Új Élet, 1976 (31. évfolyam, 1-24. szám)
1976-02-15 / 4. szám
A Szálasi per népügyésze a ״ Zöld Dr. Frank Lászlót, akinek most jelent meg (és egy hét alatt elfogyott) a „Zöld ár” című Szálasiékról és a nyilas uralomról szóló kötete, a Zeneakadémia nagytermében ismertem meg. Akkor nem hangverseny zajlott ott le, hanem tetemrehívás. Dr. Frank László, a népügész tényekre alapozta a bizonyítást és szavai nyomán a vádoló mondatok mögött szinte érzékelte a hallgatóság a Duna-parti sortüzeket és az üldözöttek jajkiáltásait is. A kaposvári népügyészség vezetője nagy tárgyi ismerettel és felkészültséggel képviselte a vádat Szálasiék és egyben a huszonöt éven át tartó magyar fasizmus ellen is. A Zeneakadémián a nézőtérrel szemben ült a bíróság, jobbra a vádlottak padja, mögöttük a védői pulpitus és az újságírók helye Szálasiékkal szemben ült a népügyész és a politikai ügyész. Közelről figyelhettem meg az ország sírásóit és a nép ügyészének munkáját. Frank Lászlónak a három hétig tartó tárgyaláson maradéktalanul sikerült bebizonyítania, hogy 1944. október 15-e után orozva követtek el gyilkosságot a nemzet ellen és a vádlottak bűnösök emberek tízezreinek haláláért. Harminc év telt el azóta és most, amikor a Zöld ár írójával beszélgettem, visszaidéztük a tárgyalás mozzanatait. Azután megkérdeztem: — Hogyan lett Szálasiék és később Kovarcz Emil népügyésze? — Azzal kell kezdenem, hogy 1944 őszén sikerült az osztrák határ közeléből visszaszöknöm Budapestre. Bujkálnom kellett és Farkas Henrik gépkocsivezetőnek, valamint feleségének köszönhettem, hogy elrejtettek. Azóta is hálával gondolok Farkas Henrikre, aki 65 évig volt a vasasszakszervezet tagja és vöröskatona is 1919-ben. A felszabadulás után kalandos körülmények között visszajutottam régi lakhelyemre, Kaposvárra, ahol a népügyészség vezetője lettem. Itt kaptam meg az Igazságügy Minisztérium megbízását, a Szálasiper népügyészi tisztjét. Nyomban a fővárosba kellett mennem, de hogyan? A Somogy megyei Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetője. Varabjev alezredes készséggel sietett segységemre, autót és gépkocsivezetőt adott. Másnap már a Markó egyik első emeleti termébe vezettettem elő Szálasit. Első kérdésem az volt, hogy mi a foglalkozása. Emelt hangon válaszolta: ,,Nemzetvezető.” Felvilágosítottam őt, hogy az ország érvényes törvényei nem ismerik a nemzetvezetői jogkört, Szálasi erre megismételte: ,,Nemzetvezető voltam.” Ezután azt kérdeztem tőle, hogy most, az 1946-os helyzetben mi a foglalkozása? Még hangosabban válaszolta: „Nemzetvezető vagyok!” Igen, Szálasi három héten át mellőzött minden érvelést, csak pózolt, került minden egyenes választ. — Könyvében a tárgyalási anyag mellett sok egészen új, eddig ismeretlen dokumentum is van — jegyeztem meg — Igen, a tárgyalás során jegyzeteltem, fényképmásolatok is készültek és már akkor elkészítettem könyvem vázlatát, de három évtizednek kellett eltelnie, amíg feljegyzéseim kötetté érlelődtek. Új dokumentumnak számít például Szálasi belépési nyilatkozata a nyilas pártba és Horthyhoz intézett két előterjesztése is. Könyvemben egyébként igyekeztem megrajzolni Szálasi igazi portréját. Most csak néhány jellemző tulajdonságát említem meg. Alázattal közeledett Horthyhoz, hízelgett ne re , arról ki, de ugyanaznap azt írta naplójába, hogy ״ Horthy pipogya, határozatlan ember." Naplójából az is kitűnik, hogy állandóan hazudozott Veesenmayernek is. Sőt spicliskedett Hitler teljhatalmú megbízottjánál, mert minden belpolitikai értesülését nyomban közölte Veesenmayerrel. Jellemeztem megalomániáját is, hiszen Szálasi a hatalomátvétel után szinte királyi allűröket vett fel. A Szálasiék elleni bizonyítási eljárás kerül szóba. — Az, hogy sikerült a bizonyítási eljárás, abból is kitűnt, hogy a vádlottak beismerték