Új Élet, 1978 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Az Állami Egyházügyi Hivatal fogadása Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke az Országos Rabbiképző Intézet centenáriuma alkalmából fogadást adott a Duna Intercontinental Szálló különtermében. A fogadáson megjelentek az ünnepségre érkezett külföldi vendégek, a MIOK elnökségének tagjai és a magyar rabbikar képviselői. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és munkatársai szívélyesen elbeszélgettek a megjelentekkel. A moszkvai főrabbi a Kazinczy utcai ortodox templomban Az Országos Rabbiképző Intézet centenáriumi ünnepségen részt vett Fiscman Jakab moszkvai főrabbi az Ortodox Tagozat vezetőségének felkérésére Chanukka szombatján drósot tartott a Kazinczy utcai főtemplom téli imaházában. Ebből az alkalomból megjelentek a templomban Héber Imre, a MIOK elnöke, dr. Harsányi László alelnök, dr. Salgó László főrabbi valamint Fixler Hermann tagozati elnökkel az élen az ortodox hívek. Groszberg Jenő rabbi üdvözölte a moszkvai főrabbit és a megjelenteket. — A moszkvai hitközségem zsidó testvéri üdvözletét tolmácsolom a budapesti hithű zsidóságnak — mondotta többek között a főrabbi — azt is megmondom, örömmel jöttem fővárosukba, ahol szívet melengető szép centenáriumi ünnepségen vettem részt és ahol ilyen intenzív vallási élet folyik. — Különös örömömre szolgál, hogy Chanukka szombatjára szólt az ortodoxia megtisztelő felkérése. A Menóra kis lángjai a Tóra örök világosságát, tanainak soha el nem múló fényét jelképezi. A moszkvai főrabbi beszéde sokáig emlékezetes marad a fiallgatóság lelkében. Vermes Géza könyve a Holttenger-parti tekercsekről Harminc éve tárták fel az első Holttenger-parti barlangot és benne ókori tekercseket találtak. Ez új fejezetet jelentett a Bibliatudomány, a zsidó történet, vallástörténet és héber nyelv terén. Utóbb számos barlangot vizsgáltak át gazdag eredménynyel. Az azóta eltelt három évtizedben könyvtárnyi irodalom foglalkozik e tekercsek szövegével és a belőlük nyert ismeretekkel. Ezekről — az évforduló alkalmából — Vermes Géza, az oxfordi egyetem professzora, felesége, Pamela Vermes társaságában kitűnő, összefoglaló könyvet írt, amely néhány hete jelent meg (The Dead Sea Scrolls. Quiran in Perspective. London, Collins, 1977.). Olyan mű, amely népszerű előadásában minden tudnivalót közöl. Kár, hogy nem számolhatott be a Szentély tekeréséről, amelyet csak néhány hete adott ki Jigael Jadin. Ugyanígy nem szólhatott a Bár- Kochba-dokumentumokról, amelyeknek immár másfél évtizede várjuk publikálását. Hisszük, hogy a könyv magyar fordításban is megjelenik. Sch.S. Megemlékezés a gettó felszabadulásának 33. évfordulójáról Január 18-án, szerdán reggel 9 órakor, a Wesselényi és Kertész utca sarkán levő iskola falán elhelyezett emléktábla előtt a gettó felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendez a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Budapesti Izraelita Hitközség elnöksége. Ezt követően a Wesselényi utcai árkádsoron elhelyezett emléktáblát koszorúzzák meg. Az ünnepi megemlékezésre mindenkit szeretettel meghívunk. Kulturális hírek A Bartók vonósnégyes befejezte japán turnéját. A világszerte híres Bartók vonósnégyes tagjai: Komlós Péter, Devich Sándor, Németh Géza, Mező László nemrégiben az NSZK-ban vendégszerepelt. A turné — a harmincadik az NSZK-ban — szeptember végén kezdődött és november elején fejeződött be. Japánban ez a harmadik vendégszereplésük. Ezután Svédországban hangversenyeznek. Februárban a BBC hatszor 50 perces filmet készít róluk Budapesten. Ugyancsak februárban emlékeznek meg megalakulásuk 20. évfordulójáról. Ebből az alkalomból a Fészek Klubban szerepelnek. A jubileumi est után ismét külföldre készülnek. Útitervükben Svájc, Hollandia, Olaszország szerepel 1978 áprilisában, májusban a Zeneművészeti Főiskolában adnak három hangversenyt. Heinrich Heine születésének 180. évfordulójáról az NDK-ban