Új Élet, 1970 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1970-12-15 / 24. szám

K!t. bérmentesítve, Bp. 17. Chanukkai írások Ki volt dr. Marsault ? Boross Elemér: Grünfeld úr a négyből EGYES SZÁM ÁRA: 3 FORINT JA LAP A MAGYAR IZRAELITÁK XXV. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1970. DECEMBER 15. Brandt a Varsói Gettó Hősei Emlékműve előtt Huszonhét évvel a varsói gettó lerohanása, ezer és ezer lengyel zsidó hazafi hősi küzdelme és mártírhalála után a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja tisztelgett a Varsói Gettó Hősei Emlékműve előtt. Letette a talapzatra a német nép nevében a koszorút és egy percre letérdepelt azok előtt, akik több mint negyedszázaddal ezelőtt a Harmadik Birodalom áldozataivá váltak. Willy Brandt, a német szociáldemokrata párt vezetője, az NSZK kancellárja volt az első nyugatnémet államférfi, aki elzarándokolt a gettó emlékművéhez, hogy legalább egy gesztussal és tegyük hozzá emberi és szép gesztussal áldozzon és adósságot törlesszen azok emléke előtt, akiknek mártírhalálát egy másik kancellár, a fajüldözés és antiszemitizmus hírhedt hóhéra, Hitler és társai okozták. Ez az adósságtörlesztés természetesen sem a zsidósággal, sem a lengyel néppel szemben a múltban elkövetett igazságtalanságot nem teszi jóvá, mindenesetre lezárták a fájó, nyílt, negyedszázad óta sajgó határkérdést, ami nélkül Európa biztonsága és békéje elképzelhetetlen lenne. Az a tény, hogy hosszú hónapokig tartó tárgyalások után december 7-én a lengyel kormány nevében Józef Cyrankiewicz miniszterelnök és Stefan Jedrychowsky külügyminiszter, az NSZK nevében Willy Brandt kancellár és Walter Scheel külügyminiszter aláírta a két ország politikai kapcsolatai rendezésének alapját képező egyezményt, egy lépést jelent nemcsak a két ország közötti jó viszony megteremtéséhez, de erősíti az európai béke kilátásait is. Természetesen a két kormányfő aláírása még nem jelenti a ratifikálást és tudjuk azt is, hogy Willy Brandtnak és a nyugatnémet népnekjózan és a realitásokat figyelembe vevő részének, még nehéz küzdelmet kell vívniuk azokkal a revansista és náci erőkkel szemben, amelyek még ma is késleltetni szeretnék a pozitív kibontakozást. A berlini dokumentum azonban mégis bizakodóan ítéli meg a helyzetet és méltán jelentette ki: E szerződésnek hatályba, lépése meg fog felelni minden állam és minden nép legfőbb érdekeinek. A két ország közötti egyezmény aláírása után Willy Brandt kancellár, aki maga is fegyverrel harcolt annak idején a nácik ellen, rádió- és televíziószózatot intézett a német néphez. Ebből a beszédből hadd idézzük e sorokat: „Olyan nevek, mint Auschwitz, még sokáig kísérteni és emlékeztetni fogják mindkét népet arra, hogy a földön is lehetséges pokol — mi átéltük a poklot.” Hisszük, hogy Brandt kancellár e kései, de a múlt bűneit elítélő szavai nem pusztába kiáltott szózat lesz, hanem győzedelmeskedik a nyugatnémet nép józanabb és a realitásokat végre figyelembe vevő erőinek akarata. Bródy László: A jóság dicsérete Oly jó dolog dicsérni az Urat reggel, ha újra rám ragyog a nap, ha fürge lábbal hágok a hegyekre és bérdetőről völgyekbe megyek le. S ha boldogságban telik el a nap, oly jó dicsérni este az Urat. Hirdetni reggel, este, hogy a jó nem múlik el, mert örökkévaló. Magasra szökken, égig nő a jóság s virágzik, mint a kánaáni rózsák. A gonosznak milyen virága van? Mint szamárkóró és bogáncs, olyan.A gonosz csúnya és mezítelen, de szépek a te fáid, Istenem. • Virágaiknak ezer lángja jobban világítnak vidáman udvarodban. Csodás palánták, vénségükben is gyümölcsük ízes és örökre friss. A gonoszság vackornál