Új Élet, 1970 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1970-06-01 / 11. szám

0Kp. bérmentesítve, Bp, Ti. 3 FORINT A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA xxv. Évfolyam, 11. szám 1970. JÚNIUS 1. Jegyzetek a Magyar mártír írók antológiájához Gál György Sándor, György Endre, Tahi László írásai egyes számára. EGYÜTT AZ ORSZÁGGAL Immár több mint két hete, hogy az országban olyan hatalmas, pusztító árvíz keletkezett amelyhez foghatóra a legidősebb emberek is alig emlékeznek. Nincsen ma és nem is lehet aktuálisabb beszédtéma, mint a Maros, a Szamos, a Túr és a Tisza áradása, amely békés falvakat önt el, emberek ezreit, tízezreit teszi földönfutókká, hajléktalanokká. Nem akarunk idézni a napilapok drámai tudósításaiból, elég ha az olvasó csak egy-egy filmkockát látott a tv és a híradófilmek árvízi képeiből, hogy átérezze mit jelent e falvak és Makó lakosainak kitelepítése, mit jelent embereknek egy dolgos életen át gyűjtött kis vagyonkájuknak elvesztése. Itt valóban nincs szükség propagandára, mert itt a tények beszélnek és ezek a tények nem csak az árvíz pusztításairól, hanem a helytállásról, a segítőkészségről is beszélnek. Nem véletlenül kerültük a hősies helytállás kifejezést, hiszen az utolsó években oly sokszor használtuk, néha feleslegesen e hősies jelzőt. Mégis aki olvasta a riportokat a kiskatonák, a magyar és szovjet katonák a gépkocsivezetők, a falvak férfi lakosainak mentési munkálatairól az ezúttal ha mi nem is írjuk le, magában hozzáteszi, mert hozzá kell tenni a hősies meghatározást. Elég ha csak arról a példás fegyelmezett és fáradságos munkáról beszélünk amely Makó harmincezer lakosát közöttük a makói zsidó közösség megmaradt ötven és egynéhány családját megmentették a fenyegető árvízveszély elől, elég ha csak arról az együttérzésről beszélünk amellyel a környékező falvak és városok lakosai befogadták a hajléktalan családokat. Ebben az országban soha olyan egység nem nyilvánult meg, mint most, amikor a természet ereje fenyegette és sajnos fenyegeti emberek tízezreit és segítőkészségben a zárt kapukban, a hajlékot nyújtó otthonokban nem tesznek különbséget ember és ember között, mindenki szívesen látott vendég, akit otthonából a démonná vált víz kikergetett Ez az együttérzés nyilvánul meg abban a hatalmas és valóban alulról jövő kezdeményezésben, amelyben egy az ország népe. Mindenki segíteni akar, mindenki pénzben, ruhaneműben, munkában az árvízkárosultak veszteségeit igyekszik enyhíteni. Tudjuk jól hogy ez az árvíz nemcsak hazánkat sújtotta, hanem még nagyobb erővel tombol Romániában ahol több mint negyedmillió ember vált hajléktalanná és szedi áldozatait Ukrajnában és Jugoszláviában is. Ez az együttérzés, ez a segítőkészség a szo- cialista társadalom erkölcsi fölényéből, a szo- s cialista humánumból fakad. A Magyar Izraeli Iták Országos Képviseletének elnöksége és intéz s főbizottsága is körlevéllel fordult az ország minden zsidó közösségéhez, hogy vegyék ki a részüket ebből az emberséges akcióból. A MIOK és a BIH minden dolgozója is önkénes adományaival segít az árvízsújtotta embereken, hiszen nem is tehet mást, mert vallási törvényei is előírják a segítőkészséget a bajbajutottakon. És ezért is ki kell vennie részét felekezetünk