bűnösségüket és megtagadták Szálasit. Igyekeztem bebizonyítani, hogy Szálasiék bűne nem zsidóügy, hanem az egész nemzet elleni bűn. Ezt az esztelen háború céltalanságát látó katonák felkoncolása, Budapest őrültséggel határos ״ védelme” serdülő ״ katonák” frontra küldése, az ország kirablása is bizonyította. Természetesen a tárgyalás folyamán szóvá kellett tenni a dunai ״ úsztatásokat” és a nyilasházak rémségeit is. Dr. Frank László könyvében részletesen ír a magyar fasizmus egyik legsötétebb figurájáról, a fehér terror gyilkosságaiban nagy szerepet játszó Kovarcz Emilről is, aki 1944- ben hatalomra segítette Szalagit és a totális mozgósítás minisztere lett. Frankot bízták meg a Kovarcz-per népügyészi teendőinek ellátásával is. Kovarcz betegen feküdt cellájában és a népügyész Kovarczhoz indult kihallgatni őt. Én Ferencz Tibortól, a budapesti népügyészség elnökétől engedélyt kaptam, hogy jelen lehessek a cellában a kihallgatáson. Így hármasban nyitottunk be Kovarczhoz: a harmadik Zipser Imre főhadnagy, a Markó őrparancsnoka volt, aki azután otthagyott bennünket Kovarcznál. A háborús és népellenes bűnös „társaságbeli” akart lenni és elnézést kért, hogy nem tud felkelni a pricesről, azután készséggel válaszolt dr. Frank László minden kérdésére. Először a Somogyi— Bacsó-ügyben történt szerepéről beszélt. Elmondotta, hogy Horthy parancsára kellett ,,likvidálni” a Népszava két szerkesztőjét, mert megírták a kormányzó siófoki bűneit. — Autót azonban nem akart adni — beszélte Kovarcz, de amikor látta, hogy autó nélkül nem megy az „ügy”, mégis parancsot adott, hogy adjanak különítményünknek kocsit, amelynek volánja mellé én ültem. Somonyi és Bacsó elhurcolása, illetőleg a ״ likvidálása” után a Dunához mentünk és én a vízbe dobtam őket. Úgy beszélt a kettős gyilkosságról, mintha egy kedélyes kirándulásról számolna be. Ezután részletesen elmondta, hogy miképpen szervezte meg Szálasi hatalomra jutását, a nyilasok felfegyverzését és az október 15-e előtti napok eseményeit. Végezetül az utolsó emberig tartó harcról és a totális háborúról, miniszterségéről beszélt. Amikor elhagytuk a cellát, Frank László megjegyezte: Kovarcz dolgozott a legcélravezetőbben. A többiek csak törekedtek a hatalom felé, de Kovarcz azt is tudta, hogy miképpen lehet elérni. Kovarcz a tárgyaláson is feltűnést keltett bűneinek hidegvért felsorolásával. Jól tudta, hogy a legsúlyosabb büntetéssel fogják sújtani. 1946. március 12-én a Szálasi-per hét halálra ítélt vádlottja közül Gera, Beregfy, Vajna és Szálasi került a bitóra, pár nappal később a másik három nvdas miniszter, Csia, Kemény és Szöllösy. Kovarcz halálos ítéletét is helybenhagyta a Népbíróságok Országos Tanácsa és ő is elnyerte méltó büntetését. Dr. Frank László könyvének előszavával kell ezt a recenziót és interjút befejezni. ״ Az új generáció számára a könyv tartalma már történelem. Nekünk, a régieknek — az életünk. Nekik joguk van, hogy megismerjék az igazságot, nekünk pedig kötelességünk, hogy az igazság megismerése mellett emlékezzünk. A fasizmus nem tűnt el a világból! Ne felejtsünk!” Palásti László Gépkocsi-tulajdonosok figyelem! Az országban üzemelő összes gépkocsitípushoz kiváló minőségű olaj- és levegőszűrő-betéteket, tömítéseket gyárt a Műszaki Tömítés és Szerelvénygyártó Ipari Szövetkezet Termékeit forgalomba hozza, az AUTÓKER Tímár György: Mózes halála S hogy negyvenéves bolyongás után a Nébó hegyén megállt a menet, s a messzi táj, akár szerelmesek szívének az a régenvárt leány, megtárult alant — lankás dombvidék (szőlőkkel ékes, miként híre szólt) — és lomha kék füst színezé a port: sátrából kiemelték a Vezért. S köréje gyűltek akkor a zsidók s nézték homoktól s szelektől kifútt arcát, min térképként állt minden út, amit velük a pusztában berótt, majd lenn a dombok kanyargó, nomád