fanyarabb, elvásik a foga, ki beléharap. De mosolyog, kinek kerted kitárul s érett jóságot téphet le a fárul, ízét feledni nem tudja soha, mert édesebb, mint füge s datolya. Az elhagyatott sásdi zsidó temető őrző angyalai Az újságíró, aki e sorokat rója, fáradt ember, aki nem tud hinni a csodákban és most mégis úgy érzi: igaza van a mártírsorsra jutott Anna Franknak, aki a sötétség éveiben amszterdami padlásszobájában halhatatlan naplójába e mondatot írta: ״ És én mégis hiszek az emberi jóságban”. Mert az emberek jók és csak a fasizmus pokoli évei tudták kivetkőztetni őket emberi mivoltukból, de amint elmúltak a gyűlölet véres hullámai és helyüket a szocialista humánum igazsága foglalta el, nemcsak új városrészek, új házsorok, új gyárak és új iskolák születtek hazánkban, de ami ezeknél több: megszületett az új ember is, az, aki már nem gyűlöli embertársát vallása, vagy fajtája miatt. Most nem vezércikkszólamokat hangoztatok, hanem a krónikás szavaival mondom el, mi történt a Baranya megyei Sásd községben, hogyan vizsgáztak emberszeretetből és humanizmusból a sásdi Általános Iskolai Diákotthon tanulói. Ők már abban a korban születtek, amikor a fasizmus csak iskolai tananyag, akár a mohácsi vész, aminek történetét meg kell tanulni, mert lehet, hogy a történelemórán éppen abból kell felelni. De ezek a kis, tíz és egynéhány éves általános iskolás lányok nem mint holt anyagot tanulták meg a fasizmus alatt történteket, egy lelkes, haladó szellemű pedagóguspár, Nagy József, a Diákotthon vezetője és felesége az otthon nevelője, olyan irányba vitték a rájuk bízott emberpalántákat, hogy azok már valóban a szocialista ember példaképeivé válnak majd. Mert mi is történt tulajdonképpen Sásdon? 1944-ben a fasizmus szenynyes áradata, mint az egész országot, Baranya megyét is elöntötte. A pécsi gettóban egyre gyűltek a környező falvakból odahurcolt zsidók százai és ezrei, hogy néhány hónap múlva, mint a többi százezrek Auschwitzban fejeződjék be mártíromságuk. így néptelenedtek el egymás után a Baranya megyei falvak hitközségei, így pusztultak ki többek között Varga, Jágónak, Szénás, és Sásd zsidó közösségei és nem maradt fenn más, mint e kis közösségek közös temetője, a sásdi zsidó temető. Ez a temető elhagyatott volt éveken át, hiszen azok, akik gondozhatnák, akik szeretteik sírjára egy szál virágot helyezhettek volna, nem jöttek vissza. A múlt héten Sásdi Sándor, az ismert író, aki a Baranya megyei Varga községből származik, levelet kapott. A levél írói gyermeklányok, a sásdi Általános Iskolai Diákotthon tanulói, akiknek nevében gyöngyírással Papp Ildikó VII. osztályú általános iskolai tanuló írt Sásdi Sán-JánalWi Sorvet ír £cst í V. Jße. «. *nucydzotüá.>LíJ da. rnjurdl -Uoü foXuLaJijL *iz&rttrvllz CWxftJl cnfd • A\jajr\jbsr txxp**. trjujjg-rf, hovíJjjJüd: i Kd^ híMyfcuJi. vurAlxí. as dLüsxüskt fet a. tfljfrvsisőa^,, -mix/r rraxso־-* cUk. wajaj•*•״ ״ nxnjaUav ovsxall ás *mirjoáru niuxxsscol áfásai ־ WtfáijOt íUuuik. « 30. LujfaLguia a. hífiiftxtás +xCKí־. t-Ox kasxxlt 1U. •A! ׳ Vxsdá. ckakAYksIx trdxoC -Oat-1 -WvowUjx sasmnLdb+v Kcxxa, . .f&ocxhhá eset* Soup•. wAjcLcxm. curry- j 'Ucl/XJ-X. dórnak. Az író, amikor elolvasta a sásdi kislány levelét, ahogy e sorok írójának elmondotta —, úgy érezte, élete legszebb kitüntetését kapja írói munkásságáért, azért, hogy annyi regényben szülőfaluja életét énekelte meg. Mert ahogy Sásdi Sándor a kislányoknak írt megható válaszában írja: ״ Családomból az apám az egyetlen, aki természetes halállal halt meg.” Egy mondat és benne az egész vádirat a fasizmus ellen. De íme, a sásdi kislányok levele, úgy ahogy Papp