minden tagjának abból az országos akcióból, amelyben minden becsületes, humanista gondolkodású ember egyaránt részt vesz. Nyitva hagyott lehetőség Kasselban — mint olvashattuk — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségei úgy búcsúztak el egymástól, hogy nem állapodtak meg a tárgyalások folytatásának konkrét módjában. A Német Szövetségi Köztársaság képviselői most sem ismerték jogilag is azt a valóságos tényt, hogy a német történelem első munkás- parasztállama él, létezik, fejlődik. Ennek ellenére is maga a kasseli találkozó feltétlenül eredménynek számít, és a Német Demokratikus Köztársaság sikere, hogy a tárgyalások — megfelelő időpontban — folytatódhatnak. Mindkét fél nyitva hagyta ennek lehetőségét. Amilyen hiba volna — többek között éppen az NDK jogi el nem ismerésének ténye miatt — úgy vélni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi vezetői mindenképpen reálisan látják a helyzetet, és hogy a bonni kormány politikájában nincs többé szerepe reakciós körök érdekeinek, olyan hiba volna nem meglátni, hogy amióta Brandt kormányfő lett Bonnban, számos új törekvés kapott hangot a hivatalos nyugat-németországi politikában is. Az antifasiszta erők jelenléte az országban — és tegyük hozzá, a világ haladó közvéleményétől támogatott NDK tekintélyének erősödése is — arra kényszerítette és kényszeríti az új kancellárt, hogy keresse a kibontakozás útját. A MIOK Intézőbizottságának ülése A Magyar Izraeliták Országos Képviselete Intézőbizottsága május 24-én, vasárnap tartotta ülését. Az Országos Intézőbizottság ezen az ülésén az Országos Képviselet május 31-i teljes ülésének előkészítésével foglalkozott. Tárgyalta a MIOK 1969. évi mérlegét és zárszámadását, valamint foglalkozott az 1970. évi költségvetési javaslattal. Dr. Seifert Géza, a MIOK elnöke beszámolójában ismertette az Intézőbizottsággal a legutóbbi ülés óta történt lényegesebb eseményeket. Az elmúlt évben — mondotta — a negyedszázaddal ezelőtt történtekre a magyar zsidóság náci üldöztetéseire emlékeztünk. De 25. fordulója volt az elmúlt év hazánk felszabadulása alkalmából rendezett örömünnepségeinknek is. Ezután beszámolt az elnök a MIOK-nak minden olyan tevékenységéről, amellyel a vallási igényeket maradéktalanul kielégítette. Igyekeztünk — mondotta — úgy a kongresszusi, mint az ortodox árnyalatú zsidóság vallási igényeit teljesen kielégíteni. Ismertette továbbá sikeres rendezvényeinket, majd foglalkozott a MIOK intézményeinek működésével. Beszélt a magyar zsidóság külföldi kapcsolatairól, végül aktuális felekezetpolitikai problémákról szólott. Dr. Láng Viktor, a MIOK alelnöke tartotta meg az intézmény széles körű pénzügyi expozéját, amelyben a gazdasági kérdésekről átfogó képet rajzolt. Dr. Harsányi László intézőbizottsági tag a levéltári, könyvtári és múzeumi anyagok védelméről szóló rendelkezéseket és az ezzel kapcsolatos teendőket ismertette. Az elnöki beszámolóhoz és a költségvetés, valamint zárszámadási vitához és az egyéb felmerült kérdésekhez Schück Jenő főrabbi, az Ortodox Rabbitanács elnöke, dr. Salgó László főrabbi, a Budapesti Hobbiság igazgatója, Weisz Dávid gyöngyösi rabbi, Klein Vilmos, dr. Szálkai Géza, (Salgótarján) Steiner Gyula (Győr) intézőbizottsági tagok és mások