mindenütt megemlékeznek. Az akadémia ez alkalomból Heine összegyűjtött műveinek tizennyolcadik kötetét adta ki. A Köztársasági Palota színháza Heine utolsó szerelme címmel egy új darabot mutat be. Az 1977. évi Heine-díjat Berlinben Gisela Steineckert költőnőnek és Jan Koplowitz publicistának ítélték. Benno Elkan neves szobrászművészre emlékeznek 100. születésnapján. Hagyományhű művészetét őrzi többek között a két bronz gyertyatartó, amelyek a londoni Westminster templom előterét díszítik, a monumentális menóra, amelyet a jeruzsálemi Kneszet részére alkotott. Benno Elkan 100 évvel ezelőtt Dortmundban született. Alsbachban telepedett le 1913- ban, ahol megkapó emlékművet készített az első világháború áldozatai emlékére, Frankfurt am Main részére. Sok világhíresség ült modellt számára: Fritzy Massary, Rathenau, Hindenburg, Eugen d’Albert, Toscanini, Jehudi Menuhin, Hertz főrabbi, Lord Samuel, Chaim Weizmann, az angol királyi ház tagjai. Ő írta Ernst Tod Borsóhercegnő című operájának librettóját. Elkan 1933-ban Londonba menekült és itt alkotott tovább. A védtelenek áldozatainak emlékművét Elkan már nem tudta befejezni, 1960. január 10־ én meghalt. Paul Dessau német zeneszerző, az 1974-ben nagy sikerrel bemutatott „Einstein” című opera szerzője. 83. születésnapját ünnepelte. Ebből az alkalomból nyilatkozott készülő új operájáról, melynek címe ״ Spanyol ég” lesz és a frankoizmus zsarnoksága alól felszabadult spanyol nép életéről szól. Komlós Aladár nyolcvanöt éves Öt esztendeje ezeken a hasábokon köszönthettem a nyolcvanesztendős Komlós Aladárt. Kettős öröm számomra, hogy az alkalom megismétlődik. Nyolcvanöt éves tudós írót ünnepelnek ezek a sorok: olyan embert, aki hivatásának magaslatán áll, írásokkal, nyilatkozatokkal teljesíti nap nap után vállalt feladatát, tanít, terjeszti a tudást. Eseménydús 1825 nap telt el az említett köszöntő óta: két könyv, cikkek, emlékezések, interjúk a mérföldkövei ennek az útnak. Az 1973-as évszám mellett ott díszeleg a hivatalos elismerést jelző Állami-díj koszorúja. (A díjak legtöbbször vitára ingerük a közönséget — Komlós Aladár kitüntetésével kapcsolatban csak egy kérdés merült fel: Miért váratott magára oly sokáig az elismerés? De az érdemet — ki vitatta volna!?) A tudós és az író munkássága is reneszánszát éli: legbiztosabb jele ennek az, hogy televíziós adaptáció készült nagy sikert — Karinthy Frigyestől is megdicsért — regénye, a Néró és a VII./A alapjáin. Komlós Aladár új könyvei — újak, mert felépítésük, szerkesztésük, mondhatjuk úgy is kompozíciójuk a régi tanulmányok egymásután állítása úgyszólván frissen átfogalmazott gondolatsort eredményez —az 1973-as Költészet és bírálat valamint az ifjen megjelent kritikus számadás a tudós legjelentősebb működési területeinek terméséből tallóz. Az előbbi a líra- és kritikaelmélet, az utóbbi az elemző kritika Komlós Aladár műhelyéből kikerült mesterremekeit közli újra. Különösen érdekes a híres Brúdy-tanulmány, amely a Nyugat kiadásában 1937-ben megjelent Írók és elvek kötetből került negyven év után a Kritikus számadásba. Negyven év, a mű külső és belső tulajdonságai változatlanok, vagy inkább értéküket tekintve megnövekedettek. Kevés tudós vállalja (vállalhatja) művét négy évtized után. Komlós Aladár azonban mint tegnap készültet teheti asztalunkra —s vállalhatja föl — többek között a Bródy-dolgozatot. Mi az írás története? Maga a szerző értesít róla az Új Írásban 1973-ban megjelent — és kritikus számadásba is beválogatott — emlékező esszéjében (A pálya végén), hogy a tanulmány első fogalmazványa 1922-ben Jászi Oszkár felkérésére készült a Bécsi Magyar Újság számára, tehát még Bródy Sándor életében napvilágot látott. A harmincas évek derekán a régi anyagból új előadás, majd Zsolt Béla lapja, A Toll számára tanulmány készült. A Bródyt erősen bíráló mondanivaló nem kerülte el a budapesti tanár. Komlós Aladár önérzetére nagyon, esztétikára kevésbé érzékeny főhatóságának