Ildikó, társai szószólója papírra vetette: ״ Kedves Sándor Bácsi! Ne tessék haragudni a megszólításért, de mint volt falubeli szeretnék Önnek írni. A tanár bácsi megkért bennünket, hogy kedves édesapja sírját hozzuk rendbe és díszítsük fel a sásdi temetőben. Most már második évben minden ősszel és minden tavasszal eleget teszünk ennek a megbízatásnak. Itt küldjük a képeket is, melyeket nov. 1-én készítettünk. Kérem szíveskedjen válaszolni. A sásdi diákotthon lakói vagyunk, minden szombaton megyünk haza. További erőt, egészséget kívánok tanulótársaim nevében: Papp Ildikó 7. oszt. (Gerzi Ádám unokája) Varga.” Papp Ildikó, ezeket írta levelében: Nagy József, a Diákotthon vezetője és felesége az otthon nevelője is írtak kísérő levelet hozzá: ״ A sásdi Diákotthon vezetője vagyok, feleségemmel együtt a kicsiny községekből (Varga, Jágónak, Szénás stb.) itt lakó tanulókkal foglalkozunk. Megtudtuk, hogy kedves édesapja és néhány rokona a sásdi temetőben pihennek. Már második éve, ősszel és tavasszal, feleségem vezetésével otthonunk leányai gyomtalanították és feldíszítették a temető sírjait. Virágot ültettek, gyertyákat gyújtottak ... Az egyik sírkő eldőlt (a képen még látható), de azóta cementtel visszahelyeztük a helyére. Kedves Sándor Bácsi! Engedje meg, hogy én is így szólítsam. A tanulóink nevében ígérem, hogy amíg a Diákotthon létezni fog, mi minden évben elhelyezzük szülei sírján a kegyelet virágait...” A levélben ezután a pedagógus házaspár meghívja az írót Sásdra a Diákotthon lakóihoz. A levélhez fényképek is voltak mellékelve. Látjuk a gyermekeket, amint a sásdi zsidó temető sírjait, és nemcsak Sásdi édesapja sírhantját, hanem a többit is gondozzák, virággal ültetik tele. Az író szinte könnyes szemmel adta át a két levelet és a fényképeket. Elmondotta, hogy apja, néhai Tihmer Béla Varga községben élt, együtt dolgozott kis földjén a többi szegény vargai paraszttal, nem is volt közöttük más különbség, mint hogy apja ,szombaton, a többi paraszt meg vasárnap dicsérte Istenét. Amikor Sásdi visszatért a deportálásból, első dolga volt, hogy édesapja sírkövére rávésette Auschwitzban mártírhalált halt: édesanyja, született Hahn Paula és nővére Basch Bertalanná született Tintner Irma nevét, hogy legalább jelképes sírja legyen két drága halottjának. Aztán megmutatta a sásdi kislányoknak írt válaszát: ״ Kedves Ildikó, kedves Leányok! Keresem a szavakat, hogyan köszönjem meg nektek jóságos fáradozásotokat. Cselekedetetek elárulja, hogy a tanár bácsi kellőképpen ismertette előttetek azt a kegyetlen, szörnyű világot, amikor a legszörnyűbb, legrettentőbb járvány, a fajgyűlölet, elborította a világot. Ártatlanok, védtelenek százévei estek áldozatául. A hite téboly ölte meg az én szegei anyámat, egyetlen testvérem és — kevés kivétellel — új közeli, mint távoli rokonaim, barátaimat. Családomból apa az egyetlen, aki természet halállal halt meg, ő porlad sásdi zsidó temetőben. (Sírk vére reávésettem feledhetett a két halottam nevét.) Köszönő nektek, hogy törődtök ezzel sírral, nemcsak nekem szóló cselekedet ez, de — tanár bácsitok ösztönzéséből születő — példát mutató, bátor kiálás is: gyerekekhez méltó hadüzenet a fasizmusnak, a fagyűlöletnek. Szeretettel ölellek mindnyi jatokat Sándor bácsi Igen. Igaza van az íróna Amit a Sásdi Diákotthon tanulói tettek, valóban gyerekeihez méltó hadüzenet a fasizmusnak, a fajgyűlöletnek. Zsadányi Oszk. Irta: Weiss Dávid gyöngyösi rabbi Meggyújtjuk a mécsest, mely a múltnak homályát földeríti és látjuk letűnt idők rég elporlott alakjait. Antiochus Epiphanes, a nagyhatalmú király, Mathatlász, a tekintélyes, ősz aggastyán, Juda