szóltak hozzá, majd az intézőbizottság az 1969. évi zárszámadást és az 1970. évi költségvetést egyhangú határozatával a MIOK teljes ülésének elfogadására ajánlotta. Intézőbizottságunk rendkívüli tárgysorozatként tárgyalta az országunkat ért hatalmas árvíz károsultjainak segélyezési kérdését. Egyhangú határozattal elhatározta, hogy felekezetünk az egész magyar néppel együtt — a többi felekezethez hasonlóan — részt kíván venni abban az egész magyar népet átfogó társadalmi mozgalomban, amely az árvízkárosultak segítségére siet és e célból országos gyűjtést indít. Bródy László: A tíz parancsolat A hegy tövébe gyűlt a nép, mikor lement a [hold. Friss volt ruhájuk, testük és a lelkük tiszta [volt. Villámlott, dörgött, a szívük titkokkal volttele, Mózes pedig a hegyre ment s a rettegés vele. Villámlott, dörgött, szállt a füst és megrendült [a kürt, és tüzes felhők telítik a csúcs fölött az űrt. Mózes a szent parancs szerint a bokros hegyrement s a szikrázó felhők mögött az Isten megjelent. Mikor villámlott és nyomán kettéhasadt az ég, e pillanatban szólt a Hang, dörögtek az igék. És míg a az első villanás tűzszárnya felragyog, harsant az első ige: ״ Az Egy Isten én [vagyok?* *Ne faragj bálványt és ne fess magadnak [képeket, ne imádj halat, madarat víz alatt, föld felett! Harmadíziglen büntetem déd bűnét fiakon s ezeríziglen unokák jutalma irgalom. ״ Az Úr, az Istened nevét hiába fel ne vedd, hogy hamvas legyen és igaz a földi életed!” «Hat napon dolgozz, hat napon teremtetett [a rend s a hetediken, szombaton, az Isten megpihent. Pihenj meg te is szombaton, ünnep legyen [e napt“ Villámlott és dörgött megint újabb [parancsolat: .Tiszteld apádat és anyád, hogy még sokáig [élj!״ s ״ Ne ölj!” s ״ Ne paráználkodj!” és zúgott [tovább a széles Mózes fenn a hegytetőn, a nép a hegy alatt, megint villámlik s még dörög három [parancsolat: ״ Ne lopj!״ ״ Ne tanúzz hamisan!” ״ Ne kívánd [a barát asszonyát, barmát, sem lovát, szolgáját, [szamarát?■ így szólt az Úr, törvényt szabott, mikormegnyílt az ég és Mózes, Isten követe, hallotta az igét. Mint égi tűz, perzselte meg ajkát a Tíz Ige, előbb szívekbe, majd a két táblába véste be. Mózes a szívbe, majd örök táblákba véste be és maradt mozdulatlanul törvény a Tíz Ige. Aront pedig, a főpapot, fölszentelte a hit, áldást vetett a nép felé, lengetve karjait. A TŰZDOI írta: dr. Geyer Arthur főrabbi Virágerdőbe borult templomainkban köszöntjük rövidesen Lovuausz napját, a hetek ünnepét. Ezen elnevezését onnan nyerte, hogy Peszachtól hét hetet számolunk első napjának bekövetkeztéig. A sok virág azonban, mely a régi aratási ünnepségek emlékét idézi, továbbá a prófétai olvasmány, mely Ruth idillikus történetével kapcsolatban színes aratási képeket fest, igazolja, hogy eredetileg a termés zsengéinek bemutatása történt ezen a napon és így az aratás, illetve zsengék ünnepének is nevezték. A zsidó hagyomány azonban a Tiziget napon történt kihirdetésének felemelő mozzanatát kívánja bennünk megrögzíteni és ezért a „Tóraadás évfordulója” néven tartja számon, így a természeti ünnep emléke az idők folyamán némileg háttérbe szorult és a nap történeti jelentősége jutott előtérbe. A zsidóság a maga lélekemelő múltját élte át újra és újra az ünnepi emlékekben. Peszachkor