (Az olvasónak talán feltűnik, hogy két esetben is megjelölöm a kiadó filmát. Azért teszem ezt, mert ez egyben az író és a mű rangját is jelzi. Dick Manó a modern irodalom bátor támogatója volt, ő adta ki például Strindberg teljes önéletrajzát; a Lampel és Wodianer az egész világirodalmat terjesztette. Sophokléstől Shakespeareig, Vergiliustól Dantéig, Balassa Bál Unttól Arany Jánosig.) Rózsa Ignác tulajdonképpen Fraknóival száll vitába. A híres történész, felidézve a Martinovics-per „jogi fordulatait”, végül is arra a döntésre jutott, hogy a magyar bíróság perrendszerűen és jogszerűen járt el. Rózsa Ignác bebizonyítja, hogy a magyar hatóságok valósággal kierőszakolták a vádlottak kiadatását a bécsi Vizsgáló Bizottságtól. Ugyanis az osztrák bíróság csak börtönbüntetésre ítélhette a vádlottakat, míg a magyar bírák halálbüntetést is kiszabhattak. A magyar bíróság azonban egy Werbőczyt is megelőző kegyetlen jogszabály alapján kimérhette rájuk a halálos ítéletet. Rózsa Ignác a nyomorultul elpusztult Szolárcsikot idézi: ,,Laetius ex trunco florebit!” Tehát a törzsből új virág fakad. Rózsa keserűen teszi hozzá Szolárcsik igéjéhez: vajon a Martinovicsok fejszével kidöntött fájából mi maradt? Törzs? — aligha. Csonk? — még ennyi sem! Talán a gyökérzet?... De lázadó írónk még erről sincs meggyőződve teljességgel * 1919. fordulópontot jelent Rózsa Ignác emberi és tanári pályafutásában. Lelkesen áll a forradalom mellé. Metodikai előadásokat tart, majd egy pompás kis bibliográfiát szerkeszt: Útmutató a szocialista irodalomban. (1919. Forradalmi Könyvtár.) Rózsa Ignácnak már évekkel előbb fel kellett készülnie erre a munkára, mert a Bibliográfia nemcsak címeket tartalmaz, hanem az írók jellemzését és a művek tartalmát is. Tulajdonképpen sorozatnyi miniatűr tanulmány, íme, néhány cím: Mórus Tamás, Campanilla, Gabet, Restif de la Bretonne, Owen, Bentham, Fourier, Babeuf, St. Just, Blanqui, Saint Simon, Georg Büchner, Lassalle Ferdinand, Liebknecht, Bebel, Frankel Leó és végül: Marx és Engels. * A proletárdiktatúra után felfüggesztik és a várakozás (bízvást hozzátehetjük: a rettegés) óráiban írja vitriolosan megfogalmazott kis drámáját a Brunhuber tanár urat (Somogyi Béla Pedagógiai Társaság — az 1920-as kézirat utánnyomása). A téma: a Brunhuber tanár úrból fajmagyarrá lett türelmetlen és kíméletlen honfi kar- és kórtana. Rózsa Ignác ebben az írásában valóban remekelt. Egyik élesen kimetszett karikatúra a másik mellett. Szép békés együttműködésben a Dreyfus-perre emlékeztető hamisító, a hamisítót kiszolgáló ügyeskedő, s a mögöttük megbúvó ״ kérlek a lássan méltóságos uram, én mosom kezeimet...” figurája. A „Lázadó ember” végül is emigrációba kényszerül. Midőn visszatér Magyarországra, korrepetálásból tartja fenn magát. Közben szorgalmasan dolgozik tovább. Szegény eladó lányok című regényét 1932-ben publikálja (most már nincs kiadója, akár Upton Sinclair — ő maga ír, korrigál, terjeszt, látszólag megtízszerezve, valójában megosztva energiáit). Utolsó jelentős publikációja (ugyancsak saját kiadásában) Az Áron öt könyve. Hatalmas vállalkozás. Mint ő maga mondja: egyéni regényén túl, a magyar zsidóság 100 esztendejének története. Egyedülálló koncepció, mely Salom Asch, vagy Bábel tol- jára lenne méltó. Érthető, hogy a megvalósítás némiképpen elmaradt a gigantikus szándék mögött Hogyan is lehetne meg írói, alkotói nyugalma, midőn nap mint nap élethalálharcot vív a