fülét, és — mint később Hóman Bálint, avagy az ötvenes évek adminisztrátorai— ki akarta tenni állásából. A Bródy-tanulmány lényege az, hogy a vitathatatlan tehetségű alkotó a művészi fegyelem és aszkézis vállalása helyett a gyengébb ellenállás felé törve elfogadta a közönség kegyeit és kiszolgálta a publikumot. „.. .A művész, aki az életet választja, elveszti a halhatatlanságot...” — olvashatjuk, őszintén, nyíltan, kertelés nélkül beszél Komlós Aladár Bródy sorsa kapcsán a magyar zsidó író helyzetéről és helyéről. Nem az irodalom hökkent meg a szóra, de a hivatal. Éppen Komlós Aladár írásából tudjuk: nélkülözés, magánybetegség, kétségbeesés volt Bródy utolsó éveinek állandó kísérője. Ám 1934-ben, tíz évvel az író halála után már megtörtént kisajátítása, és aki nem állt nehéz pillanatokban az élő mellé, sajátjaként vállalja föl a holtan esett vélt sérelmet. A Bródy-affér egyik vizsgálója, Tasi József, aki a Kritika 1977 júliusi számában az Országos Rabbiképző Intézet Könyvtárában felelsiető Új Út című, Szombati Sándor által szerkesztett lap alapján Babits, Illyés, Kosztolányi, Benedek Marcell 1934-es nyilatkozatát tette közzé joggal hasonlítja ez eseményt a Kosztolányi elindította Ady-revízióhoz. Tudjuk, ez a félresiklott polémia szándékában pozitív, eredményben ,negatív volt, lévén tárgya csak rövid ideig lehetett a költészet. A vita — és ez elsősorban Kosztolányi vétke — hamarosan az emlék, a kegyelet és más megfoghatatlan fogalmak körül kezdett forogni. Számos jeles hozzászóló között egy akadt, aki — jelezte bár, hogy nem ért egyet Kosztolányival — fölvetette a kritikai szabadság kérdését: ״ ־ Ha valaki olyan kiváló képviselője egy stílusideálnak, mint ő (tt. Kosztolányi) a magáénak, igazán nem tudom, miképpen lehetne kétségbe vonni azt a jogát, hogy saját, belső törvénye szerint mérje a művészi világ jelenségeit.” A hozzászóló Komlós Aladár volt. 1929-ben történt ez. 1934- ben pedig már éppen ellene folyik a hadjárat. 1977-ben a pályakezdő tisztelettel hajt fejet az egykori háborúsággá kerekedett vita győztese, a nyocvanöt éves Komlós Aladár előtt. Mi történt? A Bródy-értékelést a ma irodalomtörténet írása is haszonnal forgatja Az ítélet megvédte önmagát az idő ellen. Az el nem vitatott értékek fönntartották Bródyt, az elvitatott értékű írásokat ki olvassa ma már? Az idő igazságot szolgáltatott. Illyés Gyula ez mondta akkor: ,,Büszke lehet az iskola, amelynek ilyen tanára van.”— A Zsidó Gimnázium egykori isinártának sorában mindig biríjaként említjük meg Komlós Aladár nevét. Radónyilatkozatában — mely utóbb a Kortárs című folyóiratban is megjelent — ez év februárjában hosszan szólt arról, hogy nyíltsága, őszintesége, meg nem alkuvása sokszor szembeállította a hivatalos állásponttal. Visszaemlékezésében, 1973-ban némely vitája okaként ezt jelöli meg: „fontosak voltak számomra a zsidóság erkölcsi viszzonyai”. Komlós Aladár, kitűnő kritikatörténeti monográfia, líraelméleti esszék, írói portrék szerzője életművében nagy szerepetjátszik a magyarországi zsidó írók művelte irodalom elemzése. Bár idézett emlékezésében az elvégzetlen feladatok közé sorolja a magyar zsidó irodalomról való elmélkedést, ezt csak a tudós által önnön szándéka és teljesítménye között mindig ott érzett feszültség sugallja. Egy helyütt így ír Komlós Aladár: „Az öregember általában vágytalan. Én nem vagyok az. Még tartogat valami szépséget az élet, valami ajándékot. Élvezem a valóság fényeit, színeit, az ablak alatt játszó gyerekek piros foltjait, sikongásait.” Kívánjuk, így legyen tovább. Még sokat szeretnénk Komlós Aladártól tanulni. Még sokat fogunk Komlós Aladártól tanulni. Remélem 1820 nap után új ismereteimről köszöntőmben majd számot adhatok. Katona Ferenc LAKÁSFESTÉST, TAPÉTÁZÁST MINŐSÉGI SZOBAFESTŐ, TAPÉTÁZÓ, FÉNYEZŐ SZÖVETKEZET Budapest, VIII. ker. Pogány József u. 9. sz. Tel.s 143-823 TEKINTSE MEG FELVEVŐHELYÜNKET Budapest, VII. ker. Wesselényi utca 80. sz. TeLi 224-038