ott állt gondolatban a Vörös-tenger partján. Sovnauszkor a Szináj tövében táborozott, és mintha ő is kiáltotta volna: „Meghallgatjuk és megtesszük.” Szukkauszkor elmerengett azon, hogy a pusztai vándorlás idején ősei sátrakban laktak, de ott is mindenkor érezték Isten oltalmát. A történeti ünnepek az öröm napjai, de egyúttal a lélek nevelői, mert alapeszméik felemelően és békítően hatnak. A szabadság, melyet Peszachkor ünnepelünk, nem lehet kizárólag egyéni érzés, hanem megkívánja, hogy másoknak, kiknek sorsa tőlünk függ, szintén megadjuk a szabadságot. Lovunusz ünnepe megerősíti bennünk a tudatot, hogy a törvény hirdette kötelességeket nekünk is szívvel-lélekkel vállalni kell. A sátoros ünnep pedig mindenkor felkeltette bennünk a hitet, hogy csak vándorok vagyunk e földön, minden jólét és dicsőség múlandó. Kétségtelen, hogy Lovuanszkor a Szináj hegyén kihirdetett Tizige — ez a mindössze százhúsz szóból álló szakasz — a legfontosabb a Tóra törvényei között, méltó arra a megkülönböztetett tiszteletre, melyet a Tóra többi törvénye között szerzett magának. A Dekalogos (a Tizige görög elnevezése) az emberi kötelességek legnagyszerűbb összegezése, kategórikus, egyszerű és mégis ünnepi hangjánál fogva alkalmas, hogy az erkölcsi törvények alapjait a tömegek emlékezetébe vésse. A Tizige — már a Tóra úgy beszéli — két táblára volt elosztva. Hogy miért kellett az oly rövid és egységesnek elgondolt szöveget két táblára vésni, azt már Philo (alexandriai zsidó filozófus az időszámításunk elején) felismerte. Már ő tanította, hogy a két tábla kétféle törvényt tár elénk, Istenre és emberre vonatkozzót. Az Istenre vonatkozókat szentség szempontjából ő magasabb fokúaknak tartja. A szülők tiszteletét elrendelő ötödik ige pedig méltán foglal helyet az Isten tiszteletét megparancsoló első táblán, mert Isten és a szülők tiszteletét a zsidó erkölcsi felfogás azonos értékűnek vallja. A kétszer ötös beosztást azzal is indokolják szentírás-magyarázóink, hogy az első tábla minden igéje tartalmazza Isten nevét, viszont a második táblán egyszer sem fordul elő. A Tizige a vallás és erkölcs alaptörvényeit hirdette meg anélkül, hogy azokat egy törzsre, egy népre egy vallásra korlátozná, azok az egész emberiségnek szólnak. Az emberiség fogalmával a zsidóság gazdagította az erkölcsi közkincset. A népek közötti testvériség gondolatát már a szentírás tanítja. Egyik fenkölt imánk a népek szövetségét hirdeti Isten akaratának teljesítésében, a béke és megértés szellemében. Ezt a gondolatot a babiloni nagy próféta így fejezi ki: ״ az idegeneket is, kik hozzám (az Űrhöz) csatlakoznak, hogy engem szolgáljanak, elhozom majd szent hegyemre és megörvendeztetem őket templomomban, mert az én házam az imádság háza valamennyi nép számára.” A Talmud bölcsessége Ima áhítat nélkül, test lélek nélkül. (Berochausz 17 a.) Megkérdeztek egy bölcset: ״ Hol lakik Isten?״ ״ Azok szivében, kik őt keresik.” — felelte. ״ Mióta van Isten?” — folytatták a kérdezők. ״ Mikor nem volt? — válaszolt nekik. Egy erős szó, mely csodát mível, Isten küldötte — azért jó. (Berochaus 60 a.) Gyakran közel van a távoli, gyakran pedig a közelben vélt van távol. (Datnidbar R. 180.) Isten ad mindent, csak istenfélelmet nem. (Nidda 16 b.)