kenyárért, lánygyermekeit neveli, méghozzá megnyitva előttük az egész világ horizontját, pótvizsgás, bukott diákokkal bajlódik, s közben ír: 100 küzdelmes, gyötrelmes és mégis szépséges esztendő nagy regényét A második világháború rémségei csak 15 esztendő múlva köszöntenek ránk, de ő, a lázadó és érzékeny ember finom reagálásával már megsejti a jövőt: ״ Felépítettük a világ számtalan városát, hogy onnan kiűzzenek bennünket...” * Különösképpen, emléke mégsem él bennem úgy, mint holmi megkeseredett, reménytelen emberé. A balatonfüredi Zsidó Tanítók Háza teraszán üldögéltünk együtt — ő, a mester és én a figyelmesen hallgató tanítvány. A memória szépítő, retusáló sugara ezeket a füredi estéket úgy vetíti elém, mint valami idilli álmot. Nappal mindig verőfény, és este mindig hűs szellő a hegyek felől. A szépséges nyár káprázatával együtt bukkan föl bennem Rózsa Ignác tanítása: ״ Gyermekeinket úgy kell nevelnünk, hogy a hiányosan működő társadalom sebeinek látása egyenesen rákényszerítse őket, hogy egy olyan társadalmat álmodjanak meg, melyben az együttműködés tökéletes és minden fájdalom nélkül való.. Gál György Sándor KÖTTESSE KÖNYVÉT a Könyvkötő Szövetkezetben n. ker. Tölgyfa u. 9. V. ker. Néphadsereg u. 10. VII. ker. Tanács krt. 9. XIII kér Balzac u. 12. Lakossági felvevőhelyek: . 329־ DISSZERTÁCIÓK 3 NAPON BELÜL KÖNYVKÖTŐ ANYAGOKAT ÁTVESZÜNK 226- Érdemes felkeresni az O S S •0 ^0£LMl speciális felvásárló boltjait Készpénzért és bizományba is a napi legkedvezőbb áron átvesszük: ANTIK ARANY ÉS EZÜST TÁRGYAIT ARANY ÉS EZÜST ÉKSZEREIT ARANY ÓRÁKAT VALÓDI ÉS TENYÉSZTETT GYÖNGYÖK*^ DRÁGAKÖVEKET speciális felvásárló boltok V., Kígyó u. 2. VIII., Baross u. 7. Látogatás a költőnél, aki 60. érettségi találkozóra jött haza A költőnek, akinek lelkéből még frissen buggyannak ki a verssorok, tulajdonképpen nincsen kora. Ő túl a hetvenen is ifjú marad, rajongója és szerelmese a szépnek és mosolygó szemmel úgy tud örülni mindennek, amit az élet kínál, mint az örök gyermek. Zsoldos Andor, a hazájától messzire szakadt író és költő Los Angelesben is az Avas aljáról, ifjúsága színhelyéről, Budapestről, a Fészek klubról álmodozik és most, amikor 77 éves korában eljött, hogy részt vegyen az egykori IX. kerületi Községi Felső Kereskedelmi Iskola 60. érettségi találkozóján, olyan örömmel szállt ki a Ferihegyi repülőtéren, mint aki régi szerelmesével találkozik. Első útja a temetőbe vezetett, hogy felkeresse szülei sírhantját, és ahogy mondja, találkozzon egykori barátaival: Kellér Bandival, Stella Dórival, Forró Pállal, Földes Imrével Amikor lerótta a kegyeletet szülei és halott barátai előtt, utána a Fészek Művész Klubba sietett, hogy találkozzon azokkal, akikkel együtt töltötte ifjúságát: Baross Elemérrel, Kisfaludi Stróbl Zsigmonddal, Sas Lászlóval és mindazokkal, akiket szeret és akik őt is szeretik. A viszontlátás öröme azonban megtréfálta a költő szívét és hazaérkezése másnapján már ifjúkori barátja dr. Nagyiványi Rezső igazgató-főorvos osztályára, a Szeretetkórházba kellett vinni. Itt a gondos orvosi ápolás az örömtől és a hazai viszontlátás izgalmától felzaklatott szívét már anynyira rendbe hozták, hogy ma már látogatókat fogadhat és szobájában, amely olyan, mint egy ünnepelt primadonna lakosztálya, tele illatozó rózsákkal, egymásnak adják a kilincset, a régi barátok. Eljött a szeretet virágaival Honthy Hanna is. Betegágyán feküdve is friss izgalommal, csillogó szemmel beszél Zsoldos