rajzát s a füstöt, amint tekereg s hosszan megül a hajlatok felett... Ő nem látott már mást, csak Jósuát. S elszorult akkor benne valami, s utolszor suhintotta fekete szeme villámát dühvel felfele, az ég felé, azt megkáromlani, s kik rettegék még hirtelen kezét, szorongva állt előtte most a száz lévita s mögöttük a trachomás és sárgaságban tengő nemzedék. Majd alkonyult, s a Vezér künn maradt. Már nem hallotta, hogyan vihorász Jósua sátrából a kacagás, s miként sikolt egy fekete galamb. S már Kánaánra éjlila ködök terültek rá, és aludt a Vezér. Csak ősz szakállát legyezte a szél az ígéret lágy halmai fölött. ״ A világfolklór legszebb könyve” a Biblia Beszélgetés Rapcsányi Lászlóval Nagy várakozás előzte meg Rapcsányi László új művelődéstörténeti sorozatát, amely ez év januárjában indult meg a Magyar Rádióban. A sorozat címe: ״ Mítoszok és legendák a Bibliában”. Munkatársunk a rádióban kereste fel Rapcsányi Lászlót, aki készséggel ismertette munkáját. „ Az előző sorozat, „A Biblia világa”, országszerte széles körű érdeklődést váltott ki. Ez indított arra, hogy folytassuk ezt a témát. Jelenlegi sorozatunk harminc héten keresztül tart, minden második héten a Kossuth rádióban. A tizenöt, egyenként húszperces beszélgetést az esti órákban hallhatják a hallgatók. „A Biblia világa” sorozathoz hasonlóan, az itt folytatott beszélgetések kibővített változata is megjelenik könyv formájában. Előreláthatólag a jövő év végén kerül a könyvesboltokba, a Minerva gondozásában. — Részemről igen nagy nyereségnek érzem, hogy a sorozatod Mátrai László akadémikussal, az ELTE marxizmus—leninizmus tanszékcsoport vezetőjével folytatott beszélgetéssel kezdhettem. Mátrai professzor a Biblia művelődéstörténetéről beszélt. Elmondotta, hogy a Biblia az emberi művelődéstörténet alapműve. A zsidó nép kollektív emlékezetében megőrzött események mögött valós történelmi helyzetek, örök emberi, pszichológiai típusok, határesetek, magatartásformák húzódnak meg. — Múlt heti beszélgetőpartnerem Hahn István profeszszor, az ELTE tanszékvezető tanára volt, aki szinte állandó munkatársunk, s akinek bölcs tudására és határtalan ismeretanyagára mindig biztosan támaszkodhatunk. ״ Volt egyszer egy aranykor” volt a beszélgetés címe, amelyben Hahn professzor az emberi szellem ősi elképzeléseit ismertette az ideális ősi társadalomról — az őskommunizmusról —, amelyet a klasszikus kor Hésziodosztól Ovidiusig a fémek nevéhez kötött (aranykor, ezüstkor, rézkor stb.). Ezek az elképzelések ott rejlenek az Ótestamentum sorai között is. A sorozat következő adásában, amelyre a jövő héten kerül sor, Scheiber Sándor professzor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója, a világhírű hebraista nyilatkozik, akitől annyit tanultam, és akihez annyi személyes rokonszenv fűz. A beszélgetés során, amelynek címe ״ Ábrahám ölében”, a testvérgyilkosság mitologémáitól — a Káin—Ábel legendakörtől — a ..világ közepe” elképzeléseken és hagyományokon keresztül József és testvérei történetéig jutunk. — A sorozat további részeiben is tudományos életünk kiemelkedő személyiségei tárják fel kutatómunkájuk eredményeit, így pl. Komoróczy Géza. Harmatta János. Fodor Sándor. Kákosy László. Lukács József. Pákozdy László Márton. Révay György. Kocsis Elemér, Bálint Sándor és mások. — Hangsúlyozni kívánom, hogy a sorozat nem teológiai, hanem művelődéstörténeti szempontok alapján teszi vizsgálat tárgyává a Bibliát Célünk, hogy e szempontok alapján minél szélesebb tömegek ismerkedjenek meg az emberiség művelődéstörténetének ez alapművével, hiszen a szocialista kultúra megőrzi, és magáénak tartja az emberiség nagy kulturális örökségét. (sy) Bordíszintes és kézi necceléshez értő bedolgozókat felveszünk. Budapest VII., Síp utca 3. Személyzeti osztályi Német vagy angol nyelven