Makkábi, a rettenthetetlen hős, a mártírok soha el nem múló dicsőséggel fénylő alakjai, Eleázár s a megtört szívű anya, aki két fiát áldozta fel. Kicsiny mécsláng halvány fényköre, rád tekintünk és eltéved a szemünk. Látjuk lesújtó s egyszersmind fölemelő, megdöbbentő s kiengesztelő, fájdalmas és vigasztaló, magaszt Csan szomorú és dicsőséges jelenetek hosszú sorát. Antiochus Epiphanes a görög vallást akarta elterjeszteni: legyen vége az Egyisten-eszmének; aludjék ki a legszentebb gondolat, mint az elfojtott tűz s ezután a Szentélyben — melyben faragott képnek nem szabad állnia — fehér márványkép előtt imádkozzanak a hivők. Ilyen csapás nem érte meg a zsidóságot. Mikor Babilónia világhódító ura földúlta Judeát, a Kebar folyó partjain siratták az elvesztett hazát s elnémult a zsoltáros dal, csak a „Siralmak éneke” zokogott, melynek bánatos, fájdalmas költészete könnyekre fakaszt, de a hit az eszme élt. Most az eszmének kellett kialudnia. A megsebbzett oroszlán félelmetesen felemelkedett. Míg Jeremiás idejében az idegen példa csábító erejének sem tudott ellenállni és megérdemelte a próféta ostorozó szavát: ״ Kettős rosszat cselekedett az én népem. Engem elhagyott, az élő vizek forrását, hogy ásson magának medencéket, törött medencéket, melyek nem tartják az állóvizet!” Most inkább akarta a halált a harcmezőn, mint az életet, mint az erkölcsi halált a hitehagyásban. Mint forgószél söpört végig az országon a zendülés és mint orkán süvöltött Judat bércei fölött a harci jelszó. Győzelmet arattak. Megmentették a hitet. Felszentelték az oltárt és a templomot Égett az örök világosság jelképe. A Szentély hétágú karos lámpájában az utolsó korsó megszentelt olaj. Csodaképpen emlegetik, hogy tovább égett, mint az emberi számítás hitte volna. Azóta nemzedékről nemzedékre száll a hagyomány és az emlék. A múltra emlékezve a Chanukka napjaiban mi is meggyújtjuk a lángokat és emlékezünk. ... Nyolc gyertya égett... S én a fahasábra Ráillesztem, mint otthon láttam azt, Magasra csapkod vérsugarú lángja, De bennem olyan lágy derűt fakaszt. Legyen Napom bár pokol tüze, fénye.• Megrezdül bennem a Múltnak erénye. Mi azonban nemcsak a történelmi eseményekre emlékezünk, hanem az elmúlt évtizedekre, amikor ezek a kis lángok összehozták a zsidó családokat. Elénekelték a Meauz cur-t, kitették a lángoktól megvilágított Menórát az ablakba és a gyerekek játszani kezdtek a trenderűvel. Megszűnt körülöttük a világ, elcsitultak a bajok, megszűntek a gondok, nem gondoltak a jövőre. Nekünk szomorúbbak ezek a napok, mert az emlékek még mindig kísértenek. Az elpusztult családokról. Ám a fény előremutat. Az emlékek szabadságról beszélnek és ez a szabadság megvan a jelenben és biztosítékot nyújt a jövőre. A dal tisztán száll majd, mert bizodalom van benne, hogy nem lesz még egyszer olyan kor, amely végleg eloltaná a lángokat és elnyomná dalt. A mi Chanukkánk a birodalom ünnepévé vált. Tanítások Az ember élete repülő madár árnyékához hasonló — rövid ideig látható. (Berésisz rabbo 96.) Örömben, bánatban gondolj a múlandóságra, — akkor örömben nem leszel elbizakodott, a bajt pedig türelmesen fogod elviselni. (Kaudelesz rabbo 7, 14.) Isten útján jár a jámbor, az örök távozás órájában mégis halkan sóhajt: ״ mily keveset gyűjtöttem a messze útra.” (Berodhausz 67/b.) Ne keresd a veszélyt titokban arra gondolva, majd egy isteni csoda megsegít. (Labbosz 321a.) Aki beteg volt és meggyógyult, vagy sivatagban utazott és nem történt baja, fogoly volt és kiszabadították, vagy tengeren utazott és partot ért — még ugyanabban az órában mondjon hálaimat teremtő Istenének. (Berochausz 54/b.) S. Ö.