Andor a múltról, és a jövőről, mert tele van tervekkel, elgondolásokkal és még a kórházban is verset ír. A költőt erős és elszakíthatatlan szálak fűzik a zsidósághoz, amelynek mindig hűséges és vallásos életű ,fia volt. Elmondja, hogy közbejött betegsége miatt elhalasztódott az a kétnapos miskolci útja, amelyre annyira készült, hogy felkeresse az ősi avasi temetőt, amelynek földjében egykori ősei 1711 óta nyugszanak. Talán egész költői és írói pályájára nem olyan büszke, mint arra, hogy a „Magyar Zsidók a 43-as szabadságharcban” című könyvben, amelyhez Jókai Mór írt előszót, az író megemlékezik a Sáros megyei Hanosfalváról, amely Eperjes mellett fekszik. Leírja Jókai, hogy az ötezer lakosú községben 4500 zsidó vallású magyar lakott és ezért a falut tulajdonképpen nem is Hanosfalvának, hanem jiddisül Hanisevicnek nevezik. Ebből a faluból toborozták először a negyvennyolcas szabadságharcban Kossuth zászlaja alá az első önkéntes zsidó sereget. Jókai fel is sorolja, hogy abban részt vett Guttman Ábrahám és Weiszmann Ábrahám is. — És tudod, ezek az énükapáim voltak, — mondja büszkén Zsoldos Andor. — Aztán folytatja, hogy ükapái a két negyvennyolcas honvéd, együtt raboskodtak Kupfstein várában és amikor kiszabadultak a két férfi gyermekei összeházasodtak és ebből a házasságból született Guttmann Márton, Zsoldos dédapja, aki Hanosfalván volt rabbi. Az ő fia, a költő nagyapja már Miskolcra költözött és arról volt nevezetes, hogy egész életében zsinóros magyar dolmányban járt és mivel résztvett, mint zsoldoskatona egy hadjáratban, senki másképp nem nevezte Guttmann bácsit Miskolcon, mint Zsoldosnak. — Ezért magyarosítottam annak idején nevemet Zsoldosra — mondja a költő. Ősei után még egyre büszke, a Los Angelesből hazalátogató magyar költő, hogy 1910-ben ő volt az iskola önképzőkörének ifjúsági elnöke és különböző irodalmi pályázatokon 9 aranyat nyert. Pedig az osztályban nem ő volt az egyetlen irodalmár, az önképző kör irodalmi szakosztályának titkára Kellner Sándor volt, a későbbi Sir Alexander Korda, a világhírű filmrendező. Igaz az egykori pesti diák életében, világsikerei után is szívében megmaradt Kellner Sándornak, amit bizonyít, hogy amikor 1955. január 29-én Londonban meghalt, Sir Alexander Korda tárcájában a következő cédulát találták: ״ Kellner Sándor vagyok, soha nem változtattam meg nevemet és soha nem változtattam vallásomat, tehát ma is Kellner Sándor zsidó vagyok. Sir Alaxander Korda:’’ Tizennégyen maradtak meg a Mester utcai Felső Kereskedelmi Iskola egykori osztályából és ahogy Zsoldos Andor elhagyja a betegágyat, megtörténik ez a ritka szép hatvan esztendős érettségi találkozó, amelyen a megjelentek kegyelettel emlékeznek egykori tanárukra Fáber Oszkárra, a kiváló haladó szellemű tanárra, akinek nemrég emeltek szobrot. A beszélgetés alatt elénk tárul Zsoldos Andor életútja, amely szorosan kapcsolódik a magyar film történetéhez. Mint forgatókönyvíró, mint producer ott bábáskodott a magyar hangosfilm bölcsőjénél és az ő nevéhez fűződik az első nagy magyar film, a Herczeg Ferenc Dolovai nabob című színművéből írott Rákóczi induló. A felszabadulás után szintén ott volt az elsők között, akik megindították a magyar filmgyártást és Békeffi Istvánnal, Stella Adorjánnal közösen ő írta A tanítónő film forgatókönyvét, amely az első, felszabadulás utáni film volt és Keleti Márton rendezésében még a cannesi filmesztiválon is díjat nyert. 