beszélő fiatal nőket Intertourist boltjainkba, változatos és kulturált munkahelyekre kezdő eladónak felveszünk. Állami nyelvvizsga esetén nyelvpótlékot fizetünk. Kereset a Vállalati Kollektív Szerződés szerint. A munkahelyek télen csak Budapesten, nyáron az ország legszebb szállodáiban, idegenforgalmi központjaiban vannak. Felvételre kerülőknek a szakmunkás bizonyítvány megszerzése lehetséges. Jelentkezni lehet: az Intertourist igazgatójánál. Budapest V., Szép u. 6. I. em. naponta 10 órakor. György Endre közel a A minap megcsörrent a telefonom: — Halló, itt dr. Várkonyi — szólt a készülékbe az eléggé erőteljes, de nem fiatalos hang. Hirtelen végigpásztáztam emlékezetemen, vajon melyikük lehet az ismerős Várkonyik közül? Közben a hívó folytatta a bemutatkozást: — ... Kálmán! — Jóisten, álmodom vagy valaki tréfát űz velem? Egyszeriben bűntudat szállt meg, hiszen dr. Várkonyi Kálmánról, a jeles ügyvédről és neves városatyáról — ha valóban ő az — a felszabadulás óta mit sem tudok. Kiesett az evidenciából, vagy amikor hazatérve, tudakolóztam, ki létezik és ki nem, majd megújítottam egykori kapcsolataimat, róla megfeledkeztem volna? De a jelentkező megnyugtatott: nincs sem tévedés, sem félreértés, valóban az a Várkonyi Kálmán. Újabb gyors számvetés, amennyiben csakugyan a felszabadulás előtti fővárosi bizottsági tag, akkor mostanság már a századik esztendő felé lépeget. Mindössze négy évet tévedtem. Az idén éri el születésének kilencvenhatodik évfordulóját. Szép kor, amivel kevesen dicsekedhetnek! A beszélgetés után elővettem az 1931-ben megjelent Amíg városatya lettem... című önéletrajzgyűjteményt, amelynek egyik fotójáról dr. Várkonyi nyugodt, derűs tekintettel pillant a nézőre. Igaz, már ennek is negyvenöt éve, érthető hát a sűrű hajzat és az ajkak fölött a tömött, fekete kefebajusz. (Azóta a hajszálak kikoptak, az akkori férfiékesség: a bajusz alaposan megvékonyodott, a megritkult szálakat pedig belepte a hó. De az arcbőr élénk rózsaszín maradt.) Életének kezdeteiről az említett kötetben ezt vallotta: — 1880. augusztus 4-én Nagykereki községben, Biharország alföldi részén, ahol Bocskay fejedelem ősi várkastélya áll, születtem. Hamisítatlan függetlenségi Kossuth-párti, ellenzéki levegőben nőttem fel, ahol Csanády Sándor, Papp- Szász Károly, Rigó Ferenc és barátaik acélos lelke uralkodott, kiknek édesapám odaadó hívük volt, így élt bennem a lelkesedés gyermekkorom óta, a nemes értelemben vett függetlenség és szabadság irányában, ösztönszerű rokonszenvvel és érdeklődéssel párosulva a dolgozó kisemberek élete és bajai iránt, amiket mint pusztai ifjú közvetlen közelből szemlélhettem. Kálmán barátunk meghívott kis — régóta nélkülözött — beszélgetésre Bokányi Dezső utcai (volt Bajnok utca) lakására, hogy felidézzük közös emlékeinket. A viszontlátást megelőzően némi aggodalom fogott el: milyen állapotban találom a közel száz esztendős embert. Fizikailag, szellemileg nem szenvedett-e éles törést, ami a látogató számára is fájdalmas volna. Ezzel szemben igen kellemes meglepetés ért: vidám szellemű, friss kedélyű, mosolygós öregúr fogadott, aki ugyan évek óta nem mozdulhatott ki második emeleti otthonából, mert a lábai, a meggyengült végtagok alig, vagy egyáltalán nem engedelmeskednek. Naphosszat üldögél egykori ügyvédi irodájában, abban a párnákkal kibé- lelt, kényelmes karosszékben, amelyben engem is fogadott. Emlékezőtehetsége briliáns; minden adatra, évszámra, eseményre pontosan emlékezik és igen összefüggően ad elő. A viszontlátás örömén átesve, legelőször is meghatottan emlékeztünk fivérére, dr. Várkonyi Jenőre, az Újságíró Szanatórium Egyesület igazgató főorvosára, akit mindnyájan mint igen lelkiismeretes és nagytudású orvost tiszteltünk és aki 1939-ben, hatvankét esztendős korában hirtelen hunyt el. Aztán megemlítette, hogy „csekély” nyolcvan esztendeje lakik ugyanabban a házban. Ragaszkodó természet! Ügyvédi vizsgát 1906-ban tett, de csakúgy, mint a mai fiatalok legtöbbje, nem szívesen ment volna vidékre. Örömmel fogadta tehát dr. Wilhelm Adolf ügyvéd, fővárosi bizottsági tag invitálását, maradjon nála és mint ügyvédjelölt vezesse az irodáját, így is történt. Az iroda a Nagymező utca és a Mozsár utca sarkán, a Fővárosi Or£eum melletti házban működött. 