1955 december elején utazott el kivándorló útlevéllel gyermekeihez és unokáihoz Zsoldos Andor feleségével Los Angelesbe. — Akkor már túl voltam a hatvanon és megmondom őszintén, nem csináltam Los Angelesben karriert. Tudod, hatvanon túl az ember már sehol nem tud gyökeret verni és különösen nem karriert csinálni. Mégis büszke vagyok az ottani munkásságomra, mert a filmhez ugyan hűtlen lettem. Egy filmet írtam, annak szüzséjét is ellopták, igaz, a filmgyár a per folyamán hatalmas kártérítést fizetett, és visszatértem ifjúkorom álmához, a költészethez. Verseket írok és ezekben a versekben (egy részüket az Új Élet olvasói is ismerik, a szerk.) ősz fejjel is az élet igenlését, a békét és Isten dicsőítését énekelem meg. Odanyúl az ágy melletti éjjeliszekrényhez, elővesz egy papírlapot és boldog mosolylyal nyújtja felém: — Látod, a Múzsa még a kórházban is meglátogat és két injekció között, így az ágyon fekve e kis verset írtam. Vidd el magaddal, szeretettel küldöm Raul Hassanóra, az Új Élet hasábjain keresztül magyar zsidó testvéreimnek. Aranykulcs Úgy szeretnék megkérdezni, Istenem, valami furcsát. Mondd meg, hová rejtetted el, a Boldogság aranykulcsát? Itt, e Földön? Fenn az égen? Hegytetőn? Tengerfenéken? Fényébe a napsugárnak? Cserébe a griffmadárnak? Könyvek között? Kőben? Fában? Néma hyerogliphában? Tündéreknél, a Kék tóban? Bölcsőben, vagy koporsóban? Óh! Ha egyszer megtalálnám! Magamnak meg nem tartanám, Hogy mind boldogok legyenek, odaadnám, az Embernek. Alázattal megkérdezlek, Ne hadd, hogy így epekedjek, Hiszen, amióta élek, Tőled, Ugye, mást se kérek. Mert ennek az aranykulcsnak. Valahol csak meg kell lenni. De ha nincs meg, sehol sincs meg. Meg ne mondd!! Csak hadd keresni. Budapest, 1970 szeptember, Szeretetkórház. Hat szakasz a vers és ebben a lesben is, annyi év után is hanéhány sorban benne dobog a jéges maradt hazájához és költő szíve, amely Los Anges vallásához. _ ,, , _ . . ’ Zsadányi Oszkár KULTURÁLIS JEGYZETEK Kevesen tudják, hogy a világ legészakibb fekvésű zsinagógája a sarkkörhöz közel, a norvégiai Trondheimben található. A trondheimi kicsiny zsidó közösség — híradások szerint — igen aktív hitéletet él. Norvégia két zsinagógája közül a másik a fővárosban Oslóban épült. A zürichi Fraumünster templomának öt új ablakát festette Marc Chagall. Az üvegfestmények leleplezésén a művész is jelen volt Abraham Wiesbaum a híres jiddis nyelvű író, esszéista és irodalomtörténész 77 éves korában Mexico Cityben elhunyt. Wiesbaum első könyve 1947- ben a jiddis irodalom Kessel díját kapta. Irodalmi munkásságáért haláláig számos elismerésben részesült. A „Dávid és Góliát” oratórium koncertváltozatát komponálta meg a fiatal kanadai zeneszerző, Alain Detweiler. A bibliai szövegek felhasználásával írott oratórium Dávid szólamát egy 13 éves kisfiú, Robert Jones énekelte. Elhunyt Dr. Emannuel Müller világhírű orvos-pszichiáter, a kriminológia és a gyermekpszichológia egyik úttörő egyénisége. A londoni Zsidó Kórházban folytatott öt évtizedes munkásságáért, valamint a cambridge-i egyetemen végzett kutatásaiért számos kitüntetésben részesült, különböző országok egyetemei díszdoktorává választották. A Nemzetközi Gyermekpszichológiai Társaság, s még számos egyesület elnökségi tagjaként személyében az egyik leghíresebb orvos-kutató hunyt el. SZÁLLÍTÁSI MEGBÍZÁSAIT gépkocsival 2 rakodómunkással helyben és vidékre GYORSAN, SZAKSZERŰEN LEBONYOLÍTJA A BOY-SZOLGÁLAT Telefon: 123—523