1913-ig volt dr. Wilheimmal társas viszonyban, majd a Teréz körút és a Podmaniczky utca sarkán megnyitotta önálló irodáját. Bár csuklóját korábban kétszer is operálták és évekig járt felkötött karral, népfelkelőként mégis fegyveres szolgálatra sorozták be az első világháborúban. 1925-ben lett városatya és ekkor ismerkedett meg közelebbről a fővárosi politikával. Borvendég Ferencnek, az alpolgármesterből lett főpolgármesternek javaslatára Keresztes-Fischer belügyminszter „megreformálta” (pontosabban: megnyirbálta, illetve megszüntette) a főváros autonómiáját. A ״ tekintetes Tanácsból” törvényhatósági tanács lett. Ennek hatáskörébe ment át a legfelsőbb vezetés. Az ellenzék tagjai közül bekerült dr. Bródy Ernő és dr. Láng Lajos, a harmadik helyre pedig dr. Várkonyi Kálmánt jelölték, akinek megválasztásához elegendő lett volna húsz szavazat, de oly népszerű volt, hogy negyvennél is többet kapott, mert a titkos szavazás során sok főtisztviselő is reá adta voksát. Jogi tudását mindenekelőtt a jogügyi bizottságban hasznosíthatta. Itt részt vett minden szabályrendelet előkészítésében és megalkotásában .Legjelentősebb munkája a fővárosi lakásbérleti szabályrendelet, amely mintául szolgált az ország valamennyi törvényhatóságának. Később a Fővárosi Segítőalap (a fővárosi alkalmazottak társadalombiztosítási intézete) kodifikátora, majd az alap intézőbizottságának tagja lett. Kik voltak közéleti barátai? Mindenekelőtt dr. Baracs Marcell, az Ügyvédi Kamara alelnöke, kiváló jogász és ismert nevű védő, akit mint jeles vívót is jól ismertek. A másik a nagy szakállú Kakulai Károly mérnök, fővárosi bizottsági tag, aki valóságos polihisztornak számított. (97 éves korában hunyt el.) A felekezeti közéletben közreműködve, szerepe volt az unifikáció (a pesti, a budai és az óbudai hitközség egyesítése) létrehozásában. Hitközségi elöljárói tisztet is betöltött, majd dr. Török Lajos egyetemi tanár utódaként — tizenkét esztendeig — a kórházi bizottság elnöke lett. 1956-ban határozta el az ügyvédi tevékenységtől való visszavonulását. (Miután a felszabadulást követően előzőleg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium mintegy ezer dolgozójának a politikai magatartását igazoló bizottság elnökeként tevékenykedett közmegelégedésre. Szigorú volt, de igazságos!) Hosszú ügyvédi munkásságát Gyémánt- és Vasdiplomával jutalmazták. Kedvenc szórakozása az olvasás. Most éppen Krúdy Gyula művei vannak soron. Hűséges életpárja és ápolója, aki évtizedek óta áll odaadóan mellette, egykor jeles gyorsíró volt, aki országos versenyeken több értékes díjat nyert. Mit üzen dr. Várkonyi Kálmán — ez a sokat tapasztalt jogász-matuzsálem a mai ifjú jogásznemzedéknek? ״ Legyenek becsületesek, tisztelettudóak és becsüljék meg az idősebb kollegák tudását, tapasztaltságát!” Dr. Várkonyi sok nehéz csatát vívott a városházi sötét elemekkel. Az ő és kollegái küzdelmeit foglalta össze L. Nagy Zsuzsa ״ A budapesti liberális ellenzék 1919—1944” című könyvében, amelynek befejező mondatai így hangzanak: ״ Az idő nemcsak e pártok és programjaik felett járt el, nem kímélte az embereket sem. Ennek a generációnak ma már alig vannak élő tagjai, s így a liberális polgári ellenzék története minden tekintetben történelemmé vált.” Az egyik harcos, dr. Várkonyi Kálmán közel századik évéhez, szerencsére még él, százhoz